a Csodálatos "önjáró" Hólapát

A mai reggel kicsit sűrűbben indult, mint a többi.

A LÉNYEKET (Töfi, Jenny, Saci) kiengedtem az udvarra sürgős teendőik elvégzése céljából.
Bánatosan állapítottam meg, hogy éjszaka hullott a hó és most is még szemerkél - lapátolni, söpörni kell, mielőtt még munkába megyek.

Átgázoltam az udvaron - a kis nyári konyhában beindítottam a mosógépet.
Visszajöttem, a Lényeket megetettem, elmosogattam - kimentem és az udvaron elsöpörtem a havat (magyarul "kiástam" magamat a kapuig az udvaron belülről).
A kapunál az utolsó lapátolásnál hangosan jajgattam egyet.
Nem direkt, csak úgy kiszakadt...
Gerincproblémák miatt nem tudok súlyt cipelni 8 kg-ra vagyok "hitelesítve"... a hólapát teljes telített súlyának megemelése és arrébb hajítása nem tartozik a legkellemesebb foglalatosságaim közé.

Visszamentem, gyorsan megfőztem.
Ránéztem az órára, óh, el fogok késni, hiszen még hátra van az utcai szakaszon a hóeltakarítás :-(

Beöltöztem, lapáttal a kézben - irány az utca.
Kiléptem a kapun és ahogy mondani szokták földbe gyökeredzett a lábam !

Mert, a kapum előtt, az utcai szakaszon és a kerítésem mentén végig, sőt, még kocsifeljárón is (nincs kocsink ;-)

valaki eltakarította helyettem a havat.

Először az ember azt hiszi, hogy rosszul lát.
Majd elnéztem jobb-balra-előre... sehol egy teremtett lélek, üres az utca, de látszik, hogy nemrég történt a dolog friss még a ráhullott néhány hópehely...

Immár a 10. éve lakom már itt, ilyen nem történt még velem.

Első gondolatom:

Áh ! NÉMAKERTÉSZ volt az !!!

Aki nem ismerné;

Némakertész foltos szaktársnőt három dologról lehet felismerni:

1. Mindent lehet rá mondani, csak azt nem, hogy NÉMA... :-)
2. Időnként különböző fránya kalandok történnek vele - mind vasúttal kapcsolatos ;-)
3. A foltvarrós táborokba hatalmas nagy hátizsákkal érkezik, ami kb. a tarkójától indul, és valahol a térde hátsó hajlatában végződik... mindez telis-teli van minden egyes alkalommal egy textilboltot is meghazudtoló anyagmennyiséggel.

Nos, Némakertész mondta kb. 3 éve az egyik táborban - no, persze, hogy nyáron -, hogy imádja a havat.
Én rögtön visítottam, hogy igen, meleg, fűtött szobából kinézve, gyönyörködve valóban csodás a látvány, ámde a hólapátolás...

Mire ő: - szeret lapátolni.
- gyere hozzám akkor - invitáltam egyből, s korántsem viccből gondoltam...

Lelkesen bólogatott, hogy szívesen lapátolná a havat.

Na, én azóta is minden télen várom...

Szóval ő volt.
NÉMAKERTÉSZ.
Cikáznak a fejemben a gondolatok, még mindig tanácstalanul toporgok a saját kapumban, markolászva a hólapátot...

Igen ám, de Némakertész valahol Budán lakik, én meg ugye, Rákospalotán...
Látom őt lelki szemeimmel, amint átgázol minden akadályon és a városon keresztül hátán egy hólapáttal, mivelhogy nálam eszközért nem csöngetett be...
és milyen rendes tőle, utána még nem is kért forró teát se...

Viszont, ő tanárnő, most nincs szünet.
Vagy, esetleg BKV-sztrájk utáni hószünet???
Talán síszünet, ha jól tudom már jó néhány éve ez is dívik.
Esetleg síléc volt a lábán és úgy jött (azt is látom, hogy egy mókás sapi volt rajta és lebegett mögötte, ahogy tepert utat törve előre énfelém... ;-)

Na, nem, ez az egész még az Ő ESETÉBEN IS TÚLZÁS...

Nem, nem ő volt.

A jobboldali szomszédék se lehettek, bár 10 éve lakunk egymás mellett, soha nem merült fel bennük ilyesmi.
Pedig, a családnevük TlesiMUNKA, tényleg...

Marad a baloldali szomszéd...
Aki még nem is igazán az.
Itt a sarkon egy volt önkormányzati épület van, amit évek óta hiába árultak, ősz végén megvették és nagy-nagy munkálatokban vannak, egész télen csinálták, még nincsenek készen - ha igaz, ruhabolt fog nyílni.
Nem tudom, hogy ez utóbbi jó-e nekem... rongyok... meg rongyok...
Ha "rendes" ruhabolt, akkor nem vagyok veszélyben, mert az drága.

De, ha turkálda... akkor nagy gázban leszek.

Szóval ott vannak a munkások, sokan és állandóan gályáznak. Nem lógnak, gondolom, hogy van ellenőrzés is.

A munkásoknak három fajtája van.
Amikor elmegyek mellettük és köszönök (ha a közelben vannak a kapuban, vagy az utcán), akkor a következő történik;

- úgy csinál a férfiember, mintha nem hallaná (szégyenlem magam ilyenkor helyette is)
- zavarba jön, tán nincs hozzászokva, de visszaköszön,
- teljesen természetes módon köszön.

Hol ilyen a napom velük, hol olyan.

Mivel alkalmazottak, meglepődnék, ha ingyen ilyen plusz munkát önként csinálna bármelyikük is.

Marad a tulajdonos, aki megvette az épületet.

S, milyen a sors, az a fiatalember vette meg, akinek a családjától mi vettük egy évtizede a kis házunkat - a nagymama halála után a két örököstől a fiaitól.

Egyikük részéről van ez az unoka, aki megvette a szomszédos épületet.

Mi történhetett? Tán a nagyszülők valamikori házánál egy nosztalgia hólapátolás :-)

Azért annak is csekély az esélye, hogy egy vállalkozó fiatalember hólapátot ragadjon.

Néha érik az embert meglepetések.
Hogy vannak azért még rendes emberek.
Lehet, hogy meghallotta valaki a jajgatásomat, amikor a kapu belső felénél kicsúszott a számon?

Ma Rákospalotán történt egy kisebb fajta csoda :-):-)
S, még mondjátok, hogy csodák nincsenek.