Na, kérem...

meglátogattuk vala a BJC-ben ( neeem a Bolond Játékosok Clubja ;-)  hanem a Budapest Jazz Clubban GM 49 és zenekara estjét.

Galla Miklóst vagy szereted, vagy utálod - szerintem ez a két lehetőség van.
Köztes lét nincs.

Humorát vagy utálod, vagy kedveled.
Vagy, azért nem kedveled, mert nem érted.
Vagy, azért kedveled, mert érted - hát ÉRTED?

Vannak köztünk járó Lények, akik, ha nem nyitják ki a szájukat, csak mozognak, léteznek, járnak, vagy csak úgy csinálnak, mintha járnának - hát már az is egyedi és élmény.

Hmmmm.... ha belegondolok, mennyi energiámba kerül, hogy jártassam a számat... aztán tessék, mivégre, van akinek ki se kell nyitnia ;-)

Asztalfoglalás (ingyenes, különben a fenének se kellene ;-) - mivel GM fejét (gesztusait, mimikáját) közelről érdemes tanulmányozni.
Családtagok elmerülnek a pult és a mosdó közegében én stírölöm, hogy melyik lenne "A" Jó Hely.
Még van választék.
Elől is legyen, meg egyáltalán.
Áh, jobbra a szélén (no, nem politikailag) az pont megfelelő lenne, közel az oldalsó kijárathoz, bármikor kirohanhatok a klotyira, ha késztetést éreznék a röhögéstől.
(Fő az optimizmus).

Teljesen elégedett voltam magammal... zseniális a helyfoglalás - ember, asztaltársaság soha jobbat nem is találhatna magának.
Elégedettségemben hízok vagy 30 dekát :-)

Okos emberek már régen megmondták, hogy a humoristák, avagy humorból (bizonyos értelemben élő) művészemberek, otthon, meg "privát" emberként egyáltalán nem viccesek.... sőőőőőt.
Kósza hírnek véled.
Ámde, támolyog felém GM (nem az alkoholtól, színjózan volt) kissé gravitációs problémái voltak, avagy, lehet, hogy az én látásommal volt baj (ugye, ugye, mindig mondtam, hogy megárt az a sok csapvíz...)

Mivel tőlem kb. 30 cm-re van, gondoltam, hogy jó fej leszek és provokatívan jó hangosan mondom, hogy JÓ ESTÉT!
Osonna arrébb, feltűnés nélkül, némán, de fikszírozom pofátlanul erőteljesen; ... hát, kényszeredetten átszűri a fogai között, hogy 'stét'
NO, halvány mosoly, baráti pillantás.
(Kapd be..... a mikrofont - gondolom én :-)

Egyből elgondolkodom, hogy jó-e a kommunikációs készségem.
...hmm.... szerintem szenzációs vagyok... ;-) bár, hibám, hogy nem vagyok recepciós.
Szerénységem meg pláne határtalan ;-)

Gyűlnek a népek, duzzadok a boldogságtól; milyen klassz helyen ülünk.

Kezdődik a koncert:

GM a mufurc, előzetesen magának való kinézetű pillanatok alatt átlényegül a színpadon - a megszokottá.
Azt kapod a pénzedért, amiért jöttél.
Pláne, hogy még zenélnek is.
Persze, erőteljesen elgondolkodom, hogy melyik is lehet a valódi énje.
A valóban vicces-e.
Bár, ha magamba szállok... rólam se hiszik el sokszor, hogy nem is tudok varrni, pedig tényleg nem.
Lehet, hogy ő is így van ezzel.
Elterjedt róla valami, aztán ki tudja.

A koncert viszont jó.
A közönségben vannak csendes rajongók, és igen, ott vannak a FAN CLUB helyi képviselői is.
Először 3-an, majd 4-en, majd 5-en, később kb. 6-an lesznek.
Mivel nem készültek, hát nincs asztaluk.... de Mikit - az ő Mikijüket - közelről akarják érezni.
Ezáltal a legközelebbi pont, ahova benyomulhatnak a söröskorsóikkal, természetesen az általam legjobb helynek ítélt asztal mellett lesz....
Mondjuk a könyökömtől fél méterre, aztán 40 cm-re, majd 30-ra, majd 20-ra, egész később már egy hajszál választ el tőle, hogy az ölemben landoljon egy fiatalember.
(Igen, tudom, hogy az én korosztályomból ezért a lehetőségért néhányan ölni is képesek volnának ;-)

... és ordítanak, mint a fába szorult féreg.
Persze, betéve tudják a szöveget, kár, hogy nem akkor nyomják el, amikor kellene, hanem sokszor egy-két-há' másodperccel előbb, vagy utóbb :-(

Hangosak, lelkesek - rég láttam fiatal pasi feneket lejteni az orromtól néhány centire.
Igazság szerint nem kellene mérgelődnöm... míg az ember a koporsóig érkezik, azért NEM VAK MÉG !
Néhány kivételtől eltekintve....

Családtagjaim x idő múlva, bár a vége felé, de távoznak.
Ilyenek ezek a mai fiatalok!
Nem bírják a gyűrődést :-)

Így nem láthatják, kimaradnak az igazi nagy élményből.
Mikor jön az utolsó szám, ami nevezetesen egy pókról, a fürdőkádról és a fürdőszobáról szól. (Amúgy a Pa-dö-dő is énekli).
A fan club hímjei már olyan begerjedt állapotban vannak, hogy egyre több helyet igényelnek (anélkül, hogy érzékelnék).
Az asztalon gyűlnek az üres söröskorsók.

Istenem, ha valaki most jönne ide, azt látná, hogy öregedő, molett magányos spiné ül egy kisasztalnál  kb. 10 üres fél literes söröskorsó társaságában...
meg, hogy megmarkolja az asztal szélét, és a fenekén csusszanva a székével együtt húzza az asztalt biztonságba a koncertterem közepe-belseje felé.
Mindezt egymás után vagy háromszor.

ElégedettLenségemben fogyok vagy 30 dekát :-(

Már tudom, hogy mi lesz az új olimpiai szám.
Mennyi idő alatt tudsz minél nagyobb távolságot megtenni széken csúszva, asztalt húzva anélkül, hogy felemelnéd a sejhajodat, miközben az üvegkorsók nem károsulhatnak.
(Ennek továbbfejlesztett változata a teli korsós akció)

Még, elgondolkodtató volt GM szemének villanásai.... mikor a fan club hímjei túlordították (hamisan énekelve, persze) az ő számait, hogy ő már nem is nagyon hallatszott a mikrofonban.
Az a tekintet nem volt lágy.
Tutin ideges volt, de nem szólt, hiszen nem bántjuk meg a rajongókat...

Most ide befejezésül illene valami vicces.
Az, hogy a mosdóban nem volt WC-papír, és folyékony szappan se, sőt az előző napi használt kéztörlő papírhalmok sem voltak kiürítve, az eléggé vicces?
Jobban mondva morbidan vicces?
Avagy minden oké, elvégre semmi se legyen tőlünk távol; ami emberi.
Régről tudjuk, hogy a pénznek sincs szaga ;-)