Megtisztelő-Barátság-Hullám-Továbbküldős BIGYÓ

Látom ám, (mert kevés az időm, de azért néha nézek is ;-)

hogy már megint végighullámzik a blogokon a következő (s még mennyi lesz... !!!)

láncbigyó.

Ezúttal a barátság a jelszó, - és természetesen 8 (azaz NYOLC !) embernek illendő továbbküldeni...

hmmm...

Remélem, hogy engem nem jelöl senki (ha elkéstem ezzel, akkor azért ne érezze magát senki se rosszul ;-)

mivel úgy gondolom, hogy a barátság nem feltétlenül attól válik azzá, vagy feltétlenül igazzá, hogy állandóan látványosan biztosítunk róla valakit.

Az meg külön is tetszik, hogy ugye félig-meddig kötelező jelleggel, - merthogy előírás -, de, be kell másolni az eredetileg kitalált magyarázó szöveget, melyben felhomályosítanak arról (már aki első alkalommal megfogalmazta), hogy őszerinte a többiek miért kezdtek el blogot írni...

(és már másodszor látom ezt, hogy valaki úgy gondolja, hogy tudja a tutit, hogy a többiek miért is blogolnak)

hát, még ekkora marhaságot...

senkinek se láthatunk bele a fejébe, szerintem több oka is lehetett, hogy valaki elkezdett blogolni:

1. mondjuk ilyen kedve volt (ejnye)
2. meg akart nyílni a külvilág felé, s ezt a formát találta megfelelőnek
3. beszéd, írás, mutogatási kényszere volt (a mutogatást most nem a cukrosbácsi féle dologra értem)
4. kreatív blogok esetén nem is szükséges a magyarázat, egyszerűen nyilvánvaló.
5. adjunk helyt az un. tipikus női válasznak is, hogy CSAK.
6. egy érvet találok a leggyengébbnek, hogy azért kezd el blogolni valaki, hogy barátokat "szerezzen" magának.

mivel úgy gondolom, hogy barátokat nem lehet "szerezni" - nem olyan, mint egy kosár alma, amit beszerzünk a piacon.

A barátság vagy kialakul magától, vagy nem.
S, idézhetünk olyan általánosságokat is, hogy "hasonló a hasonlónak örül", avagy pont a fordítottja a dolognak, hogy az "ellentétek vonzzák egymást" - szerintem mindkettő igaz lehet a barátságokra is.

Igen sivár dolog, ha valaki csak és kizárólag ezen indíttatásból kezdi el a blogolást.
Attól persze nem baj, ha kialakulnak barátságok, sőt, de ne ezért kezdjen el valaki blogolni, illetve kizártnak tartom, hogy nők tömegesen ezért kezdték volna el...

Mivel, maradjunk csúnyán a barát "szerzési" kifejezésnél, életünk folyamán egy csomó emberrel találkozunk.
Van módunk rá, hogy kialakítsunk barátságokat.
Ez történhet persze, iskolában, munkahelyen, (ne lepődjünk meg, de akár a homokozóban is egy másik anyukával), vagy igen, a közös HOBBI területén is.

Olyan is van, hogy az élet elszakít bennünket egymástól, más városba költözünk, más munkahelyre, iskolába megyünk... stb. stb. és kevés az idő, nem mindig marad elég arra, hogy ápoljunk minden kapcsolatot.

Múltkor valamelyik bejegyzés kapcsán az én szívemnek egyik kedves blogoló társam az írta / mondta, hogy nem sok barátja van, inkább egy, de messze.
Én meg azt válaszoltam, hogy egyáltalán nem biztos, hogy SOK barát kell, akár elég is lehet egy is, de az igazi legyen.
No, persze, azért nem baj, ha többen vannak, de nem hiszem, hogy a létszám dominál a dologban.

Egyébként pedig meggyőződésem, hogy a barátságnak különböző fokozatai vannak.
Nem igaz, hogy mindig minden barátod azonos szintű barátság volt az életedben, és egyenlőségjelet tennél közéjük.

Idézném Gobbi Hildát (az idősebb korosztály tudja, hogy kiről is van szó), aki egyszer ezt mesélte: (nem tudom pontosan idézni, de így is érthető lesz)

Disszidált neki egy ismerőse Nyugatra.
Találkoztak Hildával, és az illető megkérdezte, hogy G.H. miért nem megy külföldre élni. (Most ne foglalkozzunk politikai jellegű párhuzamokkal...)

G.H. visszakérdezett:

Ha nagy bajban lennél, akkor mennyi ideig tudnál megélni úgy, hogy nincs hol laknod, nincs mit enned, mennyi ideig tudnád kihúzni (tehát mennyi ideig remélhetnél segítséget másoktól).
Az illető elgondolkodott és (nem emlékszem már pontosan), de talán pár hetet, egy-két hónapot jelölt meg.

G.H. válasza:

- Látod, én hosszú évekig ellennék, mert vannak barátaim, több évig kihúznám úgy, hogy hol az egyiknél, hol a másiknál alhatnék egy darabig, és kapnék enni is.
Ezért (is) maradok Magyarországon, mert itt vannak a barátaim, ha külföldre mennék, nem lennének.

Szóval van ez a dobálása a barátság kifejezésnek.... fentiekbők kiindulva, ha 8 embernek kell továbbítanod (plusz nem tagadhatod meg azt sem, akitől Te kaptad), hát... akkor bizony tíz évig el tudnátok lenni igaz?
Vagy, ha becsöngetnétek egy tányér levesért, akkor nem is olyan biztos, hogy barát a barát???

Van viszont egy BARÁTNŐM (tényleg az), akinek régi vágya volt, (van), hogy egyszer legyen egy akkora háza, ahol lenne két szoba pluszba.
Kérdeztem miért is?
- az egyik vendégszoba lenne, ha jönnek a barátnőim,
- a másik egy olyan szoba lenne, ha valamelyik barátnőmnek menekülnie kell és nincs hol meghúznia magát, akkor ott lakhasson, míg rendeződnek a dolgai...

Nos, ő volt az, amikor egyszer dúltam, fúltam... miregtem-morogtam ... és akkor ezt mondta, na, velem ugyan hiába is csinálnál ilyet, úgysem hagynálak!
Velem nem tudnál egy barátságot megszakítani, mert visszajárnék a nyakadra és nem hagynálak békén... ;-)

Viszont több olyan barátság (én annak tartottam őket) volt már az életemben, ahol olyan szépen cserben hagytak, hogy ihaj.
De, a kis bajban nem derül ki az igaz barátod, csak a nagy bajban.

Szóval a barátság szóval, ha komolyan gondoljátok, csínján kell bánni.
Más az, ha azt mondom, hogy elmegyek egy közös varrásra a foltos barátnőim közé, és tényleg örülök, hogy látom őket és csicsereghetünk, de ez nem jelenti azt, hogy az ott lévő kb. 150 nőci jelentős része valóban barát is (persze, vannak köztük... na, most jöhet a gondolkodás, kik azok ;-)

Szerintem az az én igazi barátom, aki megérti a gondjaimat, aki elfogadja, hogy olyan a természetem, amilyen, elviseli a hülyeségeimet, de megmeri mondani, ha szarul nézz ki a sej-hajom egy ruhában - mert előnytelen, megérti, hogy gondjaim voltak és nem értem rá, és el is hiszi, hogy VALÓBAN NEM ÉRTEM RÁ, hogy x ideig felhívjam telefonon, vagy írjak neki. Elfogad így, ilyennek, amilyen vagyok.
S, elfogadom én is őt olyannak, amilyen.
Nem kér számon és nem kérek számon rajta semmit.
Mert a barátságunk nem egy bilincs.
Mert szabadon száguldozik a szélben párhuzamosan, vagy időnként keresztezve egymást az életünk folyamán.

és nem sértődik meg, hogy nincs felsorolva 8 másik nőcivel egyetemben, lehetőleg ABC-sorrendbe szedve, nehogy már azt higgye valaki...

Azt el is felejtettem, hogy azt írták a blogok - BÁJOSAK...
Naaaa.... most komolyan mindenki elhiszi, hogy (mire végighullámzik az egész) több száz blog bájos?

A kisgyermekeitek, azok a bájosak.

Olyan szép a magyar nyelv (na, jó, most ne az én helyesírási hibáimat nézzétek, mert valami baj van az agyammal pár éve, és elfelejtek dolgokat ;-(
de, tényleg, ugyanarra a dologra oly sok kifejezésünk van, de nem hinném, hogy egy csomó blog bájos lenne.
Meg ez olyan nyálasan is hangzik.

Igen, tudom, most néhányan kikattintják magukat a rendszeres olvasók közül... majd csak túlélem valahogy, elvégre ez egy bájmentes övezet.

Belenéztem a tükörbe.
Semmi báj.
Csak nyál és háj ;-)