Mit tegyünk 50 felett, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet ???... ;-) ...

mondjuk egy tipikusan női turiban???

Áh, neeem.... nem a sudár, karcsú alakunkkal kápráztatjuk el nőtársainkat... neeem...

Hanem; mondjuk kihalásszuk életünk kettes számú (mert, az egyes már pár éve megvan) zenélő karácsonyi nyakkendőjét.

No, és persze, hogy megnyomjuk az elem helyén, naná, hogy elvégre...
aztán mindig azt hisszük, hogy nem fog működni, de, mivel nyugati a motyó, ezek a fránya nyugati elemek még kissé kelet(ebb)re is működnek akár még évek múltával is.

A turkáló kezek ledermednek... az arcok is... gyanakvó pillantásokkal méregetik egymást a hölgyek... persze, elröhögöm magam, kezemben lóg a cucc... na, végre sikerült középpontba kerülnöm :-)

Pénztárosnő és kolléganője össze néznek:
- mi ezt miért nem vettük észre??? - kérdezi egyik a másiktól.

(Mert, nem vagytok foltvarrók és másként viszonyultok a textilhez - gondolom magamban én, mert, Ti a szoknyáról és a blúzról azt hiszitek, hogy szoknya és blúz... pedig dehogy ... ANYAG a szentem, sokszor klassz kiegészítő gombokkal és mütyűrökkel :-) :-)

A két félig vak eladónak megmutatom közelebbről a cuccot, látom, hogy alig térnek magukhoz, hogy mit is árulnak (árultak) ők...

Mindkettő fiatalabb nálam, de csak egy tízessel max, szóval nem tinédzserek azért.

- Mi az ott a Mikulás mellett? - kérdezi az egyik.

Mondom neki:
rénszarvas.

Miiiiii????

Felhomályosítom még egyszer:
rénszarvas - nem R É M S Z A R V A S, hanem rénszarvas...

- aha - jő a válasz.


Na, gondolom én; elmaradt a karácsonyi kultúrkörrel kapcsolatban... Rudolfról lehet, hogy azt hiszi, hogy csak és kizárólag Sissi szerencsétlen sorsú fia volt.

Kemény kétszáz froncsiért szereztem egy Mikulást és több rénszarvast, + van is mire felkötnöm magamat, ha úgy gondolom, hát elégedetten távozom.

Hazafelé még beugrok egy nagy-nagy alapterületű állatfelszerelés és kiegészítő kütyüs kereskedésbe.
Persze, leárazott, megfizethető macsekeledel az nincs, de megcsodálom a sok színes bigyót, olykor érthetetlen (számomra érthetetlen) funkciójú akármit.
A pénztár közelében nem bírok ellenállni a csábításnak egy szó szerint méretarányos mini malac kirívóan sötétlilás testét megnyomkodom, (később látom, hogy létezik éjfekete változatban is...)
olyan hangot ad ki magából, hogy igencsak elszégyellem magam, lopva körülnézek, mint gondolnak rólam vaj'h... és nyakamat derékig behúzva ;-) villámgyorsan elosonok a kijárat felé.

Ezek után azt, hogy otthon a kapuban lelkesen vár 3 kutya (2 saját, 1 vendég) + még a kényeskedő cicám... hát, otthon vagyok megérkeztem érzem már, nyomogatás nélkül is mindenféle hangokat adnak ki magukból ;-)

Még lesújtó pillantásommal végigmérem a karácsonyfánk maradékát, amiről megesküdött a Nagymama, hogy elégeti, nehogy kidobjam az istenért.

No, és persze, amúgy mondtam már, hogy augusztus van ? :-) :-)