Az "anyag" újrahasznosítása - avagy ötlet parlamenti honatyáinknak ;-)

Az a jó a konyhám ablakában, hogy  - szórakoztató.
Mosogatás, főzés közben el lehet mélázni, valami mindig történik kint a kertben.
Megfigyelek mindent (Mrs. Columbo)
Madárkák jönnek-mennek (olykor többé sehova :-(
Cicám settenkedik, vadászik (a nagymacska rokonait le sem tagadhatná, mondjuk oroszlán, tigris és társaik nem feltétlenül vállalnák fel ezt a rokonságot :-)

Lesem a ma reggeli fejleményeket.
Macsek gondosan ásni kezd egy jó nagy lyukat.
Elvetemült tekintettel buzgólkodik.

Végül elégedett fejjel pucsit és elhelyezi a reggeli elhelyezni valót a gödröcskében.
Rendesen, gondosan, szépen betakarja, körbe karmolássza (gereblyézi :-) a környéket .

Vidáman elugrizik.
Két perc sem telik bele megjelenik a két kutyám.

Töfike a bulldog bősz ásásba kezd.
Moflicsek a mafla szőrmók fölötte magasodik és nagy érdeklődéssel figyeli, hogy a másik dolgozik.
Úgy vár, mint nyugdíjas a postásra. 
Töffencs tömi magába a "cuccost" - fene a gusztusába, évek óta ezt csinálja, néha sportot űz a két blöki belőle, hogy melyik szerzi meg a csemegét :-(
Mofli bámul.
Végül Töfike távozik elégedett fejjel.
Moflié a maradék, rém boldog...

S, nekem eszembe jut, hogy az egyik családtagom (nevét jótékony homály fedje), milyen lelkesen lehajol időnként a Lényekhez és gügyögő hangon mondja, hogy ;... p u s z i i i ...

;-) ;-)

Utóirat:
barátnőméknél két tengerimalac lakik.
Reggel az egyik családtag mindig köszön nekik:
"Naaa, mi van idióták?"