Pszichoizé 2. - hullámozva :-)

...kapod a gyógyszereket, javulsz és büszke vagy rá, már a pszichoizé rendelésen se látod a többieket úgy, hogy nem patentek teljesen,
mikor ott ül egy b(r)eteg, akinek van egy lyukas foga, és kb. félpercenként szívja...
... és szívja...
... és szívja...

és egyre idegesítőbb, és már akkor érted, hogy miért is nincs itt az előtérben tűzoltókészülék, mert gyakorlatilag az egy támadóeszköz ;-)

végre behívják, és fellélegzel, hogy "Istenem! Tudom, hogy szívás az egész élet, de jó, ha néha van némi kis szünet"...

Mire bejutsz a pszichozié doktor nénihez, akkor a szokásos kérdésre, hogy namiújságvan elregéled, hogy megint fogytál és milyen klassz és önbizalom-növelő ez a dolog.
Meg kihúzod magadat büszkén (az amúgy melledből is fogyott maradék cuccot), és eldicsekszel, hogy sikerült "kidobnod" a vöröskeresztes gyűjtőládába konkrétan 33 db pulóvert, mert felhalmozó vagy és évtizedekig felesleges(nek) tűnő dolgokat (is) ide-oda rakosgatsz és kincsek, meg minden, és nehéz tőlük megszabadulni.
Kissé halkabban regéled el, hogy csak egy pulcsit csempésztél vissza a lakásba, de tulajdonképpen ez egy jó arány.

Mire a doktornő közli, hogy túl vagy pörögve (naná, mindig is így volt, homályosítom fel őt), és túl sok mindent változtatsz egyszerre az életeden, mert fogysz is, meg selejtezel is (holott erre ő szólított fel két hónappal ezelőtt, de hagyjuk...) és kicsit lejjebb kellene venned, mert Te tulajdonképpen hullámzol.
Hol nagyon fent vagy, hol nagyon lent vagy és ez nem jó, túl nagy a váltás, megint idővel rosszabb állapotba kerülsz majd és még lejjebb fogsz süllyedni, mint a kettőtök Nagy Találkozása előtt voltál.

Mondom neki, hogy egész életemben ilyen hullámzó voltam, ez nem új keletű dolog, mikor mélyen lent vagyok a völgyben, akkor azt szoktam mondani, hogy "kint ülök a lelkem partján és nagyon sajnálom magam".
Mire ő pilláit rebegtetve közli:
... de szépen fogalmazta ezt meg Zsuzsanna...

Ekkor már kezdem kissé egy brazil nyolcezernégyhuszonhat részes sorozat szereplőjeként érezni magam.

Végül levonja a következtetést, hogy no térjünk majd vissza erre a dologra később külön is, elképzelhetőnek tartja, hogy kellene még egy gyógyszer nekem, ami ezt a hullámzást ki fogja egyenlíteni.
Hogy ne legyek soha nagyon fent és nagyon lent.

Most kezdem úgy érezni, hogy ez a "kiegyenlítés" nem egyéb, mint hogy álljak be a sorba (sicc!), a szürke tömegben kiegyenlítetten legyek észrevétlen, s egyben sejtem, hogy a bennem valaha is meglévő kreativitásom is e gyógyszer áldozata lesz :-( :-(

Annyira megzavart a doktor néni, hogy elmenőben szemközt a zöldségesnél elfelejtek karfiolt venni, pedig le van árazta, és barátságosan.
No, lehet, hogy azért felejtettem el, mert a karfiol rózsái némileg emlékeztetnek az agyra, bár az előbbi fehér.
De, lehet, hogy azért felejtettem el, mert a jelszó most:   irány a szürkeség :-) :-)