2012. május 6., vasárnap

VasNagyi

Nálunk matriarchális uralkodás van :-)
Fővezér:  (bár tagadja) édesanyám, alias Nagyi.

Persze, mindig azt mondja, hogy mindig úgy van minden, ahogy én akarom, de ez nem fedi a valóságot ;-)

Kerti rendelkezései:
- régi sziklakert megszüntetése egy-két éve (hivatkozási alap:  tatarozás lesz és útban lesz... persze, azóta se tataroztunk, mert nincs rá pénz, és jó darabig nem is lesz),

- most:
új sziklakert kialakítása.

Jó, mondom, de ne olyat csináljunk, mint a régi (amit ő alakított ki anno), mert csak simán lerakta a földre a köveket és kinevezte sziklakertnek. Ráadásul teleültette mindenfélével, amik szépen - mivel túl közel voltak egymáshoz, hát egybe - keresztbe-kasul - nőttek, köveket már nem igen lehetett látni, holott a sziklakert lényege, hogy a növényektől azért lássuk (ha nem is az erdőt), de részben a köveket is.

Rábólintott, ha kritizálom, akkor csináljam én az újat.
Besértődött, naná, de tudtam, hogy úgy se fogja hagyni, hogy minden úgy legyen, ahogy én akarom. Küzdenem is kellett a dologért :-)

Hivatalosan úgy kell építeni a sziklakertet (mire is jó az internet), hogy kavicsréteg, utána homok és agyagréteg (ez az un. vízelvezető) és rá a föld és a szikla, kő, növények.

Na, ez azoké, akinek van pénze, lehetősége, kocsija, férje.

Amennyiben a fentiekkel nem rendelkezünk, akkor marad a szegény ember sziklakertje ;-)
Ami persze, naná, hogy nem szabályos. Lehet, hogy nem lesz tökéletes és pangani fog olykor benne a víz :-(

Nagyi kijelöli a területet (persze, szigorúan kérdezve, hogy ugye én is egyetértek vele?)

Sőt, mire észbe kapok, addigra a már a méretet is kijelöli és meghatározza.
Persze, megkérdezi, hogy ugye szerintem is jó lesz így?  ;-)

Aztán oda kezdi dobálni a cserepek egy részét össze-vissza vacak kövekkel.
Ekkor éreztem, hogy Petőfiék nyomdokaiba kell lépnem és szavamat hallatni.
Nem tetszik neki, durcásan közli, hogy akkor csináljam úgy, ahogy akarom.
Persze, ez csak pár percig tart nála.

Pakolgatjuk a csúnyább, nem sziklakertbe való köveket alsó rétegnek.
Ő azt hiszi, hogy végeztünk, elkezdi hordani a rossz cseréptetőket.
Mondom neki, hogy várjon.
- Mire ?- kérdi.
- Átmegyünk Zoliékhoz.
- Zoliékhoz ??? - csodálkozik.

Át kellene öltözni, - gondolja ő.
Áh, dehogy.

Zoliék a szemközti szomszéd.
Nagy orgonafákkal az utcán.
Megyünk.

Már hetekkel ezelőtt kinéztem, hogy milyen jó kis betondarabkák hevernek a fa alatt - olyan kisebb fajták.
Klasszul megemelik majd a sziklakertet a talajhoz képest. Kár lenne ott hagyni. Különben is évek óta ott csúfulnak kb. 8-9 éve, mikor új utat készítettek, akkor hagyták ott a sitt-szerű cuccot félre dobva.

Elhozzuk a kisebb a darabokat.
Van egy nagy igazán randa tömb is.
Nagyi mondja, hogy azt ott ne hagyjuk már... hiába, ilyen, ha vérszemet kap valaki.

Mondom neki, hogy ketten se fogjuk elbírni, az túl nagy és túl súlyos. Ehhez már férfi kellene.
Áh, dehogy mondja a 74 éves, ... elbírjuk azt.

Mit mondjak, közel voltam hozzá, hogy az utca közepén becsinálok a súlytól, és egyáltalán nem túlzok.

- Mit gondolsz - kérdezi nagy lihegve - ha valaki most látott minket az utcán, akkor mire gondolt???
Hörögve veszem a levegőt, de kinyomom a választ:
- ...hát... valószínűleg azt, hogy komplett hülyék vagyunk :-)

Na, töltjük tovább a területet.
Töröm a cserepeket, rendezgetem.
Végül hordjuk a régi kerti földet alsó rétegnek, már rég elő voltak kupacolva, "csak" cipelni kell és elrendezni.

Én már rég lefeküdnék... Minden egyes felemelkedésnél szédülök, a gerincem leszakadó félben van.
De, ő még lelkes - bírja, hiába van meleg. Már órák óta ezzel foglalkozunk.
Még össze is söpör, gereblyézik és indul, hogy felnyissa a frissen vásárolt földes zsákot.
Bepánikolok... na, ne... itt fogok elpusztulni ... ;-)

Már csak egy menekvés marad:
a rafinéria :-)

Szólok neki, hogy ez nem lesz így jó.
Szerintem locsolgatnom kellene a már fent lévő földréteget, hogy,  ha akar tömörüljön, ülepedjen egy- két napig és csak utána folytatni a munkát és befejezni a friss földréteggel.

Közli velem, hogy jóóóóó - akkor holnap délben jövök !!!

Most már tuti, hogy a Nagyi egy másik bolygóról jött.
Vagy egyszerűen vasból van... ;-)

Nekem mindig is gyanús volt, hogy fiatal korában meghaltak a szülei és azt állította, hogy nem is emlékszik merre van a sírjuk...

A Nagyi egy UFO.

Több óra munka után végre elnyúlhatok az ágyon.
Mindenem fáj. Ő még otthon nekiáll főzni, borzalmas...

Ma van a tegnap holnapja.
Jönni fog, anyák napján agyondolgoztat... csekély vigasz, hogy ő is sokat fog megint dolgozni :-)

Én biztos azért nem vagyok UFO, vagy vasból, mert az apám ugye egy földi ember volt.
Bár, ő is gyanús. Vasesztergályos volt.
Vaj'h Édesanyám miért pont őt választotta???

;-) ;-)








10 megjegyzés:

  1. A Nagyi szerintem már 75 éves:)

    VálaszTörlés
  2. A Nagyi szerintem már betöltötte a 75-öt :)

    VálaszTörlés
  3. Zsuzsám a kész műről majd azért kapunk fotókat!
    Fázis fotózhattál volna, vagy valaki titeket kőcipelés közben!
    "Kőfejőnők" címmel :)

    VálaszTörlés
  4. Eszméletlen páros vagytok: két bűbáj vas-nő!!!!♥

    VálaszTörlés
  5. Maca : - fotó csak kb. egy hónap múlva :-)
    Mert az oldalán körbe téglák vannak rakva, hogy megtartsa a földet, ne locsolhassuk leeee.
    Egy hónap múlva elvesszük a téglákat, utána a helyükre végleges kisebb köveket rakunk.
    Magánban küldhetek pár nap múlva fotót a jelenlegi állapotról.
    Szerintem már jövőre nagyon szép lesz :-)

    VálaszTörlés
  6. Réka :
    jól van na :-)
    Anyák napja volt gondoltam, hogy fiatalítom a Nagyit egy évvel ;-)
    Valójában nem tudom megszokni, hogy 75... olyan hihetetlen :-)

    VálaszTörlés
  7. Ismét jól szórakoztam az írásodon drága Juhizs! Valahogy az Anyák egyformák...az enyém is ilyen strapabíró......volt....

    VálaszTörlés
  8. Juhizs Te ne tudnád, hogy az ilyen ufóanyák tartják a földet a hátukon?!

    VálaszTörlés