Jack...

Amikor bedobják az éppen aktuális Fressnapf újságot, akkor olykor izgalmi állapotba kerülök.
Nem feltétlenül potenciális vásárlóként, hanem állatszeretőként vicces tanulmányozni, hogy mi minden van, amit nem fogok megvenni, s, ha lenne pénzem, tán akkor sem.

Érdekes eltűnődni olykor, hogy milyen speckó cuccok vannak, amiből arra a következtetésre jutok, hogy némely házi kedvencnek jobb sora van nálam ;)

Garantáltan évente egyszer eszembe jut egy régi kolléganőm a múltból, aki teljesen természetesen mondta, hogy a blökije minden nap kap egy ferrero rocher-t...
Ej, kutya egy világ van; - s némileg se tudtam palástolni irigységemet.

Szőrösnek szőrös vagyok, nagyok a füleim is, olykor lihegek (na, jó, nem tudok csóválni, de csak azért, mert nincs mivel....

ezzel kapcsolatban eszembe jut A függetlenség napja című film egyik jelenete, mikor az egyik főszereplő apukája, hogy oldja a feszültséget - míg a fia megmenti a világot - , meg biztos, ami biztos alapon; - azt mondja a földön körben rémülten ülőknek, hogy fogják meg egymás kezét és imádkozzanak...
mire az egész film alatt seggfej szerepkörben tetszelgő férfiember idétlen képet vágva közli, hogy "de, én nem vagyok zsidó" ...
- Nem baj - jött a válasz, senki sem lehet tökéletes...)

Na, én sem vagyok tökéletes - nem is kapok csak max évente 1 x ferrero-t, s ez messze van a napi adagtól.

Szóval, én mint hátrányos helyzetű kétlábú szorgalmasan nézegetem az újságot.
Néha vihogok, olykor megdöbbenek, sokszor alulműveltként nem is igazán értem, hogy mit is írtak le... :(

A mostani újság viszont kiverte nálam a biztosítékot.

14 % kedvezmény
699.-Ft helyett 599.-Ft
J A C K
nyúlfül, jutalomfalat kutyáknak,
100 % állati alapanyagból,
természetesen füstölt,
6 db / csomag, 100.-Ft / db.

Szerencse, hogy a Nagyi nem nézi ezt az újságot.
Karácsonykor szokott ajándékot hozni a blökiknek és a cicusnak is.
(Legyen nekik is karácsonyuk! -  Lelkes magyarázat kíséretében...)

Jó, hogy JACK-et nem húsvét táján árusították...

Az én fejem, a Te fejed, az Ő feje...

Ma volt a napja, hogy délelőtt fejbe vágott egy fiatalember a buszon.
Nem szándékosan, véletlenül... csak úgy... én ültem, ő állt, hátizsák, idétlenkedés az osztálytársakkal, aztán a fejemre csapott - nem szándékosan, véletlenül.
Valószínűleg útban volt a fejem.
Én vagyok a lüke, miért a nyakamon hordom... hordhatnám a hónom alatt is :)

 -.-

Ma volt a napja, hogy késő délután a metróban fejbe vágtam egy középkorú férfiembert.  
Nem szándékosan, véletlenül... csak úgy... beállt a szerelvény, egyszerre startoltunk, valószínűleg mindketten a metrókocsi sarkában lévő három helyes részen szeretünk ülni és mindketten a szélén a falnál.

Egyszerre pucsítottunk, hogy egymással szemben leüljünk és a kobakunk ugyan nem csapódott össze, de valahogy a kezem a fejére lendült (mondhatnám, hogy miért nem volt ő fürgébb... vagy én lassúbb?? ;)  
Nem szándékosan, véletlenül...
Nevettünk.

-.-

Szemben a szomszédékhoz betörtek a minap.
Fényes nappal.
Szándékosan, nem véletlenül.

-.-

Este van és sötét.
Még van majdnem félórám éjfélig. ...
és NINCS BUKÓSISAKOM !
Nem szándékosan, véletlenül :(

...a Nagyi heti (be)szólása...

... most, hogy MINDKETTEN nyugdíjasok vagyunk... (???) hétköznap is felállíthatjuk a pavilont a kertben... Ő még nem tudja, hogy senki se lehet próféta(nő) a saját hazájában. De, kivételesen nem bánnám, ha neki lenne igaza :) :)

mikor Bangó Margit nincs jókedvében...

Ez a fotót "lenyúltam" a Foltvarázstól

a Facebookról - remélem, hogy nem haragudnak meg érte - mert annyira találó és jelen időjárási helyzetben igazán tündéri. Nincs is jobb, mint egy meleg sapi egy fázó nyúlnak. Aztán, hogy a tojásokat hova rakta, az azért egy nagy kérdés. Ha becsönget hozzátok egy didergő nyuszi, akkor kínáljátok meg azért répával, meg hasonló vegás cuccokkal ! Vallásos szempontból elmélyülést és szép megemlékezést kívánok, legyen jó hétvégétek - csoki nyúllal, vagy anélkül.

... az milyen már, hogy félálomban...

a csipáimat még ki sem törölve, félig csukott szemmel, tétova, idétlen béna mozdulatokkal próbálom az ágy szélén ülve felhúzni a zoknimat, mikor pont abban a pillanatban ásít a blöki és a fogazatai között csattan a lábfejem???...

Gyere fogd, gyere fogd meg a csomagomat...

Olvastam a neten, hogy most már a középiskolások egyharmada tervezi, hogy elhagyja az országot és külföldön szeretne tanulni...

Szétszóródunk és szétszóródunk.
Ha fiatal lennék talán én is így döntenék.
Így viszont én már csak maradok itthon, max a hamvaim szétszórása történhet meg.

Ember(ek) a híd alatt (és az erdőben)...

" - Mi a foglalkozása?
- Kutató vagyok.
- Mit kutat?
- Zsebeket.
- Hát, ez borzasztó!
- Nekem mondja? Tudja Maga manapság milyen üresek a zsebek?
- ... és akkor mit csinál?
- Betörök."

Részlet az Ember a híd alatt című magyar filmből.
1936-ban készült.

Veronika (kendője helyett) almája...

Ezt a remek fotót a Praktikus nevű közösség tette fel a Facebookra.

Forrás:
 http://www.facebook.com/Praktikus.vera

Az alábbi (gyengébbek számára történő) megjegyzéssel ellátva:

"... hogy ne barnuljon meg az alma belseje,
és mégis összevágva vigye a gyermek a suliba :))"

Húúúú, ha ezt a Nagyi (alias született Veronika) meglátja...
Elvégre egy idő után (ha megérjük), mindannyian belépünk az un. második gyermekkorunkba.

Ha megyünk valahova; legyen az állatkert, vagy bárhol a városban, akár a temető is...
Nagyi lelkesen közli, hogy ő hozza az ennivalót.
(Mert, különben a magyar ember éhen hal - mint tudjuk "ha elindul a vonat", akkor is rögtön ellenállhatatlan vágyat éreznek, hogy egyenek).

Valóban mindig hozza, csak nem olyan formában, ahogyan én hoznám.
Én ilyen esetekben kész szendvicseket viszek, amit diszkrét formában lehet elfogyasztani.
(Vagy megpróbálni diszkréten).

Nagyi ezzel szemben olykor hoz rántott húst (persze, nem szendvicsként), külön dobozkában, másik dobozkában sült krumpli hozzá, harmadik dobozkában a savanyúság, esetleg paprika (előre felvágva, természetesen), nem tántorodik el olyasmitől sem, hogy pl. paradicsom, ami ugye olykor csurog.

Gyümölcsben is utazik; ez kedvétől függ, meg az aktuális szezontól is.
Volt már kissé szottyos szilva, megpucolt narancs, avagy mandaringerezdek, körte, de tavaly dinnyefalatkák is :)
A csúcs - természetesen a barack.
Amit senki nem tudott úgy, de úgy enni pantomim művészként, mint Alfonzó mester.
Az a láthatatlan barack, ahogy csurgott könyékik...
hogy hiányzik Alfonzó is... :(
Sajnos, nem találtam a barackos produkciót a Youtube-on.


Már alig várom a nyarat.
Soha nem gondoltam, hogy egyszer még a kispesti temetőbe gumit viszünk... ;)
no, persze - almával.

Azért mi a temetőben szomorkodunk, emlékezünk, de olykor bizony nevetünk is.
(Ha nincs a közelben senki, akit sértene).
Nem áll tőlünk távol semmi, ami emberi.
Hiszen az életet és a halált olykor csak egy-két lépés választja el egymástól.

Macskázni is szoktunk (ha megvárnak...)
Olykor meglocsolunk idegen sírokat is. 
 
Amúgy a Nagyi cukorbeteg és akkor komplikáltabb az élet.
Én már mondtam neki, hogy egyszer még gáz lesz belőle, mikor két sír között beadja magának az inzulint.
Még a végén értesíti valaki a Yard-ot, hogy a nyugdíjasok oda járnak belőni magukat... ;)

Rendhagyó március 15-e - THORMÁ-val, de torma nélkül...

Miután kiástam magamat a kertemből és az utcai szakaszt is - akkor éppen reggel 9 óra tájban - a mi utcánkban egyedüliként eltakarítottam a havat - merész, bősz elhatározásként döntöttem, hogy megtartjuk barátnőmmel a szokásos ingyenes múzeumi látogatásunkat.

(Mivel többször leírtam már, hogy egyes múzeumok nemzeti ünnepeinken ingyenesen látogathatóak).

Nagyon vágytam rá, hogy megnézhessem a Galériában fent a Várban a Thorma kiállítást.

Az utcai nemzeti megemlékezéseket lemondták, mind a kormánypártok, mind a többi párt, egyesület - az országban kialakult rendkívüli hóhelyzetre, időjárásra tekintettel - gondoltam, hogy nem lesz sehol az ilyenkor szokásos nagy tömeg.

Valóban, kevés ember volt az utcán és a járműveken is.
Mélázva számolgattam, hogy mennyi kokárdás embert látok, mivel feltűnt, hogy alig vannak.
Bevallom rajtam sem volt, mivel pár éve már mellőzöm, lett lévén, hogy úgy gondolom, hogy jeles nemzeti jelképünket már kisajátították más célra.
Ezzel persze, lehet egyetérteni, vagy sem. Ez van. Nem baj, majd eljő az idő, mikor ez is kötelező lesz...

Rákospalota (külváros) - Moszkva tér (nekem már csak ez marad, ez is jelzi, hogy öregszem, nem áll rá a szám a Széll Kálmán térre...) útvonalon 8, azaz NYOLC kokárdás emberrel találkoztam.
Korán értem a találka helyére, félórát várakoztam a metró peronján, ott legalább nem volt (annyira) hideg.
Jöttek-mentek a szerelvények, félóra alatt a kokárdások megszámolt létszáma feltornázta magát kb. 27-re.
Nem többre, és nem kevesebbre.

Barátnőm megjött, irány a Várba menő buszhoz.
Amikor a Mátyás templomhoz értünk, akkor döbbenten tapasztaltuk, hogy egy lengyel csoport áll ott, kb. 20-an, - nem jól láttuk - max 30-an lehettek. Lengették a zászlóikat, feliratos tablókat.
Te jó ég, mi történt, mit keresnek itt ? - csodálkoztunk.
Ez volt az egyetlen említésre méltó - rendkívülinek mondható - látvány a Várban.

(Utólag megtudtam, hogy ők a kormányszimpatizáns lengyelek, akik külön a mi ünnepünk miatt utaztak ide hazájukból, nem értesülvén róla, hogy elmaradnak a szabadban máskor megtartandó rendezvények).

http://www.origo.hu/itthon/20130315-menetrend-szerint-megerkeztek-a-lengyelek.html

Tradícionális lengyel-magyar barátság ide, vagy oda, nekem speciel eszembe sem jutna, hogy elmenjek a lengyelekhez mondjuk egy szimpátia demonstrációra.
Amúgy, mivel náluk sokkal hidegebb szokott lenni, mint nálunk, ezért valószínűleg a minket ért zord éghajlati "áldás" meg se kottyant nekik. Azért lengették olyan lelkesen a lengyel zászlókat.

Persze, bent a Magyar Nemzeti Galériában már találkoztunk néhány (de korántsem sok) kokárdás gyermekkel, hatalmas nagy felnőtt tenyérnyi kokárda plecsnivel (valószínűleg valahol a Várban készítették kreatív bemutató keretében) a kis gyermektesteken rémisztő volt ez a méret, kb. olyan érzése volt az embernek, mint egy céltáblánál, hogy "ide lőjetek".
A kevesebb sokszor több - futott át az agyamon.

Még a Moszkva téren mondtam a barátnőmnek, hogy szerintem cirka százan, ha fogunk lézengeni a múzeumban, mert ki az a hülye, aki ilyen időjárásban kiteszi a lábát, ha nem muszáj neki...
Figyelj - szónokoltam - szerintem a Galériában csak az ilyen őrültek lesznek, mint mink, akik elszántak, meg a szegények (ingyenes nap lévén), meg a nagyon fanatikusok (tehát max száz ember...)

Hát,... régen tévedtem ekkorát.
Akkora tömeg volt, hogy döbbenet. Bár, az feltűnt, hogy szintén csak hébe-hóba kokárdások, és a legtöbb látogató bizony; - külföldi.
Bölcsen megállapítottuk, hogy valószínűleg a szállodákból küldték őket ide, hogy ez most milyen remek (ingyenes) program...mikor vacak az idő.

A Thorma kiállítás... igazi öröm és élmény volt.
A szokásos módon felosztottuk (elvi síkon), hogy mely festményeket vinnénk haza, egyiken másikon kissé vitatkozva, hogy melyikünké is legyen - lévén, hogy nagyjából azonos az ízlésünk.
Részemről legalább 30-40 festményt szívesen látnék a falamon a kiállítottak közül.
Persze, a többi is jó volt, de azért akármit nem rakok ki...
Az ember azért legyen már igényes, pláne, ha retteg a fűtésszámla megérkezésétől...

"Thorma János (Kiskunhalas, 1870. április 24. – Nagybánya, 1937. december 5.) magyar festő, a nagybányai művésztelep alapítója és egyik jellegzetes mestere, életművén több stílusirány követhető nyomon, a naturalizmus, a történelmi festészet, a romantikus realizmus és a sajátos nagybányai posztimpresszionizmus."

Forrás:
 http://hu.wikipedia.org/wiki/Thorma_J%C3%A1nos

"A kiállítás Thorma művészetének eddigi legteljesebb bemutatása, különlegességét pedig az adja, hogy, a festő halála után 1939-ben rendezett rövid tárlat kivételével, a művésznek még soha nem volt gyűjteményes kiállítása Budapesten"

Igazán remek portrékban, tájképekben gyönyörködhettünk.
Valami azt súgta, hogy a mester kedvelhette a hölgyeket; és azok is őt :)

Érdemes lenne a kiállítás anyagát könyvben megvenni (ha lenne miből... :(
mivel sok kiállított remek festményről nem találtam a neten fotót.

Thorma János, a magyar Barbizon festője c. kiállítás 2013. május 12-éig tekinthető meg.

-.-

Kokárda ügyben:
http://www.origo.hu/itthon/20130314-akinek-nincs-kint-a-kokarda-nem-igazi-magyar-videoriport.html

A kokárda kitűzést sokan magánügynek tartják, de akadtak olyanok is, akik nem tekintik igazi magyarnak azt, akinek nem ékesíti a ruháját piros-fehér-zöld.

Érdemes a videót meghallgatni, megnézni, milyen eltérőek a vélemények, számomra egy kalapos idősebb úré volt a legszimpatikusabb, ami a felvétel végén hangzik el:

"... senkinek sem KELL kalapot hordani,
senkinek sem KELL jambósapkát hordani, vagy kapucnit,
tehát kokárdát sem KELL.
Van, aki a szívében, van, aki azt mondja őneki a hazaszeretethez az is elég, ha gondol rá.
Van, aki ehhez szimbólumot ad.
Van, aki jár templomba és hisz Istenben,
van, aki hisz Istenben és nem jár templomba."

Ide kapcsolódóan elmélázhatunk a szabadság többféle értelmezésén is - például -:

"A szabadság általában idegen erőtől való függetlenséget jelent. Ily értelemben lehet fizikai szabadság, vagyis lehetőség (képesség) valamit tenni vagy nem tenni. A fizikai szabadságot erőszak („vis”) vagy erőhatalom („vis major”) zárhatja ki."

"Az erkölcsi szabadság az ember akaratelhatározási szabadságát jelenti, ebben a formában az akarat és akaratszabadság szinonimája"

Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szabads%C3%A1g_%28filoz%C3%B3fia%29

-.-

Még maradt elég időnk a délutánból.
"Átugrottunk" (nagy merészen úgy, ahogy voltunk kabátjainkat a Galéria ruhatárában hagyva) az udvaron keresztül a Történeti Múzeumba.
Olyan remek kiállításokat láttunk már ott, soha nem csalódtunk - eddig.

"A főváros 1000 éves története
Új állandó kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában.

A kiállítás az időrendet követve, a múzeum legfontosabb műtárgyait felsorakoztatva mutatja be Budapest történetét az antik előzményektől a rendszerváltásig."


http://www.btm.hu/?q=fenyesarnyek_var

No, még ilyen vegyes katymaszt rég nem láttunk :(
Olyan érzésünk volt, mintha valaki lement volna a Múzeum raktárába, körül nézett, hümmögött egyet:
No, Béláim....nézzük már meg, hogy mit tudnánk összedobni, hogy legyen egy kiállítás fent.
Majd logikai láncra fűzzük az egészet.

Hát, van ott minden fent az emeleten :(
Részletekben sok dolog jó lenne és érdekes, de így, ilyen formában összegyúrva erőltetettnek tűnik a dolog.
Haladunk a folyosókon (a beszögellésekbe bekukkantunk), s, így haladunk az időben is.
A vége felé van már időrendben nem is annyira távoli a dolog.
Vidáman köszöntöm a 60-as évek (gyermekkorom) standard szobarészletét, nagymamám kis színes szatyorkáját, amit mindenki cipelt a táskájában, olyan kis színes neylon-szerű izé, lyukacsos...
Van itt minden... Rákosi, Sztálin időszak... és a kiállítás vége felé az egyik utolsó tablóban döbbenten fedezünk fel két narancssárga Fidesz feliratú pólót.
Nem nagyon értjük, hogy mit keresnek itt.
Ha több párt pólója is ki lett volna rakva, akkor igen.

De, érzem; hogy Szabó Lőrinc: Kicsi vagyok én című verse valahogy a hangulatomhoz illik...

Összegezve:
Az országban dúlt a hóvihar és a szélfúvás.
Sokan voltak bajban.
Felborult a szokásosnak mondható március 15-e.
Hazánk megtapasztalt jót és rosszat egyaránt.

Láttunk egy csodás kiállítást.
Meg egy másikat.
Annak címe találó:
Budapest - Fény és árnyék.

A történelem során nem először - a budai Várat elfoglalták a jól szervezett külföldi csapatok ;)
Ennek egyik fő oka az volt, hogy kevés IGAZI magyar védő tartózkodott a helyszínen...
Konkrétan az oda vezető úton kb. 27-en...
Na, jó, még néhányan ("igazi" magyarok) lézengtek az épületekben is...

A városban a nemzeti ünnep miatt zárva voltak a közértek.
Néhány kisebb bolt kivételével.
A várban egy bolt nyitva volt, általában kiemelt árukészlettel, a külfödieket megcélozandó.
Csodálkozva konstatáltuk a buszból "jé, a közért nyitva van" ! - harci kiáltás kíséretében.
Szóval, azért, ha nagyon akartunk volna, akkor lett volna hol tormát vennünk :) :)

Ahogy egy régi reklámban is szerepelt:
Lesz hó jövőre is !
Sőt, tél is.
Meg március 15-e is.
Reméljük, hogy kicsit (nagyon) másmilyen.

Ahogyan a fény és az árnyék is együtt fognak létezni.
Már csak az a kérdés, hogy milyen arányban.

...HABEMUS PAPAM... de, hogy halt meg Richard Moser?

Az új pápában (I. Ferenc) és a Rex felügyelő című sorozat kétlábú  főszereplőjében az a közös, hogy mindketten részben v. egészben olasz gyökerekkel rendelkeznek.
A pápa Argentinába bevándorolt olaszok gyermeke, míg Moretti részben édesanyja révén kapcsolódik az olaszokhoz.
Különbség még közöttük az, hogy az egyik soha nem nősülhet meg, míg a másik...
Most, hogy ilyen teljesen meglepő információkkal szolgáltam, akkor vizsgáljuk meg, hogy mi a probléma a tegnapi nappal kapcsolatban.

A Rex felügyelő című sorozatot már anno az első vetítéskor is szerettem - ebben erősen közrejátszott a két (lábaktól függetlenül) szimpatikus főszereplő.
Tobias Moretti négy év után kilépett a sorozatból, ezt úgy oldották meg, hogy szerepe szerint "meggyilkolták"..
De, anno ezt a részt nem láttam, tehát tökéletes tudatlanságban leledzettem e téren, hogyan is hal meg ez a kedves fiatalember...
Mi nők nagyon együttérzők vagyunk még a filmvászonnal kapcsolatban is...

Na, hetek óta nézem az ismétlést várva várva a perverz alkalomra, hogy lássam Morettit meghalni...
bővebben azt, hogy hogyan, s miként történik e sajnálatos esemény.

Nézem nagy bőszen tegnap a Moretti halála című részt... már csak kb. tíz perc lehetett volna hátra, mikor a képernyő alján egy csíkban jő a felirat, hogy megválasztották az új pápát és hamarosan kapcsolják Rómát.
Rágom a körmöm és izgulok, hogy Moretti   i d ő b e n  haljon már meg...
Csík többször megjelenik, Moretti csak rohangál össze-vissza, Rex szintén.
Moretti még saját lábán vígan jóképű, mikor kapcsolják Rómát...

Most mit mondhat ilyenkor az ember... persze, hogy érdekel az új pápa is, de már hány éve várok az infóra Moretti kapcsán... azért ez is egy igen fontos dolog.
Elvégre az új pápa (sem) fogja őt feltámasztani.

Nos, Moretti nyilatkozata az ügy kapcsán megértésre hajlamosít... de, azért csalódott vagyok;


"Sokáig nagyon szívesen csináltam, de a sorozatsztár nem létező szakma. Nem kiadó az arcom! Nem vagyok sem modell, sem szexista szimbólum! Színész vagyok, akinek igénye van. Az embert könnyen elkápráztatja a pénz és a népszerűség. Ám a művésznek egyszer meg kell kérdeznie magától: hogy állok? Ezért játszom most színházban!"
Egyébként nagyon jól megértette magát Rexszel: "Egyenrangú munkatársam volt, idővel barátok lettünk. Kedves és engedelmes, bár előfordult, hogy úgy viselkedett, mintha ő lenne a főnök."
 :) :)

Térjünk át a pápára.
Szimpatikus személyiség, bár hátránya, hogy kevésbé jóképű Morettinél :)

Mivel fél tüdeje van, elképzelhető, hogy nem bírná szuflával az én humoromat.

Csakis ezért - egészségvédelmi okokból - úgy döntöttem, ha valamelyikkel egyszer elköltenék egy közös (nem utolsó) vacsorát; - akkor az Moretti lesz.

Ámen.

 A pápa portréja:
http://www.origo.hu/nagyvilag/20130313-jorge-mario-bergoglio-i-ferenc-papa-portreja.html


Tobias Morettinek is van némi kapcsolódása az egyházhoz:

A művészről bővebb információk:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Tobias_Moretti

HABEMUS PAPAM - s én reménykedem, hogy az állami televízióban ül egy Moretti rajongó és lesz annyi esze, hogy megismételje a tegnapi részt.
Vagy várnom kell még húsz évet egy újabb ismétlésre.
Már, csak az a nagy kérdés; hogy van-e annyi időm??? - Isten tudja...

Zsófi könyve.... :)

ha nem ismeritek még, akkor nyissátok ki Zsófi könyvét...

 http://zsofikonyve.blogspot.hu/

mert rajzai mesések,
mosolyt; derűt hoznak ajándékba,

a felhők mögül is kivillan
a napsugár,

s érzed, hogy Zsófi könyvével
élni érdemes :)

:) :)

Unatkozik ? Netán magányos ? Túl csöndesek az éjszakái ?

Tartson francia bulldogot !



Nincs férfi az életében?

Tartson francia bulldogot !

(Mindig tettre készen falánk, kiváncsi Önre, olykor ostobán tud nézni - ne higgyen neki, ez csak álca ! De, valójában megvan a magához való esze.)
Zabál és pukizik.
Olykor süketnek tetteti magát - mint egy férfi ;)

Szeretne olykor jót nevetni ?
Vicces dolgokra vágyik ?

Tartson francia bulldogot !



Nem bírja a franciákat ?

Akkor tartson angol bulldogot ! :) :)

Unatkozik ? Netán magányos ? Túl csöndesek az éjszakái ?
Vegyen fel személyi kölcsönt - hosszú távú, szórakoztató befektetés egy bulldog :) :)

... mire nem leszünk már...

Az egész város egy merő történelem.
Mindig elméláztam séta közben, hogy olyan köveken jár a lábam, ahol nemzetünk nagyjai koptatták a lábbelijüke, nem egy házfalon, olvasom,  hogy itt lakott / Petőfi, Ady stb. stb. Ekkor meg akkor ezt meg ezt csinálta valaki.
Az 1838-s nagy pesti árvíznél eddig és eddig ért a víz, mikor Wesselényi mentette az embereket.
http://hu.wikipedia.org/wiki/1838-as_pesti_%C3%A1rv%C3%ADz

Látom lelki szemeim előtt, hogy a Rákóczi út 16-ban majd egyszer egy tábla fog szerepelni, miszerint 8 évig itt vette a lélegzetet Juhizs az első emeleten és a vége felé többször is megfordult fejében a gondolat, hogy ki kellene ugrani az ablakon... de, elsőről minek... amúgy nagyon alacsony volt az ablakpárkány és tényleg, akár ki is lehetett volna dőlni rajta... nyilván ezért napozott ott ebédidőben az egyik kollegina meztéláb, arccal a napfény felé.
Ha rosszalkodott, akkor finoman emlékeztettem rá, hogy pusztán csak a kisujjammal kellene megböknöm :) :)

Kislánykoromban döbbenten figyeltem a varjúkat, tudván akkoriban, hogy nagyon hosszú ideig élnek, tán már láttak már több forradalmat, háborút is... erre minap lehangolódva olvastam Hóbelevanc blogjában, hogy ez korántsem van így

http://mover.blog.hu/2007/10/14/a_100_eves_varju_esete_urban_legend_szaz

rövid a bejegyzése, érdemes elolvasni.

Akkor maradjunk hát a teknősnél - egyes fajta teknősöknél (konkrétan 5 teknősnél) valóban hosszú az átlag életkoruk - 100 és 200 év között is lehet.
http://erdekessegekrekordokavilagmindenreszerol.network.hu/blog/erdekessegek-es-rekordok-cikkei/a_vilag_leghosszabb_eletu_allatai

Ilyenkor megdöbben az ember, hogy milyen kicsinyek is vagyunk.
Jövünk, HASZNÁLJUK a Földet, nyomokat hagyunk magunk után (nem mindig szépeket), vagy nem hagyunk és ellobbanunk mint egy gyertyaláng.
Ha végig sétálok az Andrássy úton, akkor van min mélázni.
Ezek a házak (paloták) milyen régóta itt állnak rendületlenül.
A világ filmesei is ide zarándokolnak olykor.
S, néha templomainkban is ugyanezek az érzések fognak el.
Tornyosulnak az ég felé. Itt voltak mikor én megérkeztem, és még sokáig (vélhetően) itt lesznek, mikor én (mi) már sehol se.

Az időseknél már fiatalkoromban megfigyeltem, hogy SZTK-ban, buszmegállóban, közértben milyen sokszor téma volt, hogy X.Y. is meghalt. A szomszéd, a rokon, a volt kolléga.
Sajnálkozás, hümmögés, döbbenet.
Azelőtt nem értettem, hogy miért villanyozódnak fel egy-egy ilyen hír hallattán, legalább olyan hatása van /volt/ mint egy kisebb lottónyereménynek.

Ahogy öregszem, már kezdem érteni a dolgot.
Pszichológia - elment már Z is, és én még MINDIG ITT VAGYOK...
Lassan fogynak az ismerősök, egyre sűrűbben járnak (járunk) a temetőbe, hogy utolsó útjára elkísérjük X. vagy Y-t.
Nagyi legutóbb egy ilyen temetésre kizárólag csak azért nem ment el, mert rossz volt az idő...

Nagyi egyébként áldott jó természet, de néha szókimondó. Nem úgy, mint én, aki hirtelen felindulásból kimondom, amit gondolok és vehemensen teszem.
Ő csendesen, de célratörően, és tulajdonképpen mindig igaza van, de mégis hatásosabb az ilyen irányú fellépése, mintha én tenném.

Pl. két éve nyáron is megelégelte, hogy megy a Sp...r-ba vásárolni és ott ücsörög a padon egy nyugdíjas hölgy, és rendületlenül megállítja őt, hogy adakozzon neki, mert nagyon kevés a nyugdíja.
Nagyi egy nyílt pillanatában megelégelte a dolgot és egyenesen neki szegezte a hölgynek a kérdést, hogy mennyi a nyugdíja, hogy erre szorul, hogy kéregessen.

A hölgy megmondta, (valóban arcpírítóan kevés volt).
Mire a Nagyi megkérdezte, hogy hogy a csudába lehet ennyi a nyugdíja, hát hány évet dolgozott?
Erre egy nagyon-nagyon kevés évnyi idő lett megjegyezve (egynegyede sincs annak, mint amennyit az én Édesanyám dolgozott).
Na, több se kellett a Nagyinak... egyből oda vágta, hogy ő már 12 éves kora óta dolgozott, ebből 14 éves korától kemény fizikai munkát téglagyárban, utána fonónőként, meg földeken a tsz-ben stb. stb.

A hölgy, persze zavarba jött és elkezdte ecsetelni, hogy neki egész életében mennyire fájt ezt meg az... Nagyi se volt rest elsorolta, hogy neki is milyen betegségei voltak.
Kár, hogy nem láttam / hallottam az egészet.
Mindenesetre Nagyi - Kéregető Hölgy  meccse 1 : 0 -ra zárult. Mondhatnám, hogy kiütéssel győzött...
A Hölgy azóta nem kér pénzt a Nagyitól :) :)
Elfordítja a fejét, mintha nem is látná...

Hát, igen, szóval ott tartottam, hogy ... mire nem leszünk már...

A másik családi szokásunk, hogy ha régi filmeket nézünk, akkor nosztalgiázunk.
Milyen jó nézni X. Y-t. milyen kár, hogy elmentek már.
Még húsz éve láttunk egy-két filmet, ahol a szereplők egyike-másika "még élt" pl. Tolnay Klári, stb. stb.

Most megtudtam Tolnay-ról, hogy eredeti neve  R ó z s i   volt, döbbenet, semmi "rózsis" nem volt benne :)
http://hu.wikipedia.org/wiki/Tolnay_Kl%C3%A1ri

Már ott tartunk a Nagyival, hogy nem tudunk olyan régi filmet nézni, amiben még valamelyik szerepelő ma is "élő" személy lenne...
Ezen a témán méláztunk, mikor Nagyi merengve közölte velem, hogy hát igen, a középső háborúban készült filmek már ilyenek...

- Miféle középső háború? - kérdeztem tőle.
Csak nem a második világháborúra gondolsz ?

- De igen - jött a válasz.

Te Jó Isten, már megint megmondta a tutit...

Most nem tudom, hogy vegyek-e palántákat tavasszal... elvégre a Nagyinak (majdnem) mindig igaza van :( :(

Nagyi és a sztárok... ;)

Időnként alvás előtt végig kattintgatok a kitudjahány csatornán... ilyenkor előfordul, hogy már egy film mondjuk a közepénél tart, de pár pillanat alatt "megfog" és onnantól, amennyiben érthető amúgy előzmények nélkül is, hát megnézem.
Olykor ez remekül helyettesít egy altatót, számtalan filmnek nem tudom a végét és valószínűleg ez már így is marad :(

Viszont a héten így néztem meg a Képlet című fantisztikus film második felét, Nicolas Cage-el a főszerepben.

Azon a csatornán másnap megismételnek bizonyos filmeket, no;  elszántan elhatároztam, hogy pótolni fogom és megnézem a film első felét is. (Igen, tudom, hogy nem teljesen normális dolog egy filmet kissé fordítva nézni :)

Igen ám, de betoppant a Nagyi.

Legjobb ötletnek az tűnt, hogy határozott fellépéssel rávegyem, hogy értelmetlenné válik az élete, ha sürgősen nem nézi meg ezt a filmet most velem.
(Ha nem így tettem volna, akkor pont addig beszél ;) hogy a film első felét nem láthatom :)

Így viszont sikerült oda "szegeznem" a képernyő elé.

Azért némi lelkiismeret furdalással övezve (a demokrácia látszatát keltve...) megkérdeztem tőle, hogy

- Nagyi! Egyáltalán szereted Nicolas Cage-t ?
- Hát persze... válaszolta.
Kis szünet után:

- Nagyon jó volt a Több, mint testőrben.

- Nagyi... az a Kevin Kostner volt...
- Igen? - csodálkozott.

Makacs voltam, mint egy boxer, az ember nem engedhet...
Na, de a Nicolas Cage-t (amúgy már ment a film egy ideje, és látja a főszereplő fejét), őt szereted???
- Hogyne, hogyne...
Újabb kis szünet következik:
- A Farkasokkal táncolókban is jó volt.

Ekkor már kezdtem gyanítani, hogy a Nagyi titokban Kevin Kostner rajongó...

- Szeretem azt az ausztrál színészt is... - no, nem jut eszembe a neve -, tudod, akinek olyan sok gyereke van...
- Mel Gibson ? - kérdezem.
- Igen, igen Ő - válaszolja üdvözült mosollyal az arcán :)

Na, végre képben voltunk és totálisan azonos hullámhosszon.

Felsoroltam neki néhány Nicolas Cage filmet, hogy kicsit mélyüljünk még a témában.

Kiderült, hogy a Sziklá-t még nem is látta, na ezen felizgultam, mert ennek a filmnek a másik főszereplője az idős Sean Connery (imádom, de csak idős korában tetszik, mint férfi  - most sejtem, hogy felszisszen több foltvarró társnőm és dugdosni fogja előlem a koros férjét ;) ;)

Sebaj, gondoltam, majd neki adom a filmbeli Cage-t és enyim lesz Connery...

A fő, hogy mi nők ne vesszünk össze a pasikon :)

Bár, hírességek esetében jut is - marad is.

A Nagyi egyébként olyan szempont szerint is nézi a filmsorozatokat (legyen az akár egy latin-amerikai nyolcvanhatezer-négyszáztizennégy részes mélyenszántó szerelmi és ármánykodó történet),
hogy a férfi főszereplő (optimális esetben - több férfi főszereplő) mennyire jóképű...

Hiába, az esztétikai élmény fontos dolog, megértem én ezt.

Nem szólhatom meg őt érte, elvégre az se normális, hogy én múzeumokban rég halott (sokszor névtelenség és ismeretlenség homályába vésző) férfiak portréit nézegetem ;) ;)

A sorozatait ilyen esztétikai élmények szerint szokta megválogatni.
Pl. a Castle-t, meg a Rex-et (amit már ki tudja hányszor ismételnek) is bár, ez utóbbinál, mint mondta csak az első főszereplővel készített filmeket szereti újra nézni, elvégre Tobias Moretti csak egy van és pótolhatatlan :) :)
Az nem zavarja őt, hogy a sorozatban már a Rex-et alakító kutyát többször is lecserélték.
Ehhez a témához az én két lánykutyám szólhatna hozzá, de úgy döntöttem, hogy nem kérem ki a véleményüket :)

Azért megállapítható, hogy igen bonyolult világban élünk.
A Nagyi - aki tulajdonképpen az Édesanyám, valójában gyermekem születésekor lépett elő Nagyivá.

De, az én valódi Nagymamám anno áradozott folyton... csillogó szemekkel egy bizonyos színészről. "A" Színészről...
Aki, persze... egészen más alkat volt - totálisan más - mint a Nagypapám. Mindenféle tekintetben és értelemben.
Rajongása tárgya - Jávor Pál volt, meg Jávor Pál és Jávor Pál.

Minden hölgy tudta, ki az (ki volt Jávor Pál).
Azért, meg tudom érteni... szeretem a két háború közötti filmeket...akárhanyadszor is meg tudom őket nézni és nem tudom megunni... azért Jávor Pál tudott úgy nézni időnként, hogy a mai férfiak tanulhatnának belőle...

Milyen egyszerűbb volt Nagyanyám élete... volt Jávor Pál 1, Jávor Pál 2, és Jávor Pál 3.
A dobogó mindhárom fokán.

Slussz passz...

Amúgy milyen remek színészek voltak akkoriban is...mondjuk egy Kabos Gyula, egy Csortos Gyula és a többiek.
De, a nők akkoriban se voltak  v a k o k...

...hmmm... most látom, hogy Jávor-ra még halála után ötven évvel is lehetett licitálni... na, mi ez, ha nem sikertörténet?  (Amúgy elkelt... megvették a korabeli fotóját... :)

Jó, jó, 100.-Ft-ért kelt el...
De az én fotómért pl. halálom után fél évszázaddal egy fityinget se adnának ;)
Ciki, hogy már most se :(








-

... kustánszegi jótanács...

Szeretem az Ízőrzök című műsort az állami televízióban :)

Igazi élmény megismerni hazánk különböző tájegységeinek (időnként nemzetiségeink) - egy-egy falunak, községnek, kisvárosnak - az ételeit, népszokásait, az idősek emlékeit.

Ma Kustánszeg volt soron - ahol jelenleg már csak ezer fő alatti a létszám.

A műsor végén egy idős néni jótanácsokkal látta el a nézőket.

"Azt üzenem a fiataloknak, hogy;

- legyenek mindig vidámak,
- ne szedjenek orvosságokat,
- minden nap igyanak meg egy pohár bort,
- reggel éhgyomorra és este lefekvéskor igyanak meg egy-egy pohár meleg vizet !

Egészségesek lesznek és sokáig fognak élni "

Na, vajon, fenti intelmek, jótanácsok közül, melyik a legszimpatikusabb számomra? ;)
- Bár, én már nem vagyok fiatal :) :)

Utóirat:
Minden rossz szándék nélkül, mivel elnéptelenedőben van a falu, hát ki tudja, hogy milyen távolságra van (időben és térben egyaránt) gyógyszer, (gyógyszertár) - orvos... de, ez mit se von le a néni kedvességéből,

de, azért, én se esnék "bűnbe", ha mondjuk pár száz kilométerre lenne tőlem csak cukrászda, édességbolt stb. stb.)

A mai nap mottója:
Ami nincs, azt nem is tudjuk bekapni ;)  Kormányunk is hosszú távon így gondolja... :(

Kodály - nem is kicsit - jazz-es hangulatban :) - netán majdnem egy kis szex ?

Már írtam régebben egy bejegyzést arról, hogy ilyenkor év elején a MÜPÁ-ban (Művészetek Palotája) január első felében 3 napos - ingyenes - jazz tehetségbörze rendezvényt tartanak.
Péntek-szombat-vasárnap általában 16 órától majdnem 20 óráig.

Ez volt az elmúlt hétvégén.
Sajnos, csak a fele koncertet (alkalmanként 4 fellépő formáció van) tudtam megnézni, de ezek igazi élmények voltak.

Az első napon a magyar zenészek külföldiekkel együtt közösen léptek fel.
Szombaton külföldi zenészek (szerb, horvát, szlovén, román) örvendeztették meg a közönséget.
Vasárnap kizárólag magyar tehetségek mutatkoztak be.

Pénteken nem tudtam elmenni, de a másik két napon igen.

Minden előadás tetszett, de, persze mindig vannak kedvencek :)

A Temesvár környékéről származó SEBASTIAN SPANACHE TRIO
(Sebastian Spanache zongora, Sánta Csaba - bőgő, Radu Pieloiu - dob)
többek között - két olyan számot is játszott, hogy szó szerint felállt (volna, ha lett volna) az ember hátán a szőr tőle :)  Mármint az élvezettől. Fantasztikus volt. Ennek megfelelő óváció is persze.
Arról már ne is beszéljünk, ha fotós lettem volna, akkor a dobos fiatalember arcáról muzsikálás közben remek fotósorozatot lehetett volna készíteni :)

Az mindent elmond erről a dologról, hogy koncertjük után egy angol házaspár igencsak nehezményezte, hogy nem tudnak a trió-tól CD-t venni az előcsarnokban, ahol árultak sokféle zenei hanganyagot, csak a fellépőktől nem.
Talán a MÜPÁ-nak át kellene gondolnia, hogy nem szégyen a marketing stb. stb. és nem elég bemutatni az együtteseket, módot kell nyújtani az árusításra is, nem szégyen egy kis reklám...



PÁTKAI ROZINA QUINTET-je  (Pátkai Rozina - ének, Tóth Mátyás - gitár,  Soós Márton - nagybőgő, Cseh Balázs - dob, Becze Balázs - trombita)
csodás déli hangulatot, remek latinos élményt nyújtott.





Számomra a meglepőbb a három napot záró produkció volt.
OLÁH DEZSŐ & TRIO KODÁLY formáció
(Oláh Dezső - zongora, Erdő Zoltán - tárogató, klarinét, Tarr Gergely - ütőhangszerek)
bátran "nyúlt" Kodályhoz, és jazz-es feldolgozással - erőteljes improvizációval szinte teljes egészében fűszerezve - ajándékozott meg minket.

Tudom, hogy szentségtörés ilyet mondani, de számomra jobb volt, mint az eredeti :) :)

Sajnos, a MÜPA előadásról nincs még zenei anyag felrakva az internetre, de kis ízelő népdalfeldolgozásból:



Mély döbbenettel fedeztem fel magamban, hogy, ha így folytatom még a végén Bartókkal kapcsolatban egyszer orgazmus-szerű élményeim is lehetnek... ;) ;)

Mondjuk festészet terén kizártnak tartom, hogy Picasso kapcsán idáig eljussak...

Az már csak hab a tortán, hogy a műsorfüzet kezdő szlogenje:
ÉLMÉNY !
Minden tekintetben.

Fene se gondolta, hogy tényleg... :) :)

Ráadásul ingyen... az én koromban... az ilyet  meg kell becsülni :)

Internetről "jött" gyöngyszem:

Kutatók megkérdeztek néhány 4 és 8 év közti gyermeket arról, hogy szerintük mi a szeretet A kérdésekre adott válaszok mélysége és komolysága sok esetben a kérdezőket is meglepte.

"Amikor nagyinak begyulladtak az ízületei, nem tudott már előrehajolni, hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig neki is ízületi gyulladása van. Ez a szeretet."
Rebeka - 8 éves

"Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában - biztonságban van a neved."
Zsolti - 4 éves

"A szeretet az, amikor egy lány bekölnizi magát, a fiú pedig borotválkozó arcszesszel bekeni magát, aztán elindulnak, hogy szagolgassák egymást."
Karesz - 5 éves

"A szeretet az, amikor az étteremben odaadod másnak a sült krumplidat, anélkül hogy te kérnél az övéből." Kriszti - 6 éves

"Szeretet az, ami megnevettet, amikor fáradt vagy"
Teri - 4 éves

"A szeretet az, amikor anyu kávét főz apának, de belekortyol, mielőtt odaadná neki, csak a biztonság kedvéért, hogy ellenőrizze, hogy biztosan finom-e."
Dani - 7 éves

"A szeretet az, amikor két ember állandóan csókolózik. Amikor pedig már belefáradtak a csókolózásba, még akkor is együtt akartnak maradni és beszélgetnek. Apa és anya ilyenek. Szerintem gusztustalan, amikor csókolóznak."
Emília - 8 éves

"A szeretet az, ami karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani."
Robi - 7 éves

"Ha jobban szeretnél szeretni, akkor egy olyan baráttal kezdd, akit utálsz."
Nikolett - 6 éves

"A szeretet az, amikor elmondod egy fiúnak, hogy tetszik neked az inge, erre ő ezután mindennap csak azt hordja majd."
Nóri - 7 éves

"A szeretet olyan, mint amikor egy kicsi öreg néni és egy kicsi öreg bácsi még mindig barátok, még azután is, miután jól megismerték egymást."
Tomi - 6 éves

"A zongoravizsgámon egyedül voltam a színpadon és nagyon féltem. Odanéztem a közönségre, és apu ott mosolygott és integetett. Csak ő mosolygott. Ezután már nem féltem."
Csilla - 8 éves

"A mamim jobban szeret engem mindenkinél. Senki más nem ad nekem esti puszit, mielőtt elalszom."
Klári - 6 éves

"A szeretet az, amikor anyu a legfinomabb csirkehúst odaadja apunak."
Eszter - 5 éves

"A szeretet az, amikor apa izzadt és büdös, de anya akkor is azt mondja neki, hogy sokkal helyesebb, mint Robert Redford."
Krisztián - 7 éves

"A szeretet az, amikor a kutyusom megnyalja az arcom akkor is, ha egész nap nem foglalkoztam vele." Marika - 4 éves

"Tudom, hogy a nővérem szeret engem. Onnan tudom, mert nekem adja az összes régi ruháját, és emiatt neki el kell mennie majd újakat venni."
Laura - 4 éves

"Amikor szeretsz valakit, akkor sokat pislogsz, és apró csillagocskák jönnek ki belőled."
Judit - 7 éves "

A szeretet az, amikor anyu látja aput a mosdóban, és szerinte apu nem is gusztustalan"
Márk - 6 éves

"Ha nem gondolod komolyan, akkor nem is kéne kimondanod, hogy szeretlek. De ha komolyan gondolod, akkor szerintem sokszor ki kell mondani. Az emberek hamar elfelejtik."
Júlia - 8 éves

Ha idáig eljutottál az olvasásban és türelmes voltál, akkor most kiegészíteném a fentieket:

A szeretet az (is) mikor haragszunk valakire, netán össze veszünk; meg tudnánk őt fojtani, de mégse fojtjuk meg :) :)
Juhizska ( 54 = 5 + 4 = 9 éves túlkoros )

Egy este Colin Firth-el, avagy a Király beszéde ma :)

Ha kedveled Colint :)   és nem veted meg még egy remek színész (Geoffrey Rash)  - kettősük szinte jutalomjátékát -, meg érdekel egy kicsit a történelem is,

akkor nézzed meg ma este 20.15 perckor az M1-en - reklámoktól mentesen - a Király beszéde című Oscar -díjas filmet.

Az igazán elvetemültek még tetézhetik az est élményét egy angol dokumentum filmmel a témához kapcsolódóan.

Boldog új évet kívánok mindenkinek, helytállással, a komoly, korszakalkotó dolgok felvállalásával - dadogással, vagy anélkül is :) :)

... ha nem eszik az a "fránya" gyerek ...

Ma bemondták a rádióban (gyanútlanul hallgattam mosogatás közben a zenei csatornát, az ember azt hiszi; - biztonságban van :( , hogy egy kínai állatkertben a pingvin papa halat kínált a gyerekének, aki nem volt hajlandó megenni, mire a papa bosszúból bekapta a kispingvint, lenyelte és megette... :( :(

Állítólag a hír nem "kacsa", mert filmre vették...

Nos, van min gondolkoznom.
Egyrészt a hír eléggé borzalmas (bár, tudjuk, hogy az állatvilágban ilyen időnként előfordul), másrészt nem illik az áltatunk mozi filmekből ismert kedves, aranyos, bűbájos kis pingvin image-ba. (Dakotára lefordítva: imázs).

A Nagyi nekem mindig is gyanús volt !!!!!!!
Már gyerekkoromban sem értettem, hogy miért akadt ki, mikor a matrac és az ágy közé dugva penészes kolbászkákat talált... folyton szagolgatott... azt se értettem, hogy mi volt a problémája azzal, mikor közölte velem egyszer, hogy csak akkor nézhetek tévét, ha megeszem a tejbegrízt... méltatlannak tartottam, hogy nem hisz nekem, hogy olyan hamar bekaptam az egészet, még lealázóbb volt, hogy nem hitte el, mikor kinézett az ablakon (aminek a párkányán valami egészen picit csak, de fehérlett), hogy a ház falán az első emeletről a földszintig nem én öntöttem le a házfalon végig csurgó tejbegrízt.

Nehéz felnőni egy olyan családban, ahol nem hisznek az embernek - ki tudja miért?

Még kisiskolás koromban is ólálkodott utánam. Az se volt teljesen világos, mikor megkérdezte, hogy "megetted a vajas / zsíros kenyeret ilyen hamar, hol van, megvan-e még?"  - mire gyermeki őszinteséggel, nyílt tekintettel azt válaszoltam, hogy várjon, mert megnézem....
Ki tudja miért követett a szobában csendben sunnyogva, az erkélyajtó felé, és miért is néztünk le mindketten szinte egyszerre - akkor már második emeleten laktunk -, hogy vajon a földszint tájékán ott van-e még a kenyér???

Nehéz bizony merő bizalmatlanságra épülő családban felnőni... Nem kell azon csodálkozni, hogy előbb-utóbb az ember egy szakembernél köt ki :(   (Nem hentesre gondolok...)
De, hát nekik is meg kell élniük valamiből :)
Amerikában jól megélnek.
(Most külön elrémiszt, hogy ott született meg Hannibal Lecter is, és a Nagyi apukája anno "kitántorgott" Amerikába kétszer is és több évet is eltöltött ott... ki tudja, hogy mi van a Nagyi génjeiben...)

Szóval, a Nagyi mindig is gyanús volt nekem.
Akkor is, mikor teljesen véletlenül kiderült kb. 5 éve, hogy ő imádja a pingvineket.
Ezt gyerekkoromban eltitkolta.
Fiatal felnőtt koromban is...
Ötven felé - mikor ő már elhagyta a 70-et - elérkezettnek érkezte az időt, hogy tudassa velem.

Azóta minden évben elviszem az állatkertbe pingvint nézni :)
Külön bejegyzés tárgya lehetne, hogy milyen édes megjegyzéseket tesz rájuk, és hogyan próbálja ösztökélni őket kb. 30-40 méter távolságból, hogy ugyan csináljanak már valamit... :)

No, de most lehullott a Nagyiról a lepel.
Kezdem érteni, hogy miért akadt ki kb. 2-3 hete, mikor több évtized után közöltem vele, hogy

a.) a másik családtag tulajdonképpen utálja a beiglit.
b.) folyton nekem kell megennem a másik családtag beigli adagját is.
c.) ha sok-sok beiglit eszel, akkor egyrészt baromira sok a kalóriabevitel, másrészt megutál(hat)ja az ember.

Mondtam neki, hogy nem-e lehetne, ha fele annyi mennyiségű beiglit csinálna, mint máskor (akkor nem maradna még február elejére is...;)

Teljesen besértődött és közölte velem, hogy beigliből nem lehet keveset csinálni... Mondtam én, hogy húsleves, csontleves, töltött káposzta esetére ez igaz,
de az kizárt, hogy nem lehetne MEGFELEZNI beigli esetében a receptet... Nem fogadta el, besértődött és közölte, hogy akkor most SEMMI beigli nem lesz!
Istenem...a végletek...

Holnap jön szent este és megyünk a déli ebédre.
Most, hogy megtudtam Nagyi lelki társáról a pingvinről mindent, ami még megtudható információ, hát, bevallom kissé félve ülök le az ünnepi asztalhoz.
Az biztos, hogy mindent belapátolok és zokszó nélkül.
Néma leszek, mint a HAL.
Jézusom... a kis pingvin vesztét is a hal okozta... :(

A Nagyi nekem mindig is gyanús volt... :(
Lehet, hogy ez lesz utolsó vacsorám (akarom mondani ebédem?) Ja, hogy az nem most van?
Majd húsvét tájékán... igaz, akkor is sokat kell enni a Nagyinál...
;) ;)