az illat, mely MEGHATÁROZ (?) ó...

Ahány ember, annyiféle - s mániáink is.
Egy kolléganőm - nevezzük "L"-nek - allergiás néhány illatra, legalábbis ideges lesz tőle, ha érzi, többek között ilyen a gyögyvirág illat.

Nem kedveli sem WC-illatosítóban (engedjétek meg, hogy így, egyszerűen, póriasan nevezzem a flakon funkcióját), sem pedig bármilyen lemosó jelleggű tisztasági termékben sem.

Megérkezett az ellátmány a munkahelyre.
S hoztak illatosító spray-t is.
Természetesen - gyöngyvirág illatút ;-)
Lőn most a polcon elegendő: citrom, narancs, levendula, gyöngyvirág.
Van választék, szó se róla.
Az már más kérdés, hogy az illat (avagy a szag) elfedése, elrejtése hogyan keveredik-kavarodik, időnként speciális kombinációt alkotva...
Még a Napkirály udvarából is vannak érdekes feljegyzések e témában.

Nos, belépett egy új kolléganő, aki - egyenlőre, bár ez átmeneti, de mit sem tud még róla, hogy melyikünknek milyen nyűgje, baja, kifogása, morgása van ezzel v. azzal kapcsolatban. (Tudjátok, írtóra fontos, életbevágó jelentőségű dolgok... ;-)

"L" kolléganő morgott, hogy már megint gyöngyvirág.
Nálam bekapcsolt a kisördög-gomb és tőlem függetlenül működtek az ujjaim a toll és papír fölött, mikor egy post-it-re ráírtam, hogy

"L" kolléganő kéri, hogy a gyöngyvirágos illatozású terméket csak és kizárólag akkor használják a kollégák, amikor ő bent van, még véletlenül se a szabadnapján, mert akkor túlságosan hamar fog kifogyni... ;-)

Ráragasztottam gyöngyire... (jól mutat, feltűnő... "L" olvasta, kacagott, elhordott mindenféle némbernek - ő tudja, hogy miért - de, nem vette le a cetlit).

Elébb látom, jön ki az új kolléganő. Ajtó már nyitva, visszalép, keze indul a polc felé, gondolkodás nélkül határozott mozdulattal leveszi a gyöngyvirágosat és erőteljeset fúj vele a levegőbe.

Mert rendnek kell lenni.
S, ha már egyszer "L" annyira kedveli - akkor próbaidős dolgozó persze, hogy szót fogad ;-)