Olvastam ma reggel, hogy kissé pesszimista, bánatos mondatot írt M - egy születésnapi köszöntés kapcsán az egyik blogban.
Nem gondolom, hogy oka lenne rá, komolyan gondolom, hogy minden kornak meglehet a maga szépsége. (Ami persze egyénenként más és más, hogy mit tartunk szépnek benne).
Én úgy gondolom, hogy amig a pamutot a mamuttal nem tévesztem össze (ha, meg összetévesztem, akkor úgy sem fogok tudni róla, ergo mindegy ;-),
amíg minden azon a nyíláson megy be és jön ki, ahol rendeltetésszerűen kell neki,
netán bizonyos szinten még mozgásképes vagyok - akkor érdemes élni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Visszaolvastam: valóban pesszimistának tűnt,pedig úgy érzem pont ilyenkor nyílik ki a világ..Na,azt a beírást már elszúrtam...:)))Pussz!!!
VálaszTörlésImádom Latyit!!! Köszi!!!
VálaszTörlésÉs hú,de rosszat írtam Katához-pedig azzal vígasztalni akartam őt!:)))-hiszem te nemrégen lettél 50. Juhizs! Ugye: csak azért is-mienk a világ!!!:)))