Csónakban, ketten.

Ülünk a gályahelyen.
K.I. és én - tegnap.
Molyolunk a számítógépeken.

Gondoltam egy nagyot, ellenőrizni kellene az éberségét... ;-)

- Tudsz róla, hogy Bori nap van?
Igen. Tudja.

- Azt hallottam, mint, ha Barbara nap is lenne, igaz ez?
Igen. Ő is úgy tudja.

- Hmm. Ez az igazi Barbara nap?
Igen. Ez bizony az.

- Akkor miért nincs az én naptáramban feltüntetve?
Naaaa, most sikerült kizökkentenem egy kicsit.
Az hogy lehet, hogy az enyimében nincs...

Hát, mondom mély és őszinte meggyőződéssel, márpedig nincsen.
De, már semmin se csodálkozom, régi hagyományos nevek valahogy eltűnnek a naptárból és helyettük mindenféle idegen hangzású, sokszor nyelvtörő keresztnevek foglalják el a régiek helyét.

Úgy látszik, hogy az én asztali naptáram más, mint a többieké.
Csodálkozunk, de sok dolgot láttunk már, belenyugszunk.

Valahogy a kezem mégis a naptár felé kalandozik, megnézem - mit látok?

Borbála
BARBARA
Boróka

felsorolás van, ráadásul - általam valamikor hónapokkal ezelőtt - rikító neonszínű zöld sorkihúzóval feltünővé téve a dolgot, hogy milyen nap is van.

Öhmmm. - módosítanék, mégis csak itt van a naptáramban, nem tudom, hogy honnan vettem, hogy nekem nincsen.... :-(

Rámnéz. Elnéző tekintettel, megértő mosollyal az arcán közli velem:

"Örülök, hogy nem csak egyedül evezek az amnézia tengerében !"

:-) :-) :-)

Ülünk a csónakban. Immáron ketten. Evezünk, evezünk.
De, ki fogja megmondani nekünk, hogy merre is van a tulsó part?