Kórházban...cúgban...

Icu néni kb. 86 éves.
Alacsony, kicsi, madárcsontú, leheletnyi - szóval ellentétem nekem, mindenféle értelemben.

Régóta ismerem, még kislány voltam, tán 11-12 éves, mikor először találkoztunk.
Anyukám kolléganője volt - ismerettségük az idők folyamán, mint egy bimbózó virág - meleg, emberi kapcsolattá nemesedett közöttük.

Azóta rám jött x kiló... rég nem vagyok kislány ;-)
Ő összébb töpörödött, valamikori kék szeme kopottá, fakóvá vált az idők folyamán.
(Ők ezt egymásközt úgy mondják, hogy "savós" lett).

Rokonai vidéken. Itt a fővárosban anyukám jár hozzá; barátságból, szeretetből.
Függönyt levenni, karácsonyfát felállítani, segíteni díszíteni, miegymás.

Icu néni kórházba került.
Ennyi idős korban ez már nem ritkaság.

Beszaladok, látogatok, meghallgatok, bólogatok, kicsit politizálunk (... ebből látom, hogy fog ő még otthonában morogni ;-)
Panaszkodik:
- hideg van.
Valóban otthon, mivel nagyon fázós, hát kb. 27 fokban szokott élni, mert neki úgy komfortos.

Panaszkodik hát:
- hideg van a kórházi szobában.
(Nem érzem, - nekem megfelelő, de én télen is 16 fokos szobában szoktam élni :-( amúgy most kint sincs hideg idő)
- Nézdd meg!
- Folyton nyitva az ablak, az ajtó, cúgban fekszem.
- Nem fogok tudni haza menni, nem fognak engedni, ha a torkom fájni fog, még az ásványvizem is hideg, nem tud meglangyosodni.

Értem én, magam is torokfájós vagyok.
Lehet, hogy nem is annyira hideg a víz, de pszichológia, elég, ha ő úgy gondolja, hogy a cúgtól az.

Otthon, este, késő van már.
Leülök, megvarrok egy palackmelegítőt.
Jó vastagra, kitömve, csak rá kell húzni a palackra.
Nem szép anyagból (nem az volt a cél), hanem a praktikusság; flanel, jó meleg.

Amúgy se varrnék szép anyagból kórházba.
Dereng a múltból, hogy a lopással gyermekkoromban kétszer találkoztam úgy, hogy traumatikus volt számomra.
Az első óvodáskoromban, mikor a közértben ellopták a mesekönyvemet.
(MERT MÁR AKKOR IS VOLTAK GONOSZ FELNŐTTEK... ;-)
A másik;
mikor kivették a mandulámat 7 éves koromban a kórházban és a nővérke "véletlenül" elvitte a törölközőmet (nem kórházi volt) és szemrebbenés nélkül letagadta, és persze, hogy egy szembesítésnél nem a gyereknek hittek.
(Persze, szegények voltunk, nem volt mindegy akkoriban még, hogy hova lett egy törölköző)
Most merengek rajta, milyen sok törölközőnk van...

Tehát, a palackmelegítő szándékosan NEM feltűnően szép anyagból készült, nehogy valaki megkívánja ;-) ;-)
Reggel 4 órára lettem készen vele, akkor feküdtem le.
Hétkor keltem, készülődtem.
A kórházba berohantam, palackmelegítőt előkaptam.

Régen láttam embert olyan boldognak, mint Icu nénit... akkor és ott.... kórházban, cúgban.