2010. november 20., szombat

Kórházban...cúgban...

Icu néni kb. 86 éves.
Alacsony, kicsi, madárcsontú, leheletnyi - szóval ellentétem nekem, mindenféle értelemben.

Régóta ismerem, még kislány voltam, tán 11-12 éves, mikor először találkoztunk.
Anyukám kolléganője volt - ismerettségük az idők folyamán, mint egy bimbózó virág - meleg, emberi kapcsolattá nemesedett közöttük.

Azóta rám jött x kiló... rég nem vagyok kislány ;-)
Ő összébb töpörödött, valamikori kék szeme kopottá, fakóvá vált az idők folyamán.
(Ők ezt egymásközt úgy mondják, hogy "savós" lett).

Rokonai vidéken. Itt a fővárosban anyukám jár hozzá; barátságból, szeretetből.
Függönyt levenni, karácsonyfát felállítani, segíteni díszíteni, miegymás.

Icu néni kórházba került.
Ennyi idős korban ez már nem ritkaság.

Beszaladok, látogatok, meghallgatok, bólogatok, kicsit politizálunk (... ebből látom, hogy fog ő még otthonában morogni ;-)
Panaszkodik:
- hideg van.
Valóban otthon, mivel nagyon fázós, hát kb. 27 fokban szokott élni, mert neki úgy komfortos.

Panaszkodik hát:
- hideg van a kórházi szobában.
(Nem érzem, - nekem megfelelő, de én télen is 16 fokos szobában szoktam élni :-( amúgy most kint sincs hideg idő)
- Nézdd meg!
- Folyton nyitva az ablak, az ajtó, cúgban fekszem.
- Nem fogok tudni haza menni, nem fognak engedni, ha a torkom fájni fog, még az ásványvizem is hideg, nem tud meglangyosodni.

Értem én, magam is torokfájós vagyok.
Lehet, hogy nem is annyira hideg a víz, de pszichológia, elég, ha ő úgy gondolja, hogy a cúgtól az.

Otthon, este, késő van már.
Leülök, megvarrok egy palackmelegítőt.
Jó vastagra, kitömve, csak rá kell húzni a palackra.
Nem szép anyagból (nem az volt a cél), hanem a praktikusság; flanel, jó meleg.

Amúgy se varrnék szép anyagból kórházba.
Dereng a múltból, hogy a lopással gyermekkoromban kétszer találkoztam úgy, hogy traumatikus volt számomra.
Az első óvodáskoromban, mikor a közértben ellopták a mesekönyvemet.
(MERT MÁR AKKOR IS VOLTAK GONOSZ FELNŐTTEK... ;-)
A másik;
mikor kivették a mandulámat 7 éves koromban a kórházban és a nővérke "véletlenül" elvitte a törölközőmet (nem kórházi volt) és szemrebbenés nélkül letagadta, és persze, hogy egy szembesítésnél nem a gyereknek hittek.
(Persze, szegények voltunk, nem volt mindegy akkoriban még, hogy hova lett egy törölköző)
Most merengek rajta, milyen sok törölközőnk van...

Tehát, a palackmelegítő szándékosan NEM feltűnően szép anyagból készült, nehogy valaki megkívánja ;-) ;-)
Reggel 4 órára lettem készen vele, akkor feküdtem le.
Hétkor keltem, készülődtem.
A kórházba berohantam, palackmelegítőt előkaptam.

Régen láttam embert olyan boldognak, mint Icu nénit... akkor és ott.... kórházban, cúgban.

15 megjegyzés:

  1. :)
    Vannak még ma is rendes emberek.:)
    Más szemszögből nézve: lehet, hogy ezért kellett neked megismerkedned a varrással. Hogy elkészüljön ez a melegítő és örömet okozzon Icu néninek. :)

    VálaszTörlés
  2. Zsu!Ez egy csodálatos, szívmelengető történet! Igazi Juhizsos.:))))))

    VálaszTörlés
  3. Hát ez igazán kerek történet, jó volt olvasni.

    VálaszTörlés
  4. Amikor tegnap találkoztunk, azt nem mondtad, hogy miért, csak azt, hogy hajnali 4-ig fenn voltál. Ez így azért más egy kicsit, örülök, hoy így történt, és Icunéninek jobbbulást kívánok így ismeretlenül is.

    VálaszTörlés
  5. :-) szép volt :-), jobbulást a néninek!

    VálaszTörlés
  6. Ugyan má'! Megkönnyeztelek , nem csak a nemes lelkedet, hanem Icu nénit is.
    A körülményekhez képest jó egészséget kívánok , és nem csak Icu néninek:-)

    VálaszTörlés
  7. Kedvesek vagytok, de nem azért írtam ám, hogy magamat "fényezzem", amelyikőtök közelebbről ismer, az tudja, hogy nincs is így,
    de meg kellett osztanom másokkal is az érzést, annyira megható volt, ahogy örült.
    Ilyeneket sűrűn látunk filmekben, de valahogy a valóságban mégis más.

    Azt már nem is írtam le, mert csekélységnek tartottam, hogy amikor először mentem hozzá, akkor rögtön vittem neki egy kis textil szívet, hogy legyen nála valami, ami nem olyan "kórházi", hanem kicsit az otthon hangulatát idézi.
    Ehhez tudni kell, hogy - állítólag ő nincs is "oda" a foltvarrott cuccokért - mégis, annyira elérzékenyült, mikor oda adtam neki.
    Másnap, mikor vittem a palackmelegítőt, akkor huncut pillantással, titokzatosan suttogta, hogy irigylik ám a szobatársak tőle a textil szívet... ;-)
    Aranyos volt.

    VálaszTörlés
  8. Látod ez a műved igazi "foltos" mű és a "zsűri" annak megfelelően is értékelte! Ez vigasztaljon, mikor nem látod a művedet a pályázatok között! Ezzel többet adtál!

    VálaszTörlés
  9. ... Ez annyira megható volt! De jó, hogy írtál róla! Köszönöm!

    VálaszTörlés
  10. Igen szerencsésnek mondhatja magát,aki a környezetedhez tartozik
    és remélem, hogy Icu néni hamarosan visszatérhet az ő kis 27- fokos szobájába...

    VálaszTörlés
  11. Nórám lehetségesnek tartom, hogy a munkahelyemen van néhány kollégám, aki nem osztja a véleményedet, mely szerint szerencsés, aki a környezetemhez tartozik... ;-)

    VálaszTörlés
  12. No, ezért (is) érdemes varrni! Jó, hogy ilyen figyelmes vagy! :o)) Öröm volt olvasni.

    VálaszTörlés
  13. Te drága lelkű nő! És a meleg vizet is otthonról fogod vinni abba a palackba?

    VálaszTörlés
  14. Nagyon Juhizsos cselekedet, és hozzá még szerény is!
    Icu néninek még sok boldog mosolyt, és jó egészséget kívánok!

    VálaszTörlés