.... az "irigység" ( ??? ) és a szekrény mélye...

a minap valaki levelet írt és panaszkodott nekem, hogy már megint elharapódzik egyre jobban, hogy nem teszik közkinccsé foltos (és / vagy kreatív) körökben az ötleteket, nem szívesen adnak mintát stb. stb.
Persze, időnként ígéret van, aztán ennyiben marad.
Néha lezárják a blogokat a hívatlan látogató előtt.

Bevallom, ha ilyen bloggal találkozom, akkor nem megyek oda könyörögni, hogy "engedjél be".
Nem jellemző rám.
Különben is - tudtommal - az ilyen blogokat csak egy bizonyos létszámig lehet meghívóval látogatni (talán 100 főnek?)

Mondtam az ismerősömnek, hogy igaza van, hogy kesereg, de mit lehet tenni.
Jogában áll egy blogtulajdonosnak, hogy ezt tegye.

Igaz, hogy az utóbbi több mint fél évben már lassan a saját blogomra sincs időm - nemhogy a másokéra.
Még mindig szívesen pályáznék egy főállású blogolvasói állásra :-) :-)

Az ember reménykedik, ha majd nyugdíjas lesz, másként lesz ez a dolog.
(Közelebbi barátságba kerülök azzal, amit úgy hívunk, hogy "szabad" idő).
A nyugdíjasok erősen cáfolják ezt a tényt :-) :-) - hiszek nekik, de azért szívesen kipróbálnám már én is, hogy "Juhizs nyugdíjas és nincs semmire ideje" ;-) ;-)

Most eszembe jut a tegnap esti koncert.
Zik-Zakkal véletlenül találkoztunk, csicsergünk, csöngetnek a szünetben.
Édesanyám a 74 éves kerek-perec közölte, hogy "Na! Menjünk" és miközben döbbenten néztem utána a lépcsősor tetejéről, ő fitten, fürgén elhúzott mint a vadlibák :-) :-)

Mindig újra fellángol a vita akár blogokon, akár a fórumokon, hogy hogy is van ez a szellemi "termékekkel" ötletekkel.
Megértem én mindkét oldal álláspontját.
De, már oda jutottam, hogy félek.

Feledékeny vagyok (tényleg !) minden rossz szándéktól mentesen...
Van egy csomó le és L mentett fotóm remek ötletekről.
Oly sok barangolás közepette sokszor nem is jut az ember eszébe, hogy elmentse a forrást (ja, persze, meg hát hova is? - erről akkor külön nyilvántartást kellene vezetni, kínél láttam, hol is tette közé - már megint az a fránya időhiány...)

Valaki egyszer leírta a blogjában, hogy ezt és ezt a táskát ő találta ki.
Teljesen ledöbbentem, mert pont az évben fent voltam a Mesterségek Ünnepén, és tele volt azzal a fazonnal.
Hogy lehet ezt bebizonyítani...
Hogy mi volt előbb.

Pár napja beléptem egy blogba.
Szép táskák vannak ott.
Viszont a feltüntetett mondat is, ha felhasználod az ötleteket, akkor jelezzed majd a forrást is.
Érthető kívánság.
Nem mertem ezek után bejelölni magamat rendszeres olvasónak - Te Jó Ég, csak probléma lenne előbb-utóbb...
Igaz, hogy jelenleg rendszeres olvasó csak 4 van ott MÉG. Nyilván ez a szám idővel erőteljesen növekedni fog.

Ami fura volt, hogy úgy vannak a blogbejegyzések közzé téve, hogy egyáltalán nem látszik a dátum.

Na, így aztán egy esetleges vita folyamán, hogyan is fogja a blogtulajdonos bebizonyítani, hogy ő előbb tett közzé egy mintát, és valóban tőle származik, ha valaki egy ugyanolyat megvarr... remek parázs vitára ad alkalmat a dolog.

Valahogy elfelejtődik, hogy Amerikában azok a bizonyos asszonyok, mikor összejöttek időnként, ha irigyek lettek volna, akkor most nem lenne nekünk ilyen sok-sok blokkmintánk... (beszédes az is, hogy ugyanannak a blokknak olykor több elnevezése is van :-)

Igaz, ők nem akartak megélni belőle ;-)
Lett lévén, hogy örültek, hogy van egyáltalán rongyuk :-)
Nem kizárt, hogy kevesebb kevélység és hiúság volt bennük.

"A bölcs alkot, de művét nem birtokolja, cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült művét

nem félti, s mert magának nem őrzi, el sem veszíti!

Tao Te King"

Ez az idézet jött ma reggel az internetes postámban.

Természetesen akinek ez az egész nem inge, hát ne vegye magára.
(Vágja szét és varrja újra ;-) ;-)