Nem is seprő kéményseprő... ;-)

Minden évben jő az értesítést, hogy ekkor és ekkor szíveskedjek otthon tartózkodni, mert a vonatkozó rendeletek értelmében

(itt három irgum-burgum rendeletszám következik ;-)

a kötelező kéményseprő-ipari szolgáltatást, kéményvizsgálati munkálatokat elvégzik.

Na, nem ingyen, ezért minden évben szintén kötelező jelleggel x összeget fizetnem kell. Akkor is, ha nem használtak ebben a házban az elmúlt kb. 4 évtizedben egyáltalán kéményt.
Nincs is rá semmi bekövetve, lett lévén, hogy mindenütt gázkonvektoraink vannak, NEM kéményes bekötésűek.

Én minden évben berzenkedek, hol viccesen, hol kevésbé humorosan, hogy egy általam nem kért, igénybe se vett (mivel, hogy nincs miért igénybe vennem) "szolgáltatásért" nem elég, hogy fizetnem kell, de még adott esetben szabadságot is ki kell vennem, hogy otthon tartózkodjak, mikor jönnek.

A kéményseprők minden évben kioktatnak, hogy ez az ellenőrzés az én javamat (adott esetben az életem megmentését szolgálja... - sicc! )

Mert, a kéményre bármikor szükségem lehet.
Nem tartom ezt a rendeletet tisztességesnek, mert elképzelhető, hogy soha az életben nem lesz szükségem a kéményre (ahogy eddig se volt), tisztességesebbnek tartanám, hogy amikor valóban szükségem lenne rá, akkor kihívjam a kéményseprőket, AKKOR végezzenek bármiféle kéményseprő-ipari szolgáltatást, vagy kéményvizsgálatot.
Esetleg akkor kérjenek el egy magasabb összeget egy valóban létező szolgáltatásért.

Így viszont, relatíve alacsonyabb árat fizetek éves szinten a semmiért... gyakorlatilag életem végéig.
Méreg, de akik eldöntötték ezt a rendeletet, (rendeleteket) azok nyilván más jövedelmi viszonyok között élnek.
(Mély szeretettel gondolok rájuk, miközben heringként lógok a tömegközlekedési járműveken, míg ők, a döntést meghozók egyedül ülnek a kocsijukban - és araszolgatunk a munkahelyünk felé... ;-)

No, lényeg, a lényeg... hogy az elmúlt kb. 11 év ellenőrzései a következőek szerint ejtődtek meg:

Első években:

- jő KÉT randa, roggyant, öregedő kéményseprő.
Két benyomásom szokott lenni: simán lesittelném őket kb. 20 évre, mert nem túlzottan bizalom-keltőek. (Na, jó, külső jegyek alapján ez rólam is elmondható :-)

Későbbi (utóbbi években):

- jő EGY randa, roggyant, öregedő kéményseprő.
(uff... leépítés volt...)

Mindkét előző esetben erős benyomásaim vannak, hogy mintha alkoholisták lennének, igen, ocsmányul előítéletes vagyok, de valahogy a megérzéseimben nem sokat szoktam tévedni.
(Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy amúgy az utcán, járműveken nem ilyen kéményseprőket látok, hanem teljesen "normális" kinézetűeket)

A beszélgetéseink minden évben rendszerint azonos módon zajlanak.

Én közlöm, hogy nincs a kéménybe bekötve semmi, csak a kémény-nyílás "lyuka" üresen tátong a ház egy hátsó fertályában.
Ők közlik, hogy nekik akkor is kötelező megtekinteniük.
Megyünk.
(Ők, időnként dülöngélve, botladozva, valami gond van az egyensúlyukkal rendszerint)

Felmutatok a nyílásra, minden esetben a következtetésük ugyanaz:
"Jéééé, tényleg nincs a lyukra - ki- beneti nyílásra semmi bekövetve"
Vissza csámborgunk a kertkapuhoz.
Aláírom, hogy ellenőriztek.

Viccesnek tartom az értesítő papír egyik mondatát:
"Kérjük, hogy a saját érdekükben segítsék elő a munka folyamatos végzését".
Na, persze, mondanám, hogy miféle munka...

Az első években még előadást tartottam nekik, hogy ez milyen értelmetlen dolog, és a rendelet ilyetén formájában csak azért van, hogy én (és még nyilván több százezer szerencsétlen barom, aki szintén nem is használja a kéményét) szóval, hogy mi tartjuk el a Kéményseprőipari Kft-t... elvégre sok kicsit sokra megy.

Viszont idén másként zajlott a dolog.

A kapuban döbbentem tapasztaltam, hogy

- viszonylag fiatal (hozzám képest legalábbis :-),
- jóképű,
- józan, (nem küzd egyensúly-problémákkal)

kéményseprő úriember áll.

Éppen invitálnám őt befelé, mire közli velem - kezében a nyilvántartással - hogy
"látom, hogy nincs bekötve semmi a kéménybe", elég, ha csak aláírom a papírt...

Egyszer jött egy fiatal(abb), jóképű, az meg bezzeg, hogy nem kíváncsi lyukamra ;-)

Na, tessék...
...nekem se jó soha semmi :-) :-)