Látogatóban jártam

a kollégáknál a másik boltban...

Nagyon jókat derültem, mondhatnám, hogy rosszalkodtam náluk egy kicsit...


Van náluk hangulat, ha felérünk a lépcsőn:



sőt, még karácsonyuk is volt;



hmm.... mitől érzem úgy, hogy nem örülnek nekem?



Kedves, új kisegítő munkatársuk van;



Rendnek "köll" kérem szépen lenni:



... és ezt a rendet már olyan szintre emelték, hogy az már szinte undorító, ezt már csak fejjel lefelé lehet elviselni... ;



A hónap dolgozója tábla - helyett - a hónap dolgozóinak álmodozásai a nyaralásról;



Uff, valami illatot hoz a tavaszi szél...



oh, igen, ez a MOSDÓ...



ahol "fújnak", "pumpálnak", esetleg "kefélnek" is;



azért, nem egyszerű itt a helyzet, oda kell figyelni mindenre;



mondom, hogy ODA KELL FIGYELNI ! Te!!! - mindenre



Amúgy, ez egy izgalmas hely, lehet kukkolni - naaa, nem befele, hanem kifele egy csodálatos lépcsőház felé;



... amiből persze, nem látszik itt most semmi :-(

Sajnos, nem lehetett jól fotózni, pedig izgalmas volt a látvány;



Ez például olyan volt, mint, ha a várban sötét kis utcában égne egy lámpa, pedig ez csak egy lépcsőház, s nem látszik, hogy milyen szép, márványos.

Azért, ide nem jöhet ám, be mindenki !



Például, ha szabadnapos vagy, ill. szabadságon, akkor éppen nem vagy dolgozó, tehát nem használhatod, arra ott van a másik mosdó... vagy, vagy... a rosszul dolgozó nem dolgozó és haza kell vinnie ;-) ;-)
(... na, jó... csak vicceltem)

Hát, megszomjazik az ember ennyi fontos információ birtokában,

de, bizony, ez sem egyszerű eset;



No, igen, rend a lelke mindennek:



De, semmi se lehet tökéletes, lemerült az elem, pedig a "hirdetőtáblán" láttam izgi dolgokat...
na, esetleg, ha havonta átmennék fotózni hozzájuk ??? ;-)

:-) :-) :-)

Szép hetet

kívánok Nektek az alábbi internetes levélben érkezett fotókkal:

(nem tudom, hogy ki készítette őket, ezért nincs jelezve)

részben... VIDÁM KERÁMIÁK... kiállítása

Bementem a Szlovák Intézetbe egy festménykiállítást megnézni (bejegyzés, fotók később, mert ez a mostani jobban tetszett, tehát előnyt élvez... ;-)



Megnéztem, a recepciós hölgy és én érzékeny búcsút vettünk egymástól (így utólag úgy gondolom, hogy boldog sóhaj hagyhatta el az ajkát, hogy elmentem ;-)

igen, ám, de az utcán észrevettem, hogy ki van rakva egy másik kiállítás meghívója is az ablaküvegre.
Nem értvén a dolgot - mivel nem láttam bent semmit - hát visszaléptem.

Kérdezem, mi a helyzet.
Nézz rám.
Felhő suhan át az arcán.
Hát... igen... van a másik kiállítás is.
Nézzük egymást.
Néma csend.

- és? - kérdem, hol van?
Az emeleten... jött a válasz.

Állok, nézem, ő is várakozásteljesen.

- Nem is tudtam, hogy van az emeleten is kiállítóterem.
- Van.

Megnézhetném?

Sokszor voltam már életem során népszerűtlen... de, ez most majdnem mindent überelt.
A máskor valóban kedves hölgy még titkolni se akarta, hogy mennyire rossz az ötlet...

kényszeredetten elkezdett telefonálni, elmondta, hogy valaki szeretné...

a feszültség cikázott a földszinten...

na, jó - mondom, akkor hagyjuk, látom, hogy probléma... (bár, nem értettem, ha nem akarják, hogy megtekintsék az emeleti kiállítást, bármi is az ok, akkor nem kell kiállításokat rendezni...)




Nem, mondja ő, megyünk - közben a telefonban átvált szlovák nyelvre, hogy ne is értsem, miről is van szó. Oh, ezt tudjuk a filmekből. Akkor általában nem szépeket mondunk a mellettünk lévőről, vagy nagy titkokat.
Ez utóbbi jelen esetben úgy éreztem, hogy "nem játszik, mint lehetőség"...



Megyünk.
Kiderülnek a problémák.
AZ EGÉSZ INTÉZETET BE KELL ZÁRNI, MÍG JUHIZS MEGTEKINTI AZ EMELETI KIÁLLÍTÁST.
Most határozottan - életemben először - fontos embernek érzem magam. Na, jó, csak korlátozott szinten, persze...

Bezárja a kaput a Rákóczi út felé.
Légy, ember, se ki, se be, amíg én nem kúszok innen el.



Megyünk, számomra eddig tiltott területeken haladunk.
Mindent, MINDENT zár maga után. Hmmm. komoly előírások lehetnek.
Állunk a liftben (mert lift, az van).



Tudja, hogy fotózni szoktam, most rámnéz és megkérdi, hogy miért szoktam fotózni, milyen célra.
Cikáznak az agyamban a gondolatok... vágjunk bele, üsse kavics jobb a valóság...
visszakérdezek: mi lenne a helyes válasz???



Nézett rám - amúgy, jól beszél magyarul, de ezt most nem érti.
Eszembe jut a most futó (nekem tetsző, egyébként jó reklám), amiben szimpatikus fiatalember felsorol néhány, kiragadott magyar sajátosságot (miközben egy soproni nedű szolid reklámozása a cél), s ott hangzik el, hogy mi tudjuk mire a gondol a másik, ha azt hallja, hogy Anyám tyúkja...

Igen, ő ezért nem érti a mi nyelvi finomságainkat.
Én is így lennék más népnél, akármennyi ideig is élnék náluk.



Segítek rajta, elmagyarázom:
- hogy blog (nem kérdezem meg, tudja-e mit jelent, remélem, hogy igen, bár azelőtt én sem tudtam)
- vidéken, sokszor távol a városoktól kis falvakban is élnek barátnők, akik nem jutnak el kiállításra - fotózás hát ezért, hogy néha lássanak is ezt meg azt

- nem zavarom meg azzal a válaszadási lehetőséggel, hogy CSAK.



Közben kiderült, hogy fáj a foga.
Igen, ő is ember, értem én.
Bár, lent a földszinten ülve is fáj a foga...



El is felejtkeztem róla, hogy még lent kicsit fanyalogva, laza mozdulattal legyintve, leheletnyit tán fitymálva mondta, hogy vidám szobrok kiállítás van fent - ergo, neki nem tetszik talán nagyon. (Vagy a fogának nem??)



Próbáltam kikérdezni, hogy mitől függ, hogy itt az intézetben milyen kiállítások kerülnek megrendezésre.
Na, szokvány válaszok jöttek, nem idézném, elfogadhatóak.



Sóhajtoztam, hogy milyen jó lenne, ha egyszer rendeznének foltvarrósat is.
Felélénkül és közli velem, hogy ez a Szlovák Intézet.
Nekem nem fáj a fogam - azonnal kapcsolok hát, hiszem rögtön félre is értette a dolgot;

- iiiiiigen..... én arra gondoltam, hogy SZLOVÁK foltvarrók kiállítását kellene megrendezni, mert, hogy én tudom, hogy vannak.

Hát, ha gondolom, akkor írjak az intézetnek...



Persze, sötétben fotóztam... mert, a villanyt nem lehetett felkapcsolni... azt MÉG A FÖLDSZINTEN KELLETT VOLNA...
;-) ;-) ;-)

Teljesen elvetemült érdeklődöknek további fotók itt:

http://xfree.hu/album_show.tvn?SID=7ea68611e7bd9191da706f35c0730f107ea68611e7bd9191da706f35c0730f10&aid=148181&sort=&from=0

Ásó, kapa...

Szarvasmici http://szarvasmici.blogspot.com/

meghirdetett egy pályázatot - aminek az eredeti határideje ma lett volna, de úgy tudom, hogy meghosszabbította, ha meg késtem, akkor se gond -

mely szerint, ha van kedvünk megmutatni a menyasszonyi ruhánkat, valamint csokrunkat, akkor sorsoláson lehet részt venni és Szarvasmici ajándékot készít a szerencsésnek :-)

S, mivel nem kell a dolgot továbbgörgetni, hát nem minősítem "láncbigyó"-nak... ;-)

Sokan nem szeretik, ha valahova mennek és a végig kell nézniük a minden családban fellelhető idősb, ám, de annál lelkesebb nőrokonok hölgyek, / vagy nem is rokoni szállal rendelkező embereknél, hogy

teljesen váratlanul lecsapó jelleggel az ölünkbe hajítanak 3-4-5 fotóalbumot "mutathatok egy kis családi fotót?" ellentmondást nem tűrő kérdés felvetésével.

Észre se veszed már, kb. másfél órája fotókat nézegetel, ahol Pista bácsi és Jenő 896-ban átuszták a Balatont, a kis Juliska bárányhímlős lett és egyébként is hogy kitűnik az iskolai fotón a másik 46 gyermek közül, hiszen akkor még sok gyerek volt egy osztályban....

ha nem vagy eléggé szerencsés, akkor természetesen fel kell ismerned, hogy melyik megszeppent gyermek, ill. bambán bámuló kiskölök az érdekelt, és állati gáz vagy, ha nem tudod őt beazonosítani...

Akárhogy is van, én bizony szeretek fotókat nézegetni, akár vadidegenékét is, profi, amatőr fotó egyaránt elvarázsol, nem feltétlenül a megfelelő színvonalú fotózás miatt, hanem azért mert látunk egy kiragadott pillanatot, akár emberekről, akár egy eseményről, vagy a tájról - szerintem jó dolog fotókat nézni.

Megfogni a papírt, ízlelgetni, morzsolgatni az ujjaid között, vigyázzva, azért, hogy ne legyen tele az ujjad lenyomatával, megvan a maga sajátos varázsa, nem azonos az interneten való képnézegetéssel...

Ime; az én esküvői fotóm, nagy dolog, hogy megmutatom, nem szeretem, ha fotóznak, szörnyű grimaszokat vágok közben.
Az a néhány fotó, ami életem folyamán készült róla - és ritka pillanatok egyike, hogy netán elégedett is vagyok vele - legtöbbje akkor készült, mikor nem tudtam, hogy milyen merénylet készül ellenem...

Itt viszont tudtam:



a kép aláírása lehetne, hogy már ekkor mögöttem gyülekezett a "sötét valóság", avagy a "kocka el van - lesz - vetve" - esetleg, "na, mi legyen, aláírjuk v. nem írjuk"...



A ruhát én terveztem, hogy milyet is szeretnék, tulajdonképpen egyszerű volt - Édesanyám varrta meg.
Nagy merészen úgy készült, hogy a nyakrésznél lévő gumis részt le lehetett volna, mondom lehetett volna... egy laza mozdulattal tolni a felkarra és akkor szexi az egész, na persze, ami máson tetszik, azt nem biztos, hogy meglépjük a valóságban...
Amit akkor még nem mertem, most már azért (ha most lennék annyi kiló és annyi idős), akkor már meg merném lépni - és nőként megélni - de, most már könnyebb lenne, már oly lenge hálócucc szerű bigyókban rohangálnak a lányok, hogy egyrészt csuda, hogy nem erőszakolják meg őket, másrészt szolid lenne az én kis letolt felső részem...

Na, akkor persze, nem tudtam, hogy nem szabad kékben esküdni, mert állítólag nem hoz szerencsét... az biztos volt, hogy én ragaszkodtam hozzá, hogy fehérben én bizony neemmm, pedig a hölgyek legtöbbször pont a fehérhez ragaszkodnak ;-)

Az már más dolog, hogy most is szokás (nem csak a filmekben?), hogy a menyasszonyon legyen valami régi, valami kék de, persze, nem tiszta kék, ha jól tudom ilyenkor szoktak olyan kis kék csipkés izét tenni a combjukra...
Lehet, hogy más szokás, v. babona is kapcsolódik a dologhoz, hogy mi hoz szerencsét és mi nem.

Azért nem vagyok annyira naiv, hogy elhiggyem, hogy tényleg a ruhám színe miatt nem sikerült a házasságom, elvégre tudjuk, hogy nem a ruha teszi az embert... (vagy néha igen?).

A ruha a szekrényben valahol nyugdíjas éveit morzsolgatja ( a kalap kölcsönzős volt - egyszerűen imádtam! ) ha kesztyűben kellett volna lennem, ami tudjuk, hogy úgy elegáns, hát részemről bele is haltam volna...
A férjet Halásztelken használja a harmadik feleség hála istennek.
S, milyen jó is, hogy elváltunk, így gazdagabb lett a világ egy szép ikerleány párral.
(De, azért az enyim szebb !!! - Meg okosabb !!! Meg ... Meg... Meg... )
:-) :-) :-)

Ű

Ötletvételezés a béka (s, korántsem a béke) jegyében

... hát, változatlanul

a. magamon kívül, ill.
b. magamon belül vagyok, de azért nem lehet Benneteket hanyagolni ... ;-)

Az alábbi szerzeményt kemény 100.-Ft-ért vettem a turiban

(pontosabban rámnéztek kissé mélázva és utána közölték, hogy 100.-Ft lesz, néha előny is lehet, hogy sz@rul nézz ki az ember, illetve negatív dolgokat sugároz, akkor időnként késztetést éreznek melegebb szívű embertársaink, hogy meg kell(ene) engem valamilyen formában menteni... ;-)



rögtön tudtam, hogy kinek adnám, az egyik ismerősöm nagyon kedveli a békákat, a másik pedig nagyon NEM kedveli őket, már csak az eldöntendő kérdés, hogy jó boszi legyek, vagy rossz boszi... he-he.



A szemeim mostanában nekem is így állnak, de valahogy nem vagyok ilyen édes velük, tán azért, mert MÉG nem zöldülök... de, ami késik...

Amúgy egyszerű lenne a béka elkészítése - lekoppintása még így ránézésre is - helyes kis csokornyakkendője van, de azért áll csálén, mert nem volt otthon a neje a mocsárban, hogy megígazítsa, elugrott egy kis szárított légyért (lehet, hogy én is rászorulok majd ilyesmire, jah, rugalmasnak kell lenni a gasztronómiai különlegességek, újdonságok felé, Afrikában ezt már régóta gyakorolják...)

- amúgy most kérném a családtagot, hogy ne legyen olyan érzése, hogy a megjegyzésben közölje, miszerint nem vagyok teljesen normális - hát tudjuk...

Íme további az un X forintos bolthálózatban vásárolt NEM SZÁZ FORINTOS szerzeményeim, ami mobiltartó lenne a lelkem.
Nagyon tetszenek... igazság szerint egyszerűnek tűnik az elkészítése, az egyetlen probléma, hogy vagy tudomásul veszi az ember, hogy a belerakandó karton miatt van ugyan tartása, de nem mosható,

vagy ki kell valamit találni, hogy mosható legyen, de egyben tartása is, hogy ne dőljön fel és megtartsa a mobiltelefon súlyát.



Aztán lelkem (lelkünk) ápolására egy kis szépség:



Édesanyám virágoztatta ki nekem az Amarillyst (no, ezt most négyféle változatban láttam írva a neten, tehát szabadon választott és mellőzzük a kioktatást...), s most - tán nem szó szerint - de idézném egy hűtőszekrény mágnes feliratát

(jó lenne tudni, hogy eredetileg kitől származik, már, ha nem ismeretlen),

mely szerint Isten azért teremtette a Nagymamát, mert nem tud mindig mindenütt ott lenni... öhmmm vagy valami ilyesmi ;-)



hát, a mi Nagymamánk teleltette, ápolta, takargatta, virágoztatta nekünk :-)
A másik cserép virág az ő szobája dísze :-)

"Kint ülök a lelkem partján, és nagyon sajnálom magam"

na, ez lehetne a rákjegyűek jelmondata, mikor mélyponton vannak...

S, hogy ne legyek annyira bánatos, hát szívemnek kedves Pumukli tegnap este készített egy kis meglepetést nekem:



(ez most scannelve van és nem fotó, sokkal szebb a valóságban).

Persze, mondtam a boltban nagy dicsekedve, hogy aki elmúlt 50 éves az jelentkezhet egy ilyenért a hátsó irodában, mert ott osztogatják.
(Khmmm. én vagyok a legidősebb a bolthálózatban, hát, naná, hogy...)

Amúgy még este felhívott P. nagyon kedvesen, aranyosan és mondta, hogy most éppen megy az X. tv-csatornán a Butaságom története, félidőben van, ha gondolom, hogy kedvem lenne... ;-)

Nos, hangulatjavítónak még el tudnám képzelni kényeztetvém magam az alábbi "túlélő- csomagot":

csoki, alkohol, szex.

rugalmas vagyok, tehát fordított sorrendben is...

Utóirat 1.: ... és semmi New York...

Utóirat 2.:
valamint, ha ki akarnék cseszni véletek, akkor elindíthatnék egy láncbigyót azzal a kérdéssel, hogy Te hova utaznál, ha választhatnál?
Tudom, többen őrültnek tartanának, de, ha választhatnék New York és Jeruzsálem között, akkor nálam az utóbbi győzne...
Szeretnék döntéskényszer helyzetben lenni.

Veszteségeink

Elvesztettem valakit - nem, nem a kaszás vitte el - tömören fogalmazva, érdemtelenné vált, már nem az én "emberem".

Sok-sok év után - van ilyen.
Nem az első, nem is az utolsó életemben - nyilván.
Azért nehéz a lelkem.
(Most kéretik mellőzni az "üljetek le és beszéljétek meg" kezdetű, jólelkű tanácsokat).

Princi írta múltkor a velencei álarcok kapcsán, hogy milyen hidegek, kicsit rémisztőek - vagy, valami hasonló volt a megfogalmazás.

A való életben is van, aki álarcot visel, s mikor ez lehullik, néha rémisztőbb az álarc mögötti valóság.
Tán magam is álarcot viselek.
A humor (v. viszonylagos, látszólag humor) védekező álarcát.
S, bizony az én valóságom is rémisztő valahol.

Kicsit összeomló félben van a munkahelyi életem. Igazán csak V.I. kolléganőm (ifjú barátosném) látja át, hiszen az utóbbi hetek, hónap könnyeit is csak ő látta.
A többiek pedig egy rózsaszínű szemüvegen át úgy hiszik, hogy nem vészes annyira helyzet, egészen türhető.

Naaaaa, majd, ha összeszedem magam, s fiatalkoromból elcsenve az akkori kollégák ötletét egy kis érett pálpusztai sajtot rejtek a telefonkészülékük köré...

Alig egy hetem, v. annyi sem maradt már, hogy régi gályahelyi életem maradékát összesöpörjem.

Murphy, persze, működött:
Miközben tologatni kellett bútorokat, millió cuccot ide-oda hurolászni, hát persze, hogy V.I. munkába meneet elbotlott a hév-nél a síneken és lesántult...
... most ki tudja, hogy mikor miben sántikál... ;-)
De, még így is többre képes (makacsul, minden szidásom ellenére), mint én magam, aki nem tudok nyolc kilónál többet cipelni.

Ja, és tegnap összeomlott egy asztal, persze, rajta volt az igazán nagy súlyú nyomtatógép (nyomtatógép alatt egy kb. egyméteres plakátnyomtató értendő) - sikerült elkapnunk, hogy ne zuhanjon le.

Estefelé pedig, mivel nem szeretek kirakatban ülni, hát I. be szokta húzni a szalagfüggönyt (még a végén az utcáról felnéz valaki és halaszthatatlan késztetést érez, hogy felrohanjon álmai nőjéhez ;-) - szóval miközben be akarta húzni, hát leszakadt az egész miskulancia kb. 2,5 méter széles v. még több - függönyről beszélünk - tartozékustól mindenestül.

Három a magyar igazság, én várom a negyediket is. Valami biztosan fog történni.
Mondjuk egy reggel felébredek és kiderül; álmodtam az egészet, hiszen nem is változik itt semmi...

Most az egyik foltos barátosnémnak vagdosok képeket ki valahonnan, valahogy az ő világa, biztosan örülni fog neki - és sejtem, jót tesz majd a lelkének, ha megkapja.

Ennyi részemről a csönd oka, s tán még egy darabig - ennyi;
se nem több, se nem kevesebb.

A viccek mesélése a társalgás csődje...

szokták volt mondani...

Csődöljünk hát egy kicsit (Internetes gyöngyszem csőd)

Alcíme: G o n d o l a t o k ;-)




"- Ha egy fiú vacsorát készít egy lánynak, és a salátában háromnál több fajta zöldség van, az már komoly!

- Isten először megteremtette a férfit. Aztán támadt egy jobb ötlete.


- Mit szerethettek a nők a férfiakban, mielőtt a pénzt feltalálták?
(Juhizs: ezzel messze nem értek egyet; nekem azért vannak ötleteim...)

- A kürtöskalács egy nagy lyuk, tésztával körültekerve.

- Miután a királylány megcsókolta a villamost, átváltozott BKV-vá.

- Az igazi lelkesedés az, amikor a fiú odamegy a falhoz lekapcsolni a villanyt és már az ágyban van, mire sötét lesz.

- Hányatott gyermekkorom volt. Valószínűleg a répafőzeléktől.

- Nem az én főnököm a legerősebb ember a világon. Vagy ha igen, miért nem tudja megemelni a fizetésem?

- Egy tökéletes férfi hajlandó órákon át várni, míg a barátnője két perc alatt elkészül.

- Jó dolog a skizofrénia. Legalább tudok magammal sms-ezni.

- A mozi az a hely, ahol sok mindent láthatunk, ha a figyelmünket nem azzal kötjük le, hogy mi látható a vásznon.

- Ne igyál, amikor vezetsz! Egy bukkanónál még véletlenül kilötyögtetnéd az italt.

- A munkanélküliség az a tevékenység, amit ha reggel felébredsz, azonnal csinálnod kell.

- Ha beleteszed a kezed egy pohár kénsavba, észlelni fogod, hogy a pohárnak nincs alja.

- Miért marad mindig olyan sok hónap a pénz végére?

- Az oké, hogy kigyógyultam a skizofréniából, de hol vagyok most, amikor szükségem van rám?

- A szakáll nem szúr, csak a megfelelő oldalára kell születni.

- Választani kell. Vagy szeretjük a nőket, vagy kiismerjük őket.

- Szerintem csak a hülyék agresszívek. Elhiszed, vagy kiverjem a fogaid?

- A sláger az a zene, ami a füleden megy be és a könyöködön jön ki.

- A strand az a hely, ahol a szépség elégtételt vesz az okosságon.

- Régebben csak úgy futottak utánam a nők, de ma már nem lopok retikült.

- A szamárfül az origami legegyszerűbb változata.

- A szerelem ellenállhatatlan vágy arra, hogy ellenállhatatlan vágyat ébresszünk.

- Van a tér-idő kontinuumnak egy olyan pontja, amely magába szippantja a kulcscsomókat és a fél pár zoknikat.

- Sose vegyél semmit, aminek nyele van, mert azzal dolgozni kell!

- Némely ember nagy bánata, hogy a fejét csak kívülről tudta vonzó állapotba hozni.

- Nagy jótétemény, ha egy nő nem szép. Ő ugyan szomorú emiatt, de a többi mind örül neki!

- A nő az, aki kiválasztja a férfit, aki majd ki fogja választani őt.

- A tánc lényege az, hogy a lánynak még azelőtt fel kell kapnia a lábát, mielőtt a fiú rálépne.

- A tanga az a ruhadarab, ami sehol sem kezdődik, aztán hirtelen abba is marad.

- Vajon lehet-e méretre csináltatni a kényszerzubbonyt?

Közös varrás (és kiállítás) Pestlőrincen

A szokásos jó hangulat, kedves vendéglátók, gyönyörű kiállítás.

A varrásról nem fotóztam, mert kevés elem volt nálam, és féltem, hogy lemerül, mire a kiállítás anyagához jutnék.

Részemről csak visszafogott vásárlás történt...



de, ezt nem lehetett kihagyni, mert, mint tudjuk: ... hajózni kell !

Ez pedig bizony-bizony



a NEM NYERT tombolaszelvény ;-)
- bár Maca barátném szerint szenzációs az 58-as évjárat...

Itt pedig a táskámba halvány fogalmam sincs hogyan került kedves ajándéktárgyak láthatóak,



úgy tűnik, hogy a "segítsünk már valamit, hogy a Juhizs ne csak beszéljen, hanem varrjon is - hozzuk meg a kedvét !" - mozgalom igencsak terjedőben van. :-) :-) :-)
Köszönöm Nektek.

Sajnos, késtem több, mint egy órát, ez bizony hiányzott, így kevesebb idő - legtöbbetekkel csak néhány perc, vagy másodperc jutott a beszélgetésre.
S, azok némelyike is hamarabb ment el, akik távolabbról - vonattal érkeztek.

Viszont jó volt, megint újabb foltos, vagy blogos társnőkkel megismerkedni személyesen.

Fotók bővebben itt, a Műszőrmeház pályázata alapján létrejött kiállításról:

http://xfree.hu/album_show.tvn?aid=146158



Amúgy pedig mi, 58-as macák azért még reménykedünk... tán nincs veszve minden ;-)

Múzeumot kedvelő barátaim

ne felejtsétek el, hogy március 15-én vasárnap sok múzeumba be lehet menni ingyen.

Érdeklődjetek a lakóhelyeteken, hogy lehet-e élni ezzel a lehetőséggel ott, ahova éppen szívetek kívánkozna...

meg, ha nincsen egyéb

- hazafias, avagy éppen ellenkezőleg

- hazafiatlan

tervetek,

mert ez ugye változó, hogy ki mit tart, s nevez annak.

Részemről a múzeumnál maradok.
Ha nem jön közbe semmi.
Ha nem kerülök tojásdobálás közelébe.
Ha nem valósulnak meg azok a rémisztő hírek, amiket már megint az internetes levelezésemben terjesztésként kaptam...

Szóval részemről múzeum...

és Te?

Ki, mire gondol, ha megkérdezik, hogy iszunk-e valamit?

Köszönet érte egy kedves ismerősömnek, aki megosztotta velem ezt az internetes "gyöngyszemet" - juszt se árulom el, hogy nekem a felkínált lehetőségek közül melyik a legszimpatikusabb. ;-)

(persze, ...akarom mondani....öhmmm. attól is függ, hogy kivel innék együtt...)

Csodák pedig vannak...

még, ha aprók is...



A minap panaszkodtam a textilkoszorúk készítésekor, hogy mennyire hiányzik, hogy nincsenek golyóim (kevés és nem megfelelő a színük) - s lám a turiban kemény 224.-Ft-ért vettem egy táskát







Golyó lett 452 db (ki hinné, a fotó alapján nem gondolná az ember, hogy ilyen sok)



téglalap-szerű bigyó 501



Most mosogatok.
Szól a zene.
Motyogok.
Motyogok.
Motyogok.
"Világkörüli" utazás...
"Világkörüli" utazás...
"Világkörüli" utazás...
George Clooney...
George Clooney...
vak G.Cl...
;-)

Medve-lehetőségek avagy lehetőség-medvék ;-)

mottó:
ritkán varrunk, de akkor sorozatfotókkal próbáljuk megtéveszteni a kevésbé tájékozott népeket... :-)

Balos (vagy jobbos - ? - nézőpont kérdése) medve



khmmm.... szembe - medve...



Természetbe menekült medve



Tenyérbe mászó medve (dekkoló)




Lógos medve ... ;-)



Medve a könyvtárban (művelt maci, kihalóban lévő fajta, fokozottan védett)



Utóirat I.:
a hét legértelmetlenebb blogjegyezésére a szavazás vasárnap éjfélkor fog lejárni !

Nyeremény:
hazánk kies tájain az utolsó szabad körülmények között élő medve felkutatási lehetősége (lelőni tilos korlátozással).

Utóirat II.:
csak semmi kitörő öröm, és reményteljes szellemi egymásra találás - a családtag könyvespolcát látjátok, na, jó, azért nekem is vannak könyveim ;-)

Újabb rasszista támadás

címmel kaptam egy e-mailt, és éppen akartam feltúráztatni magam (Juhizs-féle hergelés hörcsög módra kombinálva a mérges vadmalaccal...)

gondoltam, hogy előkapom, hogy "nem megmondtam, ne küldjél nekem ilyen-olyan gyalázkodó leveleket?"... s, gumikalapáccsal a kezemben nyomatékot adok véleményemnek, -

mikor megnyitottam a mellékletet...




... hát, ne fukarkodjunk a mosollyal, mert ingyen van.

:-) :-) :-)

Új családtag érkezett

Brumi (ideiglenes neve ;-) személyében.
A majdan pár év múlva megszületendő unokáimnak vettem... ;-)



Mivel - Brumi utánam ordított a turiban, hogy vigyem haza...
Gondolom, hogy a hátsóm mérete tetszett meg neki.

Rendesen bemutatkozott mindenkinek a boltban, megismerkedett a kollégákkal.
Lili egyből haza szerette volna vinni, s közölte velem, hogy szeretne az unokám lenni.
Lili ezek szerint bevállalós - no, meg jobb véleménnyel van rólam (velem kapcsolatban), mint, amit feltételeztem - minden esetre, ha a vicc szintjén is, de meglepett vele.

Amúgy tény és való, hogy, ha az ember végig vonul egy KICSIT IS NAGYOBB méretű medvével, v. bármely szőrös lénnyel a városon /most nem férfiember értendő ez alatt/, akkor azért eléggé megnézik.
Meg, valahogy mosolyt csal az emberek arcára. (... öhmm... a normális emberekére, nem a totálisan búval b@szott kategóriára gondoltam).

Egy ilyen letargikus tipusú országban kellene néha tartani

"Vidám, boldog napot - TESZTELJ MACIVAL - vagy mással - " - napokat.

Ahogyan nyugaton elrendelik időnként a szmog miatt, hogy csak páros, v. páratlan rendszámú kocsik közlekedhetnek egy megadott napon.

No, tarthatnánk ilyen össznépi bolondnapot is.
Mink, az alkoholista, időnként önpusztító - öngyilkos nemzet.
Talán segítene rajtunk.

A gyufáskatuját azért raktam oda, hogy lehessen viszonyítani a méretére, de lehet, hogy magamat kellett volna mellé raknom, talán úgy látványosabb lenne.

Brumit pár évig én fogom használni - a pocakján kényelmesen elfér a fejem.
Ő lesz a tv-néző buksi alatti párna-macim.
Meg hideg, téli éjszakákon sem mellékes, ha elzárják a gázcsapot.
Maci jó meleg.
Valahol olvastam, hogy nagy hidegben mi a teendőnk.
Szimpatikus volt számomra, hogy elsősorban a párunkat használjuk melegítőnek ;-)
Meg, hogy feküdjünk össze a háziállatainkkal, mert ők is melegítenek (tudom, most a társadalom kettészakad, a "pfúj" és a "nemcsak vészhelyzetben van ez így" kategóriára ;-)

Azt hiszem, hogy jól látszik, hogy a maci hímnemű egyed.
Olyan férfiasan tökéletes.



Nem iszik, nem fontosak neki a haverok, nem nézi a meccset (de FORMA 1-et IGEN!) azt nem állítom, hogy időnként nem fog megcsalni a szomszéd szobában, mert az előfordulhat - na, mindegy - családban marad.

Egyébként családtag bejött - ránézett és kitört belőle a lényeg: ... MEKKORA... !!!

Hmmm... megtaláltam a számomra tökéletes férfiegyedet...
Az sem mellékes, hogy addig ül a fotelomban, ameddig én akarom ;-)