Ásó, kapa...

Szarvasmici http://szarvasmici.blogspot.com/

meghirdetett egy pályázatot - aminek az eredeti határideje ma lett volna, de úgy tudom, hogy meghosszabbította, ha meg késtem, akkor se gond -

mely szerint, ha van kedvünk megmutatni a menyasszonyi ruhánkat, valamint csokrunkat, akkor sorsoláson lehet részt venni és Szarvasmici ajándékot készít a szerencsésnek :-)

S, mivel nem kell a dolgot továbbgörgetni, hát nem minősítem "láncbigyó"-nak... ;-)

Sokan nem szeretik, ha valahova mennek és a végig kell nézniük a minden családban fellelhető idősb, ám, de annál lelkesebb nőrokonok hölgyek, / vagy nem is rokoni szállal rendelkező embereknél, hogy

teljesen váratlanul lecsapó jelleggel az ölünkbe hajítanak 3-4-5 fotóalbumot "mutathatok egy kis családi fotót?" ellentmondást nem tűrő kérdés felvetésével.

Észre se veszed már, kb. másfél órája fotókat nézegetel, ahol Pista bácsi és Jenő 896-ban átuszták a Balatont, a kis Juliska bárányhímlős lett és egyébként is hogy kitűnik az iskolai fotón a másik 46 gyermek közül, hiszen akkor még sok gyerek volt egy osztályban....

ha nem vagy eléggé szerencsés, akkor természetesen fel kell ismerned, hogy melyik megszeppent gyermek, ill. bambán bámuló kiskölök az érdekelt, és állati gáz vagy, ha nem tudod őt beazonosítani...

Akárhogy is van, én bizony szeretek fotókat nézegetni, akár vadidegenékét is, profi, amatőr fotó egyaránt elvarázsol, nem feltétlenül a megfelelő színvonalú fotózás miatt, hanem azért mert látunk egy kiragadott pillanatot, akár emberekről, akár egy eseményről, vagy a tájról - szerintem jó dolog fotókat nézni.

Megfogni a papírt, ízlelgetni, morzsolgatni az ujjaid között, vigyázzva, azért, hogy ne legyen tele az ujjad lenyomatával, megvan a maga sajátos varázsa, nem azonos az interneten való képnézegetéssel...

Ime; az én esküvői fotóm, nagy dolog, hogy megmutatom, nem szeretem, ha fotóznak, szörnyű grimaszokat vágok közben.
Az a néhány fotó, ami életem folyamán készült róla - és ritka pillanatok egyike, hogy netán elégedett is vagyok vele - legtöbbje akkor készült, mikor nem tudtam, hogy milyen merénylet készül ellenem...

Itt viszont tudtam:



a kép aláírása lehetne, hogy már ekkor mögöttem gyülekezett a "sötét valóság", avagy a "kocka el van - lesz - vetve" - esetleg, "na, mi legyen, aláírjuk v. nem írjuk"...



A ruhát én terveztem, hogy milyet is szeretnék, tulajdonképpen egyszerű volt - Édesanyám varrta meg.
Nagy merészen úgy készült, hogy a nyakrésznél lévő gumis részt le lehetett volna, mondom lehetett volna... egy laza mozdulattal tolni a felkarra és akkor szexi az egész, na persze, ami máson tetszik, azt nem biztos, hogy meglépjük a valóságban...
Amit akkor még nem mertem, most már azért (ha most lennék annyi kiló és annyi idős), akkor már meg merném lépni - és nőként megélni - de, most már könnyebb lenne, már oly lenge hálócucc szerű bigyókban rohangálnak a lányok, hogy egyrészt csuda, hogy nem erőszakolják meg őket, másrészt szolid lenne az én kis letolt felső részem...

Na, akkor persze, nem tudtam, hogy nem szabad kékben esküdni, mert állítólag nem hoz szerencsét... az biztos volt, hogy én ragaszkodtam hozzá, hogy fehérben én bizony neemmm, pedig a hölgyek legtöbbször pont a fehérhez ragaszkodnak ;-)

Az már más dolog, hogy most is szokás (nem csak a filmekben?), hogy a menyasszonyon legyen valami régi, valami kék de, persze, nem tiszta kék, ha jól tudom ilyenkor szoktak olyan kis kék csipkés izét tenni a combjukra...
Lehet, hogy más szokás, v. babona is kapcsolódik a dologhoz, hogy mi hoz szerencsét és mi nem.

Azért nem vagyok annyira naiv, hogy elhiggyem, hogy tényleg a ruhám színe miatt nem sikerült a házasságom, elvégre tudjuk, hogy nem a ruha teszi az embert... (vagy néha igen?).

A ruha a szekrényben valahol nyugdíjas éveit morzsolgatja ( a kalap kölcsönzős volt - egyszerűen imádtam! ) ha kesztyűben kellett volna lennem, ami tudjuk, hogy úgy elegáns, hát részemről bele is haltam volna...
A férjet Halásztelken használja a harmadik feleség hála istennek.
S, milyen jó is, hogy elváltunk, így gazdagabb lett a világ egy szép ikerleány párral.
(De, azért az enyim szebb !!! - Meg okosabb !!! Meg ... Meg... Meg... )
:-) :-) :-)