2009. április 1., szerda

Ásó, kapa...

Szarvasmici http://szarvasmici.blogspot.com/

meghirdetett egy pályázatot - aminek az eredeti határideje ma lett volna, de úgy tudom, hogy meghosszabbította, ha meg késtem, akkor se gond -

mely szerint, ha van kedvünk megmutatni a menyasszonyi ruhánkat, valamint csokrunkat, akkor sorsoláson lehet részt venni és Szarvasmici ajándékot készít a szerencsésnek :-)

S, mivel nem kell a dolgot továbbgörgetni, hát nem minősítem "láncbigyó"-nak... ;-)

Sokan nem szeretik, ha valahova mennek és a végig kell nézniük a minden családban fellelhető idősb, ám, de annál lelkesebb nőrokonok hölgyek, / vagy nem is rokoni szállal rendelkező embereknél, hogy

teljesen váratlanul lecsapó jelleggel az ölünkbe hajítanak 3-4-5 fotóalbumot "mutathatok egy kis családi fotót?" ellentmondást nem tűrő kérdés felvetésével.

Észre se veszed már, kb. másfél órája fotókat nézegetel, ahol Pista bácsi és Jenő 896-ban átuszták a Balatont, a kis Juliska bárányhímlős lett és egyébként is hogy kitűnik az iskolai fotón a másik 46 gyermek közül, hiszen akkor még sok gyerek volt egy osztályban....

ha nem vagy eléggé szerencsés, akkor természetesen fel kell ismerned, hogy melyik megszeppent gyermek, ill. bambán bámuló kiskölök az érdekelt, és állati gáz vagy, ha nem tudod őt beazonosítani...

Akárhogy is van, én bizony szeretek fotókat nézegetni, akár vadidegenékét is, profi, amatőr fotó egyaránt elvarázsol, nem feltétlenül a megfelelő színvonalú fotózás miatt, hanem azért mert látunk egy kiragadott pillanatot, akár emberekről, akár egy eseményről, vagy a tájról - szerintem jó dolog fotókat nézni.

Megfogni a papírt, ízlelgetni, morzsolgatni az ujjaid között, vigyázzva, azért, hogy ne legyen tele az ujjad lenyomatával, megvan a maga sajátos varázsa, nem azonos az interneten való képnézegetéssel...

Ime; az én esküvői fotóm, nagy dolog, hogy megmutatom, nem szeretem, ha fotóznak, szörnyű grimaszokat vágok közben.
Az a néhány fotó, ami életem folyamán készült róla - és ritka pillanatok egyike, hogy netán elégedett is vagyok vele - legtöbbje akkor készült, mikor nem tudtam, hogy milyen merénylet készül ellenem...

Itt viszont tudtam:



a kép aláírása lehetne, hogy már ekkor mögöttem gyülekezett a "sötét valóság", avagy a "kocka el van - lesz - vetve" - esetleg, "na, mi legyen, aláírjuk v. nem írjuk"...



A ruhát én terveztem, hogy milyet is szeretnék, tulajdonképpen egyszerű volt - Édesanyám varrta meg.
Nagy merészen úgy készült, hogy a nyakrésznél lévő gumis részt le lehetett volna, mondom lehetett volna... egy laza mozdulattal tolni a felkarra és akkor szexi az egész, na persze, ami máson tetszik, azt nem biztos, hogy meglépjük a valóságban...
Amit akkor még nem mertem, most már azért (ha most lennék annyi kiló és annyi idős), akkor már meg merném lépni - és nőként megélni - de, most már könnyebb lenne, már oly lenge hálócucc szerű bigyókban rohangálnak a lányok, hogy egyrészt csuda, hogy nem erőszakolják meg őket, másrészt szolid lenne az én kis letolt felső részem...

Na, akkor persze, nem tudtam, hogy nem szabad kékben esküdni, mert állítólag nem hoz szerencsét... az biztos volt, hogy én ragaszkodtam hozzá, hogy fehérben én bizony neemmm, pedig a hölgyek legtöbbször pont a fehérhez ragaszkodnak ;-)

Az már más dolog, hogy most is szokás (nem csak a filmekben?), hogy a menyasszonyon legyen valami régi, valami kék de, persze, nem tiszta kék, ha jól tudom ilyenkor szoktak olyan kis kék csipkés izét tenni a combjukra...
Lehet, hogy más szokás, v. babona is kapcsolódik a dologhoz, hogy mi hoz szerencsét és mi nem.

Azért nem vagyok annyira naiv, hogy elhiggyem, hogy tényleg a ruhám színe miatt nem sikerült a házasságom, elvégre tudjuk, hogy nem a ruha teszi az embert... (vagy néha igen?).

A ruha a szekrényben valahol nyugdíjas éveit morzsolgatja ( a kalap kölcsönzős volt - egyszerűen imádtam! ) ha kesztyűben kellett volna lennem, ami tudjuk, hogy úgy elegáns, hát részemről bele is haltam volna...
A férjet Halásztelken használja a harmadik feleség hála istennek.
S, milyen jó is, hogy elváltunk, így gazdagabb lett a világ egy szép ikerleány párral.
(De, azért az enyim szebb !!! - Meg okosabb !!! Meg ... Meg... Meg... )
:-) :-) :-)

10 megjegyzés:

  1. Érdekes ötlet ez a játék, gondoltam én is játszom. De akkor eszembe jutott, hogy nekem igazán nem is volt esküvőm.Elmentük a két tanuval négyesben a házasságkötő terembe összeadtak és utána ebédeltünk egyet. Ekkor már 9 éves voltunk együtt és ez most volt 9 éve. Úgyhogy nekem nem volt fehér esküvői ruhám, bár én soha nem is vágytam rá.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon csinosnak tetszik lenni. Bár az első képen mintha tényleg láttad volna a jövőt:-)

    VálaszTörlés
  3. Zsu! Ámulok és bámulok! Sosem látlk szoknyában, ruhában és már a szülinapodon készült fényképeknél is ámultam-bámultam! De most! Nagyon szép vagy!!!
    Kéretik nem nevetni, mert komolyan gondolom!!!:))

    VálaszTörlés
  4. Először azt hittem, hogy valamelyik filmből tettél ide képeket... :o)) Nekem nagyon tetszik!

    VálaszTörlés
  5. A zárójeles utolsó mondathoz: ez így van, semmi kétség, és készpassz!! :P
    :DDD

    VálaszTörlés
  6. Anyám, tátva maradt a szám!
    Ahogy előttem szóló mondta vala, magácska igen szemrevaló menyecske volt akkoriban, persze nem mintha most nem, csak másképp. :)

    VálaszTörlés
  7. Azta! És mecsoda snájdig kalapocska... hát nagyon édes vagy, mintha egy filmből léptél volna ki. Imádom! :)

    VálaszTörlés
  8. Határozottan rád ismerek a képen!

    VálaszTörlés