Hogyan élnél, ha 3 hónapod lenne már csak hátra?

olvastam Phoenix-nél (s, ő is valakitől valahol másutt)

- megragadott a kérdés, a felvetett témán már régen is méláztam - csak mondjuk éves határidővel.

(A rákjegyű ember, az örök pesszimista, aki mindig a legrosszabb verzióra számítva előre megpróbálja felvértezni magát a külvilág sajnálatos, várható támadásaival szemben, biztos, ami biztos alapon);-)

Az alábbiakat tenném:

- Többé nem mennék be a munkahelyemre dolgozni.

(Soha nem írattam ki magam betegállományba, orvos tőlem egy fillért se kapott ilyen célból, de ebben az esetben, ha volna miből megtennem, és maguktól nem vennének fel betegácsiba, akkor bizony kérném, mivel, ha szorít az idő...)

- Kihajítanám az órákat a lakásból.

- Megint elolvasnám a nagy kedvenc könyveimet.

- Megnézném újra a szintén kedvenc filmjeimet.

- Nem biztos, hogy elmondanám a hozzátartozóimnak, hogy mi a helyzet

(bár, ezt így előre nem tudhatja az ember, nyilván olyan lelkiállapotban kell lenni... könnyű most ezt meg azt gondolni, de akkor nyilván, hogy más lenne)

- Ha nem lennék mozgásban korlátozva, akkor nagyokat sétálnék.

(No, nem a mi utcánkban. Ha lenne rá keretem - dehogy lenne... - akkor utaznék - belföld, külföld).

- Az nem biztos, hogy nagy emberi beszélgetésekbe bonyolódnék, mert félő, hogy akkor elárulnám magam.

- Még elmennék az utolsó közös varrásra (KV = Kávé) és nem kis darab anyagfecniket hajigálnék a foltos barátnékhoz, hanem nagyobb anyagokat - tehát, ha ilyet tapasztaltok nálam, akkor erőteljesen kezdjetek gyanakodni... akkor nyomban el is kezdhetitek varrni a velem kapcsolatos "emléktakarót"...

- Ja, igen, a kedvenc versekkel is foglalkozni kellene... jaj, nekem... kevés az a három hónap... kevés az az egy év... kevés az a tíz év... kevés az a...