Flornak

Azért itt írok Neki, nyilvánosan, mert a blogjában a hosszú beírásom "elszállt" csuda se tudja, hogy hova :-(

Flor családja balesetet szenvedett, de szerencsés volt a végkifejlet, ám az anyagi kár jelentős.

( http://foltosvirag-flor.blogspot.com/ )

Megértelek Flor, egy régebbi bejegyzésemben írtam, hogy az én lányomat is elütötte egy autó pár évvel ezelőtt, zebrán, szabályosan közlekedve, zöld lámpánál.

Ahogyan nálatok sem érdeklődött a vétkes sofőr a balesetben érintett hozzátartozóiddal kapcsolatban, úgy a "miénk" se soha, utólag sem, hogy mi történt, nem lett-e maradandó, hosszantartó sérülése a gyerekemnek.

Igen, borzalmas világban élünk.
Eluralkodott a közöny, a felelősség előli elbújás.
Azt sem szoktam megérteni, hogy képes valaki arra, hogy elgázol valakit és továbbhajt, anélkül, hogy megnézné; mi is van vele, és segítséget hívna.
Az ilyen ember nem tudom, hogyan is tud aludni... illetve, nyilván, hogy tud, hiszen akkor ő másban, máskor is ilyen - ergo hozzászokott, ez egy állandó állapot (jellemgyengeség?) nála.

Amikor még létezett a "disszidálás" fogalma, akkor volt olyan a környezetemben, aki azért hagyta el az országot, hogy ne kelljen neki egy évet börtönben letöltenie hasonló dolog miatt.
Azóta is Kanada állampolgára.
Ott erősíti a nemzeti gyarapodást.

Volt egyszer egy kolléganőm, aki mikor még kocsit vezetett, akkor elütött egy kamaszfiút.
A fiú volt az, aki hibázott, mert szabálytalanul kilépett az álló busz mögül - nem is zebrán történt a dolog - és a kolléganőm pedig éppen meg akarta előzni a buszt a kocsijával.
Mivel nem ő volt a hibás, ezért nem marasztalták el.
A fiúnak viszont olyan sérülése lett, mely alapján vagy megmaradt a nemzőképessége, vagy nem.
S, az én kolléganőm álmatlanul hánykolódott rengeteg éjszakán át, nehezen tudott megbirkózni az egésszel, és soha többé nem volt hajlandó kocsit vezetni.

Nem vagyunk egyformák, s jó ez így.

Szerencsések vagytok Flor, az élet időnként ajándék (is) lehet, meg kell becsülni.