Velence 1.

Juhizs és a babona... (jó, csak részlegesen, szolidan vagyok babonás).

Például, ha elutazunk, akkor előre nem kürtöljük szana-szét, még akármi is történhet.

Nagy szerencse ért.
Családtagom elém állt és feltette az idei év tán legjelentősebb kérdését:

mit szólnék hozzá, ha összevonná az idei összes ajándékomat és egyben kapnám meg - közelebbről befizetne engem a velencei karneválra???

Nincs mit tipródni a válaszon, ha szegény az ember lánya, persze, hogy örül neki. Akkor is, ha szegény ember módjára megy, nincs szállása (milyen távoli vágy is, hogy egyszer egy éjszakát a környéken aludni, és ne csak egy nap legyen Velencére...)

hanem éjjel utazás (mikor, ha nem 13-án pénteken ;-)
és másnap szombaton egész nap Velencében, éjjel utazás vissza.

Talán, ha nem hangzik el a kérdés, magamtól sose vágok bele (mármint, hogy egy TÉLI velencei útba). Nem szeretem a telet, legfeljebb a fűtött szobából kifele nézve az ablakon; szép a látvány, de nem bírom a nagy-nagy hideget (bár mostanában nincsenek már igazi telek, s tudom, hogy ez sem jó), s nem rajongok a hólapátolásért sem.

De, ha jön egy ilyen ajánlat, akkor a "kocka el van vetve" - menni kell hát, minden kishitűséget és pesszimizmust (vacak lesz az idő) félretéve.

Nem bántam meg.
Az idő csodálatos volt. Mint, ha a tavasz igazi első hírnöke lett volna az a nap. Sütött a nap és nem volt hideg. Nem fújt a szél sem. Mi kell még?

Elcsábítottam (könnyű volt :-)- Era barátnőmet is és ketten boldogan elindultunk.

Egyszer voltam csak Velencében nyáron, hasonló utazás keretében, kb. 12-13 évvel ezelőtt, akkor is ajándékba kaptam Édesanyámtól.
(Ezúttal várom a további ajándékozásra a jelentkezőket: .... esetleg jövőre??? ;-)

Akkoriban beleszerettem Velencébe. Bár, igaz, hogy nem laknék ott, akkor sem, ha tehetném. Más dolog ellátogatni egy ilyen helyre, s más ott lakni.
Elvarázsol engem az egész, ilyen helyeken nem csak a látványos dolgokat szeretem, hanem a hétköznapi (emberi) részt is.
Nagy fájdalmam volt, hogy az első utazás során az Édesanyám nem engedte lefényképezni, ahogy ki vannak teregetve a száradó ruhák a házfalak között... pedig... ez is hozzájuk tartozik, az ő sajátosságuk, nem csak azt érdemes lefotózni, ami szép, hanem azt is, ami egy népre, környezetre jellemző.

Naná, hogy most nem láttam kiteregetett ruhákat, bár igaz, hogy most nem jutottam el a "külső" részekre.

Egyszer el kellene úgy utazni, hogy nem a híres a dolgokat megtekinteni, hanem körbe járni a többi szigetet, a sajátos hangulatukat, Velence kevésbé felkapott részeit is megtekinteni.... talán... majd... egyszer ... ?

Persze, nem lehet minden tökéletes... naná, hogy nem.
Barátném nem volt benne biztos (bár utólag módosított a dolgon), hogy ő járt-e a Dózse palotában és menjünk be.
Magamtól nem mentem volna be, nekem nagy luxus (anyagilag), hogy ugyanazt még egyszer megnézzem, mikor megnézhetnék mást is, ahol még tényleg nem jártam.
De, ez van. Viszont ezt jobb lett volna nyáron tenni, amikor nincs annyi látványosság a téren és a környéken, hiszen karnevál csak az évnek ebben a szakaszában van... szóval , úgy gondolom, hogy kb. másfél - két órát az épületben töltöttünk el, holott kint kellett volna.

Na, mindegy, a másik hibát akkor követtem el, - már, ha ez hibának nevezhető, hogy csomó fotót csináltam a Dózse palotában, és mire kiértünk a térre és környékére, hát igen csak lemerültek az elemek a fotóapparátusban, és így pont a jelmezesekre nem maradt már elég fotózási lehetőség.
Ez van hát, bár nehéz őket fotózni amúgy is, a tömeg miatt - sose tudtam jól tülekedni, de itt azért célszerű lenne, hogy az ember életrevaló legyen - a baj az volt, hogy a barátném sokkal profibb fényképező gépe is lemerült, és ott álltunk nem tudtunk már fényképeket készíteni.

Jöjjön hát egy kis beszámoló fényképek formájában - tekintsetek el a rossz fotózási színvonaltól - főleg azoknak küldöm, akik még nálam is hátrányosabb helyzetben vannak, s esélyük sincs rá, hogy eljussanak Velencébe - nekik küldöm szeretettel.

Több bejegyzésre bontom majd, nem tudom, hogy mennyi idő telik majd el egy-egy bejegyzés között, nem csak rajtam múlik majd a dolog.

Külön bontom:

- a Dózse Palotát,
- a Dózse Palota börtönének fotóit (láttam a barátnőmön, hogy nem tart teljesen normálisnak, hogy itt annyi felvételt készítettem, de nem bírtam ki, szerintem nagyon is érdekesek... csak úgy süvített bennem a történelem szele közben... ;-)
- a Szent Márk téren és a környéken készített fotókat,
- jelmezeseket (ez sajnos kevés és rossz minőségű felvétel)
- az árusított álarcokét,
- a kikötőt és a sirályokat
- az általam úgy megítélt fotókat, mint "emberi részt".

Jöjjön hát velem, aki nem járt még arra - bár tudom, hogy a net világában sokkal klasszabb, profibb fényképek vannak.