Ez utóbbit kivülről most nem fotóztam le, mert renoválják az épületek falát és "mű" kék lepel van mellette, ráadásul reklámfeliratok is - szerintem csúfitják a látványt - de, a Sóhajok hídjáról, ami szerintem azért nagyon szép - sok fotót úgyis meg lehet találni a neten.
Aki nem ismerné a történetét, azért nevezik így, mivel ez volt az rész, ahol még egy pillanatra - esetleg - az elítélt láthatta a szabad eget, volt oka hát sóhajtozásra, mivel nem tudhatta, hogy kikerül-e még valaha a börtönből.
Ha a Sóhajok hídján megyünk, akkor utóljára kitekintve még a kikötő és a tenger látható.
(A túristák CSAK NEKTEK vannak ott, szegény elítéltek ebben a látványban akkoriban még nem részeülhettek... :-(
Ez a börtön udvar:
Senkit se tévesszen meg a látvány, itt tuti, hogy nem sétáltattak, vagy levegőztettek senkit sem.
Egyszerűen csak egy másik (emberibb?) útvonal a börtön felé, gondolom, hogy inkább azok közlekedtek erre, akiknek feladata volt a felügyelés.
CSAK ÚGY, hevert itt egy díszkút is a falhoz tolva, biztosan nem volt másutt hely neki... ;-)
... és most jöjjenek kedvenceim a börtön ajtói, amik csodálattal töltenek el és egyben rémisztőiek is...
(Szuette, többszáz éves, nagyon komoly vasrészekkel, az én csontjaim kétszáz év múlva már sehol se lesznek, ezek az ajtók még akkor is ajtónak lesznek nevezhetőek)
Így néznek ki a szerencsétlenek, amikor a börtönbe befele "igyekeznek"
Kukucs, vajon mi lehet mögötte?
... hát, nem egy habostorta, szent igaz:
Se kint, se bent... de, leskelődni érdemes:
előfordul, hogy van is miért:
... igen, jól látjátok, korabeli klotyi látható.
Szerintem csak kivételezettek kerülhettek ebbe a cellába, mivel
a.) van egy kicsi ablak (a többi cellában nincs)
b.) van fekhely - kőre helyezve faágy (a többi cellában szintén nincs)
c.) illetve, rendes méretű börtönajtó, a többi cellában az ajtónak csúfolt valami jórészt kb. egy méteres magasságú volt, tehát csak behajították az ablaktalan helységbe az áldozatot, aki valószínűleg élve onnan már nem került ki többé.
tehát ez nevezhető a protekciós cellának...
Az egész börtön egyébként nagyon zeg-zúgos volt, ha belegondolok, hogy annak idején fáklyával, ritkább esetben gyertyával közlekedtek, hát könnyű lehetett eltévedni.
A ritka szerencsések egyike, aki kijutott a börtönből, látszik is az arcán az öröm:
Ami döbbenetes volt számomra, hogy volt egy terem, ahol a fotói voltak a falfirkáknak, rajzoknak (mármint, hogy nem a látogatóké...)
az időben legközelebbi rajz 1920-as volt... lehet, hogy naív vagyok, de nem gondoltam, hogy a Dózse börtönébe még 1920-ban is hurcoltak embereket.
Az ember az egyik legnagyobb állat (bár, ez sértő lehet az állatokra nézve) annak tudatában is így gondolom, hogy tudom, a világ számos pontján változatlanul embertelen börtönkörülmények vannak.
Rémisztő volt abba is belegondolni, hogy gyakorlatilag a börtön (annak számára, aki ismerte az utat) a csodálatos termektől kb. 5-7 perc alatt elérhető volt. Ha valakiről úgy döntöttek, hogy elsüllyesztik örökre, akkor igen hamar egy cellában találhatta magát, anélkül, hogy bárki tanúja lett volna az eseményeknek.
Gondolom, annak idején is annak a számlájára írtak dolgokat, hogy "biztosan beleesett véletlenül a tengerbe"...
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése