Velence 6. Álarcok

... hát igen kérem, mi magyarok mindenütt ott vagyunk... (ha kell, ha nem ;-)









Ezekért a kicsit gyermek méretű ernyőkért teljesen oda voltam.
A bézs színű tetszett a legjobban, aztán a fekete, és legutolsó sorban a fehér.
Sajnos nagyon drága volt (nekem) az olcsóbb egy-két helyen 15-16 euro, a többieknél ugyanaz 20-ért.
Barátnőmnek is tetszett, annyira rá akartam beszélni, hogy legalább ő vegyen...
- Hova tenném és mit kezdenék vele? - elmélkedett.

- Ne viccelj, összejövünk, emlékezünk, kinyitjuk és jól elleszünk mellette... nem hagyta magát... nem is értem miért, annyi haszontalan, feleslegesnek tűnő dolgot vásárolunk életünk folyamán, amik nem is szereznek annyi örömöt...

még dolgoznom kell a rábeszélő képességemen... én se lennék jó kereskedő.





... és igen, itt van Ő;



az un. latinos férfiú... több képviselőjét is láthattuk... sajnos, nem mertem szemből lefotózni, pedig érdemes lett volna...

így csak sunnyogtam orvvul... persze, volt szőkés változat is köztük... de én soha nem voltam oda szőke pasikért.

(Igen, tudom, hogy most Magyarország lakosságának kb. 20 %-a kétségbeesve elrohan a fodrászhoz, hogy befestesse a haját sötét színűre, mivel minden vágyuk, hogy egy duci, csóró ötvenes nőnek tetszenek... ;-)

Barátnőm viszont bírja a szőkéket, ezért kell az embernek megfelelő barátnőt "választania" ;-) soha nem volt köztünk semmiféle konkurencia ;-) ;-)

Mindenesetre ő összegezte a nap végén:

- azért volt nekünk esztétikai élményünk... :-) :-) :-)

Ui:
Édesanyám megtekintette a fotókat.
Kb. az ötödik szemműtétje után nem lát mindent tökéletesen, a latin férfiú fotójánál megkérdezte:
- sapka, kalap van a fején?
- áh, dehogy Nagyi, NEKI ENNYI HAJA VAN ... !