S.O.S. társkeresés

címmel az alábbi bejegyzést tette Nyafkamacska a blogjában:

"Sürgősen férjül vennék egy állatorvost! Jól felszerelt rendelő előnyt jelent!
Tegnap este a változatosság kedvéért Nyú-C-t vittem dokihoz. A jobb szemén kötőhártyagyulladása van. Remélem, csak Béla kapott bele játék közben és nem valami fertőzés. Más se hiányzik, mint hogy az összes macskáim összes szemein végigvonuljon."

Nyafkamacska blogja:
http://nyafkamacska.blogspot.com/

hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez NEM IS VOLT A REKLÁM HELYE... ;-)

Nyafkamacska fenti bejegyzése emlékeket ébresztett bennem.

Legalább húsz éve ugyanahhoz az állatorvoshoz járunk;

- tengerimalac, (Bercike)
- kutyusok, (Jenny, Töffencs)
- cica (cicák :-( , (Mici, Hómacsi - (álnevén Marci), Saci)

Amikor megismertem a dokit, akkor a tengericucussal jártam hozzá.

Akkor elmerengtem rajta, milyen jóképű is a doki... ;-)
... bár, fura volt, mert volt egy kis gond vele...

- vizsgálta Bercikémet, hümmögött, hogy bizony, bizony a szőre (alatt?) a bőrénél korpás, tehát gombás megbetegedése van, de sebaj, ez gyógyítható, tuszkoljam a jelzett területen fertőtlenítő oldattal...

elkalandozott a tekintetem a szép feje felé... tömény korpás.
De, annyira, de annyira, hogy (az akkor még) fekete haja f e h é r e n mákosnak tűnt, mint, ha porcukrozta volna...
A vállait is beterítette a cucc rendesen.

Ilyenkor elgondolkodik az ember - egy orvos, mégiscsak az értelmiségi réteget képviseli.
Vidéken anno nagy tisztelet övezte a;

- tanítót,
- orvost,
- állatorvost,
- gyógyszerészt,
- (tsz-elnököt ??? öhmmm, most emlékezés-lavinát indítok el netán pro és kontra)

- ne is beszéljünk a megelőző korszakok képviselőiről (báró, gróf, bíró, intéző stb. stb.)

biztosan kihagytam valami igen fontos titulust, vagy személyt. (Nem muszáj felsorolni őket... ;-)

Szóval, az ember azért elcsodálkozik.
Hiszen tudja, hogy a szőrös lényemet a dologtól hogyan is lehet megszabadítani... hát akkor meg ???

Akkoriban egy szerény kis kertesház oldalépületében rendelt.

Az idők folyamán átköltözött az utca egy másik részére, immár látványos, korszerű, szép, igazi, funkciójának megfelelő rendelőbe.
Azt hittem, hogy az övé, de azóta megtudtam, hogy bérli azt a házrészt is, a felszerelés nyilván, hogy az övé, mert nagy értéket képvisel az ilyesmi.

Kicsit meggyötört lett az arca, haja már nem gombásan korpás.
(De, évekig az volt, vagy nekem legalábbis éveknek tűnt...)

Sokat megértünk együtt (vele és az állataimmal az idők folyamán).
Időnként beszélgetünk egy kicsit az állatokon túlmenő témákról is.
Amikor telefonon bejelentkezek, akkor villámgyorsan beazonosíttatom magam:

- Tudja Doktor Úr, én vagyok a Forma-1-es az X.Y utcából, s ő rögtön képben van:

* hogy őneki én már régi vagyok,
* nekem van a kis fekete keverék kutyám,
* enyim egy örökölt francia bulldog (s, ez még mindig nem tömeges azért a városban - tolvajok kíméljetek !)
* s, az utca végén vagyok, ott kell parkolnia, ha oltani jön.

Már két éve megnyílt kicsit.
Elvált (nem is tudom, hogy 1 x v 2 x) több gyerek is van (nem kettő, nem három) innen is, onnan is.

Tavaly nyáron továbbléptünk.
Megkérdezte, hogy van a lányom, mi van vele.
Majd, valahogy elkanyarodott a vallás, a hit felé.
S, elmesélte, hogy bizony-bizony őneki komoly gondjai voltak hosszú-hosszú időn keresztül.
Az alkohol, s minden, ami ezzel együtt jár.
De, megtalálta az utat a hithez, s azóta milyen más minden.
Nem volt erőszakos, nem akart megtéríteni.
S, kezem a kertkapu kilincsét nehezen engedte el.

Utána elgondolkodtam... milyen furcsa is, évtizedekig ismersz egy embert, - vagy azt hiszed, hogy ismered, s, talán nem tudsz meg róla soha személyes dolgokat, s egyszer csak valahogy kinyílik egy képzeletbeli ajtó, vagy ablak, s ömlik be rajta az élet valója, vagy, soha nem nyílik ki.

Szóval, olybá tűnik, hogy egy állatorvos férj sem egyszerű eset.
Illetve, valószínűleg semmi köze nincs az állatorvossághoz.

Én egy másik életben tűzoltóhoz szeretnék feleségül menni, de ezt már valahol írtam a blogomban :-) :-) :-)