Péntek, szombat...

Dolgozom a gályahelyen elmerülve a számítógép rejtelmeiben...

Jő V.I. és a hátam mögött megszólal:

- csukd be a szemed, ne lessél...

Hát, jó, merek én tiltakozni?
Hallok papírzörgést, tixo-ragasztást, telik-múlik az idő.
A rám erőltetett átmeneti "vakság" kezd már fárasztóvá válni, érzem, nem lehet könnyű sötétben élni... még néhány perc is nagy tehernek tűnik számomra.

Összegzem véleményem:

- inkább lennék süket, mint vak...

Nehogy azt higgyed, hogy jobb lenne - válaszol ő (miközben furi szercsegő hangok jönnek felőle...)
Miért? - kérdem én.

- Mert süketen nem fejlődne ki (erősödne meg) benned annyi más érzékelés, mint vakon.

Hát, igen, elgondolkodom... valahogy mégis vonzóbb számomra a süketség lehetősége, persze, mint a vakságé.
Azt sajnálnám, hogy nem hallok többé zenét, viszont tán kevesebb konfliktusom lenne másokkal, mivel nem hallanám, hogy mennyi ökörséget hordanak össze.
Ellenben ők kénytelenek lennének engem a továbbiakban is hallani... :-) :-) :-)

Na, kinyithatod már - szólt.

A falon velem szemben Füles látható, angyal-szárnyakkal és glóriával a feje felett.
A kísérő szöveg pedig:

"Az öngyilkosság egyetlen társadalmilag elfogadott formája az, ha halálra dolgozod magad!"

Jót röhögtem.

Hosszú órák múlva, mikor elment, akkor észrevettem, hogy újabb cetlit ragasztott fel nekem.
Füles mellé került Garfield vagány szerkóban, szemüvegben, karjait áfonva tartja a mellkasa előtt.

"Holnap a szokásos helyen várlak..."

Háááát, hülye vagyok én? HOLNAP SZOMBAT VAN !!! ;-)