igen fontos Tehén ügyek...

Ez az én tehenkém...





Nem én varrtam - nem szükséges elsápadva elájulni ;-) - vettem egy turiban.
Kemény négyszáz froncsi pénzért.

Amúgy nem tőzsgyökeres magyar fajta,



mivel a "billogja" szerint bevándorló a lelkem...


Mivel közeleg a tavasz - és jönnek a választások - hát, a nemzeti egység megőrzése végett megmutatom, hogy milyen balról





no, meg jobbról is;




Komoly eltérést a fotón csak a farokállásban látok - de ez persze, véletlen. :-)


avagy ilyen a középtehén (avagy eldőlt - kidőlt kategória)
Védtelen tehénpóz.





Itt éppen döbbentem figyeljük a "rokonságot"...





Ezek tényleg az én rokonaim?
Valahogy nem hasonlítanak...






Hmmm.... most bebizonyosodott, amit én már régóta sejtek;
a dobozban nem is igazi tehéntej van... nem is alszik meg úgy, mint gyerekkoromban...

Persze, akkor még annyi minden más volt... nem is tudtam anno, hogy léteznek lila tehenek is ;-) ;-) ;-)

Romhányi József: Marhalevél

"Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,

minden vad bikának legvadabbikába.

Vonzalmát megírta egy marhalevélben

nagyjából eképpen:



Hatalmas Barom!

Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.

Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,

mégis tollat ragadott csülköm,

hogy amit a marhanyelv elbôgni nem restell,

így adjam tudtára, Mester!

Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,

tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.

Amíg szorgalmasan duzzasztom tôgyemet,

gondolatom egyre Ön körül ôgyeleg.

Muú! Minden bikák közt legelôkelôbb!

Midôn megláttam a legelô elôtt,

elpirultam, elsápadtam,

vágy reszketett felsálamban,

s úgy éreztem, hogy kéj oson

keresztül a rostélyoson.

Muú, hogy forrt a vér szívembe,

hogy tódult a bélszínembe!

Az a perc, mit velem Ön tölthet maholnap,

megrázza majd egész pörköltnekvalómat.

Ám míg Önrôl ábrándozom kérôdzve,

vad féltés öl a szívemig férkôzve,

és átjárja ó mind a kín,

velôscsontom, mócsingjaim.

Már bánom e merész vágyat,

hisz Ön büszke tenyészállat,

csupa gôg,

mely után az egész tehéncsorda bôg.

De ne féljen Bikaságod!

Ha nem szeret, félreállok.

Nem fog látni levert búsnak,

mert beállok leveshúsnak.

Ám ha mégis kegyes szívvel veszi ezt a levelet,

s megszánja az Önért égô tehenet,

válaszoljon hamar rája.

Üdvözli Önt a marhája.




Im a levél. Ráírva a kelte.

Az úton a posta elôtt le is pecsételte.

De a postáskisasszony nem vette fel..."