Igen, mi környezetbarátok (és tudatos emberek) ugyebár gyűjtjük... én már kb. másfél éve, vagy kettő.
Külön a papír, a műanyag fránya flakon (rendesen összetaposva, hogy lapos legyen), az üveg, mely vissza nem váltható, valamint Mofli, Saci, Töffencs konzerves fémdobozai.
(Ami persze... felhasználható lehet(ne) textillel bevont doboznak, ha nem lenne ilyen kattintva nyitható, hanem hagyományos konzervnyitós cucc).
Most arról ne is beszéljünk, hogy hova rakom, tüntetem el, míg gyűjtöm a cuccot.
Ami persze, külön-külön helyeket foglal el a házban (és körül)... bevallom, egyszerűbb lenne behajítani a kukába...
De gyűjtöm. Mint rendes állampolgár. Meg ugye, védjük a környezetet, a Földet, ami ellen oly sok randa dolgot követett már el az emberiség.
Meg az utódaimnak is itt kell majd élniük. (Már, ha nem tévedtek a maják a 2012-es évvel kapcsolatban).
Igen ám, de ez egy kertesházas övezet.
Ez azt jelenti, hogy nincs a közelben un. szelektív hulladékgyűjtő "sziget" ami kettő van, mindkettő másfél, vagy két megállónyi távolságra van. Sehogy se jók nekem megközelítés szempontjából.
Mindig gyalog kell mennem és cipelnem a cuccot. Persze olyan helyre, ahova egyébként nem járok minden nap.
Szóval, kissé komplikált a dolog.
Jó sok összegyűlt a minap - na, mondom, itt az idő megszabadulni a "cucctól", elvégre bármikor jöhet már a hó, aztán nem lesz szerencsés, ha a zacsik itt tanyáznak a hóban.
Meg jön a Mikulás is, hát mit fog gondolni rólam? (Rólunk?) :-) még a végén nem jön be.
Amúgy mennem kell a rendelőbe röntgenre, sebaj, odafele magammal viszem a cuccot, szépen behajítom a gyűjtőbe és irányozok tovább az egészségügyi intézmény felé.
Megterveztem remekül.
Aki ismer, az tudja, hogy idétlen hatalmas (rendszerint randaaaa) műanyag szatyrokkal, táskákkal szoktam közlekedni.
Akkor most ezt szorozzátok meg hárommal.
Többek között még egy hatalmas nagy kék IKEA-szatyorral is + a másik nagy szatyor, mindez tele a ki- és bedobandó cuccal. (Valamint a vállamon a retikülnek csúfolt bazi nagy izé...)
Nos, kb. úgy néztem ki, mint amikor a buszra felszállnak olykor hajléktalanok, rengeteg műanyag szatyorral, amiben cipelik az egész életüket :-(
Szóval ilyen a látvány.
Kocogok, igyekszem, mert a röntgenhez még időt is kell kérni, nem ám csak úgy megy a dolog.
A hulladékgyűjtő félúton van a rendelő felé.
Befordulok a sarkon, mély döbbenettel észlelem, hogy a hulladékgyűjtő sziget gyakorlatilag eltűnt.
Nincs ott semmiféle műanyag konténer a gyűjtéshez, nemhogy 4.. de, még 1 sem :-(
Hát, igaz, hogy van beutalóm a szemészetre is... de, talán ennyire nem vészes nálam helyzet... mélázok el.
Jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat... ;-) ;-)
A cucc nehéz és terjedelmes.
Vissza fordulni immár nincs is idő, akkor lekésem az időpont-kérést a rendelőben, aznapra már nem lesz sorszámom.
Nincs mit tenni, a cuccal együtt bátran és hősiesen vonulok az SZTK rendelő felé.
Tudom, hogy merészség, de valahol a szüfrazsettek is elkezdték kitaposni az utat...
Mit nekem egy ilyen akadály.
A világ legbájosabb mosolyával - tudom, hogy az igazság nem mindig célravezető a mai mocsok világban, de mégis ezt tartom a legjárhatóbb becsületes útnak - "bedobom" magamat a ruhatáros néninek (aki kb. velem egyidős ;-)
és elmondom, hogy jártam, és tudom, hogy szokatlan a kérés, meg ez mégiscsak egy egészségügyi intézmény, meg higiénia meg minden, de berakhatnám-é e hatalmas "motyót" a ruhatárba...
Áldja őt meg a jó Isten, mivel rábólint.
Persze, mondtam, hogy a "cucc" tiszta, semmi kosz rajta, nem büdös stb. stb.
Nem törődtem vele, hogy milyen furán bámultak rám a betegek, miközben elvonultam mellettük a ruhatár felé.
Mit nekem.
Ez se rosszabb, mint fiatal lánykoromban, mikor a markomba nyomták az urológián a saját vizeletemet egy kémcsőben, és minden csomagolás nélkül végig vonultattak vele az érdeklődő pillantások kereszttüzében :-)
Kivárom a soromat, végzek (végeznek velem ;-)
kezembe nyomják a röntgenleletemet, ami olyan, mint egy fenyegetés hátra lévő életemre vonatkoztatva, mivel előtte alá kellett írnom, hogy tudomásul veszem, hogy a röntgent köteles vagyok 30 (HARMINC !!!) évig megőrizni.
Akkor is, ha negatív és nem pozitív...
Cikáznak az agyamban a gondolatok, úristen, ezek tudnak valamit!
Most 53 vagyok, ezek már most tudják, hogy én meg fogom érni a 83-at ;-) ;-)
Őrület... ezért jár ez a sok ember ide... a hitért... :-)
Egyből szomorúan átlátom a magyarság jövőjét... most már tutin ki fogunk halni.
Hiszen, ha egy család mondjuk 5 tagú, és x évtized alatt x db röntgenleletet, + x db írásbeli lelet, ambuláns lapot stb. kell tárolnia, akkor először is vennie kell minimum egy szekrényt, külön erre a célra.
Mivel nincs pénzük sokszor még arra sem, hogy lakásuk legyen, vagy, ha igen, akkor az túlságosan kis méretű, akkor ugye, hova a "toszba teszik" a sok megőrzendő orvosi cuccot???
Tehát, ha több gyermeket akarsz, akkor nem árt, ha külön veszel még egy szekrényt is... vagy ne tervezzél és ne álmodjál "nagyot" - nagy családot :-(
OSONOK a ruhatár felé...
Ekkor jövök rá, hogy újabb problémám van, mivelhogy a röntgenlelet (amiről immár tudom, hogy 30 évig érvényes, sokkal komolyabb őrzést igényel, mint az SZJA bevallásom, mert ahhoz ugye; csak 5 év kell) hát, hogy fogom elvinni...
Azt nem lehet gyűrni és össze hajtani...
Meg a boríték mérete...
Egész konkrétan 41 x 37 cm...
esetleg, ha a fogaim között tartanám szállítás közben???
Vonulok, mint egy málhás szamár(nő).
Még várok a buszra, felnyomakszom.
Kerülöm embertársaim tekintetét...
Már csak két megállót kell kibírnom valahogy.
Megérkezem.
Fellélegzem.
Dobálom a cuccot a megfelelő konténerekbe.
Mire megáll mellettem a hulladékgyűjtő teherautó.
Leugrik két fiatalember, nem büdösek, kulturáltak, kedvesen köszönnek, "kezét csókolom" (ja, mostanában egyre sűrűbben érzem, hogy öregszem).
Aranyosan megkérdezik tőlem:
Nincs még Önnél kicsivel több műanyag flakon???
Nem dob be még???
Jól fejlett humorérzékkel válaszolom, hogy neeeem...
Amúgy döntöttem.
Télen, hidegben, mínuszban, márciusig nem gyűjtöm szelektíven a hulladékot.
Nincs az az isten, hogy még egyszer így járjak.
Igen, tudom, hogy "köcsög" vagyok... érdemtelen, hogy a földgolyón helyem legyen.
Azóta dobom a kukámba.
Oda röfögöm neki, hogy " nesze Neked !"
Hallottam, hogy valamelyik vidéki városban - tán Pécs??? - kirakhatja már az ember eleve szelektíven és háztól viszik el (ahogy nyugaton is sok helyen), meg ilyen tervek vannak, hogy majd itt is talán...
Most költözzek Pécsre, vagy akárhová, vagy ne költözzek?
Te jó Isten, egy költözés előtt, mennyi lim-lom van, amit kiselejtezik az ember... és költözés után mennyi göngyöleg marad, amit megint nincs hova rakni.
Nem költözöm.
Vagy költözöm???
;-)
Bejegyzések
