2010. január 25., hétfő

Honnan tudod, hogy magyar vagy?

Internetről jött "gyöngyszem" :-)


"Amikor több tejfölt használsz, mint ketchupot.

Amikor azt mondják, hogy a magyar nyelv olyan, mint az orosz és a
többi szláv nyelv és te részletekbe menően ecseteled a magyarok
származását.

Amikor a paprika legalább olyan fontos mint a só és bors.

Amikor valamelyik rokonod Attila. Vagy József. Vagy János. Vagy
László. Vagy István.

Amikor szereted a Túró Rudit, de nem igazán tudod elmagyarázni a
külföldieknek mi a fene az, amíg ki nem próbálták.

Amikor a külföldi barátaid megkérdezik, hogy hiszel-e még abban, hogy
a Mikulás ajándékot hoz Dec 24-ről 25-re, a válaszod némiképp zavart,
hiszen a Mikulás nálunk dec 6-án ajándékoz és amúgy karácsonykor a kis
Jézus ajándékoz és az ajándékok már 24-én este 6-kor már ott vannak.

Amikor nem beszélsz teli szájjal.

Amikor 5 percen keresztül tudsz egy levegővel káromkodni úgy, hogy nem
használod ugyanazt a szót kétszer.

Amikor az eljegyzési gyűrűd az ellenkező oldalon viseled.

Amikor a vonat még el sem hagyta az állomást, de te már eszed a házi
szendvicsed (általában egy fél paprika vagy paradicsom van benne) és
többnyire rántott hús van benne.

Amikor egy 79 km hosszú tavat (Balaton) Magyar Tengernek hívsz, és
keresztben átúszod.

Amikor soha nem mész el otthonról vizes hajjal, mert megfázol, és
mindig viszed a hajszárítót, ha külföldre mész és megdöbbensz, amikor
valakinek nincs legalább egy otthon.

Amikor mindig ugyanazon a helyen, vagy széken foglalsz helyet, még
akkor is, ha a terem, szoba üres és a te helyed a szoba végében van.

Amikor tudod mi az a pogácsa/dobos torta/kürtős
kalács/főzelék/túrógombóc és szereted is őket.

Amikor sokkal találékonyabb, vagy ami a csalást illeti bármelyik nemzetnél.

Amikor a Micimackó és a Flinstone család sokkal viccesebb szinkronizálva.

Amikor tudod, hogy a rézfánfütyülő rézangyalát igazából egy káromkodás.

Amikor van névnapod, és senki nem érti mire jó az.

Amikor gyümölcsöt használsz leveshez is.

Amikor tudod, hogy minden zseninek vagy hírességnek van magyar
kapcsolata, vagy csak szimplán magyar.

Amikor mindenkinek elmondod, hogy a Rubik kocka magyar találmány.

Ha töltöttél már magadnak egy pohár jóféle tejet, zacskóból.

Amikor esküszöl, hogy a fokhagyma és a mézes tea kiűzi belőled a
nyavalyát kevesebb, mint egy nap alatt.

Amikor gyerekként folyton répát kellett enned, és arra a kérdésedre,
hogy miért, a szüleid azt válaszolták, hogy azért, hogy jobban tudj
fütyülni.

Amikor nehéz elmagyarázni, hogy családnév az első helyen van, vagyis
ez nem a keresztneved.

Amikor tudod, hogy a vörösbor és kóla kombináció finom és furcsa, hogy
a külföldiek furcsálják.

Amikor boldog szülinapot kívánnak meghúzva a füled.

Amikor termálvíz vagy fürdő van a városodban, vagy közel hozzá.

Amikor tudod, hogy melyik nemzet adta a legtöbb Nobel-díjast a világnak.

Amikor tudod mi az a tepertős pogácsa.

Amikor ha esőben állsz, megnősz.

Amikor el tudsz beszélgetni idegenekkel a buszon, vagy az orvosra
várva intim dolgokról, de felháborodsz, ha az anyagi helyzetedről
érdeklődnek.

Amikor nem jó a normál méretű párna, vagy óriási vagy nagyon kicsinek
kell lennie.

Amikor magyarul beszélsz külföldieknek, de lassabban és hangosabban, hogy
értse.

Amikor egy olyan nyelvet beszélsz, amit sehol a világon nem értenek,
csak a magyarok.

Amikor madártejet kapsz desszertnek.

Amikor nem pazarolod az ételt, a maradékot elteszed másnapra.

Amikor a mesék nem úgy végződnek, hogy örökké boldogan élnek, hanem
hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Amikor a nagyid azzal fenyeget, hogy ne vágj pofákat, mert úgy maradsz.

Amikor saját erős paprikát termesztesz az udvaron, vagy az erkélyen
kis cserépben, hogy garantáld az erősségét.

Külföldiek nem értik, ha azt ecseteled, hogy ne egyenek görögdinnyét
augusztus 15-e után, mert Lőrinc belepisilt."

2010. január 22., péntek

Múzeumi hírlevél...

X.Y. Múzeum hírleveléből részlet:

(a két hír így szerepelt egymás után, nem én helyeztem át)


HÍREK
Műsorváltozás
2009-11-23

Kedves Vendégeink!
Sajnálattal értesítjük önöket, hogy a január 23-ra meghirdetett Népi táncok Indiából c. programunk technikai okok miatt elmarad. Az előre megváltott belépőjegyek a helyszínen vissza, illetve bármely más programunkra beválthatók!
Szíves megértésüket köszönjük!

ÚJDONSÁG!
2009-11-24

Váltson bérletet hozzánk! A 10 alkalmas bérlettel pénzt spórolhat, és bármely esti műsorunkra betérhet vele a Kulteába!


-.-

Mit is mondhatnék...
rohanok.

2010. január 21., csütörtök

a Csodálatos "önjáró" Hólapát

A mai reggel kicsit sűrűbben indult, mint a többi.

A LÉNYEKET (Töfi, Jenny, Saci) kiengedtem az udvarra sürgős teendőik elvégzése céljából.
Bánatosan állapítottam meg, hogy éjszaka hullott a hó és most is még szemerkél - lapátolni, söpörni kell, mielőtt még munkába megyek.

Átgázoltam az udvaron - a kis nyári konyhában beindítottam a mosógépet.
Visszajöttem, a Lényeket megetettem, elmosogattam - kimentem és az udvaron elsöpörtem a havat (magyarul "kiástam" magamat a kapuig az udvaron belülről).
A kapunál az utolsó lapátolásnál hangosan jajgattam egyet.
Nem direkt, csak úgy kiszakadt...
Gerincproblémák miatt nem tudok súlyt cipelni 8 kg-ra vagyok "hitelesítve"... a hólapát teljes telített súlyának megemelése és arrébb hajítása nem tartozik a legkellemesebb foglalatosságaim közé.

Visszamentem, gyorsan megfőztem.
Ránéztem az órára, óh, el fogok késni, hiszen még hátra van az utcai szakaszon a hóeltakarítás :-(

Beöltöztem, lapáttal a kézben - irány az utca.
Kiléptem a kapun és ahogy mondani szokták földbe gyökeredzett a lábam !

Mert, a kapum előtt, az utcai szakaszon és a kerítésem mentén végig, sőt, még kocsifeljárón is (nincs kocsink ;-)

valaki eltakarította helyettem a havat.

Először az ember azt hiszi, hogy rosszul lát.
Majd elnéztem jobb-balra-előre... sehol egy teremtett lélek, üres az utca, de látszik, hogy nemrég történt a dolog friss még a ráhullott néhány hópehely...

Immár a 10. éve lakom már itt, ilyen nem történt még velem.

Első gondolatom:

Áh ! NÉMAKERTÉSZ volt az !!!

Aki nem ismerné;

Némakertész foltos szaktársnőt három dologról lehet felismerni:

1. Mindent lehet rá mondani, csak azt nem, hogy NÉMA... :-)
2. Időnként különböző fránya kalandok történnek vele - mind vasúttal kapcsolatos ;-)
3. A foltvarrós táborokba hatalmas nagy hátizsákkal érkezik, ami kb. a tarkójától indul, és valahol a térde hátsó hajlatában végződik... mindez telis-teli van minden egyes alkalommal egy textilboltot is meghazudtoló anyagmennyiséggel.

Nos, Némakertész mondta kb. 3 éve az egyik táborban - no, persze, hogy nyáron -, hogy imádja a havat.
Én rögtön visítottam, hogy igen, meleg, fűtött szobából kinézve, gyönyörködve valóban csodás a látvány, ámde a hólapátolás...

Mire ő: - szeret lapátolni.
- gyere hozzám akkor - invitáltam egyből, s korántsem viccből gondoltam...

Lelkesen bólogatott, hogy szívesen lapátolná a havat.

Na, én azóta is minden télen várom...

Szóval ő volt.
NÉMAKERTÉSZ.
Cikáznak a fejemben a gondolatok, még mindig tanácstalanul toporgok a saját kapumban, markolászva a hólapátot...

Igen ám, de Némakertész valahol Budán lakik, én meg ugye, Rákospalotán...
Látom őt lelki szemeimmel, amint átgázol minden akadályon és a városon keresztül hátán egy hólapáttal, mivelhogy nálam eszközért nem csöngetett be...
és milyen rendes tőle, utána még nem is kért forró teát se...

Viszont, ő tanárnő, most nincs szünet.
Vagy, esetleg BKV-sztrájk utáni hószünet???
Talán síszünet, ha jól tudom már jó néhány éve ez is dívik.
Esetleg síléc volt a lábán és úgy jött (azt is látom, hogy egy mókás sapi volt rajta és lebegett mögötte, ahogy tepert utat törve előre énfelém... ;-)

Na, nem, ez az egész még az Ő ESETÉBEN IS TÚLZÁS...

Nem, nem ő volt.

A jobboldali szomszédék se lehettek, bár 10 éve lakunk egymás mellett, soha nem merült fel bennük ilyesmi.
Pedig, a családnevük TlesiMUNKA, tényleg...

Marad a baloldali szomszéd...
Aki még nem is igazán az.
Itt a sarkon egy volt önkormányzati épület van, amit évek óta hiába árultak, ősz végén megvették és nagy-nagy munkálatokban vannak, egész télen csinálták, még nincsenek készen - ha igaz, ruhabolt fog nyílni.
Nem tudom, hogy ez utóbbi jó-e nekem... rongyok... meg rongyok...
Ha "rendes" ruhabolt, akkor nem vagyok veszélyben, mert az drága.

De, ha turkálda... akkor nagy gázban leszek.

Szóval ott vannak a munkások, sokan és állandóan gályáznak. Nem lógnak, gondolom, hogy van ellenőrzés is.

A munkásoknak három fajtája van.
Amikor elmegyek mellettük és köszönök (ha a közelben vannak a kapuban, vagy az utcán), akkor a következő történik;

- úgy csinál a férfiember, mintha nem hallaná (szégyenlem magam ilyenkor helyette is)
- zavarba jön, tán nincs hozzászokva, de visszaköszön,
- teljesen természetes módon köszön.

Hol ilyen a napom velük, hol olyan.

Mivel alkalmazottak, meglepődnék, ha ingyen ilyen plusz munkát önként csinálna bármelyikük is.

Marad a tulajdonos, aki megvette az épületet.

S, milyen a sors, az a fiatalember vette meg, akinek a családjától mi vettük egy évtizede a kis házunkat - a nagymama halála után a két örököstől a fiaitól.

Egyikük részéről van ez az unoka, aki megvette a szomszédos épületet.

Mi történhetett? Tán a nagyszülők valamikori házánál egy nosztalgia hólapátolás :-)

Azért annak is csekély az esélye, hogy egy vállalkozó fiatalember hólapátot ragadjon.

Néha érik az embert meglepetések.
Hogy vannak azért még rendes emberek.
Lehet, hogy meghallotta valaki a jajgatásomat, amikor a kapu belső felénél kicsúszott a számon?

Ma Rákospalotán történt egy kisebb fajta csoda :-):-)
S, még mondjátok, hogy csodák nincsenek.

Vatikáni látogatás - zenével

Mintha ott lennél :-)



http://www.vatican.va/various/basiliche/san_giovanni/vr_tour/index-en.html



http://www.vatican.va/various/basiliche/san_paolo/vr_tour/index-en.html



Balra lent a + - kurzorral mozgathatod a panorámát.


Gyönyörű :-)

2010. január 14., csütörtök

... kismagyar ...

Internetről jött "gyöngyszem" - kérem, hogy ne sértődjön meg senki rajta, az életet olykor csak humorral lehet elviselni...


2010. január 9., szombat

Borz a sámlin - avagy a depresszió ellenszere "némi" inflációval fűszerezve



Hat éven felülieknek (no, ez pont ÉN vagyok ;-)
Móra Ferenc Könyvkiadó, 1986
Megjelent (Cakó Ferenc rajzaival) - 28.000 példányban.
A megjelenéskori ára: 25.-Ft volt.

-.-

Nos, hát igen - szerintem inkább felnőtteknek való - hogy jobbá váljanak, tisztábbá, olyanná, mint amilyenek valamikor gyermekkorukban voltak.

Békés Pált ezzel a kis könyvvel ismertem meg.
Mindössze 58 oldal.
Vagyis, nem kell feltétlenül egy könyvet kilóra mérni, hogy jól érezzük magunkat... ;-)

Valamikor egy nagyon fájdalmas lelki válság közepette vettem meg - több, mint húsz éve - és visszaadta a benne rejlő finom humorral az életkedvemet.
Kicsit olyan volt, mikor beborul az ég és előbújnak a felhők közül a nap sugarai :-)

Igen, akkoriban még megjelentették a könyveket ilyen példányszámban.
S, nem kellett hozzá lektűrnek vagy sikerkönyvnek lennie.

Nem tudok róla, hogy lett volna utánnyomása (vagy én nem találkoztam vele).
Már csak antikváriumokban fordul elő időnként egy-egy példány 800.- és 1.200.-Ft közötti áron.

Fájdalmas veszteség, hogy nem adják ki újra.




"ANNYI MINDENT HALLANI A BORZOKRÓL

Vannak, akik különösen ellenszenves, lusta, mogorva, harapós kedvű öreguraknak tartják a borzokat (mindig öreguraknak, mintha egy borznak nem kellene megszületnie, átesnie a pajkos gyermek- és lobbanékony ifjúkoron ahhoz, hogy később öregúr lehessen!).

Mások ellenkezőleg, úgy vélik, a borz vidám pajtás, talpraesett mókamester, pompás vadászcimbora.
Egy barátom erősen bizonygatta, hogy a borznak rémes szaga van, egyszerűen szólva kibírhatatlanul büdös.
Ő csak tudja, mondta, nem egy borzzal hozta össze a balszerencse, mivel erdész.
Egy másik barátom viszont esküdözött, hogy a borz a világ legtisztább állata, lakásában nyolc-tíz szellőzőcsatornát épít, állandóan takarít, és mindennap Tippel súrolja föl a küszöböt.
Ő csak tudja, mondta, nála vásárolnak, mivel háztartási és illatszerbolt-vezető.

Mint látható, a borzokat illetően sűrű a homály.
Én is a legnagyobb bizonytalanságban éltem, míg egy napon meg nem ismerkedtem Szűcssebestyénnel.
Addig ugyanis sosem láttam borzot.

Úgy kezdődött, hogy a Fehérlófia utcába költöztem.
Amikor behurcolkodtam a földszint 5-be, szusszantam egyet, és kiálltam az ajtóba, hogy ismerkedjek kissé új lakóhelyemmel.
De ott igazán nem sok érdekes akadt.
Olyan közepesforma, régi bérház, az aszfaltozott udvar közepén egy vasporoló árválkodott, az egyik sarokban néhány kókadt fikusz várta az esőt vagy legalább a locsolókannát, hanem a leander éppen pompázatosan virágzott.

Nyár volt, az udvarra odasütött a nap. Körös-körül vasrácsos függőfolyosók... de hát mindenki járt már ilyen házban, s ez az enyém, a Fehérlófia utcai éppen olyan volt, mint a többi .
Ahogy ott támasztom az ajtófélfát, valami kaparászást hallok a szomszédos földszint 4. felől.

Úgy látszik, most megismerem a szomszédomat.
Elolvastam gyorsan a nevét a csengő alatt.
Az állt ott: Szűcssebestyén. Így.

Nyílt az ajtó, nyílt, nyílt, nyílt, még mindig nyílt, és egy borz lépett ki rajta.
Persze az a kérdés, honnan tudtam, hogy borz, ha eddig még sosem láttam.
(Ez a legjobb módszer a felismerésükre. Ha szembejön az utcán valami sosem látott, szinte biztosak lehetünk benne: az illető borz.)

Szóval az én borzom, pontosabban a szomszédom borza kurta lábú sámlit állított a napra, leült, és süttetni kezdte kissé kopottas, szürke-fehér sávos bundáját.
Szemét lehunyta, és hosszú, hegyes fejét az ég felé fordította, hogy minden porcikáját érje a fény.

Egyszerre csak észrevett.
- Nocsak - dörmögte krákogósan, ahogyan a barátkozó természetű öregurak szokták -, maga az új lakó?

Már az sem akármi, hogy egy borzzal hozott össze a sors a Fehérlófia utcában. De hogy szóba is áll velem!

- Bo-bo-bocsánat - hebegtem - , ön a szomszédom borza?

- Micsoda kérdés! Bóóórzasztó! Én nem a szomszédjáé vagyok, én vagyok a szomszédja!
A magam borza vagyok. Nevem Szűcssebestyén. - Majd ismét hozzátette: - Bóóórzasztó!"

-.-

"...
- Ne vegye rossz néven, kedves szomszéd, de... annyi mindent hallani a borzokról.
Szűcssebestyén felnézett rám, mivel a sámlin ülve ugye jóval alacsonyabb volt nálam; de kissé lenézően nézett fel.

- Figyeljen csak - mondta, fölállt, beszuszogott a lakásába, és hamarosan egy pohár vízzel jött vissza.
Letelepedett ismét a sámlijára, és lassanként iszogatni kezdte a vizet.

Nem értettem pontosan, mit akarhat.
Délután volt már, a lakótársak hazafele szállingóztak a munkából. Egyszerre egy piros labda gurult az udvarra, s nyomában egy pöttyös szoknyás kislány.
A labda éppen Szűcssebestyén sámlija előtt állt meg.

- Jaj de drága! - kiáltotta a kislány, és bocsánatkérően felkapta a labdát. - Milyen édesen iszik! A Szűcssebestyén bácsi a legaranyosabb borz az egész Fehérlófia utcában! - mondta és elszaladt.

Szűcssebestyén kihúzta magát, és ivott egy korty vizet.

Az emeletről hangos fapapucscsattogással ekkor ért le egy kerek-kövér asszonyság. Már útközben harsányan pörölt:

- A harmadikon megint nincs víz! Mi van itt? Ülök a kádban, de csak búg, szörcsög a csap! - Felénk pillantott, lélegzetet sem vett, úgy folytatta:
- Nem is csodálom, hogy lenne víz fönt, ha idelent megisszák.
Méghozzá ilyen nagy poharakkal! Szépen vagyunk, már a vizet is elisszák előlünk a borzok!


Szűcssebestyén
bundája megremegett, összehúzta magát, azután nagyot kortyolt a pohárból.
Alig telt el néhány perc, és hazajött a másik szomszédom a földszint 6-ba.
Sovány volt, szakállas és olyan szálkás szegény, mint egy halgerinc.

- Nicsak, az új lakó - jegyezte meg fanyarul, és a vizespohárra pillantott.
- Látom, összebarátkoztak, körbejár az itóka.
Én lótok-futok, gyomorbajosra dolgozom magam, egy kortyot sem ihatok a lakosság érdekében, más meg itthon lógatja a lábát, és vedel, mint a gödény, pedig csak egy borz az illető! - Azzal bevágta maga mögött az ajtót.

Az első emeleten ablak nyílt, és egy szép, fehér bajusz fölött kerek pápaszem jelent meg a keretében.

- Elzártam a rádiót - mondta -, rémes hírek.
Megbolondult a világ! De itt jó kinézni; örülök, hogy jó egészségben látom, kedves Szűcssebestyén.
Az ember egészen megnyugszik a látványtól: egy borz napozik és iszogat a sámlin, a leander alatt. Ez maga a béke.

Szűcssebestyén felhajtotta az utolsó korty vizet.
- Na, mit szól hozzá - kérdezte -, most már tudja, miért hallani annyi mindent a borzokról?"

-.-

"Én csak annyit mondhatok, hogy a borz se nem ilyen, se nem olyan, hanem ilyen is meg olyan is - mint maga az élet."

-.-

Részemről szeretném, ha egy borz lenne a szomszédom ;-) ;-)


"Romhányi József:

Borz


A büszke borzanya összetoborzott
néhány csellengő borzot,
hogy szívének féltett kincsét,
hat kicsinyét megtekintsék.
- Nézzetek! Ez itt a mennyország! -
mondta dédelgetve hat egyszülött borzát.
Ám a bámészkodók formátlannak, torznak
találták a sok torzonborz borzat.
Szólt az egyik, egy értelmesforma,
kinek kedélyét e látvány felborzolta:
- Érdekes! Ha belülről, elfogultan nézed,
ez az alom meleg kis családi fészek.
Ha kívülről, s nem vakít el vonzalom:
...egyszerűen borz-alom..."

2010. január 2., szombat

Sütőtök textilben és a konyhában - kinek melyik jut ;-)




Verocska sütőtök "tortája"



Hozzávalók:


- 1 kg sütőtök
- 20 dkg cuor
- 20 dkg liszt
- 20 dkg dió vagy mandula
- pici só
- 1 sütőpor
- 5 db tojás
- 6 db szegfűszeg
- szerecsendió és gyömbér (ízlés szerint)



A tököt apróra vágjuk, a szegfűszeggel, szerecsendióval és a gyömbérrel, sóval puhára főzzük és utána turmixoljuk.



Az 5 tojás sárgáját a cukorral simára keverjük, a tököt, darált diót, lisztet hozzáadjuk, összekeverjük.
A tojások fehérjét habbá verjük és finoman összekeverjük az egész masszával.

Tepsibe sütőpapírt rakunk, megkenjük kicsit.
A tészta tetejére tökmagot szórunk - megsütjük.

(Nagyon fincsi! Még azok is kedvelik akik általában nincsenek oda a sütőtökért ;-)

2010. január 1., péntek

a szerencse "lánya" - avagy tiltsátok be a petárdákat...vagy valami mást?

Van egy csomó hiedelem, babona, hogy mit NE csinálj, illetve éppen ellenkezőleg mit célszerű tenned az év első napján.

Hogy ne veszekedjetek, mert akkor majd egész évben.
Meg ilyen hasonlók...

Amikor az első hajnali busszal hazajöttem az Édesanyámtól és befordultam az utcámba, akkor boldog voltam... elértem az első buszt... csendesen esik az eső, mégsem áztam el... elégedetten gondoltam a rám váró ágyikóra.

Mikor a kertkapumhoz értem, a kulccsal a kezemben, akkor az első reakcióm a megdöbbenés volt.

Mert, hogy a kapum egy részéből szó szerint ki volt robbantva egy darab.
Remekül be lehet látni a kertre, a házra.



Először beront az ember, mert az hiszi, hogy betörők jártak bent, körbe rohan, semmi változás nem látszik...
A következő gondolat, hogy a házba bejutottak-e...
és mi lehet az én kis kutyuskáimmal - hallottam már olyat, hogy kisebb kutyákat csak félrerúgnak, meg egyebek...

Sehol semmi ilyennel nem találkoztam, úgy tűnt, hogy nem jártak a kerítésen belül.
A kapu kiszakadt darabjai két részletben a kert két különböző részében megtalálható.

Akkora erővel robbantak a kertbe, hogy kb. 5-6 métert tettek meg, a ház fala állította meg őket.
Az egyik a gázkiegyenlítő (vagy, hogy hívják) mellett landolt, még jó, hogy nem robbant fel az egész ház...

S, elgondolkodtam, hogy ha ez az ablakomon repül be a szobámba, - és mivel nem voltam otthon, akkor akár az egész házam is leéghetett volna...

tehát, végső soron és tulajdonképpen szerencsés vagyok.



A kaput és a kerítést az édesanyám kb. másfél éve csináltatta meg.
Ami normális volt, az most sz...rá ment.
Miért is rossz a szám íze.
Valahogy ez az év (sem) kezdődik jól :-(



Ez egy viszonylag csendes, rendes, nyugalmas kertesházas övezet.
Én meg az Anyukám lakótelepén féltem éjfél körül a sok durranás közepette... pedig... :-(

Utóirat:
és a kapu - ahogy a kerítés is - NEM préselt fából készült... és nem is igazi fából... hanem valami keményebb speckó anyagból, még fűrészelni is nehéz - bezzeg robbantani...!
Elképzeltem, hogy ami ezt így kiütötte, az hogy kacagott volna a műanyag redőnyömön és az ablakom üvegén...

Arra már nem is mer az ember gondolni, hogy mi lett volna, ha a fejemet találja el?
...blogzáróra...