Földbe (esős idő lévén...sárba...) döngölve avagy volt is, lesz is így még...

Csütörtök van turi nap (hurrá...) minden 300 ft.
Baráti ár, ennél már csak a p(r)éntek a jobb a maga kétszázával.

Tülekszünk (mintha jegyrendszer lenne).
Harc a túléléssel, olykor vérre menő viták (naaaa....én voltam itt előbb, nem balra, jobbra tekerjük, ne bökdössön a táskájával, ne húzza ki a kezemből, miért vágott fejbe a válfával), szóval jó a hangulat.

Klassz kis nőcis hely, de egyre több férfitársunk is érzi úgy manapság, hogy érdemes beszállnia a ringbe.

Gyanúsan stírölget egy idősebb hölgy (akinek tételezzük fel, hogy volt még gyerekszobája és van némi fogalma az illemről is).
Majd elszántan jön és megkérdezi - természetesen jó hangosan -, hogy ne haragudjak, de felvenném ezt a felső ruhadarabot (amit a kezében tart, persze, rögtön elsápadok, mert tök jó cucc, lenvásznas "izé" némi foltos egyéb anyaggal megbolondítva, fazon jó), mert pont úgy nézek ki, mint a barátnője alkatilag, így tudná, hogy megvegye-e neki.

Na... jó... felpróbálom - amúgy istenien áll - miközben székfoglaló kiselőadást tartok neki, miszerint sajnos almahasam van, és ha a barátnőjének is, akkor szintén azon szerencsétlenek táborához tartozik, akik egészségtelenül híznak a belső szervekre pakolva a zsírokat, sápitozok, hogy mennyivel jobb azon hölgyeknek, akik csípőre (ezáltal nőiesebb fazonnal) híznak...

Méreget, megállapítjuk, hogy jól áll nekem :-)

Szintén hangosan megkérdezi, hogy ne haragudjak, de megkérdezheti-e hány kiló vagyok, hogy biztos legyen a dolgában (barátnőjével kapcsolatban).
Mivel oké, hogy úgy nézek ki, de mégis tutira menne (gondolom én )...

Van az úgy, hogy az ember jó környezetben is egyre sz@r@bbul érzi magát... kissé fintorogva, szemeimet forgatva közelebb hajlok és megsúgom a nagy titkot.
Egyből rögtön rá is kérdezek, hogy miért, a barátnője hány kiló?

Szintén hangosan jön a válasz (miért is ne...) hogy 130 kg !!!

Aki ismer, az tudja, hogy azért én egészen sokat tudok locsogni, ezért is meglepő, hogy bent reked a szó.
Kapkodva veszem a levegőt, egyből eszembe jut, hogy szegény Bajor Imi is tegnap meghalt és majdnem egy idősek vagyunk...

Közöltem a hölggyel, akkor ez a felső nem lesz jó a barátnőjének. Én 46-os méretet hordok, a 48-as már nagy rám, kivéve, ha szűkítve van, vagy valami speckó a fazon.
A barátnőjének 50-es méret felett keressen (de nem tudom, hogy mennyivel, nem is szeretném tudni).

Boldogan hazatérek a két nappal előtte (600 ft-os napon) a boltban eldugott 46-os pocakkényelmes kismama nadrágommal, további zsákmányom egy tök jó szintén kényelmes tiszta pamut teljesen új gatyó otthonra.

Az önbecsülésemet egy tárló alá söpörtem...le van...

Hazafele sürgősen dinnyét veszek, az egészséges miegymás... és diszkréten köpök egyet az illatozó péksütemények tárlója alá ;-)

A mai nap "sikerélménye" :)

- Szép az a koszorú az asztalon - szólt a családtag.
- Igen, nekem is tetszik.
- Azért vettem meg :)

- Ja, NEM TE VARRTAD ?
- ... hát, nem...
- Vettem a turiban, 200 forint volt, nem lehetett otthagyni.

Valóban szép.
Mindig elgyöngülög, ha foltos, vagy valami hasonló kézműves cuccot látok hányódni-vetődni a turkálókban.
Amikor látom: nem értékelik.
Nem tudják, hogy kincs van ott.
Ha tudnak varrni, ha nem.

Öröm simogatni az ilyen árut, hiszen tudom, hogy a kreativitás mögött egy ember húzódik.
A kezével, a lelkével, a szíve is benne van.
Akkor is, ha nem tökéletes a végeredmény.
Akkor is, ha esetleg látom a hibáit, amit én magam is elkövetek olykor.

Furcsa volt - s, értem miért hitte családtagom, hogy én csináltam -, hogy valahogy (bár a turiban nincs magyar termék soha) mégis magyaros jellege van.
Fehér hurkák váltakozva kék hurkával, amin apró, szolid fehér minta.
Ez utóbbinak kicsit kékfestő jellege van (bár, nem az).

Szép az összhatás.
Sötétkék selyemszalag és masni.
Ízléses.

Méltatlanul alulértékelt 200 forintért :(

Mit tegyünk 50 felett, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet ???... ;-) ...

mondjuk egy tipikusan női turiban???

Áh, neeem.... nem a sudár, karcsú alakunkkal kápráztatjuk el nőtársainkat... neeem...

Hanem; mondjuk kihalásszuk életünk kettes számú (mert, az egyes már pár éve megvan) zenélő karácsonyi nyakkendőjét.

No, és persze, hogy megnyomjuk az elem helyén, naná, hogy elvégre...
aztán mindig azt hisszük, hogy nem fog működni, de, mivel nyugati a motyó, ezek a fránya nyugati elemek még kissé kelet(ebb)re is működnek akár még évek múltával is.

A turkáló kezek ledermednek... az arcok is... gyanakvó pillantásokkal méregetik egymást a hölgyek... persze, elröhögöm magam, kezemben lóg a cucc... na, végre sikerült középpontba kerülnöm :-)

Pénztárosnő és kolléganője össze néznek:
- mi ezt miért nem vettük észre??? - kérdezi egyik a másiktól.

(Mert, nem vagytok foltvarrók és másként viszonyultok a textilhez - gondolom magamban én, mert, Ti a szoknyáról és a blúzról azt hiszitek, hogy szoknya és blúz... pedig dehogy ... ANYAG a szentem, sokszor klassz kiegészítő gombokkal és mütyűrökkel :-) :-)

A két félig vak eladónak megmutatom közelebbről a cuccot, látom, hogy alig térnek magukhoz, hogy mit is árulnak (árultak) ők...

Mindkettő fiatalabb nálam, de csak egy tízessel max, szóval nem tinédzserek azért.

- Mi az ott a Mikulás mellett? - kérdezi az egyik.

Mondom neki:
rénszarvas.

Miiiiii????

Felhomályosítom még egyszer:
rénszarvas - nem R É M S Z A R V A S, hanem rénszarvas...

- aha - jő a válasz.


Na, gondolom én; elmaradt a karácsonyi kultúrkörrel kapcsolatban... Rudolfról lehet, hogy azt hiszi, hogy csak és kizárólag Sissi szerencsétlen sorsú fia volt.

Kemény kétszáz froncsiért szereztem egy Mikulást és több rénszarvast, + van is mire felkötnöm magamat, ha úgy gondolom, hát elégedetten távozom.

Hazafelé még beugrok egy nagy-nagy alapterületű állatfelszerelés és kiegészítő kütyüs kereskedésbe.
Persze, leárazott, megfizethető macsekeledel az nincs, de megcsodálom a sok színes bigyót, olykor érthetetlen (számomra érthetetlen) funkciójú akármit.
A pénztár közelében nem bírok ellenállni a csábításnak egy szó szerint méretarányos mini malac kirívóan sötétlilás testét megnyomkodom, (később látom, hogy létezik éjfekete változatban is...)
olyan hangot ad ki magából, hogy igencsak elszégyellem magam, lopva körülnézek, mint gondolnak rólam vaj'h... és nyakamat derékig behúzva ;-) villámgyorsan elosonok a kijárat felé.

Ezek után azt, hogy otthon a kapuban lelkesen vár 3 kutya (2 saját, 1 vendég) + még a kényeskedő cicám... hát, otthon vagyok megérkeztem érzem már, nyomogatás nélkül is mindenféle hangokat adnak ki magukból ;-)

Még lesújtó pillantásommal végigmérem a karácsonyfánk maradékát, amiről megesküdött a Nagymama, hogy elégeti, nehogy kidobjam az istenért.

No, és persze, amúgy mondtam már, hogy augusztus van ? :-) :-)

Turiban 13. - Utazáshoz

A turiban beleszerettem egy kis táskába.
(Igaziból, úgy táska "ő", amennyire én akadémikus :-)
Megvettem, mert praktikus volt - s, gondoltam én most örülök, ha pedig közületek legalább még egy ember ötletesnek tartja, akkor már megérte megvenni.
Le lehet koppintani... :-)

Két füllel felakasztva;


Ha leengedjük az egyik fülét, akkor remekül lehet egy kilincsre akasztani, vagy, mivel akkor kissé ellapul, hát könnyebb elhelyezni egy bőröndben is;


Oldalról se nézz ki rosszul, ha táskaként vinnénk a kezünkben. Ha kicsit jobban meg van pakolva, mint, ahogy én tettem a fényképezéshez, akkor jobban kidomborodik és még inkább táska kinézete van;


Ha szétnyitom, akkor ilyen a hátoldala;

Kinyitva a belső része;

A két szélén egy-egy cippzáras neszeszer van, az egyik hozzá van varrva az alaphoz, ez nem mozdítható,

A másik viszont 2 db erős pattenttal van rögzítve, így kivehető és külön is lehet használni.

Meglátni és megszeretni csak egy pillanat volt csupán.
Turis kategóriában nem volt a legolcsóbb (hiába, nagyon megszoktam, hogy 200.-Ft-os cuccokat veszek ;-)
de az ára összességében nem volt több, mint egy darab bolti neszeszeré.

Ötletvételezés a béka (s, korántsem a béke) jegyében

... hát, változatlanul

a. magamon kívül, ill.
b. magamon belül vagyok, de azért nem lehet Benneteket hanyagolni ... ;-)

Az alábbi szerzeményt kemény 100.-Ft-ért vettem a turiban

(pontosabban rámnéztek kissé mélázva és utána közölték, hogy 100.-Ft lesz, néha előny is lehet, hogy sz@rul nézz ki az ember, illetve negatív dolgokat sugároz, akkor időnként késztetést éreznek melegebb szívű embertársaink, hogy meg kell(ene) engem valamilyen formában menteni... ;-)



rögtön tudtam, hogy kinek adnám, az egyik ismerősöm nagyon kedveli a békákat, a másik pedig nagyon NEM kedveli őket, már csak az eldöntendő kérdés, hogy jó boszi legyek, vagy rossz boszi... he-he.



A szemeim mostanában nekem is így állnak, de valahogy nem vagyok ilyen édes velük, tán azért, mert MÉG nem zöldülök... de, ami késik...

Amúgy egyszerű lenne a béka elkészítése - lekoppintása még így ránézésre is - helyes kis csokornyakkendője van, de azért áll csálén, mert nem volt otthon a neje a mocsárban, hogy megígazítsa, elugrott egy kis szárított légyért (lehet, hogy én is rászorulok majd ilyesmire, jah, rugalmasnak kell lenni a gasztronómiai különlegességek, újdonságok felé, Afrikában ezt már régóta gyakorolják...)

- amúgy most kérném a családtagot, hogy ne legyen olyan érzése, hogy a megjegyzésben közölje, miszerint nem vagyok teljesen normális - hát tudjuk...

Íme további az un X forintos bolthálózatban vásárolt NEM SZÁZ FORINTOS szerzeményeim, ami mobiltartó lenne a lelkem.
Nagyon tetszenek... igazság szerint egyszerűnek tűnik az elkészítése, az egyetlen probléma, hogy vagy tudomásul veszi az ember, hogy a belerakandó karton miatt van ugyan tartása, de nem mosható,

vagy ki kell valamit találni, hogy mosható legyen, de egyben tartása is, hogy ne dőljön fel és megtartsa a mobiltelefon súlyát.



Aztán lelkem (lelkünk) ápolására egy kis szépség:



Édesanyám virágoztatta ki nekem az Amarillyst (no, ezt most négyféle változatban láttam írva a neten, tehát szabadon választott és mellőzzük a kioktatást...), s most - tán nem szó szerint - de idézném egy hűtőszekrény mágnes feliratát

(jó lenne tudni, hogy eredetileg kitől származik, már, ha nem ismeretlen),

mely szerint Isten azért teremtette a Nagymamát, mert nem tud mindig mindenütt ott lenni... öhmmm vagy valami ilyesmi ;-)



hát, a mi Nagymamánk teleltette, ápolta, takargatta, virágoztatta nekünk :-)
A másik cserép virág az ő szobája dísze :-)

Szoknya-kütyük

avagy vettem egy farmer szoknyát a Dohány utcai Textilkutatóban ;-)

Naná, hogy nem a szoknya miatt, hanem a rávarrott rengeteg kütyü, strassz, díszgomb, gyöngy miegymásért.



Nem is látszik jól a fotókon. Úgy lett volna látványos, ha le tudom fotózni, míg a szoknyára voltak varrva, mindenütt, de mindenütt, mindkét oldalán, sőt még az öv is tele volt varrva velük.



Kemény 500.-Ft-ért van egy tenyérnyi kütyüm.

Boldogan vittem a pénztárhoz.
Mindig ketten vannak, egyik diktálja,(jelen esetben most egy férfi) hogy a kosárban lévő cuccokon milyen fizetendő összeg van feltüntetve, a másik írja és a pénzt kezeli (a hölgyet régóta ismerem, s ő is engem).

A fiatalember kezébe veszi a szoknyát meglengeti;

- milyen jól nézz ki ez a szoknya,

- igen - válaszolok, csillogó szemmel lelkesen közlöm: le fogok szedni róla minden lógó bigyót.

Ő felháborodik, döbbenettel az arcán:

- de, hát miért, ez így nézz ki jól...

A háttérben a kolléganője fel sem nézve megszólal:

- a hölgy mindent szét szokott vágni.

:-) :-) :-)

Igen, ez a hírnév már.
Az "Öreg hölgy látogatása" - helyett a szétvágós hölgy
látogatása...
vaj'h miért is nem az terjed el rólam, hogy szétvágja, és megvarrja???
Hmmm.... úgy érzem, hogy javítanom kell a hírnevemen.

Én, az abrosz és a szív

Kotortam a turiban az alábbi asztalterítőt... nagyon jó állapotban volt (na, volt rajta 2 folt, s megint kiderült mosásnál, amit már máskor is megállapítottam, hogy tőlünk nyugatra élő társnőink nem mosnak... helyette kidobják a cuccot - mivel a két folt sima mosásnál is kijött - volt folt, nincs folt, s mindez vanish és más csodaszerek nélkül ;-) - amúgy én kedvelem a vanish-t valóban jó szokott lenni, ha az már nem segít, akkor elő kell kapni az ecetes ollót.

Príma volt az anyag, pont erre mondaná egy volt kolléganőm (kedves KZs), hogy hol vannak már azok a régi törölközők! Olyanokat nem lehet már kapni, azok régen valóban szívták a nedvességet, a mai törölközőket meg csak csutaszolod a testeden és nem szívnak rendesen. (Csak mi szívunk...)
Bizony igaza van. Mintásak, látványosak a törölközők, de valóban nem olyanok, mint régen. (Ill. lehet, hogy a háromezer forintos olyan, de ki ad ki annyit egy törölközőért, én bizony nem, persze, lehet, hogy azok se szívják jobban a nedvességet).
Az meg, hogy valamire ráírják, hogy 100 % pamut - már régen tudjuk, hogy nem mindig fedi a valóságot. (Egy foltvarró tudja...)



Szóval ez a terítő olyan volt - olyan "békebeli" vagy, inkább gyermekkorom törölközőihez hasonló.
Jó is volt vele dolgozni, finom a tapintása is, olyan igazán természetes anyag.

(Amúgy KZS egyszer kiszúrt velem, amikor nem voltam bent a munkahelyen egy-két napig, akkor fogta szépen az OTTHONRÓL bevitt saját törölközőmet csinált egy helyes kis lyukat a sarkába, igaz, hogy beszegte kézzel a lyukat - és a lyuknál fogva felakasztotta a mosdóba... hát, nem mondom, hogy lelkes voltam, mikor megláttam, hogy mit csinált az otthoni törölközőmmel - mázlija volt, hogy aznap szabadnapos lévén nem volt ott az első kirohanásomnál).



Szóval, szívecske gyártás folyik az abroszból.




Egy barátnémnak csináltam, s a lényeg, amiért e bejegyzés készült, hogy éjjel szembesültem azzal a ténnyel, hogy hiába is van rengeteg (anyag, gomb, cérna, hímzőfonal stb. stb.) kütyüm, AMIRE ÉPPEN SZÜKSÉG LENNE, hát, naná, hogy nincs...

Barátném egyszerűség iránti vágyát ismerve, neki bizony ebbe fehér, sárga, natúr színű, max barna golyókat kellett volna varrni... na, mi az ami nem volt? Legalábbis annyi darabban, hogy elég legyen? Hát a golyók.

Ez van, ha nem tetszik neki, majd kicseréli ;-) - fogadjunk, hogy inkább tetszeni fog neki... szalagot meg majd ő varr rá, olyan színűt amivel szeretné felakasztani esetleg egy kilincsre (dekoros az egyik szakmája a lelkemnek, tehet ő is valamit az "ügyért" ;-)
Bár, lehet, hogy így hagyja, szerintem jól mutatna egy gyertyával a közepén, bár akkor mosni kell... úgy érzem fel kellene vennem a kapcsolatot egy mosószer-gyártóval, tényleg miért is nem szponzorálják a foltvarrókat?
(A mi mosopórunkkal bátran moshatja 20-30-40 ezer forint értékű takaróját is - nem fog kifakulni ;-) !!!

Miért érzem úgy, hogy fényévek távlatába kerültem a valóságtól?



Lyuk ide - lyuk oda - van, aki lyukasan (is) szereti ;-)

Egy jó anyag átlényegülése, avagy

miért is járok (járunk) turiba?











Valójában, ami itt a fotón kéknek látszik, az zöldes inkább a valóságban - van némi kékes árnyalat, de a zöld dominál - sajnos, nem látszik jól a színe.

Nagy öröm volt ezt készítenem. Tudom, hogy ennek semmi köze a foltvarráshoz, de jó volt fogni, simogatni, élvezni a "pufiságát", olyan voltam vele, mint egy kisgyerek - örömködtem nagyon :-)

Turiban 8.

Nincs péntek... drága nap van a turiban (különben is fizetés előtt állunk), ellenben a hímzéseket és bizonyos anyagokat, amik könnyűek, azokat érdemes ilyenkor is megvenni.
Két darab beszegett, készre varrott (zászló alakú) organza a nyerő, súlya szinte semmi.
Mellé még egy kis kiegészítő csodálatosan fénylő fekete szépség...

Pénztár.
Hölgy leméri, összesen 72.-Ft lesz, kerekítve 70.
Elégedett vagyok, a napi krízismutatóm most erőteljesen csökkent :-)

Rábök a fekeségre, kérdezi, hogy mi ez.
Mondom - toll.
Fintorog, ám, de kedvesen.
Minek is az.

Hát... foltvarrók mindenfélére... kiegészítő kütyü, mondjuk faliképhez.
Látom a nézésén, valami nem stimmel.
Tudja, hogy mi az, hogy foltvarrás?
Hát... nem...
Pedig - itt is szokták árulni, időnként veszek itt a boltban.
Akkor sem.

Majd mutatok egyszer neki.
Amúgy - kicsit se nézett bolondnak a madártoll miatt... áh, dehogy ;-)

Nem látszik jól a mai (heti?) zsákmány - nem fényképező géppel készült, hanem scanneltem.
A fekete fényesség nem érvényesül.

Turiban 7. - Na, vajon mi ez???

Segíthetnétek megfejteni a funkcióját.

Persze, fel lehet tenni a nagy kérdést, hogy miért is veszünk meg valamit, amiről nem tudjuk, hogy mire való.
(Mi szokott lenni a tipikus női válasz? - CSAK)

Egyrészt, alig van súlya, tehát fillérekbe került, másrészt tetszik az anyaga, harmadrészt legvégső esetben le lehet vágni róla az egyéb dolgokat és akkor használható ülőpárnának.

Sejtéseim szerint vállra akasztható a dolog (vagy babakocsihoz csatlakoztatható?)

A fotón azt hiszem, hogy jól látszik, hogy hol is helyezkednek el a tépőzárai, ha összecsukjuk őket (már, ha jó helyen tettem), akkor gyakorlatilag egy lapos, téglalap alakú valamit kapunk, aminek a két vége viszont nyitott... tehát csak lapos dolgot lehetne benne tartani, tárolni, olyat, ami azért nem potyog ki belőle...

Nos, szerintetek? Mi lehet ez? :-)

Összecsukva:
(Már, ha jól van összecsukva... :-(



Félig (alsó rész) kinyitva:



Teljesen (a felső rész is) kinyitva:



Hátoldal:

Turiban 6.

Új szerzeményként egy párnahuzat anyukámnak.
Tetszik neki, megy is a lakása stílusához, a színeihez.

Én nem vagyok nagy díszpárna típus - nem részletezném, hogy miért is - noha, tetszenek a díszpárnák.

Tehát "Ő" az:
(nincs vasalva.... jól van, naaaaa...)

Turiban 5. - mely tulajdonképpen a 3.

folytatása, csak is kimondottan azért, hogy megzavarjalak Benneteket... ;-)

Szóval a Turiban 3-nál fotóapparát hiánya miatt csak írva volt, de, nem volt fénykép melléklet.
Ezt most tudom pótolni, ide teszek részletesebb fotókat, oda csak egyet utólagosan.



Csináltam közeli fotót is, hogy látszódjon, nem túloztam, mikor azt mondtam, hogy olyan csúnyán van varrva, mintha én csináltam volna... ;-) Na, most nem kell többeknek ideírni a cáfolatot áh, dehogy...



Majd megálmodom - nem mostanában lesz - , hogy mit csináljak vele, hajlok a kibontása és újravarrása felé (bármily őrültségnek is hangzik), esetleg kacérkodok a Meseboltos nyilt napnál jelzett watercolor technika-szerű megoldás felé.
(Rávasaljuk a vetexre és utána soronként összegépeljük.
Persze, jelen esetben ezt csak nagyobb egységekre bontva lehetne létrehozni és azokat mintegy blokkszerűen a végén egymáshoz illeszteni.



Nem tudom, hogy mennyire voltam érthető... na, nem baj.
Ezzel a módszerrel persze, jóval kisebb lenne a végén a takaró mérete, mint az eredeti, de egyszínű sötét szélesebb (vagy több) kerettel ki lehetne egészíteni.

Azt hiszem sok víz lefolyik még a Dunán, mire ez megvalósul.
Addig meg simogatom, és elképzelem, hogy valaki milyen sok munkaórát töltött el vele, hogy kézzel megvarrja... :-)
Na, ezt az egészet csak egy foltos értheti meg, kívűlálló tutin nem.

A színe nem kékes, hanem olyan lilás, "poshadt" lilás, vagy mi lehet a hivatalos neve, kicsi szürkéssel kombinálva. Maga a színösszeállítás tetszik nagyon, szerintem szép.
Egyébként kemény 630,-Ft-ért vettem.
A hátlapját lebontottam, nem volt flíz és nem volt semmi tűzve.
Most a lebontott hátlapon próbálom gyakorolni a szabad gépi tűzést, mit ne mondjak, nem nagy sikerrel... :-(

Turiban 4.

találtam még júniusban, csak nem mutathattam meg, mivel július közepén volt a lányom születésnapja, és ezért eldugtam, mint meglepetést.

Egyrészt nagyon megörültem, amikor megtaláltam a kupacban. Mennyi az esélye annak, hogy egy nyugatról jött bálában lévő (egyáltalán nem használt) konyhai cucc abból az évből származzon, amikor gyermekem született?



Megvettem, boldogan hazahoztam, flíz, hátlap, és kézzel végig tűztem minden arra érdemes részt. Sajnos, ez pont nem látszik a fotón, lehet, hogy napvilágnál kellene lefotózni?



A valóságban sokkal látványosabb. Gyönyörűen kidomborodik a tűzéstől az összes virág, gyümölcs, bútor, még a vázán szereplő motívumok is. Igazi látványosság lett belőle.



A szabadon maradt felületen gondolkodtam, hogy úgy hagyjam-e - nem tudok még "kukacolni" - de, végül úgy döntöttem, hogy a varrógéppel levarrtam a varrógép talp szélességében (varrásvonal mentén?).



Azóta láttam, hogy ugyanezt a módszert alkalmazta Kékbálna is Karcagon (már, ha jól látom a fórumon lévő fotót).

Turiban 3. Mi lesz vajon holnap?

Bekukkantottam (tényleg csak 5 percre) a turiba.
Nem világos, hogy miért, amikor nincs pénzem, meg már helyem se, meg egyáltalán... ;-)
Tuti, hogy valami mágnest helyeztek el az ajtajában és azért.

Persze, holnap péntek van s aztán szombat jő.
A turiban pedig ezen a két napon a lakástextileket, amiket a hét folyamán megszabott kg-os áron kínáltak, szóval ezen a két napon fele áron...

Szóval nem is világos, hogy miért néztem be...

:-) tán ilyenkor nézik ki a hölgyek, hogy miért érdemes holnap reggel rohamozniuk, ha addig valaki fürgébb nem csap le, mint a keselyű a prédára...
Én is tudom, hogy mire csapnék, ha lenne miből és időben ott lennék.
De, nem leszek ott - vagy csak későn.
Azért kiváncsiságból lemérettem volna, hogy mennyibe kerülne, ha...

Szóval van ott egy foltvarrós takaró.
Teljesen kézi varrás.
Randán varrott kézi.
Majdnem olyan, mintha én csináltam volna ;-)

Mégis, megbecsülendő, mivel az egész kézzel készült.Nincs tűzve - miért is lenne, ha a feddlapját is rondán varrták - még a végén jobb lett volna a tűzéstől...
Azért csúnya, mert nem a hátoldalán varrták össze a darabokat, hanem elölről. Ami, persze lehetne szép is - lásd japánok...
Ami pedig szomorú, hogy rengeteg munkát és időt fektetett bele valaki, holott ugyanennyi idő felhasználásával szépet is alkothatott volna.
Azért leméretném, ha ott lehetnék holnap...

Lehet, hogy minden takarónak története van.
Amennyiben tudnám, hogy ezt esetleg egy rosszul látó, idős hölgy varrta, akkor egy árva szót se szólnék - mert akkor nyönyörű :-)

Turiban 2.

Újabb szerzeményem a túrkálóból ;-)

Most így utólag látom, hogy igazán megérdemelte volna, hogy kivasaljam fényképezés előtt...

Családtagom újabb megjegyzése:

.... úgy nézel ki benne, mint egy giccses balerina...

hát, mondjuk eredetileg se szándékoztam kötény minőségében megtartani, mivel sajnálnám köténynek használni, de, gondoltam, hogy lefejtem róla a lefejteni valókat egyéb felhasználás céljára... de, ezek után már el is van döntve a kérdés.

Ami érdekes volt, hogy amikor megvettem, akkor tele volt mindenféle foltokkal (mármint, hogy nem a rátétek, hanem az összes többi terület) így eleve úgy vettem, hogy majd levágom, lefejtem az alapról. Mosás után viszont kiderült, hogy a köténynek semmi baja, a foltok simán kijöttek belőle - tehát tőlünk nyugatabbra élő asszonytársaink, vagy azért, mert lusták, vagy azért, mert nagyon gazdagok, de hordanak valamit, aztán mosás helyett gyakorlatilag kidobják... :-(

Amúgy a mostani "turi-lelet" kemény 210.-Ft-ba került. :-) :-)

Turiban 1.

jártam kb. két hete és a kirakatban megkívántam valamit... mondták, hogy sajnos, majdnem két hetet kell várni, míg kirakatrendezés lesz, addig nem vehetem meg, de elő lehet jegyezni rá... lelkes bólintás, hogy jó. Mibe kerül? Ja, ára az nincsen, még nem mondta meg a főnök úr, majd, ha kiveszik a kirakatból - de, nézzem meg közelről, megmutatja. Tetszett nekem anélkül is, de láttam, hogy milyen kis lelkes, lelkiismeretes, hát, ne vegyük már el a kedvét...
Hölgy bekúszik és kiemeli ezt:



Szívem dobban, fogdosom, bólintok, hogy igen, változatlanul igényt tartanék rá.
Ő egy kicsit zavartan közli velem, hogy jó, de azért meg kellene néznem a hátulját is, nehogy utólag reklamáljak majd... nosza, tekintsük meg:





Agyamban cikáztak a gondolatok, ha túl lelkes lennék, akkor emelik (netán) az árat... nem játszottam túl magam, csak simán közöltem, hogy na, jó, azért elviszem...

és most hozzánk költözött, leányom nagy-nagy örömére :-)

Mielőtt hazahoztam, bent a munkahelyemen (a "mi" boltunkban) megmutattam a kollégáknak - kreatívabb egyedeknél lelkesedést váltott ki - közben egy férfi vevő is nyújtogatta a nyakát, hogy mi a fennforgás tárgya (női vihánc, hangoskodás) erre felkapta az egyik kollegina a következő fénymásolt fotót és megkérdezte tőle, hogy na, és ehhez mit szól?



Válasz:
"... ő alapvetően nem lát különbséget a két arc (kép) között..."
FÉRFIAK....