Rendhagyó beszámoló a budafoki KV-ról

(tájékozatlanoknak; KV = közös varrás ;-)

Zuhogott az eső, ennek ellenére szépen megtelt a terem - ez is jelzi, hogy a foltvarrók milyen elszántak :-)

Helyes esernyő-kiállítás volt, gondoltam, hogy azért, hogy a végén lehet választani melyik is tetszik, én ezt néztem ki magamnak, de valaki megelőzött ;-(  kénytelen voltam a saját snassz, konzervatív zöld esernyőmmel távozni....

na, mindegy, minden persze nem jöhet össze.

Naná, hogy a közös varrás tárgyát (megvarrandó feladat ;-) elfelejtettem lefotózni.
Viszont nagyon kis helyes ajándékokat varrt nekünk a csoport, lehetett választani egy kosárkából, igazi öröm volt.
Na, ez már csak a vége felé a "maradék", az elején telis-tele volt a kosár :-)

Nagyon fincsi dolgok voltak a büféasztalon (mondhatom bátran, hogy ez már megszokott :-), bár szóltak nekem, hogy miért akkor fotózom, mikor már üres az asztal... tehát, ez maradt a vegáknak :

Megint isteni krémeket ettem, nálam a pálmát a "Német kőrözött" vitte el, ami nem volt kőrözött, nem is látott - mint utólag kiderült - túrót,
ebbéli tévedésemből kifolyólag, mivel esküdtem volna, hogy lett lévén van benne némi juhtúró, lesúlytó pillantásokkal kisérve két szívemnek kedves kartársnő is közölte velem a jeges valóságot, hogy ebben biza nincs túró.
Még, jó, hogy nem vagyok egy kalandor és nem kötöttem fogadást a dologra.
A receptjét repesve várom - a sokféle változatban létező "padlizsánkrém budafoki módra" és a Julcsi-féle borsókrém leírásával egyetemben.

Többször is célozgattam rá, hogy ugye jól értesült vagyok, hogy az asztalon lévő tulipánok is netán szétosztásra fognak kerülni....

Fene se érti, hogy miért hiszik folyton, hogy viccel az ember... pedig, dehogy...

Mikor az asztalhoz visszatérve közöltem a nagy hírt, miszerint meg lett hosszabbítva a közös varrás ideje, és még éjszaka is itt leszünk... akkor Magánborcsa teljesen megrémült és villámgyorsan varrni kezdett ;-)

Julcsi kissé magába roskadva gondolkodott, hogy mi jöhet még...

Én mindig is mondtam, hogy nem tesz jót az embernek, ha túl sok vizet iszik.

Amikor végső lehetőségként megpendítettem, hogy esetleg varrnék is, akkor a környezetemben kiderült; ne legyenek kétségeim afelől, hogy tulajdonképpen ők figyelnek rám;

Amúgy, kiderült számomra, hogy a foltvarrók nem csak varrnak, hanem bizony írnak is ;-)

Egyébként Krizának próbáltam bizonygatni, hogy hát, én tulajdonképpen éjjel 2-ig varrtam otthon, mire kételkedett kedves mosollyal arcán (kissé úgy nézett rám, mint az elmeháborodottakra szokás) és kérdésére, hogy hol a munka v. a fotója, nem lepedődött meg rajta, hogy jah, az nincs, mert már el is ajándékoztam.
Így terjednek a városi legendák.... (persze... varrt....)

Jól éreztem magam, a csúf idő ellenére egy szép nap volt.
Viszont elhatároztam, ha még egyszer fogok születni, akkor Julcsi lesz az anyukám.
(Még nem döntöttem el, hogy fiú leszek majd, vagy leány, de remélem, hogy van még időm a dologra :-)

Jövőbeni terveimmel kapcsolatban egyedül maradtam... :-(   igaz, hogy Julcsi udvarias lévén egy másik ujját mutogatta ;-)

Mivel Julcsi lilában utazik, ezért a rózsaszín világ még számomra messze van ;-)
Nem baj, lesz még közös varrás, a remény hal meg utóljára (mint tudjuk).

Az összes fotó (a kiállított munkákról is)  itt található:

http://xfree.hu/album_show.tvn?aid=202243

volt ... FOLT-VOLT KLUB szülinap II.

avagy, a kislány, aki textilbe öltözött...




Az ötlet jó volt - kár, hogy nincsen karnevál -, az édesanyja (gondolom, hogy ő lehet a készítője) pedig nagyon ügyes.

Most igazán sajnáltam, hogy nem vagyok kislány. :-) :-)

Nem emeltem még külön ki a fotók sorából a tombola főnyereményét, ha jól emlékszem, akkor a csoport közös munkáját (amennyiben tévednék, Melinda majd kiigazít).


Azért gondoltam, hogy ezeket a fotókat kiemelem a belinkelt fotók sorából, mert nem mindenki veszi a fáradtságot, hogy a linket bemásolja és a részletes fotókat megtekintse.

volt ... FOLT-VOLT KLUB szülinap I.

Tatabányán szombaton, bizony-bizony tízévesek lettek.

No, korán keltem 5 órakor - ez nekem már korán van -, ill. kellett volna, de valahogy csúsztam tíz percet, az ellégé súlyos, ha vonatinduláshoz kell igazodni... mert, mint tudjuk a vonat nem vár...

Miközben próbáltam összenyalábolni magamat, hát a kapkodásban eszembe jutott, hogy milyen látvány volt, amikor Mel Gibson a Mi kell a nőnek? című filmben, marketing jellegű célból életében először pusztán kutatási szempontból megpróbálja belerángatni magát egy női harisnyába... na, kb. így voltam én is a reggeli szerencsétlenkedésemmel.

Közben a rádióban hangosan ordítozni kezdett a Hevesi Tamás, mi szerint "Mindent megteszek, hogy én legyek az első"... ;-)

Minden erőfeszítésem ellenére enyim lett a 6-os regisztrációs sorszám, de ezt is Méhikének köszönhetem, mert "beregisztrált" helyettem és nevemben.

Szóval én lettem a "hatoska" :-)
(Viszont nem a 6-os számú kórteremben...)

Amúgy a Déli pályaudvaron - természetesen - nem működött a kijelző készülék, ahonnan látná az utas, hogy melyik vonat hova és melyik vágányról fog indulni... ez izgalmas felbolydulást okozott a pályaudvaron - természetesen mentem az információ feliratú pavilonban ücsörgő úriemberhez, aki kérdésemre közölte:

- nem tudja, hogy melyik vonat melyik vágányról indul,
- máskor is változó - nem állandó vágányról - indulnak,
- hallgassam a hangosbemondót, majd abból tájékozódni fogok.

Halaszthatatlanul úgy éreztem, hogy be kell avatnom életem mélységes titkainak bugyrába - miszerint nem túl jól hallok az egyik fülemre.
Őszinteségi rohamomat kősziklaként állta és közölte velem, hogy itt bent a pavilonban ő sem hallja...

No, eljutottunk azért valahogy Tatabányáig...

Szerencsére a meghirdetett kezdési időpontra már sokan voltunk, nem is gondoltam, hogy ennyien leszünk.
Igyekeztem fotózni, mielőtt még nem érkezett meg a többség.

Igen, szép tombolák voltak kirakva, a tisztességesebb asszonyok kinézték maguknak, hogy mi mindennek örülnének;


Kevésbé tisztességes szándékúak is kinézték maguknak, amit kinéztek ;-)




Ezzel szemben nyertem Némethné Borika kedves kutyis faliképét - majdani unokám szobájának egykor dísze lesz :-)



és mit még mellé? ;


egy hatdarabos snapszos készletet ... tudnak ezek a lányok rólam valamit ;-)

Utóbb a tombolák kihúzásánál nagyon jó ötletnek tartottam, hogy kisorsoltak 2 db hullahopp karikát, és ha a nyertes hajlandó volt a derekán vele kísérletezni kicsit, hát +-ba kaptak még ajándékot. Volt derültség, Csernus doktor is értékelte volna, hogy mindkét nyertes bátran "bevállalós".

Közben a színházterembe invitáltak minket a vendéglátók, ahol voltak köszöntések, az elmúlt tíz év rövid összefoglalása, felszólalt a polgármester (? ha jól emlékszem...) is, akinek a beszéde

1. rövid volt és velős :-)
2. NEM beszélt hülyeségeket ...
3. humora is volt.

így is lehet... a "hivatal" képviselőjeként szívvel-lélekkel.

Számunkra kellemes meglepetésként voltak majorette táncos fiatal hölgyek :-)



A minap - Lőrincen - közölte velem TZS barátném, hogy most szándékában áll gyűjteni a kockás anyagokat, adott esetben gondoljak rá... :-)

A NAGYON, NAGYON RENDES foltosok (pl. Annamari), sajátkészítésű foltvarrott cuccban jelennek meg:


Nagyon, nagyon nem rendes foltosok (mint pl. Juhizs ;-)
készen vásárolt (na, jó, ajándékba kapott...) cuccban jelenik meg:


Teljesen gyanútlanul üldögéltem a színházteremben - nem tudván ki ül mögöttem... - miközben horrorfilmbe illő hangon a fülembe súgta-búgta TZs:
" VAN ÁM NÁLAM OLLÓ " !!!

Nő még olyan gyorsan soha nem vette le a blúzát, mint, ahogyan én lekaptam... pedig nem is George Clooney ült mögöttem...

Nem baj, mi nők nem megyünk a szomszédba egy kis laza bosszú miatt... előkaptam a fényképező gépemet és megörökítettem;
az még csak hagyján, hogy TZS-nek van ollója... de tiszteletlen is ;-) ;-)

a köszöntő beszédek közepette pötyögtette a mobilját...
s, bűnei sorát tetézte még azzal is, hogy olyan zacskója volt, amiben moziban szokták egrecíroztatni a népeket... sz'al zörgött... ;-) ;-)



Nem is tudom, hogy közlekedhet ilyennel egy foltvarró??
(Bagoly mondja verébnek... hiszen, aki ismer, az tudja, hogy rettentő kék-zöld békás neylon szatyikkal szoktam közlekedni - mondhatni a foltvarrók szégyene vagyok).

Fincsi volt a vendéglátás:


A hamuban nem sült pogácsa tartója is tetszett:



Összegezve: jó volt ez nap, öröm volt Veletek lenni.

A csoport jelképét a csigát sokan megvarrták:


... na, jó - én neeeemmmm... mert locsogtam, mint mindig :-)

Hogy mégis egy kész csiga hogyan került a táskámba? - rejtély :-)
az biztos, hogy a tatabányai csigák nem is lassúak...

További fotók itt:

http://xfree.hu/album_show.tvn?aid=150434

Közös varrás (és kiállítás) Pestlőrincen

A szokásos jó hangulat, kedves vendéglátók, gyönyörű kiállítás.

A varrásról nem fotóztam, mert kevés elem volt nálam, és féltem, hogy lemerül, mire a kiállítás anyagához jutnék.

Részemről csak visszafogott vásárlás történt...



de, ezt nem lehetett kihagyni, mert, mint tudjuk: ... hajózni kell !

Ez pedig bizony-bizony



a NEM NYERT tombolaszelvény ;-)
- bár Maca barátném szerint szenzációs az 58-as évjárat...

Itt pedig a táskámba halvány fogalmam sincs hogyan került kedves ajándéktárgyak láthatóak,



úgy tűnik, hogy a "segítsünk már valamit, hogy a Juhizs ne csak beszéljen, hanem varrjon is - hozzuk meg a kedvét !" - mozgalom igencsak terjedőben van. :-) :-) :-)
Köszönöm Nektek.

Sajnos, késtem több, mint egy órát, ez bizony hiányzott, így kevesebb idő - legtöbbetekkel csak néhány perc, vagy másodperc jutott a beszélgetésre.
S, azok némelyike is hamarabb ment el, akik távolabbról - vonattal érkeztek.

Viszont jó volt, megint újabb foltos, vagy blogos társnőkkel megismerkedni személyesen.

Fotók bővebben itt, a Műszőrmeház pályázata alapján létrejött kiállításról:

http://xfree.hu/album_show.tvn?aid=146158



Amúgy pedig mi, 58-as macák azért még reménykedünk... tán nincs veszve minden ;-)

Pelenka avagy visszér...

érdekes kombinációnak tűnik, de nem az... inkább felzaklató.

Tegnap volt a közös varrás Lőrincen.
Nagyon jó volt, szép épület, tágas hely, incsi-fincsi falatkák (többen is szándékozunk startolni néhány recept felé ;-)
főleg jó társaság, klassz hangulat miegymás...

A közös varrás tárgya: szőlőlevél, szőlőszemekkel.
Utóbbi nagyon szép cérnagombszerű "izé" nem tudom a hivatalos nevét, a csoport hölgytagjai sajátkezűleg festették. (Jó színek, tetszetős a "szőlő").
A feladat a tipikusan egyszerű, de nagyszerű kategória.

Gondoltam én.
Persze, én nem varrok sose, trécselés, nézelődés, öröm a személyes találkozásoknak stb. stb.

Láttam én, hogy sokan varrják bőszen a szőlős projektet, oda-oda pillantgattam... észleltem, hogy pelenkaöltéssel csinálják.
Oh, mit nekem, a pelenkaöltés otthon menni fog. :-)

Éjfél felé éreztem úgy, hogy eljött a nagy pillanat, nekiestem otthon a levélnek...
Hát, az még csak hagyján, hogy sose csináltam applikációt, se így, se más módszerrel, de szembesültem a tévedésemmel, hogy nem tudok pelenkaöltést csinálni. Vagyis, sima egyenes vonal mentén igen, de itt, a levél cikk-cakkos szélénél, hajlatok stb. stb. - hát valami borzalmas volt a látvány.
Most azért-e, mert béna vagyok, vagy van a dolognak egy titka, netán "nagyot akar a szarka, de nem bírja a farka" alapon az volt a gond, hogy túl sűrű öltésekkel akartam-e csinálni (de minek, mikor nem vagyok én japán...) - ki tudja.

Bontás. Többszöri próbálkozás, jobban odafigyelve - mindhiába - bontás...
Amúgy a bontás nem lenne rám jellemző az ilyen cucc útja egyenlő nálam a kórházi megfelelője - az elfekvő felé... :-(

Semmi baj, akkor nem pelenka, hanem sűrű, kis varrásokkal a széle mentén levarrom, elszegem.
Gondoltam én.
Ment is a dolog, de valahogy olyan bumpszli a szegély. Hiába, mintegy jól fejlett visszérgyulladás.
Hmmm lehet, hogy túlságosan vastag cérnát használok...

Amikor bementem a regisztrációhoz, és megkaptam a varrásra az egységcsomagot, akkor lehetett mellé venni önköltségi áron további szőlős zacsit. Az induláskor vettem még kettőt, főleg vonzott, hogy keverhetném a szőlőszemek színét egy kicsit, hiszem a valóságban is, az érési folyamat során a szőlőszemek nem mindig egyszerre válnak azonos színűekké.

Szóval itt ülök a három egységcsomaggal.
Nézzük egymást.
A legjobb védekezés a támadás, nem szabad feladnom. Mi lenne, ha ezt a visszerest végigcsinálnám, ha másért nem - hát a tanulság miatt.

Mártamásé az összejövetel vége felé körbe ment, néhány maradék csomag maradt, kérdezte, hogy ki szeretné megvenni.
Volt a kezében kb. 4-5 csomag.
Ránéztem, mondtam, ha nincs rá más jelentkező, akkor hozza vissza és megveszem.
Mivel nem jött, hát nyilván lett gazdája mindnek.

Én meg itt most mélázok.
Mártamásé tudhatott valamit... érezte, hogy nekem kellene hazavinnem egy fél focicsapat létszámának megfelelő készletet.
Tán 6-7 csomagból már össze tudtam volni hozni 1-et.

Itt a fotó, Bubsza képtárából kölcsönbe vettem, tán nem haragszik meg érte, tehát így kell (ene) kinéznie:



Amúgy, induláskor kérdezték, hogy a dekorációnak kirakott szőlőből viszünk-e el egy kicsit, mert nem lehet ott hagyni.
Egy szőlőfürtőt elhoztam, jó is volt a buszon a meleg kánikulában, - szomjamat oltotta.

Kicsit savanyú volt... nem is csoda, száját jártató foltvarrónak savanyú a szőlő ... ;-)

Szentendrén ma

volt a foltvarróknak közös varrásos találkozó - de, most nem erről szeretnék írni - hiszen a fórumon ezt kitárgyaljuk (majd, már stb.)
Utána sétálni mentem a városba, szeretem Szentendrét. Előtte meséltem valakinek, ha ide jövök, akkor 80 %-ban esni szokott az eső... (három évtizedes tapasztalat).
Útközben szép virágok voltak:

és kedves útkereszteződések:

Ültem a Duna partján, gyönyörködtem, sangria ízesítésű fagyit ettem ;-) miközben a hátam mögött latin zenét gitározott egy zenész... mi kell még a boldogsághoz? (Na, jó, pár dolgot minden telhetetlen egyed fel tudna sorolni).
Előttem (hapci és társai helyett) a varangy elnevezésű akármi vesztegelt a vízen:

No, és természetesen kezdtek gyülekezni a felhők:

és megint és megint:

akkor az ember elgondolkozik, hogy most elhajózzon, vagy ne hajózzon el?

de, mivel a gitár se szólt már, megérett az idő...

Ez nem mese

Közhírré tétetik, hogy a Mesebolt kedves munkatársa Kismackó úton-útfélen (közös varráson is) teljeskörű szolgáltatást nyújt ;-)

Teljesen váratlan fordulat: függetlenül attól, hogy az iskolában mit tanultatok az "Amit a medvékről tudni kell" óra keretében - bizony jelen esetben, ha valaki nem ismerné - Kismackó a baloldali filigrán hölgy. A mézet persze, otthon hagyta.

Óh, azok a tatabányai fák !

A tatabányai közös varrásra, aki tudott az vitt, tolt, vágott egy fablokkot. Az volt a kérés, hogy EGY fablokk.
Na, ki volt az egyetlen ember, aki a fablokkot úgy értelmezte, hogy erdő??? Minden értelmes foltostársnő értette és tudta, hogy mi a feladat ;-)
Én viszont az erdőtől nem láttam a fát.
Tehát ilyen lett az enyém: (kuncogni, szörnyűlködni kéretik csak és kizárólag családi körben)

és még egy közeli fotó, hogy érezzétek a dolog súlyát:

a szőr a fa alján azért van, hogy könnyebben lehessen majd csúsztatni a fát le a domboldalon a folyóhoz az úsztatáshoz ;-)
Hajnikri megjegyzése a helyszínen: - elébb kapkodni kezdte a levegőt (gondolkodtam, hogy mondta-e már, hogy esetleg asztmás lenne) majd diplomáciai pályafutását az alábbi mondattal kezdte meg: "milyen jazz-es..."

Ime a blokkok egy csoportos fotója (részlet), hogy fel lehessen pontosan mérni, hogy mi is volt a feladat ;-) (Gabicza fotó)



Elfelejtettem, hogy mi lesz az egészből a végén, falikép, vagy takaró... egyéb... remélem, hogy az enyimmel nem rontják el az összképet (ezennel ez felhatalmazás :-) esetleg egy külön párnát kellene csinálni belőle ezzel a címmel : no, hát így aztán NEEE!

(Ha pedig meg akarnám játszani magam, akkor azt mondanám: kérem szépen nekem más a látásmódom... mondhatni, hogy egyéni ;-)

Kecskeméti meglepetés

A kecskeméti közös varráson - meglepetésként - bemutattam a témába beavatottaknak életem első, elkészült foltvarrós táskáját... ;-)

Áldozataimat óvatosan becserkésztem - gyanútlan tekintetüket látva lecsaptam rájuk a "szeretnéd látni a foltos táskámat?" kérdés feltételével - s, mivel felcsillant a szemük, mert azt hitték, hogy na, végre megszületett a NAGY MŰ... akkor megfordítottam az addig ártatlan kinézetű bordó tarisznyát, és megtekinthették a másik felét. Mint tudjuk, az igazság mindíg odaát van.
Nem részletezném a hatást :-)