2011. augusztus 27., szombat

Országos Tatabányai Foltvarró Kiállítás

Kis hangulati elem:





További véresen komoly fotóim a kiállított munkákról itt:

http://xfree.hu/album_show.tvn?SID=03a6ae81a22bfb45d3c54714f372ebb603a6ae81a22bfb45d3c54714f372ebb6&aid=227460

2011. augusztus 24., szerda

Menjél ingyen a Fővárosi Állatkertbe :-)

... bizony... bizony....

most akció van néhány napig (de, lehet,hogy tovább is).

Ha veszel egy National Geographic DVD-t 990.-Ft-ért, akkor kapsz (DVD-nként) egy-egy darab ingyenes belépőt a Fővárosi Állatkertbe.

A belépő - a jelenlegi akció keretében 2011. október 31-éig használható fel.

Ez egy remek ajánlat, mi már tavaly is így voltunk - gyakorlatilag ingyen - az állatkertben.

4 személyes család esetében (2 felnőtt, 2 gyermek), ha veszel 4 db DVD-t 3.960.-Ft-ért, akkor ezért az árért bemehettek az állatkertbe.

Ha ugyanezt családi belépő keretében vennéd meg az állatkertbe, akkor 6.100.-Ft-ot fizetnél (és nem lennének remek DVD-id ;-)

Rendelés és DVD kiválasztás itt:

http://www.lealkudtuk.hu/item/view/?cod=1467362225

Ha a lap aljára tekertek, akkor ott 4-5 oldalon keresztül lehet válogatni a DVD-k közül. (Az ajánlat csak az itt feltüntetett DVD-kre érvényes)

Választható történelem, állatvilág, kozmosz stb témakör.

A DVD-ért és a belépőkért (amennyiben nem vagy vidéki és nem postázást kértél) személyesen is el lehet menni a forgalmazóhoz.
Pontos átvételi címet a rendelésed leadása után fogják megküldeni.

Naponta 9 és 15 óra között (tehát, sajnos munkaidőben) lehet átvenni a Margit körút közelében a villamos megállótól kb. 7-8 perc séta. (Vagy annyi se :-)

Igaz, hogy ezért ugyan személyesen kell elmenni, de ezzel szemben nem kell jegyért sorba állnotok a tűző napon az állatkertnél, mert simán be lehet menni a kapun, minden várakozás nélkül.

Nézzétek meg a májusban született csodálatos három tigriskölyköt :-)

2011. augusztus 23., kedd

...a buszon...

csurog rólunk minden, a hőség beterít.

Szeretek hátul ülni - noha beszorul oda a levegő - de, valahogy nincsen annyira "útban" az ember a jövők-menők között.

Mellettem anyuka, tőle jobbra a sarokban az óvodáskorú kislánya.
Egy idő után helyet cserélnek - gondolván, a kicsinek több lesz a levegője arrébb ülve.

Tikkadunk, legyezek.
Tikkadunk - kislány is legyez a nyári sapijával.

Kitárgyalják, hogy ahol pogácsát vettek, milyen kár is, hogy nem vettek vizet is egyben.

Tikkadunk.
Kislánynak izzad a tenyere, törli a textilbevonatú ülésbe.

Mama zordan rászól:

- Ne csináld!
- Nem tudhatod ki ült ott előtte!!!

Jő a válasz:

- De, hát.... Te ültél ott anyu !

:-) :-)

2011. augusztus 14., vasárnap

Állatkertben - Nagyival :-)

... igen, "megejtettük" az évi közös állatkerti látogatást.

Ilyenkor mindig megbeszélem, hogy van mindenkinek kedvence, amihez ragaszkodik, azt feltétlenül "ki ne hagyjuk".
A Nagyinak, mint már egyszer írtam is - a pingvinek.

Már hetekkel előtte mondtam neki örömmel, hogy jó sokáig állunk majd a kedvenceinél, akár egy órát is, ha ő úgy akarja.
Na, most ezek után egy db pingvin sincs a saját helyén, mély döbbenet, az ő arcán a csalódottság...

A pingvinek (alatt) velük közös medencében szokott lenni két fóka. Nem a sötét színű fókák (azok arrébb vannak a jegesmedve látótávolságában, hogy folyton cukkolva legyen a fehér bundás jószág...)

hanem ők a pingvinekkel közös medencés fókák. Olyan kicsit pöttyös fajta :-)

De, betegek voltak.
Mármint a fókák.
A tájékoztató tábla szerint azért, mert szembetegségük van, és kezelés alatt állnak; csak kicsi víz volt a medencéjükben - annyira kicsi, hogy úszni se lehetett benne.
Csak az állukig ért a víz, ha lerakták a buksijukat, akkor a szemük semmiképp se érjen a vízbe.

Áztatja magát a lábvízben (hasvízben...) a két szerencsétlen fóka, szánalmas tekintettel és bánatos fejjel.
Persze, udvarlunk nekik innen az üveg túloldaláról.

Nagyi kommentálja az eseményeket:

"Nézd, olyan, mint egy kutya" - mosolygok a megállapításon, de valóban... a kutyák szoktak ilyen szemrehányóan, jelentőség teljesen, bánatosan nézni.

Udvarlunk még egy darabig és megyünk tovább.
Megkerüljük a sziklaszirtet, mielőtt belépnénk a madárröptetőbe (vagy mibe...) jobbra nézek, hát mit látok... rácsos ajtó, mögötte jóval hátrébb kb. 4-5-6 méterre belátni egy belső térre, hát ott ácsorog kb. 8-10 szerencsétlen pingvin egy kupacban.

Nagyi! Ott vannak a pingvinjeid!

Rátapadunk a rácsos ajtóra - nézzük.

- Áh! Dehogy! - mondja ő... azok nem is igaziak...

-Már, hogy ne lennének igaziak, csak nem gondolod, hogy ideraktak 10 művingvint ?? - kérdem én.

Ő győzköd, hogy azok pedig nem igaziak, nem mozognak.
Dehogynem... ki van tárva a szárnyuk, idétlenül egy helyben topognak, de bizony igaziak... most is az egyiknek megmozdult a feje.

Még mindig lógunk a rácson...
Végül belátja, hogy VALÓBAN, TÉNYLEG PINGVINEK ÉS ÉLNEK...

Ácsorgunk már ott vagy 5-6 perce, fikázzuk az egészet jó hangosan.
- szerencsétlen pingvinek,
- be vannak zárva,
- nem mehetnek ki,
- itt szenved mind,
- valószínűleg ez a téli szállásuk (vagy az éccakai... ;-)
- milyen rossz lehet nekik...

Végül mondom én, hogy biztosan azért vannak bezárva, mert a fókák szeme kezelés alatt, és nehogy ők is elkapják a félig-meddig közös medencétől, vagy területről a betegséget.

Még mindig nyafogunk, hogy milyen sz@r dolog is pingvinnek lenni.

Ekkor megszólal egy hideg női hang (persze... látni, nem látjuk a tulajdonosát, oda nem jönne az istenért sem...)
szóval megszólal bentről:

- az ajtó nyitva van !!!
- a pingvinek bármikor kimehetnek, ha akarnak !!!

Ha-ha... pingvin ombudsman jókat szórakozhatott rajtunk...
Mindegy, mi győztünk...ő nem bírta tovább, biztosan osztályozta az ebédhez való halakat, azért volt eddig olyan csöndben :-)


Villámgyorsan lelépünk, még távozóban még egyszer megnézzük a medence felőli oldalt...
Mit tesz isten, egy, azaz egy darab pingvin kint fekszik a napon.
A röhögése nem hallatszik el a korlátig,
...ahol bámulunk...
...hülyén...

-.-

No, mondom én, ki ne hagyjuk a rokonaimat !
(Neeem... nem az emberszabású majmokra gondolok, hanem személyes felmenőmre a lajhárra :-)
Mármint, nem munkahelyileg van bennünk sok közös, hanem a lakásommal kapcsolatos rendrakás vonatkozásában ;-)

TERMÉSZETESEN a lajhárok eltűntek... nincsenek a régi helyükön.
Gondozó sehol, nincs kit megkérdezni, a rokonok hova költöztek el.

Még téblábolunk itt-ott-amott, a nap vége felé bemegyünk a Pálmaházba.

Azt hittem a Nagyi nem lesz hajlandó bemenni, mert azért ott eléggé párás szokott lenni a levegő, de, mivel ő nem egy nyafogós nagymama; bemegyünk.
Láss csodát: az egyik oldalsó szárnyban mit látunk?
Egy lajhárt a fejünk felett (+ még egyet az ablakpárkányon tanyázva,+ egy a mennyezetnél később még hátrébb a negyedik)

A fejünk felett lógó lajhár kapaszkodik egy ágba, gyakorlatilag a feje kicsit feljebb van az enyiménél.

Hümmmmm.... jó lenne lajhár bundát simizni...
Naná, hogy nem hagynám ki ezt a lehetőséget - meg se rezzen, ki se nyitja a szemét, nem izgatja magát.

Nagyi kérdi: milyen a bundája, milyen érzés... mondom neki, hogy próbálja ki.

Naaaa, ha egy üzlet beindul...

Nagyi már szinte két kézzel simogatja, vakargatja igen hosszan a buksiját.
Lajhi láthatóan élvezi a dolgot.
Hiába, ritkán jön erre kurkászó rabszolga.

N noszogatja: naaaa.... ne legyél lusta... csinálj már valamit! ...

Erről eszembe jut, hogy ő az, aki, ha netán megérkezik és hétvégén délelőtt 11 órakor pizsamában látja az embert, akkor az első gondolata, kérdése az, hogy "b e t e g vagy???"

Mostanában már leszokott róla, nyilván azért, mert mindig ugyanazt a választ kapta ;-)

Addig addig szólítja fel aktivitásra az első számú lajhárt, míg az feladja és elindul.
Döbbenten észleljük, hogy a lajhár, ha VALÓBAN BEINDUL, akkor valójában nem is lassú és nem is lusta.
Egészen rövid idő alatt komoly nagy távot tesz meg (tényleg !)

N. elégedett, tevékenységet lát lajhitól.
Egyből átmegy a 2-es számú áldozat felé az ablakpárkányhoz.
Simogatás, vakarás... itt nem győz, ez a lajhi kitart, marad az ablakpárkányon.

Felhajtom a szőrcsimbókot a fején és keresem a fülét.
Döbbentem észlelem, hogy gyakorlatilag nincs klasszikus értelemben véve füle, mint egy macskának, vagy kutyának.
A füle egy kerek alakú nyitott "izé" kicsit olyan, mintha oda műtöttek volna egy végbélnyílást zárógyűrűvel... (igen, tudom, hogy ez "fújjosan" hangzik, de tényleg olyan) erre simul rá a kerek buksiján az a nagy-nagy szőr, ami "felhajtható".

A hármas számú lajhi a mennyezeten biztonságban van N-től... nincs létránk :-)

Megyünk tovább, látjuk már a 4-es számút.
N közben, minden betérőnek leadja a drótot, hogy nyugodtan lehet simogatni vakargatni a lajhikat, nem zavarja őket ;-)
Szóval ismerkedik más családokkal :-)

Megkerülünk egy fát előttünk a 4-es lajhi.
Akkor éreztem úgy, hogy nagy-nagy hiba volt otthon hagyni a fényképező gépet :-(

Lajhi pocakján - popsija felé (vagy a fene se tudja a sok szőrben, hogy merre is igazán) ott bujdos, kapaszkodik egy mini - pici - kölyök lajhár.
Kicsi buksi, kicsi fej, kicsi szem... tüneményesen édes.

Nagyi nézi - és megkegyelmezik... na, jó ... őket nem simizzük, csak udvarlunk :-)

-.-

Azt hiszem érthető, ha jön a Nagyi hétvégén, akkor mindig olyan 11,30 óra tájban lázas tevékenységbe kezdek.
(Lázas, látszat tevékenységbe...)
Ellenkező esetben még képes lenne vakarni, hogy aktivitásra késztessen... :-) :-)

-.-

Persze napközben ettünk is. A magyar, ha valahova megérkezik nyomban éhes.
Letrottyan a vonatban és egyből előveszi az elemózsiát :-)

Velünk is így volt, hát persze...
Már rég leszoktam róla, hogy én csináljak szendvicset, úgyis mindig űberel engem és cipel mindenfélét.
Minden olyat, amit én nem cipelnék ilyen helyre.
Értsd: paradicsom, uborka időnként felszeletelve, gyümölcs, lehetőleg olyan, ami csurog a kezeden, husi, de nem kenyér között, az külön van, hogy komplikáltabb legyen enni :-)
Értelemszerűen szalvéta is, szintén külön.
A térdünkön, combunkon megterítve, hogy minél feltűnőbb legyen a dolog :-)

Evés után előkap egy üdítős műanyagos flakont.
Rajta a címke:
Diabetikus almaszörp.
(A Nagyi cukorbeteg)

Átnyújtja, meghúzom.
Hangosan mondja közben: ALMASZÖRPI !
Kellemesen fertőtleníti a torkomat, a nyelőcsövemet.

Mosolyogva odasúgja: ... cserszegi fűszeres... :-)

Nézem a címkét, megkérdezem, hol lehet ilyet kapni?

Kacsintva jő a válasz:

... hát... nálam... :-)

Utóirat:
állítólag egyszer egy pingvint a trolibusz megállóban csíptek el.
Azért az érdekelne, hogy tudott feltűnés nélkül eljutni odáig :-)

2011. augusztus 8., hétfő

Mit tegyünk 50 felett, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet ???... ;-) ...

mondjuk egy tipikusan női turiban???

Áh, neeem.... nem a sudár, karcsú alakunkkal kápráztatjuk el nőtársainkat... neeem...

Hanem; mondjuk kihalásszuk életünk kettes számú (mert, az egyes már pár éve megvan) zenélő karácsonyi nyakkendőjét.

No, és persze, hogy megnyomjuk az elem helyén, naná, hogy elvégre...
aztán mindig azt hisszük, hogy nem fog működni, de, mivel nyugati a motyó, ezek a fránya nyugati elemek még kissé kelet(ebb)re is működnek akár még évek múltával is.

A turkáló kezek ledermednek... az arcok is... gyanakvó pillantásokkal méregetik egymást a hölgyek... persze, elröhögöm magam, kezemben lóg a cucc... na, végre sikerült középpontba kerülnöm :-)

Pénztárosnő és kolléganője össze néznek:
- mi ezt miért nem vettük észre??? - kérdezi egyik a másiktól.

(Mert, nem vagytok foltvarrók és másként viszonyultok a textilhez - gondolom magamban én, mert, Ti a szoknyáról és a blúzról azt hiszitek, hogy szoknya és blúz... pedig dehogy ... ANYAG a szentem, sokszor klassz kiegészítő gombokkal és mütyűrökkel :-) :-)

A két félig vak eladónak megmutatom közelebbről a cuccot, látom, hogy alig térnek magukhoz, hogy mit is árulnak (árultak) ők...

Mindkettő fiatalabb nálam, de csak egy tízessel max, szóval nem tinédzserek azért.

- Mi az ott a Mikulás mellett? - kérdezi az egyik.

Mondom neki:
rénszarvas.

Miiiiii????

Felhomályosítom még egyszer:
rénszarvas - nem R É M S Z A R V A S, hanem rénszarvas...

- aha - jő a válasz.


Na, gondolom én; elmaradt a karácsonyi kultúrkörrel kapcsolatban... Rudolfról lehet, hogy azt hiszi, hogy csak és kizárólag Sissi szerencsétlen sorsú fia volt.



Kemény kétszáz froncsiért szereztem egy Mikulást és több rénszarvast, + van is mire felkötnöm magamat, ha úgy gondolom, hát elégedetten távozom.

Hazafelé még beugrok egy nagy-nagy alapterületű állatfelszerelés és kiegészítő kütyüs kereskedésbe.
Persze, leárazott, megfizethető macsekeledel az nincs, de megcsodálom a sok színes bigyót, olykor érthetetlen (számomra érthetetlen) funkciójú akármit.
A pénztár közelében nem bírok ellenállni a csábításnak egy szó szerint méretarányos mini malac kirívóan sötétlilás testét megnyomkodom, (később látom, hogy létezik éjfekete változatban is...)
olyan hangot ad ki magából, hogy igencsak elszégyellem magam, lopva körülnézek, mint gondolnak rólam vaj'h... és nyakamat derékig behúzva ;-) villámgyorsan elosonok a kijárat felé.

Ezek után azt, hogy otthon a kapuban lelkesen vár 3 kutya (2 saját, 1 vendég) + még a kényeskedő cicám... hát, otthon vagyok megérkeztem érzem már, nyomogatás nélkül is mindenféle hangokat adnak ki magukból ;-)

Még lesújtó pillantásommal végigmérem a karácsonyfánk maradékát, amiről megesküdött a Nagymama, hogy elégeti, nehogy kidobjam az istenért.

No, és persze, amúgy mondtam már, hogy augusztus van ? :-) :-)