Szívmelengető hagyományőrzés miniben :) ... avagy egy kis csoda...

Fásultan bambulunk magunk elé, miközben a mozgólépcső felvisz minket a Nyugati pályaudvar aluljárója felé.
A lépcső tetején már nagyon hangosan szól az ének, bár nem érteni részleteiben (még).

Na, megint mikrofon van - gondolom én.

Tévedtem. Nem is kicsit.

Két fiatal (16 és mondjuk 22 év között ki tudja mennyi ?) leányzó, farmer miniszoknyában, szolid, modern, de a kánikulának megfelelő felsőben (fehérben az egyik, feketében a másik - mint jin és jang...)

mint két pacsirta...
zengett az aluljáró csodás, szép hangjuktól - miközben népdalokat énekeltek :) 

Lábuknál egy szalmakalap a földön.
De, nem ám olyan nagy's asszonyos... hanem a dalokhoz illő, egyszerű, hétköznapi, minden sallangtól mentes.

Szerényen álltak, kicsit zavarban, visszafogottan, összekulcsolt kezekkel.
Miközben sugároztak.
Röpültünk feléjük (s, röpültek az apró forintok is) milyen kevés kell ilyen sok embernek sokszor egy kis mosolyhoz, jókedvhez, szívmelengető pillanatokhoz :)

Mennem kellett időre valahova.
Mennyire sajnáltam... még elidőztem volna.

Immáron soha nem tudom meg, hogy mi lett a bús szeretőjükkel.
Azta-kacifántos-irgum-burgumos-mindenségit-neki.

A lelkemben mosolygott a nap.
Szerintem Ábel is így gondolta valahol a rengetegben.

Vértesi Gabriella babái

Nagyon tetszettek a tatabányai közös varráson.





Csak egy asztal volt, s két alkotás a falon.





Az én fotóim silányak,





de, jó minőségűek vannak a művésznő honlapján:


http://rusztikababa.freeblog.hu/

Az ember tragédiája - minden "lila köd" nélkül...

A minap meghívtak egy színházi előadásra.

S, bár Madách művét már sokszor láttam, többféle feldolgozásban is, nagyon örültem, hogy elmehettem - ritka kincs a színházba járás.

Az Evangélium Színház, mely a fennmaradásáért folytat küzdelmet - ahogy sok; lelkünket ápoló intézményünk szintén - ezzel az előadással akarta felhívni a figyelmet helyzetükre.
(Lásd lejjebb az "Előadás taglalásában..." )

Élmény volt ez az este - Madách költeményének hagyományos értelmezése köszönt vissza a színpadról - jó színészekkel.

Bebizonyítva, hogy remek előadást lehet rendezni úgy is, hogy kicsi a statisztéria, kevés a költségvetés, jelzés értékűek a díszletek.

Nagy találmány volt a kosztümök megoldása, fehér ruhákra színenként jelzésértékűen lettek más ruhadarabok felvéve - tökéletes megoldásként.

Részemről - a többi szereplőt nem kisebbítve - de, legjobban a Lucifer szerepében fellépő Kárpáti Tibortól voltam a legjobban elvarázsolva... az a hang... a gesztusok... a mimika...

A nagy sikerre való tekintettel - januárban még beiktatnak két előadást.

Lásd a részleteket a honlapjukon.

http://www.evangeliumszinhaz.hu/

Mikor a Duna Palotába (Bp.V.,Zrínyi u.1.) menet kicsit elméláztam a Vörösmarty téren... a csodás kivilágított kavalkádban..., ahogy a kis színpadon a tér sarkán egy együttes reneszánsz zenét játszott és korabeli ruhákba öltözve fiatal pár táncolt... már éreztem, hogy különleges lesz ez az este.

Ki hitte volna, hogy ennyire.



Ha egy hagyományos Madách értelmezésre vágytok és módotokban áll, akkor nézzétek meg ezt az előadást.
Esetleg januárban 23-án, vagy 24-én délután.

Az illuzionista és a papagáj - avagy, volt egyszer egy Rodolfónk

Internetről jött gyöngyszem:


"Az illuzionista egy hajón dolgozott.

Minden héten tartott egy bemutatót.

Mindig más volt a közönség, így megengedhette magának, hogy mindig ugyanazt a műsorszámot adja elő.

Az egyetlen probléma a kapitány papagája volt.

Egy idő után műsor közben bekiabált és elárulta a titkokat:

- Á, nézzék, ez egy másik kalap!

- Á, nézzék, a virág az asztal alatt van eldugva!

- Á, el van dugva egy kártya a kabátujjában!

Az illuzionistát bosszantotta, de nem volt mit tegyen.

Egyszer egy baleset miatt a hajó elsüllyedt.

Nem maradt életben csak az illuzionista meg a papagáj.

Néhány napig mindkettő egy deszkán úszkált, miközben szótlanul, ellenségesen méregették egymást.

Végül a papagáj megszólalt:

.
.
.

- Feladom ba'meg! Hol a hajó?"


... és - mikor még szerencsések voltunk, járt köztünk egy Rodolfo is:





Riport Rodolfo lányával, Gálvölgyi Judittal (aki neves műfordítóként alkot) édesapjáról:

http://www.muvesz-vilag.hu/cirkuszmuveszet/interjuk/1838