2008. június 30., hétfő

Na, ez a hét is rosszul indul

Ma reggel (levélben) jól "belémrúgott" valaki... lehet, persze, hogy semmit se érzékelt a dologból. Vagy már megint én vagyok "túlérzékeny"...
De, bevallom, hogy nem igazán értem a dolgot.
Alapvető dolognak tartom, hogy ha lehet, akkor ne bánjunk úgy másokkal, ahogyan nekünk magunknak se esne jól a dolog.
Velem meg az a baj, hogy ilyenkor nem tudom befogni a számat....
Megmondom azt, amit gondolok.
Régi, öreg hibám ez.
Pedig a mai világra inkább jellemző, hogy mást mutatnak (akár taktikából, akár célszerűségből) közvetítenek kifelé, mint, amit valójában gondolnak.

Most elvonulok a munkahelyemre - nem igazán gondolom, hogy a megfelelő hely lenne a sebek nyalogatására ... ;-)
Lehet, hogy még ma újabb traumák érnek, aztán kapok még néhány lapáttal.
(No, most kellene az a bizonyos rózsaszínű szemüvegen át nézzük a világot címkével ellátott - híres optimizmus).

Na, nem baj, lesz ami lesz - azt mondják, hogy teher alatt nő a pálma... :-)
No, ezt is egy pálmaliget-tulajdonos találhatta ki - önigazolásként.

2008. június 29., vasárnap

Ezt azért küldöm,

hogy legyen szép napotok :-)



50 éves lettem én

s, lehet, hogy mindez megérne egy költeményt..., de irtóra rendes vagyok és megkíméllek mindenkit tőle ;-)

Hiúbb nőtársaimnak innen üzenném, hogy túl lehet élni a dolgot, (igen, van, van élet utána is... :-). Igaz, inkább a negyvenediket tartják "vízelválasztónak", de úgy gondolom, hogy nem kell feltétlenül szegény Domját Edit példáját követnünk, aki gondoskodott róla annak idején, hogy ne érje meg kis országunk un. "rendszerváltását". :-(

Nem tárnám a nyilvánosság elé a születésnapomat - ha, nem lett volna ennyire kerek. (Meg ugye, nem lesz még egyszer ilyen...)

Előző este Szerától kaptam egy gyönyörűségen szép rajzot postán, ezt már a meglepetések előfutárának tekintettem :-)

A nevezetes napon, amikor kinéztem az ablakon reggel, hát bizony a következő látvány fogadott.

Kivirágzott a fa!
(Lehet, persze, hogy már előző napon is - csak nem néztem ki az ablakon...)


Csöngettek. (Kivételesen a csengő is működött... ;-)

Postás néni állt az ajtóban - meghozta az SZJA visszatérítést... oh, ez biztosan most illúzió rombolóan hangzik, de egyáltalán nem az... annyira kétségbe voltam már esve... alig maradt már pénzem fizetésig, nyomasztó volt, ahogy néztem a befizetendő csekkjeimet.
Szóval a feljebbvaló kicsit szeretett engem, talán ő küldte ezt az ajándékot, hogy a lelkem is nyugodtabb legyen :-)

Családtagjaim a virágjaikkal - tudom, hogy nincs sok pénzük... hiába is mondtam, hogy van a kertben virág, akkor is vettek :-)

(Amit most leírok, attól mindig össze szorul a szívem, leírhatom, mert akiről szól, az soha nem fogja olvasni ezt a blogot, idegen számára az interneten minden.

Édesanyám születésnapja januárban van - a hó elején. Tudjátok, karácsonykor a pénzt az ünnep szinte kisodorja a házból... kinek van januárban elegendő pénze...

Oly sok éven át készültem rá, biztam benne minden évben, hogy legalább egyetlenegyszer vehessek az édesanyám születésnapjára egy nagyobb virág csokrot. Amiben sok-sok virág van. Nem egy, nem három, nem öt, hanem rengeteg.

De, tudjátok, hogy van ez - januárban a virág ára... meg valahogy az élet is mindig közbeszól - nekem soha nincs akkoriban pénzem - elegendő.

Pedig az idő halad.
Hogy készültem annak idején, hogy milyen szép lenne az Ő 50. születésnapjáral 50 szál virág, s így voltam a 60-nál is - most átléptük a 70-et is már - s látom, hogy a megvalósulatlan álmok zsákjában landol ez a vágy is immár.

Tudom, hogy annyi minden mással szerezhetünk valakinek örömet - de, valahogy mégis bánt a dolog... nem kellene filmeket néznünk, ahol olyan könnyedén belibben a főszereplő laza mozdulattal átnyújtja a csokrot s közben minden olyan természetesnek tűnik.)

Anyukám hozta a fincsi ebédet, tortát, folyékony hangulatemelőt (nem is tudom, az édesanyák teherbírása végtelen? - hogy ennyi mindent el tudnak - készíteni - s cipelni?) Pedig felhívtam, hogy segítsek-e cipekedni - persze, hogy azt mondta: nem.


Lányom ajándékai - tudtam, hogy hónapok óta készült rá - egyikről már írtam, de a másik (!) olyan régóta nézegettem az IKEÁ-ban egy világítós készüléket. Majd valamelyik este megpróbálom lefotózni, lehet, hogy nem fog érvényesülni... :-(

Van egy világító test, kicsi kerek, amire rá kell helyezni egy gömböt, ha bekapcsoljuk, akkor a gömböt megvilágítja. A gömbök különböző színben kaphatóak (tehát cserélhetőek) - legalább 4-5 féle színben.

No a gömböt már rég megvettem volna, de itt nem a gömb a drága, hanem maga a készülék. (Legalábbis nekem, mivel ez nem tartozik a létkérdés kategóriájába).

Szóval megkaptam a készüléket és két gömböt hozzá.
Hogy én milyen boldog voltam....
Szeretem a hangulatos világító eszközöket - legalább annyira, mint a gyertyákat...
Másik kedvencem már régóta megvan - a sólámpa. Az viszont nem drága igazán, hiszen évtizedekig, vagy legalábbis nagyon hosszú évekig tart, ha vesztek egyet - ráadásul egészséges is.


Szép volt ez a nap - egészen késő estéig is ;-)

2008. június 28., szombat

Karcagi macim

amit két éve varrtam a táborban, meg kell mutatni az összes medvetársával együtt...




Az enyim, amelyik a kakukktojás nyúltól balszélen lévő három mackó középső egyede, (persze, nem bírjuk az egyforma dolgokat ;-) szóval amelyiknek sárga nyakbavalója van, és éppen köhécsel a mancsába...

Ez azóta is úgy van, egyrészt nyilván nem véletlenül, ugyan tudja a mancsait mozgatni, mint a társai, de neki egy kicsit mégis csálén áll (no, vajon miért? ;-)

vagy mondhatjuk, hogy folyamatosan nyalogatja a mézet a mancsáról, illetve allergiás állandóan, ám, de illemtudó, tehát tudja, hogy nem köhögünk csak úgy.

Ja, az előző évben meg varrtam egy waldorf babát, akinek viszeresek a lábai, s ő egy külön sztori, majd nyáron előbányászom... :-)
Mondanom se kell, hogy az én csoportomban az én macim lett utolsóként készen (de, legalább készen lett ő is, meg én is totál)
Családtagom a minap reklamált, hogy milyen régen látta... hát féltem... egyedi... megismételhetetlen... (még nem vitt rá a lélek, hogy megismételjem... ;-)

Idegen közöttünk

címmel Sidney Lumet rendezett filmet még 1992-ben.

Jó sok éve már, hogy először láttam - és akkor nagy hatással volt rám.
Tudjátok, mikor lefeküdnétek már és belekattintotok egy éppen induló filmbe, s nem is akartátok megnézni, de olyan hamar magával ragad.

A főszereplője Melanie Griffith. Mikor ajánlottam ezt a filmet valakinek, akkor azt válaszolta, hogy nem szereti ezt a színésznőt, sőt irritálja őt. Mondtam neki, hogy higgye el, hogy ebben a filmben tetszeni fog az alakítása. (Nekem lett igazam :-)

Ha a tv-újságban néha látjátok, akkor ennyit fognak melléje írni műfaji meghatározásként: krimi.
Ám, ez így önmagában - szerencsére - nem fedi teljesen a valóságot.

Melanie nyomozónőt játszik, akinek egy bűntény kibogozásához "be kell épülnie" egy haszid közösségbe, ahol zárt, szigorú előírások érvényesülnek hétköznapi apróságoktól kezdve a nagy dolgokig.

A filmben van egyfajta sajátos humor, ami a rendkívüli szituációból ered. Az események sodrában a nyomozónő megismer egy számára teljesen más világot. Megismerni, s megérteni egy sajátunktól eltérő más szokást, értékrendet, nem mindig könnyű, sőt talán néha reménytelen.
A film végére a főszereplő személyisége átformálódik.

Idézet a film kritikájából:
"Lumet filmje amellett, hogy izgalmas krimi, pszichológiailag is igényes lélekrajz."

Van benne egy jelenet, amit soha nem fogok elfelejteni.
Tudjátok a filmtörténelem nagy jelenetei, mint pl. a Casablancából a reptéri...

Nos, nem írnám le, hogy melyik ebben a filmben a csúcspont - persze, lehet, hogy mindenki számára más lenne az.
A filmnek ebben a részében hangzik el egy gyönyörű mondat:

"ISTEN SZÁMLÁLJA A NŐK KÖNNYEIT".

Mekkora öröm volt nekem tegnap, hogy ajándékaim egyikeként megkaptam a frissen megjelent DVD-jét.
Mammka! Talán az Árnyékország is megérdemli majd egyszer, hogy megjelentessék...

2008. június 27., péntek

Nőcis dolgaink

Úgy döntöttem, hogy új címkét hozok létre:

Nőcis dolgok címmel....

Feltétlenül szükséges....

Barna vagyok. De, bombáznak folyamatosan a férfi ismerősök, kollégák un. "szőke nős" viccekkel.
No, meg a reklámok.... amik azt sugallják, hogy a nő dekoratív (francokat, nem mindig az...), ám, de buta.
Nem a szürkeállománya számít, hanem a mellbősége...

Idétlen sivító, visító jellegű hangokat ad ki magából, amikor hatalmas szemekkel rácsodálkozik a férjére, hogy "tényleg, drágám ez a szer jó lesz a bélproblémáimra?" kérdés feltevésével.
FérjURAM (titokban ténylegdrágám) amúgy bölcsen, lekicsinylő pillantás kiséretében közli a megcáfolhatatlan tényt, hogy IGEN.
Hát, nem is tudom.
Én csupa olyan férfivel szoktam találkozni, akinek halvány fogalma sincs róla, hogy mire mit kellene bekapkodnia...
Rossz helyen járok.
Nem a megfelelő társaságban.
Egészen biztosan a szürkeállományommal van a baj ;-)

Csalódásaink - avagy ciki???

Családi ünnepség megvolt (erről majd később).
Mindenki elment ki erre, (nyugdíjas létbe, latin-amerikai végeláthatatlan sorozatok szövevényébe elmerülni), ki arra (ifjonti hévvel az élet sűrűjébe).
Magamra maradtam.

Telt s múlt az idő, csöngettek. Ej - mondom, megjött a Kedves.
Tudjátok biztosan, pár centivel a talaj felett repülve az ajtó felé, szívetek repdes... kinyitom... volt férj áll az ajtóban.

Nekem mondjuk beszédes arcom szokott lenni.
Adtam neki vizet, mert meleg van.
Rendes voltam, nem a slagból adtam.

Ő is rendes volt, a felnőtt "gyermek"hez jött, bár már régen beszélték meg.
Ezt modern korunkban úgy hívják, hogy kommunikációs probléma, avagy zavar állt fenn....

Elmenőben mondta, legel egy kicsit az eperfáról (szeder... én is szeretem) - jól teszi....

Ja, hogy fürdőruhában voltam több évtized után.... ejnye, hallom, már neki se olyan jó a látása, mint régen... remélem, bár tulajdonképpen mindegy - de, azért ciki. ;-)

Márta néni az alábbiakat írta

a blogomba a horrorisztikus csirkémhez; - "Nehogy megpróbálj ennél jobbat csinálni, mert az nem ér semmit!!!" - persze, ez most ki lett ragadva az eredeti szövegkörnyezetből.

Üzenném többeknek, hogy hát tényleg nem nagyon tudok - még, ha akarnék se - jobbat csinálni... ;-)

Csak egyetlen dolgot tudtam - szerintem jól létrehozni:





Igaz, ebben is "csak" 50 %-os részesedésem van....
(Ha meglátja, akkor persze, lehet, hogy fotót kell cserélnem ;-)

Ha a Föld más táján jársz,

akkor találkozhatsz néhány furcsasággal..., ami az ottlakóknak hétköznapi... s, valószínűleg mink is a magunk módján mások számára szintén csodabogárnak számítunk...
(na, jó - nem éppen és feltétlenül csak az aszfaltozott útjainkra, kátyúinkra gondolok...)

Eszternél a Múzeumok éjszakáján

egy kicsit varrtam is - ő nem is tudja, hogy milyen nagy dolog, hogy rávett; valamit a helyszínen fejezzek be... ;-)


Eszter türelmesen okított, tanított, mutatott minden tudnivalót a laikus érdeklődőknek.



Erzsivel varrtunk együtt, részemről egy csirke és bagoly volt a végeredmény. De, lehetett választani szívet és epret is a varrnivalók közül.

Mostanában fut egy reklám a tv-ben "kicsi kamat, kicsi tánc" szlogennel, én most azt mondanám, hogy "kis varrás, nagy izzadás" volt a teremben... :-)








A bagolyba beleszerettem... eddig is tetszett, de nem gondoltam, hogy ilyen egyszerű az elkészítése - biztosan fogok még "gyártani".

(Mondjuk humorral rendelkező barátaimnak jó ajándék lenne egy nagyobb bagoly - kisebb egér párosítás + egy gyertya... :-)



Ime az ÍGY NE ROVAT újabb tagja:

Juhizs horrorisztikus csirkéje.




Tanulság: a jószágokat mindig rendesen kell megtömni, ne sajnáld a tömőanyagot (még akkor se, ha nem a tied, hanem Eszteré... ha, nagyon akarsz rá való tekintettel spórolni, akkor furcsa lesz a végeredmény..., valamint
nem kell, hogy a csirke szemei kócsányon lógjanak, de azért ennyire erősen nem kell meghúzni a cérnát, mert összerántja a cuccot, pláne, ha nincs eléggé megtömve...

(Alternatív filmkészítőknek ezúttal felajánlanám szolgálataimat - másfajta látásmódom tárháza szinte végtelen.)


Részletesebb beszámoló és fotók Eszter blogjában:
http://eszterkezimunka.hu/blog/?p=51

2008. június 26., csütörtök

A király meztelen...

de, a mi kertünkben a csiga is... nem olyan kis helyeske, mint házzal rendelkező társa, "aki" mesefiguraként meg kimondottan kedves jószágként ismert világszerte...


Mezítelen rokona eléggé hogy is mondjam csak; gusztustalan egy jószág.
"Ők" és "Mi" örök harcban állunk, mióta itt lakunk.

A mérkőzés jelenleg döntetlenre áll - már, amennyiben annak minősíthetjük, hogy csapatuk egy játékosa "lesben kúszott" a bejárati ajtóm előtt, és amikor éppen be akartam botorkálni a sötétben késő éjszaka - hát, valami érdekes hengeres, csúszós valamire léptem - úgy kellett megkapaszkodnom, hogy ne zuhanjak el, pedig, nem vagyok egy picurka darab... én túléltem a találkozást, ő már kevésbé, de úgy látom, hogy egyre ravaszabb módszereket vetnek be a siker érdekében.

Ennél rosszabb csak az volt, amikor tavaly gyanútlanul bementem a fürdőszobába és zsörtölődve megállapítottam, hogy Töfi kutya már megint "bent ment ki", és időnként szinte sportszerűen alkalmazva a renitenskedést - megint bizonyos szilárdnak tűnő végterméket helyezett el a padlón.
Nosza, mentem a nylonzacskóért, a kifordításos technikát szoktam alkalmazni, kezem a zacskóban, megfogom a cuccost - zacskót kifordítom, megy a szemétbe, anélkül, hogy közvetlenül érintkezne vele az ember keze.

Mekkora meglepetés volt, hogy a "cucc" él és mozog és csúszik, mint a pénz kifele a háztartásból...
Hát, igen. Csiga őkelme felfedező útra indult a ház belseje felé - nem tudom, hogy mi volt az elképzelése, mert ott nincs zöldség...
Most olvasom a neten, hogy van neki sárga változata is - hiába, színes a világ ;-(

Megkímélném humánusabb embertársaimat attól az információtól, hogy a gyakorlatias küzdelem milyen népies és nem is annyira népies tapasztalatok felhasználásából áll.
Amúgy létezik csigalap... ahol tágabban értelmezendő a csiga, mint olyan...
Érdemes ide kicsit bekukkantani.


Végül - kedvenc csigáim egyike:

Nem minden bio, ami annak látszik...

oh, mit fedeztem fel a bemutatkozó oldalamon, ahol az adataim szerepel (nének) van egy un. iparág kategória, ahol meghatározhatnám, hogy milyen területen is dolgozom.
Nos, én ide nem írtam semmiféle adatot, mindezek ellenére látom, hogy odakerült, hogy

Biotechnológia....

maradjon hát így, valószínűleg ebből én vagyok a bio és a kezelésemhez Nektek kell megtalálnotok a megfelelő technológiát...

Mondjuk azt tudom, hogy a csapból is én szoktam folyni... de, kánikulában - mint tudjuk - korlátozni szereti az Állam Bácsi a vízfogyasztást... ezért ki is vonultam a foltvarrós topikról, mint író, helyette ezentúl olvasó leszek ;-)

Kéretik ezt a témát nem kitárgyalni a topikon... :-) meg itt sem...

2008. június 25., szerda

Foltos kirándulni megy

Látom nagyon komolyba mentem át itt mostanában, lássuk hát a bennünk rejlő gyermeket.
Egy kedves barátném megosztotta velem Foltos nevű mackójának kiruccanását a természet lágy ölébe - avagy vissza a természetbe ???

Mackójának közelebbi meghatározása, illetve a mai mackó-lélektan:
"Kicsit félénk ugyan, bár ez látszik is rajta, de azt mondta az előbb, hogy nem zavarná a dolog..." - mármint, ha bekerül a blogba....

Fel a fára - ott állítólag - jobbak a kilátások.


A filmekben ilyenkor jön az óriáskígyó, miközben gyanútlanul pihegsz...

Csak egy kissé összeomolva - se méz, se szamóca... :-( méghogy természetvédelmi terület...
A patak partján - hal sincs...

Este a tűznél - ... talán... jut egy kis szalonna... ???
Tudósításunkat a Vajon miért is halnak ki a medvék? című diploma-dolgozatból válogattuk.
(Lektorálta: Maci Laci - okleveles kiránduló-zaklató).

Sztankay és az optimizmus

Én alapvetően pesszimista alkat vagyok - sajnos.
Sok oka van ennek, s ahogy egy híres pszichológusunk mondta, kell, hogy legyenek titkaink, ami csak a miénk.

De, azért méltányolom, ha valaki optimista alkat, sőt, ha ez nem megjátszott szerep, hanem valóban belülről fakad - akkor talán egy iciri-picirit irigylem is, noha rácsodálkozom, mint régen a proli gyerek a cukrászda kirakatánál, miközben odanyomta az orrát az üveghez...

Most selejtezek - kidobok újságokat, de egy megmentésre méltó néhány mondat magával ragadott.

Riport A 72 éves Sztankay Istvánnal, ebből pár mondat:

"- Szomorúnak tűnhet, amiket mond, de közben árad Önből a boldogság.
- Optimista ember vagyok. Ilyen korban már depressziósnak kéne lenni. De én nem akarok. Kitaláltam magamnak ezt a mondást: nincs időm rosszul érezni magam. És ez így is van.

AZ AZ UTCA, AHOVÁ BEFORDULTAM, MÁR NEM OLYAN HOSSZÚ. ÚGYHOGY A HÁTRALÉVŐ SÉTÁT ÉLVEZNI AKAROM.

- Az sem zavarja, hogy itthon sokan megállítják, Ön után fordulnak?
- Nehogy azt higgye. Felismernek, de már nem vagyok olyan fiatal. Ma már idősebb hölgyek néznek. Ők voltak azok a fiatal lányok, akik fiatalemberként is megnéztek.

EGYÜTT JÖTTÜNK, EGYÜTT MEGYÜNK."
(A riporter Szabó Dóra volt)

2008. június 24., kedd

az Aranyketrec

Benedek István alkotása.

"A könyv egy kihelyezett kórházi elmeosztály belső életéről szól, de több is ennél: a szerző életrajzának egy fejezete életének arról a szakaszáról, amelyet a munkaterápia kísérleti megvalósításának szentelt....

... A könyv számos részletet árul el a különböző típusú elmebajokról és példákkal illusztrált jelentkezési formáikról. Népszerűségének java részét ugyanakkor nem valódi mondanivalójának, hanem a "kóreseti csemegéknek" köszönheti, nem is szólva arról a veszélyről, amit a szerzőnek az elmekórtan tisztázatlan kérdéseiben kifejtett és a laikus olvasó által tévedhetetlennek vélt állásfoglalásai jelenthetnek. A szépirodalmi formában megírt könyv ma is közönségsikerre számíthat."

Hmmm.... már több évtizede, hogy olvastam - talán fel kellene elevenítenem.
Volt benne egy érdekes rész - nem tudom pontosan idézni, de a lényege a következő;

A látogató és az ápolt beszélgetnek. Az ápolt a következőket mondja:

Ti vagytok a normális emberek.
Mi vagyunk a bolondok.
Ti állítjátok rólunk, hogy mi bolondok vagyunk.
Mi meg úgy gondoljuk, hogy normálisak.
Ti vagytok többen.
Amennyiben mi lennénk többen, akkor mi lennénk a normálisak és Ti lennétek a bolondok.

2008. június 20., péntek

... hogy az a....

mik nem vannak, a spanyol viasz 3 bejegyzés után nem jött elő a jelzett ablak, hanem valami más, reklámszöveges - tehát, nem mindig jön elő a Picassás dolog... tehát ezért is van, hogy nem tűnt fel eddig... akkor mégse vagyok teljesen csekélyértelmű.... :-)

Feltaláltam a spanyol viaszt III.

Na, ez csak a bloggal rendelkezőket érinti.... a többiek ne is olvassák tovább.

(Ilyenkor tutin elolvassák az emberek... mi már csak ilyenek vagyunk; kiváncsiak ;-)

Szóval, amikor elmentjük az új blogbejegyzésünket, akkor megjelenik a
Sikerült közzétenni blogbejegyzésedet! - értesítés.

Alatta kicsit lejjebb van egy ablak (na, fogalmam sincs róla, hogy mióta... lehet, hogy már a kezdetekkor is így volt?)

HOZZ KI MÉG TÖBBET A FÉNYKÉPEIDBŐL címmel.
(A blogodban lévő képeknek saját albumuk van a Picasa webalbumokban.
Album megtekintése.)

Nos, belekattintottam.... és valóban... legnagyobb meglepetésemre van és létezik ez a picasa webalbum a saját (a blogomba feltett) fotóimmal. Igaz, hogy az van ráírva, hogy nem nyilvános, tehát, elvileg - gondolom én, hogy más nem nyithatná meg... Bekukkantottam, és lám, meglepetésemre, még azok a fotók is ott voltak, amiket végül mégsem tettem fel a blogomra, mivel valamiért meggondoltam magam és töröltem, még nyilvánossá tétel előtt.

Tanulság: Maple-nak már megint igaza van.... mennyi veszélyt is rejt magában az internet...

"Ez az éjszaka más, mint a többi..."

várhatóan, holnap este, 21-én, szombaton 18 órától hajnalig...

mivel a Múzeumok éjszakája lesz.

Budapesten a felnőttjegy 1200.-Ft, a gyermekjegy 600.-Ft (no, erről nem vagyok meggyőződve, hogy túl kicsi gyerekkel érdemes-e elindulni az éjszakába...)
Jegyek kaphatók a részt vevő múzeumokban, és a BKV kiemelt jegypénztáraiban.

Idén ötödik alkalommal rendezik meg - én csak tavaly voltam először - de, hihetetlen volt. Pezsgett a város, a kulturális élmény összetett volt mindenféle értelemben.
A kiállításokon túlmenően rengeteg plusz program; zenei jellegű, előadások, vetítések, kézművesség stb. stb. tömény, szinte befogadhatatlan élményhalmaz várta a látogatókat, s a programot tekintve - idén is így lesz.

Tavaly a pesti oldalon maradtam, nem jutottam el Budára, de idén a Nemzeti Galéria lesz nálam valószínűleg a favorit. Szeretem a festményeket, s mióta ilyen drágák a múzeumi belépők, hát meg kell becsülni, ha az ember eljut a kultúra fellegváraiba.

Persze, most is nehéz döntések előtt fogok állni; jó lenne megnézni Esztert a Mezőgazdasági Múzeumban a kézműves kiállításon... de, ez pont ellenkező irányban van.
A Műcsarnokban pedig 23 órától a VODKU együttes játszik, de a Galériában is azonos időben nagyon jók a programok... ha szárnyaim lehetnének... :-)

Majd kialakul. Az biztos, hogy kényelmes, jó cipőben kell elindulni.
Ha tudtok, akkor gyertek el Ti is.

Bővebben a programok:

http://www.muzeumokejszakaja.hu/me.php

Az un. Múzeumi buszjáratok (4 féle útvonalon) 18 órától - 2 óráig közlekednek.

2008. június 18., szerda

Zavaró tényezők a szürke hétköznapokban

Tegnap, miközben többen kókadoztunk a buszon munkába menet... egy fiatalember úgy döntött, hogy megfelelő helyen van ahhoz, hogy átöltözzön.
(Amúgy az a típus, aki nem jó férjnek, mert túlságosan jóképű, hamar elszeretik az ilyet... :-(
Derékig teljesen levetkőzött (hölgytekintetek korosztálytól függetlenül rátapadtak a felsőtestére - apró sóhajtások rezegtették meg a levegőt).

Rettenetes, hogy milyen attrocitásoknak van az ember lánya korán reggel kitéve a tömegközlekedésben...

Tavaly nyáron viszont gyanútlanul ballagtam a Belvárosban, a Rákóczi úton.
Amikor szembe jött (mit jött, suhant, libegett) egy tünemény. Afro-amerikai kinézetű ... hölgy volt, olyan alkattal, amit a férfi kosárlabdázóknál látni időnként a meccsekken.
Tudjátok, mikor a No1-es hóna alja alatt van az ellenfél fejebúbja... csak ráfúj egyet, s a másik arrébb repül... a labdát pedig nem bedopja, hanem beejti a kosárba...
No, a hölgy szenzációs látványt nyújtott. Az arca nem volt szép. (Semmi előítélet nincs bennem, nagyon szép arcú hölgyeket is szoktam látni a filmekben).
De az alkata! Az európai Vénusz-ábrázolások, hogy is mondjam csak... szürkék...

Én 173 cm magas vagyok (vagy voltam fiatalabb koromban, lehet, hogy már összementem ;-) nos, az én szemem az körülbelül az ő combjának a harmada tájékán lehetett. Onnantól fogva is felfele minden ilyen "méretarányosan" nyúlt az ég felé.

Mindez megspékelve miniszoknyával... és az egész ruházata olyan lazacszínű volt, tehát világított szinte - s a kalap, az ugyanilyen színű.
S, az a kalap! (Szeretem a kalapokat... bár egy igazi klasszikussal idétlenül néznék ki, amint leszállok 7-es buszról...) szóval a kalap az széles karimájú...

Állt az utca, zöldnél se indultak a kocsik. Férfi, nő, gyalogos, autós, mindenki őt bámulta (és megfordultak - tunk és úgy bámultunk).
Nem tudom, hogy létezik-e jármű, amire felfért volna.
De, dögös volt a látvány...

Úgy éreztem magam, mint egy gótikus templomban; kicsiny vagyok és jelentéktelen ;-)

2008. június 17., kedd

Ajjaj...

vihar van a foltvarrós topikon az alábbi cikk miatt:

http://index.hu/velemeny/eheti/e7i080616/#more

nyilván vannak vélemények pro és kontra.

Csak annyit fűznék hozzá, hogy magánproblémáim miatt gyermekem másfél éves korában kellett visszamennem dolgozni.
Szerencsés voltam (bár, akkor még kötelező is volt - több, mint húsz éve) - "visszavett" a munkáltatóm.

Bizony télen, mikor reggel sötét van még, vagy csak dereng a fény - a munkahelyre be kellett érnem 8 órára - de, előbb a bölcsi...

s korán reggel, miközben próbáltam a Garay utcán ellavírozni a bölcsöde felé, idősebb nőtársaim, olykor néha férfiak is - elhordtak mindenféle cédának, rossz anyának... mert milyen is az olyan, aki télen korán reggel az apró gyerekét cipeli az utcán... miközben nem tudtak rólam (s helyzetünkről) semmit.

Tényleg, milyen könnyen is ítélkezünk pro és kontra.

2008. június 16., hétfő

"Sose halunk meg"

...vagy talán mégis...?

Néhány éve elütötte egy autó egy családtagomat.
Zebrán, gyalogosnak zöld lámpánál.
A születésnapja után négy nappal.
Nyár volt, fehér ruhában, rajta koszos, vöröses-barnás foltok, s, megjött, s mondta, ne legyél ideges... (azonnal az leszel) elmesélte, mi is történt.
Hirtelen jött. A semmiből.

Ő körülnézett - sehol se volt.
Mikor újra arra nézel, akkor látod, hogy jön, olyan, mint a filmekben... agyilag tudod, hogy el fog ütni - és nem tudsz már tenni ellene semmit se.
A sovány teste a szélvédőre csapódott, az betört, onnan x méterre lezuhant.
Mentő.
A sok ottlévő ember részéről a sofőr felé lincshangulat.
A mentősök azt mondták, hogy hihetetlen, hogy nem történt nagyobb baja a felszíni sérüléseken túlmenően.
Kórház, röntgen, csodálkozás.
Időnként még most is fáj a háta.
Rendőrségi levél: az elkövető ellen az eljárás további része folyamatban van, külön értesítést nem fogunk kapni.
Mindez a temetőnél történt, ahogy átmegyünk a zebrán.
Aki hisz benne, annak mondom, hogy vigyáztak rá az angyalok.
Valahol olvastam, hogy ilyenkor a temetőben lévő (kóborló ?) lelkek össze tudnak egy nagy hatalmas erővé "állni", s ha akarnak - segítenek.
Vagy az angyalok (védőangyalok?)
Most biztosan bolondnak tartanak páran - nem baj.
Azt hiszem újjá született.
Ez egy lehetőség az élettől (vagy a feljebbvalótól).
Még mindíg nem tudom, hogy tud-e (akar-e) élni vele.
Hetente többször is átmegyek (arra visz az utam, tehát át kell mennem) azon a zebrán.
Nagyon sokszor átmennek pirosban. (Nem úgy, mint ő, hiszen ő zöldben ment)...
Ha pirosban átmenőket látok, akkor igyekszem utólérni a renitens egyedet.
Nem vagyok egy vadidegenek felé barátkozó alkat, de, ha utólérem (90 %-ban igen), akkor rövid tőmondatokban elmondom, hogy zöldben is... Furcsán néznek... zavarba jönnek, ... hebegnek... habognak... hogy mi is volt annyira fontos, hogy...

Egyszer egy nagyon-nagyon fiatal kinézetű hölgyet utólértem, aki gyerekkocsit tolva átrohant a pirosban... szinte sorsfeladatnak megfelelően előadtam, amit szoktam, hogy miért, meg egyáltalán...
VÁLASZ: NEM AZ ÉN GYERMEKEM... a testvéremé... s, nincs rajta semmiféle lelkiismeret furdallás.
Döbbenet.
Annál jobban kellene vigyáznia rá.

Ma is át kellett mennem azon a zebrán.

Aznap volt rajta két egyforma kis karkötő.
Szerette őket.
Az egyik a csuklóján maradt, a másik eltűnt.
Akkor elmentem, hogy megtalálom-e tudtam, hogy szerette.
Sehol se volt, biztosan valaki örült neki, aki megtalálta.
Gondolom, hogy pár métert az is repült.
Csak üvegcserepek voltak az úttesten, a szélvédő üvegcserepei.
Soha nem felejtem el.
Megcsillant rajta a napsugár, s nem értettem, hogyan süthet UGYANÚGY a nap...
Nehéz anyának lenni.
Sejtem, hogy "gyereknek" is az.







Mit is mondott régen a lámpaoltogató (gyújtogató?) tűzre, vízre vigyázzatok... ? Éjfélt ütött már az óra, térjetek hát nyugovóra?

a "Lovakat lelövik, ugye?"...

lányom küldte a hírt, Magyarországon (szabadon) terjedőben van a nyestkutya...




az istenért, ha lehet, ne lőjétek le...


"Nyestkutya (Nyctereutes Procyonoides)
A keletről terjeszkedő nyestkutya jelenlétét először Vásárosnaményből jelentették 1961-ben. Megfigyelték az ország keleti részén, Lónyán, de láttak már Paks környékén, Gödöllőn, Pécelen ,Somogyban is. Rendkívül dinamikusan terjed, bár még nem lehet elmondani róla, hogy nálunk tartósan megtelepedett, de az ország bármelyik részén előfordulhat. Eredeti hazája Ázsia távoli vidékeinek tundráiban, erdeiben található. Igen jól alkalmazkodik az új környezethez is. Nagy szaporasága miatt egyre jobban terjed nyugat felé. A párok egész évben együtt maradnak és elsősorban az erdőkkel tarkított mocsarakban, alföldeken, valamint nádasokban élnek, de amellett bármiféle növényzetben gazdag élettérben is szívesen tartózkodnak. Felbukkanására elsősorban tavak, patakok mentén számíthatunk. Magyarországon 1961-ben ejtették el az első példányt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Azóta is szórványosan előfordul.
Bundája barnásszürke, lábai, valamint a feje a szájszeglettől a fülig sötétkék. A háton keresztet alkotó sötét sávok vannak. A hím és nőivarú egyedek egymáshoz hasonlóak
A vándorlása során szívesen telepszik meg róka és borzkotorékban, de ha nincs, maga is szívesen ás. Megpihenhet sziklarepedésekben és odvas fatörzsben is, de fára ritkán mászik. Főleg éjszakai állat, nappal nehéz vele találkozni. Jelenlétére hulladékából következtethetünk."

2008. június 14., szombat

"Kimentem" Óbudára



csuszát nem akart az istennek se hozzám hajítani senki se, de...

Violininek köszönhetően,

http://www.zelnice.blogspot.com/

aki felhívta a figyelmet a blogjában a mai programra - Óbudán, a Fő téren Brahms dallamaival fűszerezve telt az este.

Mammka és Szera, sajnáltam, hogy nem vagytok velem - én még nem voltam eddig olyan koncerten, ahol a zenekar játszása közben (és a szünetben is) madárcsicsergés- és dal hallatszik... :-)

Az Óbudai Danubia Szimfonikus Zenekar örvendeztetett meg minket - a kitartó hallgatóságot.
Előadás közben csak pár percig szemerkélt az eső, de kinyitott esernyőkkel is mindenki lelkesen a helyén maradt. Az a néhány ember pedig, aki elment, no, rajtuk látszott, hogy csak azért, mert nem voltak kellően felöltözve és dideregtek :-(

Mire az előadásnak vége lett, az utolsó dallamokra el is eredt az igazi eső.
Szép volt ez az este, soha jobbat nem is kívánhatnék magamnak.
Köszönjük Violini, hogy felhívtad rá a figyelmet.

Az elkövetkezendő szombatokon az alábbi koncertek lesznek, minden alkalommal a Fő téren, azonos kezdési időponttal (19 óra) - a programok ingyenesek, ha időben érkeztek, akkor le is lehet ülni.

június 21. Police Big Band
július 5. Szilvási Gipsy Folk Band, Karavan Familia
július 12. Ábrahám Pál - Viktória (operett két részben)

(a gyerkőcöket küldjétek el a Nagyiékkal és... szabadon választott tornagyakorlatokat dobjatok be, vagy egy gyertyafényes vacsit kettesben ;-)

július 19. Stúdió 11 és Váczi Eszter
július 26. Benkó Dixieland Band

Az Óbudai Nyár című rendezvénysorozat többi programját a www.obudainyar.hu-n megnézhetitek. (Érdemes is megtekinteni).

"A századforduló leghíresebb óbudai vendéglője, Krúdy Gyula volt törzshelye a Kéhli volt. Az 1899-ben megnyílt korcsma a század elején kezdte meg a főzést. Nem volt nagy választék, de amit adtak, utánozhatatlan házias koszt volt: pörkölt tarhonyával, egy tokány, meleg csülök vagy páros debreceni, télen meg a hét két napján friss házi disznótoros. Na és a túrós csusza! Többen esküsznek rá, hogy itt készítették a legkitűnőbbet. Erre emlékszik a régi dal is:
"Jöjjön ki Óbudára, egy jó túróscsuszára,
A kerthelységben sramli szól és ott lehet csak inni jól.
Az asztal tarka-barka és rajta jó kadarka,
És már az első csók után, meglátja, de jó lesz kint Óbudán
"
(Részlet RÉGMÚLT IDŐK VENDÉGLŐI ÉS KERTHELYSÉGEI
PESTEN ÉS BUDÁN c. könyből.)

A nap mérlege:
csók - no, az sajna nem vót,
csúsza - szintén nem,
... és mégis jó volt kint Óbudán... :-)


Most éppen itthon is nagyon zuhog az eső.




Elgondolkodtam rajta, hogy a pestiek egy része levándorolt Alsóőrsre, ahol éppen most megy Garry Moore koncertje.
Vajon Ti most éppen áztok, fáztok, ELÁZTOK???

2008. június 13., péntek

Milos Forman

hosszú utat tett meg a Fekete Péter című filmtől (és a cseh emigrációból) a Száll a kakukk fészkére című alkotáson át a Hair-ig.




Persze, már a Fekete Péternél is voltak bizonyos előjelek...

Álljon itt kicsit bővebben a Hair című filmje, mivel e-mailekből kiderült, hogy többen is rajongók vagytok - velem együtt - ilyen téren:








Most pedig következzen az, ami a "szívesen megtennéd, de soha nem mernéd" kategóriába tartozik - esetleg néhányatoknál ;-)







Nos, megállapíthatjuk, hogy néha nem is olyan rossz dolog, ha valaki átköltözik Földünknek egy másik szegletébe....


valamint, hogy a világot a lázadók vitték előre (nem, a mindenbe belenyugvók), a pionírok, a vallásos, tudományos hitükért kiállók, a minden tiltás ellenére elhunytakat felboncolók - persze, akkor talán könnyebb lázadónak lenni, ha egymaga áll az ember a világban.

Amennyiben csak önmagunkért vagyunk felelősek, de, ha már másokért - elődeinkért, utódainkért is, akkor az már nem is olyan egyszerű eset. :-(

Péntek 13.

csak most jöttem rá, hogy milyen nap is van.... ne féljetek tőle.

Nekem legalábbis egész életemben szerencsét hozott. Furcsa volt, hogy ez a szám - a 13 - valahogy mindíg a nyomomban, mellettem, előttem "járt".

Ha moziba mentem (amikor még tellett rá fiatalabb koromban), ha színházba, vagy ilyen helyekre, akkor ugye mindig megkérdezték, hogy hova szeretném a jegyet.

Akkor azt válaszoljuk, hogy lehetőleg középre, mondjuk a 10. és 15. sor között valahol, vagy egyszerűen nem kérdeztek semmit - és rendszerint a 13-as szék jutott nekem, vagy sok alkalommal 13. sor 13. széke...

Remélem, így, életem (talán) 3/4 része táján nem változik ez a dolog meg - és változatlanul szerencsés marad a számomra :-)

Most kellene egy kicsit foglalkozni a számmisztikával... nyilván vannak összefüggések... mármint azok számára, akik hisznek benne.

Amúgy szerencsétlen fekete macska se tehet róla, hogy ő fekete.... no, meg istenem, mindig az utca túlsó oldalán van dolga neki ;-)

"Tojás" Nyuszi

egy igen vidám figura...
Ha rossz az ember kedve, csak rá kell nézni, és jó lesz a kedélye tőle.

Most, ha hihető lenne, akkor azt mondanám, hogy együtt járunk (nem kocsmázni ;-) hanem a tejcsárdába, célszerű vele menni, mivel simán ihatok még egy pohárral - és ráfogom a nyuszira ;-)
Körbefotóztam Nektek, mivel nincs ugyan szabásmintája, de úgy gondolom, hogy igen könnyű lekoppintani a fazonját így is.

2008. június 12., csütörtök

Turiban 2.

Újabb szerzeményem a túrkálóból ;-)

Most így utólag látom, hogy igazán megérdemelte volna, hogy kivasaljam fényképezés előtt...



Családtagom újabb megjegyzése:
.... úgy nézel ki benne, mint egy giccses balerina...
hát, mondjuk eredetileg se szándékoztam kötény minőségében megtartani, mivel sajnálnám köténynek használni, de, gondoltam, hogy lefejtem róla a lefejteni valókat egyéb felhasználás céljára... de, ezek után már el is van döntve a kérdés.
Ami érdekes volt, hogy amikor megvettem, akkor tele volt mindenféle foltokkal (mármint, hogy nem a rátétek, hanem az összes többi terület) így eleve úgy vettem, hogy majd levágom, lefejtem az alapról. Mosás után viszont kiderült, hogy a köténynek semmi baja, a foltok simán kijöttek belőle - tehát tőlünk nyugatabbra élő asszonytársaink, vagy azért, mert lusták, vagy azért, mert nagyon gazdagok, de hordanak valamit, aztán mosás helyett gyakorlatilag kidobják... :-(
Amúgy a mostani "turi-lelet" kemény 210.-Ft-ba került. :-) :-)

2008. június 11., szerda

Csáknir táskája

legyen itt emlékeztetőül a szentendrei közös varrásról. Úgy észlelem, hogy más is feledékeny a foltosok között nem csak én... így talán nem kerül ez a jó ötlet feledésbe....
Néhány, a táska aljára felszerelt fagolyó megakadályozza, hogy összekoszolódjon, ha lerakjuk a földre, sáros, esős időben különösen praktikusnak tartom.
Köszönjük Csáknir az ötletet, cserébe garantáljuk, hogy időnként biztosan csuklani fogsz ;-)


2008. június 9., hétfő

Folthoz való is legyen ;-)




kicsit se hitték a fesztiválon azt, hogy abnormális vagyok, mikor többeket felszólítottam rá, hogy a dobozos sör "pöckét" szépen, óvatosan szereljék le és csoportosítsák át hozzám egyéb felhasználás céljából...,

mivel remekül lehet felvarrni foltmunkáink hátuljára felakasztás céljból.... (az ötlet nem az enyém, csak terjesztő vagyok) mondjuk nem tudom, hogy mennyi súlyt bír el, kisebb faliképekhez egészen biztosan használható.

a hétvége

a nyírbátori X. Motoros és Blues Fesztivál jegyében telt el.... :-) ami nagyon jó volt, minden időjárási nehézség ellenére is.




Volt jó zene (sok-sok-sok magyar és külföldi egyaránt)


volt nemzetközi jelleggű barátkozás ;-)



volt un. motoros áldás-osztás (ami megjegyzem egy nagyon látványos felvonulás - nem motoros szemmel nézve is...)
volt motoros indián ...

meg, motor nélküli indián... :-)

naaaa.... itt aztán már szóhoz sem jutottunk, igencsak kapkodtuk a levegőt... ;-)


olyan is akadt, aki összekötötte a kellemest a hasznossal és születésnapot tartott (azért, ezt 50 évvel ezelőtt + 9 hónap így megtervezni... hiába, időben kell a dolgokat szervezni, a szülők már akkor tudták, hogy mulat egy igazi motoros...)



no igen, potyázók is mindig akadnak...



remélem, hogy leng a zászló jövőre is :-)

Fogadtatás II.

Kipakoltam a sporttáskámat (meg lehajigáltam a többi zacsit, szatyrot, stb. stb. igen fontos dolgokat tartalmazó cuccot ide-oda a lakásban) az asztalra raktam azt, amit féltettem:



Családtagom lesújtó pillantás kiséretében tömören közölte a véleményét:
"... hülye hippi ..."
:-) :-) :-)


2008. június 8., vasárnap

Fogadtatás I.

Megérkeztem a vidéki utamról, a lányom rám nézett és a következőt kérdezte:

Mikor fogsz nyugdíjba menni???

? :-) ?

2008. június 5., csütörtök

Feltaláltam a spanyol viaszt II.

Hmmm... biztosan másnak nem újdonság, hogy, ha belépünk a blog tulajdonos
Teljes profil megtekintése feliratba, és azon belül az
Érdeklősi kör
adatait megtekintjük - nos, oda beírta mindenki az értelemszerű választ (vagy nem).

Amennyiben valaki belekattint a felsorolt érdeklődési körbe (pl. lótenyésztés ;-),
akkor láthatóvá válik a

Tallózás a profilokban

című ablak, ahol pl. felsorolják, hogy az adott téma mennyi blogban szerepel megjelölve, illetve, ha belekattintunk a blognevekbe, akkor eljutunk a hasonló érdeklődési körrel rendelkezők blogjához.

Jelen esetben, ha valaki csak a foltvarrást tüntette fel itt, akkor bekattintva a mai napon csak 6-an szereplünk a felsorolásban.
Amennyiben valaki a patchwork szót írta be (vagy azt is...), akkor bizony 869 találat lesz.
Innen pedig bátran barangolhatunk közöttük, hiszen nagy valószínűséggel a blogjaikban találkozni fogunk mindenféle ötlettel és szépséggel :-)

Na, jó, tudom, csak az ilyen csekélyértelmű mackóknak újdonság ez, mint amilyen én is vagyok.

2008. június 4., szerda

Feltaláltam a spanyol viaszt

mikor a minap megállapítottam, ha bárki beír hozzászólást a mások blogjába, akkor a nevébe kattintva előjön az ő saját blogja (tehát, ha nem tudtam valakiről, hogy van neki, akkor megtudhatom ;-)

no, ez a nyilvánvaló tény, biztosan csak nekem volt újdonság.

Számomra nem mindíg logikus az, ami másoknak az ;-)

Amúgy az előbb bemondta a J....s rádió, hogy Máltán esni fog ma az eső :-(
Most magam alatt heverek.

Gyere fogd, gyere fogd meg a csomagomat...

mert, ha nem jön közbe semmi, akkor pénteken elutazom...
Az még nem eldöntött kérdés, hogy milyen közlekedési eszközzel. Autóval lenne a legcélszerűbb (nincs kötöttség), de, lehet, hogy vonat lesz.
A csomag tartalmának összeállítása szempontjából persze, ez nem mindegy.
Na, ezt csak egy nő értheti.
Ha vonat - akkor minimális tartalom, amennyiben kocsi, akkor azért lehet bátrabb és előre látóbb a döntés (utóbbi esetben egyből életbe lép a túlélési motívum, "még akármi is történhet, és akkor milyen jó lesz, hogy van nálam ez + az").

Szóval mehetek kocsival,

vagy, esetleg autóval...

talán vonattal?


Meg az időjárás, jaj, jaj. Csütörtökig szép idő van. Péntektől - állítólag - eshet az eső. Naaa, ebben az esetben eleve nem vihet kevés cuccot az ember lánya...

Ahogyan nyáron a júliusi táborban mindig meleg az idő Karcagon, éppenúgy, ahova megyek ott meg állítólag majdnem mindig esik ilyenkor az eső (éjszaka meg hideg/ebb/ van). Így legyen most okos az ember lánya.

Amúgy napok óta készülődtem, ajándékok varrásával.
Meg kell, hogy állapítsam, hogy - természetesen? - másként működök, mint a többi foltvarró. Esetemben egyáltalán nem biztos, hogy, ha valamiből már az X-edik darabot készítem (tehát gyakorlom), hogy akkor szebb lesz a végeredmény... Tehát, gyakorlat teszi a mestert, de nem mindenkinél ;-) avagy minden relatív ?

Igaz, van néhány tapasztalásom, amiből most is tanultam. Például, hogy csak kényelmességi szempontból ne érezzem úgy, hogy vastagabb flízt feltétlenül fel kell használnom ott is, ahol vékony flízt használtam, mert egyáltalán nem biztos, hogy jobban járok vele.
Viszont így az ember kreatív döntéseket hozhat, mely szerint igaz ugyan, hogy sámlinak készült valami, de végül vajköpülő lesz belőle :-)
(Átvitt értelemben, foltvarrásra átültetve, a többit a fantáziátokra bízom ;-)