Megtisztelő-Barátság-Hullám-Továbbküldős BIGYÓ

Látom ám, (mert kevés az időm, de azért néha nézek is ;-)

hogy már megint végighullámzik a blogokon a következő (s még mennyi lesz... !!!)

láncbigyó.

Ezúttal a barátság a jelszó, - és természetesen 8 (azaz NYOLC !) embernek illendő továbbküldeni...

hmmm...

Remélem, hogy engem nem jelöl senki (ha elkéstem ezzel, akkor azért ne érezze magát senki se rosszul ;-)

mivel úgy gondolom, hogy a barátság nem feltétlenül attól válik azzá, vagy feltétlenül igazzá, hogy állandóan látványosan biztosítunk róla valakit.

Az meg külön is tetszik, hogy ugye félig-meddig kötelező jelleggel, - merthogy előírás -, de, be kell másolni az eredetileg kitalált magyarázó szöveget, melyben felhomályosítanak arról (már aki első alkalommal megfogalmazta), hogy őszerinte a többiek miért kezdtek el blogot írni...

(és már másodszor látom ezt, hogy valaki úgy gondolja, hogy tudja a tutit, hogy a többiek miért is blogolnak)

hát, még ekkora marhaságot...

senkinek se láthatunk bele a fejébe, szerintem több oka is lehetett, hogy valaki elkezdett blogolni:

1. mondjuk ilyen kedve volt (ejnye)
2. meg akart nyílni a külvilág felé, s ezt a formát találta megfelelőnek
3. beszéd, írás, mutogatási kényszere volt (a mutogatást most nem a cukrosbácsi féle dologra értem)
4. kreatív blogok esetén nem is szükséges a magyarázat, egyszerűen nyilvánvaló.
5. adjunk helyt az un. tipikus női válasznak is, hogy CSAK.
6. egy érvet találok a leggyengébbnek, hogy azért kezd el blogolni valaki, hogy barátokat "szerezzen" magának.

mivel úgy gondolom, hogy barátokat nem lehet "szerezni" - nem olyan, mint egy kosár alma, amit beszerzünk a piacon.

A barátság vagy kialakul magától, vagy nem.
S, idézhetünk olyan általánosságokat is, hogy "hasonló a hasonlónak örül", avagy pont a fordítottja a dolognak, hogy az "ellentétek vonzzák egymást" - szerintem mindkettő igaz lehet a barátságokra is.

Igen sivár dolog, ha valaki csak és kizárólag ezen indíttatásból kezdi el a blogolást.
Attól persze nem baj, ha kialakulnak barátságok, sőt, de ne ezért kezdjen el valaki blogolni, illetve kizártnak tartom, hogy nők tömegesen ezért kezdték volna el...

Mivel, maradjunk csúnyán a barát "szerzési" kifejezésnél, életünk folyamán egy csomó emberrel találkozunk.
Van módunk rá, hogy kialakítsunk barátságokat.
Ez történhet persze, iskolában, munkahelyen, (ne lepődjünk meg, de akár a homokozóban is egy másik anyukával), vagy igen, a közös HOBBI területén is.

Olyan is van, hogy az élet elszakít bennünket egymástól, más városba költözünk, más munkahelyre, iskolába megyünk... stb. stb. és kevés az idő, nem mindig marad elég arra, hogy ápoljunk minden kapcsolatot.

Múltkor valamelyik bejegyzés kapcsán az én szívemnek egyik kedves blogoló társam az írta / mondta, hogy nem sok barátja van, inkább egy, de messze.
Én meg azt válaszoltam, hogy egyáltalán nem biztos, hogy SOK barát kell, akár elég is lehet egy is, de az igazi legyen.
No, persze, azért nem baj, ha többen vannak, de nem hiszem, hogy a létszám dominál a dologban.

Egyébként pedig meggyőződésem, hogy a barátságnak különböző fokozatai vannak.
Nem igaz, hogy mindig minden barátod azonos szintű barátság volt az életedben, és egyenlőségjelet tennél közéjük.

Idézném Gobbi Hildát (az idősebb korosztály tudja, hogy kiről is van szó), aki egyszer ezt mesélte: (nem tudom pontosan idézni, de így is érthető lesz)

Disszidált neki egy ismerőse Nyugatra.
Találkoztak Hildával, és az illető megkérdezte, hogy G.H. miért nem megy külföldre élni. (Most ne foglalkozzunk politikai jellegű párhuzamokkal...)

G.H. visszakérdezett:

Ha nagy bajban lennél, akkor mennyi ideig tudnál megélni úgy, hogy nincs hol laknod, nincs mit enned, mennyi ideig tudnád kihúzni (tehát mennyi ideig remélhetnél segítséget másoktól).
Az illető elgondolkodott és (nem emlékszem már pontosan), de talán pár hetet, egy-két hónapot jelölt meg.

G.H. válasza:

- Látod, én hosszú évekig ellennék, mert vannak barátaim, több évig kihúznám úgy, hogy hol az egyiknél, hol a másiknál alhatnék egy darabig, és kapnék enni is.
Ezért (is) maradok Magyarországon, mert itt vannak a barátaim, ha külföldre mennék, nem lennének.

Szóval van ez a dobálása a barátság kifejezésnek.... fentiekbők kiindulva, ha 8 embernek kell továbbítanod (plusz nem tagadhatod meg azt sem, akitől Te kaptad), hát... akkor bizony tíz évig el tudnátok lenni igaz?
Vagy, ha becsöngetnétek egy tányér levesért, akkor nem is olyan biztos, hogy barát a barát???

Van viszont egy BARÁTNŐM (tényleg az), akinek régi vágya volt, (van), hogy egyszer legyen egy akkora háza, ahol lenne két szoba pluszba.
Kérdeztem miért is?
- az egyik vendégszoba lenne, ha jönnek a barátnőim,
- a másik egy olyan szoba lenne, ha valamelyik barátnőmnek menekülnie kell és nincs hol meghúznia magát, akkor ott lakhasson, míg rendeződnek a dolgai...

Nos, ő volt az, amikor egyszer dúltam, fúltam... miregtem-morogtam ... és akkor ezt mondta, na, velem ugyan hiába is csinálnál ilyet, úgysem hagynálak!
Velem nem tudnál egy barátságot megszakítani, mert visszajárnék a nyakadra és nem hagynálak békén... ;-)

Viszont több olyan barátság (én annak tartottam őket) volt már az életemben, ahol olyan szépen cserben hagytak, hogy ihaj.
De, a kis bajban nem derül ki az igaz barátod, csak a nagy bajban.

Szóval a barátság szóval, ha komolyan gondoljátok, csínján kell bánni.
Más az, ha azt mondom, hogy elmegyek egy közös varrásra a foltos barátnőim közé, és tényleg örülök, hogy látom őket és csicsereghetünk, de ez nem jelenti azt, hogy az ott lévő kb. 150 nőci jelentős része valóban barát is (persze, vannak köztük... na, most jöhet a gondolkodás, kik azok ;-)

Szerintem az az én igazi barátom, aki megérti a gondjaimat, aki elfogadja, hogy olyan a természetem, amilyen, elviseli a hülyeségeimet, de megmeri mondani, ha szarul nézz ki a sej-hajom egy ruhában - mert előnytelen, megérti, hogy gondjaim voltak és nem értem rá, és el is hiszi, hogy VALÓBAN NEM ÉRTEM RÁ, hogy x ideig felhívjam telefonon, vagy írjak neki. Elfogad így, ilyennek, amilyen vagyok.
S, elfogadom én is őt olyannak, amilyen.
Nem kér számon és nem kérek számon rajta semmit.
Mert a barátságunk nem egy bilincs.
Mert szabadon száguldozik a szélben párhuzamosan, vagy időnként keresztezve egymást az életünk folyamán.

és nem sértődik meg, hogy nincs felsorolva 8 másik nőcivel egyetemben, lehetőleg ABC-sorrendbe szedve, nehogy már azt higgye valaki...

Azt el is felejtettem, hogy azt írták a blogok - BÁJOSAK...
Naaaa.... most komolyan mindenki elhiszi, hogy (mire végighullámzik az egész) több száz blog bájos?

A kisgyermekeitek, azok a bájosak.

Olyan szép a magyar nyelv (na, jó, most ne az én helyesírási hibáimat nézzétek, mert valami baj van az agyammal pár éve, és elfelejtek dolgokat ;-(
de, tényleg, ugyanarra a dologra oly sok kifejezésünk van, de nem hinném, hogy egy csomó blog bájos lenne.
Meg ez olyan nyálasan is hangzik.

Igen, tudom, most néhányan kikattintják magukat a rendszeres olvasók közül... majd csak túlélem valahogy, elvégre ez egy bájmentes övezet.

Belenéztem a tükörbe.
Semmi báj.
Csak nyál és háj ;-)

"Lánc-bigyók" III.

(Az alábbi bejegyzést humortalanok, sértődősök, fantáziátlan egyedek ne olvassák el - tuti, hogy senki se fogja magát annak minősíteni...)

Közkívánatra elindítanék egy Juhizs-féle "Lánc-bigyót".

Küldeném W-nek (Lánykori nevén X.Y. ;-)

Hogy a többiek is értsék; az előzményeket meg kellene tekinteni.
Tehát olvasd el (ha képes voltál rá, és eddig még nem tetted meg az ebédidődben...) az előző két bejegyzést.
Közelebbről el kellene olvasni "Lánc-bigyó I" és "Lánc-bigyó II" című bejegyzéseimet.
(Először az I-et, természetesen, és csak utána a II-őt... mondom... előbb, az I-et TE! Vedd fel a szemüvegedet :-) :-)

Kedves W!

Rád gondoltam. Mert kedvellek, jó a blogod, és kiváncsi is vagyok Rád!
Szóval, előírások.
Másold be a blogodba, hogy kitől kaptad ezt a megkeresést (vagyis, nevezzél meg, ha lehet, akkor ne csak a nevemet, hanem a blogom elérhetőségét is, tudod, népszerűsítsed a Te blogodban az enyémet - ezt úgy hívják, hogy ingyen reklám, de az esetünkben ez nem így van, mivel barátságból írom elő Neked ezt a feltételt) :-)

A kérdés, amit feltennék feléd, a következő:

TE MIT LÁTSZ AZ ÁGYADBÓL, HA A PLAFONRA VETED A PILLANTÁSODAT?
Milyen emlékek fűznek hozzá - ha, persze, egyáltalán látsz valamit -, miért döntöttél úgy annak idején, hogy az ágyadból ne csak a puszta plafont lássad.

Az én ágyamból a következő látvány tárul elém:



Igen, Te is jól látod, ez bizony, hogy a CSILLÁROM - az bizony.



Valóban, jól észleled, kiégett, belesült az egyik villanykörtém, azóta is így árválkodik.
Igazság szerint a pasik tesztelésére használom.
Elrettenti-e őket a megoldandó feladat (netán megfelelő fogó készülékkel a zsebükben járnak-e, szóval többfunkciós-e a férfiegyed, avagy neeeem).




Úgy sejtem, hogy a csillárom egyéniségemet tükrözi... bohókás, semmi konzervatív dolog, némelyek szerint talán giccses a csingi-lingi rajta, de én kedvelem.



A vidám kis Rénszarvas Mancit Pumuklitól kaptam... rugós... ez mosolyra fakaszt, ha nagyon magam alatt vagyok, akkor gyöngéden megcseszgetem, hogy rugózzon, fel, s alá... lehet, hogy egyszer rámszakad a csillár emiatt... csak ritkán használom terápiás jelleggel...



No, itt a csilláron látható port, igen kemény kétnapi munkával helyeztem el. Rendkívűl nehéz volt élethűen... azért a Szahara is attól szép, hogy nem látsz nyomokat benne, csak a végtelen "homok"-ság, ill. akarom mondani jelen esetben a "por"-ság - így életszagú az egész, és totálisan hitelessé tesz mindent - ezért helyeztem el Nektek. Nehéz volt.

Itt láthatóak a csirkéim; a mintás Annamaritól ajándék, a barna Elizanikótól van (most viccen kívűl remélem, hogy örülnek a látványnak :-)
Röviden: ők a nálam lógó csirbékek,
Mélázik mellettük egy angyal, aki mindenféleképpen hátat akart fordítani a fotózáskor, nyilván nem véletlenül, nem bírja ezt a mai bejegyzést... ő tudja, hogy miért, I-től kaptam, ahogy a lógó leveleket, és nem jól látszik, de csillogó kis gyöngyök is vannak felfűzve rá.

Hát, ennyi, ezt látom, bizony, bizony.
Te, Kedves W. mit látsz Tenálad?

Részletezd, összegezd, hogy miért, mióta, minek, s ha, nem, akkor is indokold meg, miért nem.

Ha megtetted bejegyzésedet, akkor továbbítanod kell a körkérdést további 9 embernek.
Ebből:
- 3 értelmiségi legyen (un. "első generációs", szemüveges),
- 3 paraszti származású (zárt kiskerttel rendelkező),
- 1 munkás (azért fogsz találni, ha egy kicsit időt szánsz a dologra),
- 1 bányász (kimondottan csak azért, hogy nehezítsem a feladatodat),
- 1 kisebbségi, egyértelmű, hogy miért.
- alkalmazottaknak nem küldhetsz, mert túl sokan vannak, különben is, én is az vagyok ;)

Baráti üdvözlettel:
Juhizs

"Lánc-bigyók" II.

1. Ha még nem olvastad, akkor lásd az előző bejegyzésemet ;-)

2. Ma 3-a van, és valakinél olvastam, hogy válaszol a legutóbbi bigyóra (ami éppen a megtisztelő kategória egyébként) és a végére odaírta, hogy "nekem is már ki kellene találnom valami lerohanást".... vagy valami ilyesmit írt... friss még a bejegyzése, mint a péksüti ;-) ;-)

3. Ebből jött az ötlet, s most közvélemény-kutatást tennék közzé, hogy kívánja-e bárki is közületek, hogy teljesen poénból készítsek itt egy TOTÁLISAN "Juhizs"-féle láncbigyót???
(Gyengébbek kedvéért közlöm, hogy nem kell majd beemelnetek a blogotokba, pusztán a szórakoztatásotok a cél... :-) :-) :-)

4. Szóval, Csernus doktort idézve... bevállalja legalább egy ember közületek, vagy nem vállaljátok beeeeee????

???

"Lánc-bigyók" I.

... hát, most lehet, hogy néhányan (többen is) meg fogtok engem utálni ezért...

de inkább legyen a számon, ami a szívemet is nyomja... még bent reked és belebetegszem ;-) vagy még nagyobb (természetű) sárkány válik belőlem.

Sokszor nem tudni, (időnként nem is nyomozható ki), hogy éppen kitől indul el egy-egy konkrét "lánc-bigyó".

Én bevallom, hogy nem igazán tartom helyes dolognak, mert

1. A blog arról szóljon, amit én akarok leírni (nem pedig mások irányítgatnak, hogy nekem miről is kellene írnom) - tehát ilyen értelemben véve - más a hozzászólásotok -, de nem egy közös tevékenység.

2. Szép dolog, hogy valaki kíváncsi rá, hogy erről-arról milyen emlékeim vannak vagy (és) X dologról mi is a meglátásom, esetleg milyen terveim vannak.

3. De, hogy még kényszerítve is vagyok, hogy iskolás módon további (a kezdetek kezdetén) 3-4, (a későbbiek folyamán) már 5-6, (fokozódik a nemzetközi helyzet), tehát már adott esetben 7-8 embernek tovább kelljen küldeni, őket kijelölni, lesni, hogy ők már más által ki lettek-e jelölve... hát az egészet gyerekes dolognak tartom.

4. Én részemről időhiány miatt több "lánc-bigyó" válaszadással adós vagyok, és tisztelem annyira azokat, akiktől kaptam (talán a legrégebbi "adósságom" ilyen téren, lehet, hogy novemberi), szóval, hogy előbb-utóbb pótolni fogom becsületből is.
De, nem igazán értek ezzel az egésszel egyet.
Lehet, ha rengeteg sok időm lenne, akkor nem zavarna a dolog.
De, nagyon kevés az időm, s azzal úgy gondolom, hogy nekem kell gazdálkodnom, és ne mások szabják meg, hogy mire fordítom az időmet...
Ez a kötelező-jellegű továbbküldés pedig... szörnyű... ha valaki rám kíváncsi volt bármivel kapcsolatban is, akkor miért kötelező nekem is ezt tennem másokkal?
Ami, persze nem = a közönnyel, de mégis, ki szereti azt, ami kötelező - én bizony soha nem kedveltem.

5. Ha X.Y kíváncsi rá, hogy például melyik a kedvenc évszakom, és írjam le az ezzel kapcsolatos gondolataimat, akkor persze, megírhatja nyugodtan, és nyilván, ha időm engedi és fantáziát látok a dologban, akkor előbb-utóbb válaszolni fogok rá, de miért is kell ezt ilyen lánc-szerűen tenni???

6. Ami elborzasztott, hogy látom, legutóbb Szerát bombázták meg egy ilyen kéréssel, már pedig a saját kézírása ürügyén.
Az isten szerelmére, senki nem gondol arra, hogy ez már személyiségi jogokat (is) sérthet? Hát legyen a kézírása mindenkinek a sajátjáé, és ő dönthesse el, hogy közszemlére teszi-e avagy sem.
S, bár tudom, hogy egy komoly grafológiai elemzéshez nem elég ilyen kevés kézírás, mint amit itt meg kell adni - de, mégis - rossz érzésem van.
A kézírásunkból hozzáértő személyek akár még olyan dolgokat is kikövetkeztethetnek, amit egyáltalán nem biztos, hogy nagyközönség elé szeretnénk tárni.

7. Tudom, hogy bántó lehet, amit írok, de néha szoktak lenni (Több, mint 30 esztendő munkaviszony alatt) olyan kollégáim, akik halálra sóhajtozták magukat, hogy alig bírták ki a szabadságot otthon, mert nem tudtak magukkal mit kezdeni, még az első hét az csak-csak elment.... de, a második... hogy örültek, hogy bejöhetnek dolgozni... hát, kérem, értelmes ember otthon nem unatkozik, ha mégis, akkor vagy ingerszegény a környezete, vagy őbenne van a hiba... ez a lánc-bigyó is valahogy így van... nem tudom elképzelni, hogy annyi felesleges időm legyen, és olyan rohadtul ráérjek, hogy kiagyaljak és bombázzalak Benneteket valami hasonlóval.
Pedig kíváncsi vagyok rátok, de mégis...

8. Naaa... lehet utálni most engem...jelzem a kínai horoszkópban KUTYA vagyok... nem is értem, hogy miért nem SÁRKÁNY... ;-)

9. Szóval, ha a továbbiakban bárki kíváncsi lenne velem kapcsolatban valamire, akkor azt tegye meg bátran, de, ne egy lánc-bigyó keretében.Ahogyan én is múltkor valakinél láttam valamit, ami megfogott, és mindenféle lánc-bigyó nélkül írtam róla (a magam szempontjából) a blogomban. Ezt a fajta szabadságot kedvelem és szeretném a blogomat is ennek megfelelően folytatni a továbbiakban.

10. Ilyenkor szoktam a kollégáimnak, ha kifüggesztek mindenféle üzeneteket a klotyóban ;-) ;-) ;-)
szóval odaírni a végére, hogy én is szeretlek Benneteket.... :-) :-) :-)