Már írtam régebben egy bejegyzést arról, hogy ilyenkor év elején a MÜPÁ-ban (Művészetek Palotája) január első felében 3 napos - ingyenes - jazz tehetségbörze rendezvényt tartanak.
Péntek-szombat-vasárnap általában 16 órától majdnem 20 óráig.
Ez volt az elmúlt hétvégén.
Sajnos, csak a fele koncertet (alkalmanként 4 fellépő formáció van) tudtam megnézni, de ezek igazi élmények voltak.
Az első napon a magyar zenészek külföldiekkel együtt közösen léptek fel.
Szombaton külföldi zenészek (szerb, horvát, szlovén, román) örvendeztették meg a közönséget.
Vasárnap kizárólag magyar tehetségek mutatkoztak be.
Pénteken nem tudtam elmenni, de a másik két napon igen.
Minden előadás tetszett, de, persze mindig vannak kedvencek :)
A Temesvár környékéről származó SEBASTIAN SPANACHE TRIO
(Sebastian Spanache zongora, Sánta Csaba - bőgő, Radu Pieloiu - dob)
többek között - két olyan számot is játszott, hogy szó szerint felállt (volna, ha lett volna) az ember hátán a szőr tőle :) Mármint az élvezettől. Fantasztikus volt. Ennek megfelelő óváció is persze.
Arról már ne is beszéljünk, ha fotós lettem volna, akkor a dobos fiatalember arcáról muzsikálás közben remek fotósorozatot lehetett volna készíteni :)
Az mindent elmond erről a dologról, hogy koncertjük után egy angol házaspár igencsak nehezményezte, hogy nem tudnak a trió-tól CD-t venni az előcsarnokban, ahol árultak sokféle zenei hanganyagot, csak a fellépőktől nem.
Talán a MÜPÁ-nak át kellene gondolnia, hogy nem szégyen a marketing stb. stb. és nem elég bemutatni az együtteseket, módot kell nyújtani az árusításra is, nem szégyen egy kis reklám...
PÁTKAI ROZINA QUINTET-je (Pátkai Rozina - ének, Tóth Mátyás - gitár, Soós Márton - nagybőgő, Cseh Balázs - dob, Becze Balázs - trombita)
csodás déli hangulatot, remek latinos élményt nyújtott.
Számomra a meglepőbb a három napot záró produkció volt.
OLÁH DEZSŐ & TRIO KODÁLY formáció
(Oláh Dezső - zongora, Erdő Zoltán - tárogató, klarinét, Tarr Gergely - ütőhangszerek)
bátran "nyúlt" Kodályhoz, és jazz-es feldolgozással - erőteljes improvizációval szinte teljes egészében fűszerezve - ajándékozott meg minket.
Tudom, hogy szentségtörés ilyet mondani, de számomra jobb volt, mint az eredeti :) :)
Sajnos, a MÜPA előadásról nincs még zenei anyag felrakva az internetre, de kis ízelő népdalfeldolgozásból:
Mély döbbenettel fedeztem fel magamban, hogy, ha így folytatom még a végén Bartókkal kapcsolatban egyszer orgazmus-szerű élményeim is lehetnek... ;) ;)
Mondjuk festészet terén kizártnak tartom, hogy Picasso kapcsán idáig eljussak...
Az már csak hab a tortán, hogy a műsorfüzet kezdő szlogenje:
ÉLMÉNY !
Minden tekintetben.
Fene se gondolta, hogy tényleg... :) :)
Ráadásul ingyen... az én koromban... az ilyet meg kell becsülni :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: MÜPA - Művészetek Palotája. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: MÜPA - Művészetek Palotája. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. január 16., szerda
2011. január 16., vasárnap
Jazz tehetségbörze a MÜPÁ-ban
Ha van még időtök ma késő délután elmenni, akkor tegyétek meg:
http://mupa.hu/program/jazz-tehetsegborze/2011-01-16_17-00
Ez a rendezvénysorozat három napos szokott lenni (kár, hogy a péntek munkanap ;-)
Én csak most voltam tegnap szombaton először, de a következő években jobban fogok figyelni rá és "készülök", hogy szabad legyek majd.
600.-Ft-os un. "napi-jeggyel" 17 órától 19 óráig négy fellépő formáció bemutatkozásán lehet részt venni.
Egy-egy fellépő kb. 20-25 percig tart előadást, a maradék idő egy gyors mosdóra jó ( :-)
illetve a két felváltakozó helyszín kényelmes elérésére elég.
(Tehát, a lényeg; nincs üres járat, nem kell félórákat várni, hogy elkezdjék a zenélést, valóban pörgös a műsor).
Az Előtérben székek vannak, ha nem vagy mozgáskorlátozott, akkor időben tudsz helyet szerezni és ülhetsz ;-)
A másik helyszín az un. Zászlótér annyival rosszabb, hogy lépcsőn lehet ülni (természetesen piros szőnyegen ...) és csak korlátozott számú padszerű ülőke van.
Ez utóbbi helyszínnel csak az a baj, hogy részemről egy kb. 10-15 cm-es magasságú "lépcsőfokról" feltápászkodni speciel egy komoly mutatvány - csak ekkor érzem, hogy öregszem már....
(Később már ügyes lettem - mindig sikerült padot szereznem (jah, a kényszer, az nagy úr, kreativitásra készteti az embert...) és az előcsarnokban is az első sorban ülhettem (lehet, mire meghalok már eléggé "életre való" leszek... ;-)
Szombaton a hölgyek "taroltak",
Kovács Linda & Orbán György duó keretében,
- a Tamarazene formációban,
Király Martina csodás volt,
a teljeskörűen férfi formációt a Rozsnyói Péter Trió képviselte.
Mindegyik jó volt, örültem, hogy elmentem.
Jövőre itt a helyem mindhárom napon, ha meg tudom oldani :-)
A mai vasárnapi program:
(Ha valaki elmegy közületek netán, akkor ne utolsó pillanatban érjen oda, mondjuk félórával előtt 16.30 körül, mert idő, míg a számítógéppel kiállítják a belépőjegyet - a későn érkezőknél ez már nyilván gördülékenyebb - az se mellékes, hogy míg vársz a jegyre, hát hallod a koncertet is közben ;-)
2011. január 16. 17:00 - 19:30
Zászlótér
Előcsarnok
Zászlótér, 17.00: Four Bones harsonakvartett
Stürzenbaum Róbert – harsona, Villányi László – harsona, Halász Ágoston – harsona, Gyetvai Péter – harsona, valamint Kovács Tamás – ütőhangszerek
Előcsarnok, 17.30: Rafael Mário Quartet
Rafael Mário – zongora, Horváth Plútó József – basszusgitár, Tálas Áron – dob, Ifj. Tóth István – gitár, valamint Munkácsy Eszter – ének
Zászlótér, 18.00: Kéknyúl Hammond Band
Premecz Mátyás – Hammond-orgona, Ávéd János – tenorszaxofon, Bognár Attila – harsona, Jász András – altszaxofon, Zádor Tamás – gitár, Badics Márk – dob
Előcsarnok, 18.30: Hodek Dávid Trió
Hodek Dávid – dob, Sárik Péter – zongora, Oláh Péter – bőgő
Amúgy is érdemes a MÜPA honlapját időnként megnézni - még családosoknak is.
Hétvégén vannak időnként ingyenes zenei koncertek, gyermekeknek való programok is.
http://mupa.hu/
http://mupa.hu/program/jazz-tehetsegborze/2011-01-16_17-00
Ez a rendezvénysorozat három napos szokott lenni (kár, hogy a péntek munkanap ;-)
Én csak most voltam tegnap szombaton először, de a következő években jobban fogok figyelni rá és "készülök", hogy szabad legyek majd.
600.-Ft-os un. "napi-jeggyel" 17 órától 19 óráig négy fellépő formáció bemutatkozásán lehet részt venni.
Egy-egy fellépő kb. 20-25 percig tart előadást, a maradék idő egy gyors mosdóra jó ( :-)
illetve a két felváltakozó helyszín kényelmes elérésére elég.
(Tehát, a lényeg; nincs üres járat, nem kell félórákat várni, hogy elkezdjék a zenélést, valóban pörgös a műsor).
Az Előtérben székek vannak, ha nem vagy mozgáskorlátozott, akkor időben tudsz helyet szerezni és ülhetsz ;-)
A másik helyszín az un. Zászlótér annyival rosszabb, hogy lépcsőn lehet ülni (természetesen piros szőnyegen ...) és csak korlátozott számú padszerű ülőke van.
Ez utóbbi helyszínnel csak az a baj, hogy részemről egy kb. 10-15 cm-es magasságú "lépcsőfokról" feltápászkodni speciel egy komoly mutatvány - csak ekkor érzem, hogy öregszem már....
(Később már ügyes lettem - mindig sikerült padot szereznem (jah, a kényszer, az nagy úr, kreativitásra készteti az embert...) és az előcsarnokban is az első sorban ülhettem (lehet, mire meghalok már eléggé "életre való" leszek... ;-)
Szombaton a hölgyek "taroltak",
Kovács Linda & Orbán György duó keretében,
- a Tamarazene formációban,
Király Martina csodás volt,
a teljeskörűen férfi formációt a Rozsnyói Péter Trió képviselte.
Mindegyik jó volt, örültem, hogy elmentem.
Jövőre itt a helyem mindhárom napon, ha meg tudom oldani :-)
A mai vasárnapi program:
(Ha valaki elmegy közületek netán, akkor ne utolsó pillanatban érjen oda, mondjuk félórával előtt 16.30 körül, mert idő, míg a számítógéppel kiállítják a belépőjegyet - a későn érkezőknél ez már nyilván gördülékenyebb - az se mellékes, hogy míg vársz a jegyre, hát hallod a koncertet is közben ;-)
2011. január 16. 17:00 - 19:30
Zászlótér
Előcsarnok
Zászlótér, 17.00: Four Bones harsonakvartett
Stürzenbaum Róbert – harsona, Villányi László – harsona, Halász Ágoston – harsona, Gyetvai Péter – harsona, valamint Kovács Tamás – ütőhangszerek
Előcsarnok, 17.30: Rafael Mário Quartet
Rafael Mário – zongora, Horváth Plútó József – basszusgitár, Tálas Áron – dob, Ifj. Tóth István – gitár, valamint Munkácsy Eszter – ének
Zászlótér, 18.00: Kéknyúl Hammond Band
Premecz Mátyás – Hammond-orgona, Ávéd János – tenorszaxofon, Bognár Attila – harsona, Jász András – altszaxofon, Zádor Tamás – gitár, Badics Márk – dob
Előcsarnok, 18.30: Hodek Dávid Trió
Hodek Dávid – dob, Sárik Péter – zongora, Oláh Péter – bőgő
Amúgy is érdemes a MÜPA honlapját időnként megnézni - még családosoknak is.
Hétvégén vannak időnként ingyenes zenei koncertek, gyermekeknek való programok is.
http://mupa.hu/
2011. január 10., hétfő
... a Kortárs művészet - avagy a Nagyi és a Gépház...
Tegnap, a vasárnap; igazán emlékezetes volt....
Ha a Művészetek Palotájába koncertjegyet vesztek - sokan nem tudják -, akkor a jegy megvásárlása és az előadás közötti időszakban (ami lehet napok, vagy akár hetek is) megnézhetitek a koncertjegy bemutatása mellett az épületen belül lévő Ludwig Kortárs Múzeum éppen aktuális ideiglenes (ill. állandó) tárlatát (tárlatait).
Vasárnap záródott a Martin Munkácsi fotókiállítás.
Én már láttam, de mivel a barátnőm koncertjegyet vett, hát elkértem, hogy a Nagyit is bevihessem a fotókiállításra.
Mit is mondhatnék, számomra másodszor is ajándék volt, hogy megnézhettem.
Anyukám (alias Nagyiiii) szintén élvezte.
Nem is Munkácsiról szeretnék most írni, bár csatolnám az egyik kedvenc fotómat Tőle:
hanem alapvetően az egész MÜPA - Ludwig Múzeumbeli látogatásról.
A Nagyi még nem járt a MÜPÁ-ban... kitárgyaltuk a modern építészetet, az oly izgalmas témákat, hogy merre vagyon a ruhatár és az X. Kiadó által (a belső térben üzemeltetett) igen szép készlettel rendelkező művészeti könyvesbolt árait - naná, hogy nem a mi pénztárcánkhoz van szabva....
Élvezettel meséltem neki, hogy a művészetek e házában kedvenc helyem:
A MOSDÓ....
Persze, az egész világban ez a kedvenc helyem, miszerint mindig boldog vagyok, ha látok ilyen műintézményt, és bejutok és időben és számtalanszor, na nem ragoznám problémáim hosszú sorát ;-)
Te! Nagyi! (még sose járt a Müpában...)
Ilyet Te még nem láttál!
- képzeld, csodás;
- először is nyugodtan leülhetsz a műanyag WC-deszkára....
- másodszor, mikor felállsz, akkor figyelj majd hátra, fertőtlenítő lötyi lesz és körbe forog az egész deszka, mire körbe ér, már szárítva is van.... mindezt izgi mormogás közepette :-) :-)
(hogy tetszhet ez a gyerekeknek - lásd - nékem is....)
Mikor a Müpa megnyílt x éve, akkor annyira élveztem, hogy ott álltam és egymás után 4-szer 5-ször megnyomtam a gombot, hát valami isteni volt :-)
Otthoni családtagom - érzem, hogy most tagadott ki engem, e fontos információ közlése miatt ;-)
Mostanában már vissza fogom magam - hiába az ember a kor előrehaladtával már tud uralkodni magán - most már csak kétszer mormogtatom körbe minden klotyizásnál ;-)
NEKI IS TETSZETT!
Látod; - mondom néki, ez már nyugat, semmi félbalkán...
Jelzem, ha elhagyjuk nyugat felé a határt, akkor az valahogy a mosdókon is látszani szokott - kivéve, ha túl sok magyar honfitársunk, vagy turista (tehát nem helybeli....) járt arra éppen mostanában.... khmmm.....
Nos, szóval megcsodáltuk Munkácsit, sokan voltak, aznap zárt a kiállítás...
- Figyelj Nagyi!
Ha már itt vagyunk és ingyen lehet bemennünk; akkor nézzük meg a másik két kiállítást is.
Bár, volt némi sejtésem, hogy nem fogok mély nagy izgalomba jönni, lett lévén, hogy nem vagyok igazán oda a kortárs művészetért (legalábbis azért nem, amit ez alatt IGAZÁN szoktak érteni), mondjuk a performance se az én világom.... így van ez.
A kortárs tajvani tárlatot nem fikáznám, mert ott néhány dolog azért még csak-csak... mondom néhány...
De, a legfelső emelet az állandó tárlat!
Mit is mondhatnék, nem létezik az a pénz, amiért én ott teremőr lennék....
Tuti, hogy rövid időn belül úgy érezném, hogy depresszióba merülök és az öngyilkosság a múzeumból kivezető út...
Más múzeumokban történő látogatáskor rendszerint akár a barátnőmmel, akár az anyukámmal megyek időnként, a következő megállapítások, sóhajtozások szoktak elhangzani:
- ezt is elfogadnám,
- ezt is hozhatod a szüli(név) napomra, oké, megvárhatom a karácsonyt is éppen,
- nem fér el a falomon, de azért nem utasítám vissza...
Kerámiák, dísztárgyak esetében (jellemzően most ókori - antik, vagy időben közelebbi szecessziós műtárgyakra értendő)
- simán használnám,
- ezt is kérem.
Ékszerek esetében (sírból, akár barbár, meg rég eltűnt, kihalt népek "nyomából")
- ezt most is lehetne hordani,
- egye fene meglephetsz vele....
szóval ilyen áradozások (álmodozások) szoktak lenni.
Tehát felsőszint; kortárs magyar művészet tárlata.
(A fotókiállításon mondtam a Nagyinak, hogy balra tartással haladjunk, akkor tutin nem marad ki egy terem se, a végén ugyanoda fogunk visszaérni ;-)
Igaz, hogy manapság nem divat a "balra tartás", de....
Szóval kortárs emelet.
Nagyi sandít felém; balra tartás?
- itt már mindegy.... válaszolom miközben egyből felmértem, hogy vagy nagyon műveletlen vagyok, VAGY MÉG NEM ÉRTEM MEG VÁLTOZATLANUL A DOLOGRA - nem lesz gond, hogy a kiállítást melyik oldalon kezdjük és fejezzük be...
Tévelygünk, Nagyi döbbentem, tágra meredt szemekkel, olykor csukló hangot hallat - itt már nem segít, hogy magam már iskolázottabb vagyok nála - ketten együtt se érünk fel egy hozzáértő (műértő) egyeddel.
Együtt pillogunk, krákogunk, de, mivel nem vagyunk sznobok, hát meg se próbálunk úgy csinálni MINTHA...
Mennyi hatalmas ÜRES tér... milyen sok-sok remek foltmunkát lehetne itt kiállítani.... álmodozok elmerengve... egyszer csak megszólal a hangosbemondó (még jó, hogy voltam a mosdóban, különben.... ott helyben...nagy hirtelen....)
- Kedves Látogatóink!
2 perc múlva a kiállítás bejáratánál tárlatvezetés indul!
Nagyi abban a szent pillanatban elkezdett szó szerint rohanni a legközelebbi nagy terembelső felé.
Alig győzőm a nyomdokában, hiába, az én 52 évemmel az ő fürge 74-ét nem tudom überelni....
A fenébe, gondolom, én, most mi a tosz van, úgy érzi, hogy lemarad a tárlatvezetésről ( ;-) ;-) és azért sprintel gyorsan, hogy még időben odaérjen, avagy pont fordítva megijedt, hogy most még egy tárlatvezetés is....
Fuldokolva szó szerint a röhögéstől próbálom megkérdezni, hogy mi volt a koncepciója... persze, nem érti mit mondok, nem csodálom, még a könnyeim is csorognak...
Végre tisztázzuk, hogy nem, egyik verzió se játszik, egész egyszerűen VALAMI PIROSAT látott a sok kortárs szürke, barna, fekete, ízé színűben és fellelkesült reménykedve, hátha valami általa is értelmesnek, avagy ÉRTELMEZHETŐNEK vélt dologgal fog találkozni....
Lézengünk, tévelygünk még egy darabig, elég sűrűn felröhögcsélve---- oldalba bök, csináljuk már csendesebben, milyen ciki, mit gondolhat rólunk az üveges tekintettel sétafikáló teremőr - közlöm véle, nem izguljon szerintem rohadtul sokat tapasztalhatott már itt....
Végre elcsitulunk... mire megszólal - némi nem szándékos hatásszünetet tartva - Te, nekem innen nem kellene semmi!!!
De kár Nagyi! Pedig komoly indíttatásom volt, hogy betörök valamiért ;-) ;-)
Bár, sok alkotásnál éreztem, hogy ilyet simán én is tudnék, sőt, már az oviban is...
Sunnyogunk kifelé, megpróbálunk láthatatlanul elslisszolni a tárlatvezetés mögött (helyes kis csoport gyűlt azért össze, vannak vagy 20-an; előtte nem is látszott, hogy ennyien egyáltalán vannak ebben a nagy hodályban)
Megint megállapítom, hogy a hiba nyilván bennem van.
Kinek a pap, kinek a papné....
Az a szabadság,
ha nekem szabad nem szeretnem (kedvelnem) valamit,
az a szabaság,
ha valaki másnak esetleg ugyanazt szabad kedvelnie,
az meg pláne szabadság, hogy eközben egyik fél sem érzi úgy, hogy meg kellene győznie a másikat, ráadásul még a konyhakés se kerül elő ;-)
Sóhajtunk, na, ezt is túléltük....
Persze, startolunk kedvencem a mosdó felé.
Elvégre ellenőrizni kell, hogy minden szinten mormog-e....
Nagyi megvár kint az előtérben - naná, hogy plüssel bevont padon üldögél - megjövök, cuccolok, előkészülök az elmenetelhez - mindig sok motyóm van.
Elmerengve nézi a falat...
- Mi az a 312?
Megfordulok, megnézem az ajtót, amihez kiírták - válaszolok:
- a GÉPHÁZ.
- Hogyhogy gépház? - kérdi.
- Gondolom, hogy oda tartozik a lift, a világítás, meg efféle műszaki izék...
Emészti a hallottakat.
- Azt hittem, hogy a mosdók sorszáma....
- Áh, dehogy, MÉG NEM - csak most szavazták meg a kettős állampolgárságot ;-)
könnyeink megint csorognak, de korántsem irredenta indíttatásból....
Hazafelé a buszra várva kifogtam még két részeget....
az egyik egy
- Torgyán Józsi bá' utánzat (egyébként remekül csinálja...) osztja az észt az utasoknak -
mit nekem ez már a kortárs művészet után...
....munkásökölvasokolodacsapahovaköll, nanáhogypersze...
Szóval T.J hangján:
- állnak ezek itt mind cövekegyenest függőlegesen, mereven mindannyian!
Csöndben maradok - a magam hangján némán ; ő se volt éppen vízszintesen, bár ez az ő esetében valóban meglepő a dolog.
Szinesíti a várakozást nekünk.
Lelki szemeim előtt még lebeg a mormogó klotyi.... részeg szaktárs milyen remekül kommentálná az egészet :-) :-)
Azért még előtte a Vigadó térnél megmutattam a Nagyinak a kis királylány szobrát - nem látta még, szép volt, a Dunakorzón kivilágítva...
Számomra is újdonság volt egy másik szobor a
a kutyával játszó kislányé.
A blöki pofájában az elkapott labdával - no, végre egy kutya, akin nem kell számon kérni, hogy mutassa be az oltási igazolványát....
hö-hö-hö.
Ez is kortárs mű - mégis szép, érthető, gyönyörködtető - a manóba, mégis szeretem a kortárs művészetet, pedig nem is elvont ;-)
Ha a Művészetek Palotájába koncertjegyet vesztek - sokan nem tudják -, akkor a jegy megvásárlása és az előadás közötti időszakban (ami lehet napok, vagy akár hetek is) megnézhetitek a koncertjegy bemutatása mellett az épületen belül lévő Ludwig Kortárs Múzeum éppen aktuális ideiglenes (ill. állandó) tárlatát (tárlatait).
Vasárnap záródott a Martin Munkácsi fotókiállítás.
Én már láttam, de mivel a barátnőm koncertjegyet vett, hát elkértem, hogy a Nagyit is bevihessem a fotókiállításra.
Mit is mondhatnék, számomra másodszor is ajándék volt, hogy megnézhettem.
Anyukám (alias Nagyiiii) szintén élvezte.
Nem is Munkácsiról szeretnék most írni, bár csatolnám az egyik kedvenc fotómat Tőle:
hanem alapvetően az egész MÜPA - Ludwig Múzeumbeli látogatásról.
A Nagyi még nem járt a MÜPÁ-ban... kitárgyaltuk a modern építészetet, az oly izgalmas témákat, hogy merre vagyon a ruhatár és az X. Kiadó által (a belső térben üzemeltetett) igen szép készlettel rendelkező művészeti könyvesbolt árait - naná, hogy nem a mi pénztárcánkhoz van szabva....
Élvezettel meséltem neki, hogy a művészetek e házában kedvenc helyem:
A MOSDÓ....
Persze, az egész világban ez a kedvenc helyem, miszerint mindig boldog vagyok, ha látok ilyen műintézményt, és bejutok és időben és számtalanszor, na nem ragoznám problémáim hosszú sorát ;-)
Te! Nagyi! (még sose járt a Müpában...)
Ilyet Te még nem láttál!
- képzeld, csodás;
- először is nyugodtan leülhetsz a műanyag WC-deszkára....
- másodszor, mikor felállsz, akkor figyelj majd hátra, fertőtlenítő lötyi lesz és körbe forog az egész deszka, mire körbe ér, már szárítva is van.... mindezt izgi mormogás közepette :-) :-)
(hogy tetszhet ez a gyerekeknek - lásd - nékem is....)
Mikor a Müpa megnyílt x éve, akkor annyira élveztem, hogy ott álltam és egymás után 4-szer 5-ször megnyomtam a gombot, hát valami isteni volt :-)
Otthoni családtagom - érzem, hogy most tagadott ki engem, e fontos információ közlése miatt ;-)
Mostanában már vissza fogom magam - hiába az ember a kor előrehaladtával már tud uralkodni magán - most már csak kétszer mormogtatom körbe minden klotyizásnál ;-)
NEKI IS TETSZETT!
Látod; - mondom néki, ez már nyugat, semmi félbalkán...
Jelzem, ha elhagyjuk nyugat felé a határt, akkor az valahogy a mosdókon is látszani szokott - kivéve, ha túl sok magyar honfitársunk, vagy turista (tehát nem helybeli....) járt arra éppen mostanában.... khmmm.....
Nos, szóval megcsodáltuk Munkácsit, sokan voltak, aznap zárt a kiállítás...
- Figyelj Nagyi!
Ha már itt vagyunk és ingyen lehet bemennünk; akkor nézzük meg a másik két kiállítást is.
Bár, volt némi sejtésem, hogy nem fogok mély nagy izgalomba jönni, lett lévén, hogy nem vagyok igazán oda a kortárs művészetért (legalábbis azért nem, amit ez alatt IGAZÁN szoktak érteni), mondjuk a performance se az én világom.... így van ez.
A kortárs tajvani tárlatot nem fikáznám, mert ott néhány dolog azért még csak-csak... mondom néhány...
De, a legfelső emelet az állandó tárlat!
Mit is mondhatnék, nem létezik az a pénz, amiért én ott teremőr lennék....
Tuti, hogy rövid időn belül úgy érezném, hogy depresszióba merülök és az öngyilkosság a múzeumból kivezető út...
Más múzeumokban történő látogatáskor rendszerint akár a barátnőmmel, akár az anyukámmal megyek időnként, a következő megállapítások, sóhajtozások szoktak elhangzani:
- ezt is elfogadnám,
- ezt is hozhatod a szüli(név) napomra, oké, megvárhatom a karácsonyt is éppen,
- nem fér el a falomon, de azért nem utasítám vissza...
Kerámiák, dísztárgyak esetében (jellemzően most ókori - antik, vagy időben közelebbi szecessziós műtárgyakra értendő)
- simán használnám,
- ezt is kérem.
Ékszerek esetében (sírból, akár barbár, meg rég eltűnt, kihalt népek "nyomából")
- ezt most is lehetne hordani,
- egye fene meglephetsz vele....
szóval ilyen áradozások (álmodozások) szoktak lenni.
Tehát felsőszint; kortárs magyar művészet tárlata.
(A fotókiállításon mondtam a Nagyinak, hogy balra tartással haladjunk, akkor tutin nem marad ki egy terem se, a végén ugyanoda fogunk visszaérni ;-)
Igaz, hogy manapság nem divat a "balra tartás", de....
Szóval kortárs emelet.
Nagyi sandít felém; balra tartás?
- itt már mindegy.... válaszolom miközben egyből felmértem, hogy vagy nagyon műveletlen vagyok, VAGY MÉG NEM ÉRTEM MEG VÁLTOZATLANUL A DOLOGRA - nem lesz gond, hogy a kiállítást melyik oldalon kezdjük és fejezzük be...
Tévelygünk, Nagyi döbbentem, tágra meredt szemekkel, olykor csukló hangot hallat - itt már nem segít, hogy magam már iskolázottabb vagyok nála - ketten együtt se érünk fel egy hozzáértő (műértő) egyeddel.
Együtt pillogunk, krákogunk, de, mivel nem vagyunk sznobok, hát meg se próbálunk úgy csinálni MINTHA...
Mennyi hatalmas ÜRES tér... milyen sok-sok remek foltmunkát lehetne itt kiállítani.... álmodozok elmerengve... egyszer csak megszólal a hangosbemondó (még jó, hogy voltam a mosdóban, különben.... ott helyben...nagy hirtelen....)
- Kedves Látogatóink!
2 perc múlva a kiállítás bejáratánál tárlatvezetés indul!
Nagyi abban a szent pillanatban elkezdett szó szerint rohanni a legközelebbi nagy terembelső felé.
Alig győzőm a nyomdokában, hiába, az én 52 évemmel az ő fürge 74-ét nem tudom überelni....
A fenébe, gondolom, én, most mi a tosz van, úgy érzi, hogy lemarad a tárlatvezetésről ( ;-) ;-) és azért sprintel gyorsan, hogy még időben odaérjen, avagy pont fordítva megijedt, hogy most még egy tárlatvezetés is....
Fuldokolva szó szerint a röhögéstől próbálom megkérdezni, hogy mi volt a koncepciója... persze, nem érti mit mondok, nem csodálom, még a könnyeim is csorognak...
Végre tisztázzuk, hogy nem, egyik verzió se játszik, egész egyszerűen VALAMI PIROSAT látott a sok kortárs szürke, barna, fekete, ízé színűben és fellelkesült reménykedve, hátha valami általa is értelmesnek, avagy ÉRTELMEZHETŐNEK vélt dologgal fog találkozni....
Lézengünk, tévelygünk még egy darabig, elég sűrűn felröhögcsélve---- oldalba bök, csináljuk már csendesebben, milyen ciki, mit gondolhat rólunk az üveges tekintettel sétafikáló teremőr - közlöm véle, nem izguljon szerintem rohadtul sokat tapasztalhatott már itt....
Végre elcsitulunk... mire megszólal - némi nem szándékos hatásszünetet tartva - Te, nekem innen nem kellene semmi!!!
De kár Nagyi! Pedig komoly indíttatásom volt, hogy betörök valamiért ;-) ;-)
Bár, sok alkotásnál éreztem, hogy ilyet simán én is tudnék, sőt, már az oviban is...
Sunnyogunk kifelé, megpróbálunk láthatatlanul elslisszolni a tárlatvezetés mögött (helyes kis csoport gyűlt azért össze, vannak vagy 20-an; előtte nem is látszott, hogy ennyien egyáltalán vannak ebben a nagy hodályban)
Megint megállapítom, hogy a hiba nyilván bennem van.
Kinek a pap, kinek a papné....
Az a szabadság,
ha nekem szabad nem szeretnem (kedvelnem) valamit,
az a szabaság,
ha valaki másnak esetleg ugyanazt szabad kedvelnie,
az meg pláne szabadság, hogy eközben egyik fél sem érzi úgy, hogy meg kellene győznie a másikat, ráadásul még a konyhakés se kerül elő ;-)
Sóhajtunk, na, ezt is túléltük....
Persze, startolunk kedvencem a mosdó felé.
Elvégre ellenőrizni kell, hogy minden szinten mormog-e....
Nagyi megvár kint az előtérben - naná, hogy plüssel bevont padon üldögél - megjövök, cuccolok, előkészülök az elmenetelhez - mindig sok motyóm van.
Elmerengve nézi a falat...
- Mi az a 312?
Megfordulok, megnézem az ajtót, amihez kiírták - válaszolok:
- a GÉPHÁZ.
- Hogyhogy gépház? - kérdi.
- Gondolom, hogy oda tartozik a lift, a világítás, meg efféle műszaki izék...
Emészti a hallottakat.
- Azt hittem, hogy a mosdók sorszáma....
- Áh, dehogy, MÉG NEM - csak most szavazták meg a kettős állampolgárságot ;-)
könnyeink megint csorognak, de korántsem irredenta indíttatásból....
Hazafelé a buszra várva kifogtam még két részeget....
az egyik egy
- Torgyán Józsi bá' utánzat (egyébként remekül csinálja...) osztja az észt az utasoknak -
mit nekem ez már a kortárs művészet után...
....munkásökölvasokolodacsapahovaköll, nanáhogypersze...
Szóval T.J hangján:
- állnak ezek itt mind cövekegyenest függőlegesen, mereven mindannyian!
Csöndben maradok - a magam hangján némán ; ő se volt éppen vízszintesen, bár ez az ő esetében valóban meglepő a dolog.
Szinesíti a várakozást nekünk.
Lelki szemeim előtt még lebeg a mormogó klotyi.... részeg szaktárs milyen remekül kommentálná az egészet :-) :-)
Azért még előtte a Vigadó térnél megmutattam a Nagyinak a kis királylány szobrát - nem látta még, szép volt, a Dunakorzón kivilágítva...
Számomra is újdonság volt egy másik szobor a
a kutyával játszó kislányé.
A blöki pofájában az elkapott labdával - no, végre egy kutya, akin nem kell számon kérni, hogy mutassa be az oltási igazolványát....
hö-hö-hö.
Ez is kortárs mű - mégis szép, érthető, gyönyörködtető - a manóba, mégis szeretem a kortárs művészetet, pedig nem is elvont ;-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
