Időszámítás ( S ) előtt és után...

A látvány - férfiasan tökéletes.

Izmos, mokány alkat.
A fülei...hmmm....isteniek... sóhajtozni, simizni, puszilgatni.
Az illata jó (na, ez idővel persze, azért változhat).
Szórakoztató személyiség.
Mikor megkérdezték, hogy befogadjuk-e ideiglenesen, mondjuk kb 10 napra, hát már, hogy a csudába ne.
Amikor sötétben este jött és megláttam, kicsúszott a számon, miszerint ; "hogy nézel már ki" - olyan, vagy a sötétben, mint egy denevér.
A SZÁLLÍTÓ (aki NEM volt azonos Jason Statham-mel) mondta, hogy ne izguljak, nappal is olyan :-) :-)

Jöttek mellé üzenetek, hogy és miként kell őt táplálni.
Na, erkölcsi hírek is... miszerint nagy kanos - sajnos, kalandjai számát nem tudtuk meg.
Megjelenése alapján nem csodálkoztunk már semmin sem :-)

Első döbbenetünk az volt, mikor megkérdeztük, hogyan hívják (hívhatjuk), mire a válasz tömör volt és túlságosan egyszerű, miszerint SÁNDOR a neve...

Hogy hívhatnak egy ilyen pasit Sándornak :-(
Még a szánk se állt rá, nem hogy az agyunk.
Nálunk végül Sanyi, Sanyóca lett az itt töltött napok alatt.

Igen jól beilleszkedett, már első este.

Sanyóca családja hamar lebukott, hogy ő bizony ágyban blöki... akár engedéllyel, akár nélküle...

Egy igazi macsó hím hamar megtalálja az ágyhoz vezető utat, pláne egy olyan helyen, ahol csak és kizárólag nőstények laknak :-)
Sanyi - mintha mindig nálunk lakott volna, remekül magáévá tette a házirendet.
Miszerint, ha a konyhában történik valami, akkor az mindig nagy érdeklődésre adhat okot... ügyesen beállt a sorba, mikor valami csemege fincsi osztogatás volt.
Vagy főzés során, tudta, hogy lepottyanhat EZ + AZ.
A hűtőnyitás hangjára ő tudott a leggyorsabban startolni a lakás bármely pontjáról.
Egyben azt hitte, hogy a hűtő azért van, hogy busa nagy fejét rögtön és azonnal benyomja rajta :-)

Sanya szexi... mivel a k---ja fehér és világít még a sötétben is... Mit mondjak, sok férfi megirigyelné tőle ezt :-)
Sanyóca hangja... hát, az egy külön élmény... mi még ilyet nem is hallottunk.
Nálunk most is két blöki él (állandóan) és kettőt sajnos már eltemettünk.
De ilyen hangja nem volt senkinek !
Az a kunyizó, nyüffögő, bőgésszerű izé... némi férfiasabb vakkantással fűszerezve...

Természetesen már első este kipécézte magának a saját nőstényét... hölgy családtagomat. Folyton a nyomában járt, úgy nézett rá, mint egy istennőre.
Végig így volt, míg nálunk lakott.

Kezdtem úgy érezni, hogy ez a csodálatos kapcsolat már-már lassan szerelem...



Rögtön belopta magát a szívünkbe.
Tervek tömkelegét álmodtuk meg, hogyan lehetne Sanyócát elcsaklizni eredeti tulajdonosaitól ;-)
Természetesen azzal kezdve, hogy a "gyereket" nem adjuk vissza...
Hogy lehet már Sanyi nélkül tovább élni?
Mi lesz, ha soha többé nem látjuk (érezzük, halljuk)...
Mi lesz, ha többé nem harapdál gyöngéden fogak nélkül szinte  - fület, arcot stb.stb.
Mi lenne, ha világkörüli útra küldenénk a gazdáit?
Reménykedünk, hogy télen síelnek és Sanya nálunk landol mondjuk egy hétre, vagy tíz napra...
Elvégre nem érdemes síelni elmenni 2-3 napra...

Milyen jót karácsonyoznánk együtt :-)  Felesleges őt vidékre rángatniuk egy pár napra a hidegben...

Szívünk már megszakad Sanya nélkül...
Sanyát akarjuk... Nem a Tiétek, most már a miénk... ;-) 

és eljött a gyász napja... :-(
Mikor eljöttek Sanyócáért...

Megváltozott az életünk... mert volt időszámítás Sanya előtt és van Sanya után :-(
Az élet már soha többé nem lesz ugyanolyan...

Azóta a lakás különböző pontjain (sőt a kertben is, lehetetlen éjszakai időpontokban, de tényleg) vonítunk az éjszakában is: ...SANYiiiiiiiii..... Sanyiiiiii.....
A környéken biztosan azt hiszik, hogy valami menő csávó után bőgnek a csajok, és nem is tévednek túl nagyot.

Imádunk Sanyi...

és ha soha többé nem adjátok vissza őt "megőrzésre", akkor igen komoly következményekkel számolhattok...

A juhászat egy nagyon bonyolult tudomány... (én már csak tudom ;-)

A hírekben jelezték, hogy három egyetemen is felnőttképzési formában ( 200 óra ) juhászképzés indul.

Szaporodásbiológiát és takarmánygazdálkodást is tanítanak.

Eredeti idézet lejjebb található, összefoglalnám személyes véleményemet, több évtized alatt kialakult tapasztalatomat.

Immár 56 éve Juhász vagyok.
Egyetértek vele, hogy óriási lemaradás van juhászat és Juhászat terén.
Szerény véleményem szerint NEM egymillió juh van az országban, hanem jóval több.
Nap mint nap ezt tapasztalom, ha a médiát, az állítólagos statisztikákat veszem figyelembe, illetve egyszerűen csak kiteszem a lábamat a saját legelőmről és közösségi helyeken megfordulok (természetesen a kreatív rendezvények kivételt képeznek :-)

Egyik legnagyobb problémát abban látom, hogyan a magyarországi juhállomány egy része határozottan süket és vak. Igaz, hogy régóta tudjuk, hogy vaktyúk is talál szeget.
(Ez utóbbival viszont ki lehet váltani a vasutánpótlás gyógyszertári költségeit).

Íme, egy kedvencem fotója (fotó kölcsönözve a Wallisi feketeorrú juh - törzstenyészet-től - igen, Ön jól érzékeli, ez volt a reklám helye :-)

 

Itt jól láthatóan a jószág szeme nem is látható, hát, hogy láthatna, akkor vele...
Ezt kompenzálja viszont a nyelve, amit határozottan, rendszeresen fejleszt, karbantart, - mivel izmos szervről van szó, ezért kitartóan tudja használni hosszútávon is.
Általában 4 éves periódusonként lecseréli a nyálkészletét is.

Amúgy én nem érzem a saját életemben, hogy a Juhászat nagy sebességgel fejlődne, inkább visszafejlődést tapasztalok mindenféle téren.
Az új technológiák nagyon érdekel(né)nek.

A takarmányozási ismereteimet megfelelőnek tartom (lásd turis vásárlások, leárazott, akciós termékek intenzív figyelése és beszerzése a boltokban).

Új módszereket nem tudtam hasznosítani a genetikában, ezen a téren határozottan konzervatív voltam.

Hát,... na, jó... ennyi idős koromban már bevallhatom, hogy valószínűleg a néhány ezer elméleti ismerethiánnyal küzdő Juhász közé tartozom, de minek hazudjak már a hátra lévő kis időre...

Valóban, egyre inkább úgy érzem, hogy nem vagyok versenyképes, főleg a munkaerőpiacon :-(

"A juhászat nagyon bonyolult tudomány, nagyon nehéz állattal foglalkozni."

Hát, már, hogy a franca ne, mikor annyi, de annyi ÁLLAT VESZ KÖRÜL, hogy lassan már azt se tudom, hogy fiú v. lány Juhász vagyok-e...


"Ez egy néma állat, a baját sem nagyon közli, nagyon kell érteni hozzá"

DE, DE, IGEN, !    K Ö Z L I , csak süket fülekre talál főleg a Kossuth téri karámeligazító környékén.

A szaporodásbiológiával is problémáim voltak :-(
Nem teljesítettem a tőlem - joggal - elvárható rekonstrukciót :-(

Nem tudom, hogy mit hoz(hat) a jövő, talán, hogy világ juhászai és Juhászai egyesüljetek !
(De, ne egymással... nem jó a belterjesség !)

Lejegyezte:
Juhász Zs, miközben a sarkát Mofli és Töffencs blöki nyalogatta, nehezményezve, hogy sehol egy jó kis szőrös jószág, pedig milyen jó lenne őket hajkurászni a kertben ;-)

Forrás:
http://index.hu/gazdasag/2014/08/08/a_juhaszat_nagyon_bonyolult_tudomany/



"...mezőgazdasági szakképzésünk eléggé elmaradt ezen a területen, juhászokat legalább két évtizede nem képzünk, óriási lemaradásunk van a juhászat területén, ma a rendelkezésre álló egymillió juhból körülbelül ötszázötven-hatszázezer bárányt tudunk értékesíteni, ami messze elmarad az európai átlagtól.
A juhászat, illetve a mezőgazdaság nagy sebességgel fejlődik; új fajták, technológiák, takarmányozási ismeretek jelennek meg, új módszerek vannak a genetikában. 
A néhány ezer juhász elméleti ismerethiánnyal rendelkezik, ezt szeretnénk pótolni, ahhoz hogy versenyképesek legyenek, előre kell lépnünk.
A juhászat nagyon bonyolult tudomány, nagyon nehéz állattal foglalkozni. 
Ez egy néma állat, a baját sem nagyon közli, nagyon kell érteni hozzá, a szeméből, a mozgásából, az életjelenségeiből a bajokat fel kell tudnia tárni egy juhásznak, ezen túlmenően új takarmányozási ismereteket, genetikát, kiválasztást, szelekciót és szaporodásbiológiát is kell tanulniuk. 
Csak egy példát mondok: tudáshiány miatt a mesterséges termékenyítés ma már nem éri el a két százalékot a juhágazatban, anélkül pedig igazi fejlődés nem képzelhető el..."

Végérvényesen itt a tavasz...

ez nem csupán abból látszik, hogy a hóvirágom már elvirágzik és gyönyörűen pompázik már hosszú hetek óta a sárga téltemető, hanem a kertben hol itt, hol amott sorra nyílnak a sárga, liláskék krókuszok.

Főként abból állapítom meg, hogy ma reggel (a tavasz második napján) a kertben mit látok meg először?
A kukámat lesz@...ta egy madárka.
Kérem itt szabad vélemény-nyilvánítás van.
Elmúlt a tél, a madarak is "pofáznak".
Mit neki tisztelet meghasonlók.
A macskámat is lesz...-ná, ha tehetné.
Ez utóbbi meccs még nincs lejátszva, elvégre Saci eléggé harcos egy példány, olykor átmegy véres hentessé, aminek időnként horrorisztikus nyomait is meglelem.

Szóval, tavasz van.
Sűrűsödnek majd a kerti események.
Lehet kint teregetni.
Azt a meg a legyek szeretik megtisztelni ezzel-azzal, ami olykor nehezen kimosható.
A kerti bútoron pl. örökre ott marad olykor.

Nem nyomozok a madárka után.
Itt kérem demokrácia van.
Szerintem azért csinálta, mert télen nem tudom kislagozni a kukát.
Úgy érezte, ELÉG VOLT MÁR.
A kukámnak lehet, hogy szerencséje lesz.

Jönnek a választások...
A kutyakaksi is gyűlik a kertben, amikor látja az ember, hogy sok van már, akkor bizony ki kell lapátolni a cuccost, különben elborít minket.
Végérvényesen itt a tavasz :)

... az milyen már, hogy félálomban...

a csipáimat még ki sem törölve, félig csukott szemmel, tétova, idétlen béna mozdulatokkal próbálom az ágy szélén ülve felhúzni a zoknimat, mikor pont abban a pillanatban ásít a blöki és a fogazatai között csattan a lábfejem???...

Unatkozik ? Netán magányos ? Túl csöndesek az éjszakái ?

Tartson francia bulldogot !



Nincs férfi az életében?

Tartson francia bulldogot !

(Mindig tettre készen falánk, kiváncsi Önre, olykor ostobán tud nézni - ne higgyen neki, ez csak álca ! De, valójában megvan a magához való esze.)
Zabál és pukizik.
Olykor süketnek tetteti magát - mint egy férfi ;)

Szeretne olykor jót nevetni ?
Vicces dolgokra vágyik ?

Tartson francia bulldogot !



Nem bírja a franciákat ?

Akkor tartson angol bulldogot ! :) :)

Unatkozik ? Netán magányos ? Túl csöndesek az éjszakái ?
Vegyen fel személyi kölcsönt - hosszú távú, szórakoztató befektetés egy bulldog :) :)

Az amatőr mókusfotózás veszélyeiről (lengyelországi tapasztalatok, nem csak lengyeleknek)

http://alvolovagokfoldje.blogspot.hu/2012/06/az-amator-mokusfotozas-nehezsegeirol.html?showComment=1340369293236#c8758613678323668352

Ha bírod a mókusokat, akkor kukkants el a fenti linkre :-)

Egér szeletelő 2 az 1-ben kés és hámozó

kapható a lealkudtunk.hu-n... olvasom a hírlevélben.
Extraként 3 féle levehető és cserélhető fejjel...

Most mi lesz szegény macskámmal?
Ráadásul szerencsétlennek csak egy feje van... ;-) ;-)

Erről eszembe jut, hogy 15 éves koromban un. "gyakorlatra" kellett menni a gépíró iskolából.
Én az egyik belvárosi önkormányzathoz lettem küldve.
Volt ott egy nyolcvan körüli (vagy csak nekem tűnt akkor annyinak?) úriember, aki nagyon büszke volt rá, hogy ő tanácsadóóóó.
(Későbbi munkahelyeimen megszoktam, hogy ez azt jelenti, hogy protekciós valaki, sokszor régi bútordarab, és a lényeg az, hogy pénzt fizessenek neki sokszor a semmiért).

Szóval ez az úriember eléggé fent hordotta az orrát.
Egyszer megkérdezte, hány éves vagyok. Gondolom a korom irritálhatta.

Közölte velem, hogy rám nem lesz szükség.
(Bátorítsuk a fiatalokat az élet várható viharaival kapcsolatban)
Mert a gépírók ki fognak halni, jönnek a számítógépek és nem kell ember.
Vicces, mert most ott tartunk, hogy a földön több milliárd ember gépelget... számítógép ide, számítógép oda.
Csak az a különbség, hogy e tevékenységet 2 újjal, vagy 10 újjal teszik-e.

Saci cicámmal kapcsolatos havi költségvetésem jóval meghaladja a közel 2 ezer forintot.
De, szeretem a hagyományos megoldásokat.
Azt hiszem maradhat a cicus :-)
Igaz, van némi hiányossága; nem szeletel... ;-) 

EGÉR SZELETELŐ 2IN1-BEN KÉSHÁMOZÓ

4.990FT HELYETT1.990FT

Mit szólnál egy kisegérhez a konyhában, ami sajtot rágcsál?
Nem hangzik túl jól? Mégis ő lesz a kedvenced…

... miben vagyok közös én és a macskák? ...

Mindig imádtunk a cicáink hasa alján egy idő után megjelenő lecsüngő bigyót, amit jó volt fogdosni, meg egyáltalán, egy macsek attól macsek, hogy ilyenje van :-)
Mi családon belül nemes egyszerűséggel "lebernyegnek" nevezzük, mivel lötyög, ha futnak, meg egyáltalán.
Ha idegen macsekot látunk és termetes lebernyege van, akkor elsőként mindig azt jegyezzük meg (némileg irigykedve), hogy "látod, milyen szép lebernyege van???"

Sacikámnak nincs lebernyege :-(
Gondoltuk, hogy azért, mert ivartalanítva lett, és műtét előtt anno volt még neki is, de műtét óta nincs.
Nehezteltünk is a dokira, hogy kiműtötte a macskánk egyik ékességét :-)
Némi reklamáció felmerült bennünk, de aztán hagytuk, régóta ismerjük a doki, ha ellopta a lebernyeget, hát ellopta.... :-(

Nagyi szépséges vörös macskájának Turpinak egy ideje lebernyege van.
Naná, hogy elsőként ezt igyekszem megfogdosni stb. stb...

Nagyi meséli, hogy az egyik szomszédasszonya is megfogta (pfuj... potyázó....) és közölte kétségbe esve, hogy ez daganat.
Áh, ez egy marhaság - mondtam én, akkor a fél világ tele lenne daganatos macskákkal, főleg jól kifejlett kandúrok esetében.

Nagyi mondta, hogy úgyis megy az állatorvoshoz...
Én mondtam, hogy nem kellene szóba hoznia, ez egy teljesen egészséges dolog és még szép is :-)

Persze, makacs és soha nem hallgat rám...
Doki rövid, tömör válasza:
- ez nem daganat ! ... hát.... ez   h á j .... !!!  

:-) :-)

Nos, igen. Kandúroknál sűrűbben fordul elő.
Eleve olyan nagy darab drabák.
Churchillnek is volt....

Az "anyag" újrahasznosítása - avagy ötlet parlamenti honatyáinknak ;-)

Az a jó a konyhám ablakában, hogy  - szórakoztató.
Mosogatás, főzés közben el lehet mélázni, valami mindig történik kint a kertben.
Megfigyelek mindent (Mrs. Columbo)
Madárkák jönnek-mennek (olykor többé sehova :-(
Cicám settenkedik, vadászik (a nagymacska rokonait le sem tagadhatná, mondjuk oroszlán, tigris és társaik nem feltétlenül vállalnák fel ezt a rokonságot :-)

Lesem a ma reggeli fejleményeket.
Macsek gondosan ásni kezd egy jó nagy lyukat.
Elvetemült tekintettel buzgólkodik.

Végül elégedett fejjel pucsit és elhelyezi a reggeli elhelyezni valót a gödröcskében.
Rendesen, gondosan, szépen betakarja, körbe karmolássza (gereblyézi :-) a környéket .

Vidáman elugrizik.
Két perc sem telik bele megjelenik a két kutyám.

Töfike a bulldog bősz ásásba kezd.
Moflicsek a mafla szőrmók fölötte magasodik és nagy érdeklődéssel figyeli, hogy a másik dolgozik.
Úgy vár, mint nyugdíjas a postásra. 
Töffencs tömi magába a "cuccost" - fene a gusztusába, évek óta ezt csinálja, néha sportot űz a két blöki belőle, hogy melyik szerzi meg a csemegét :-(
Mofli bámul.
Végül Töfike távozik elégedett fejjel.
Moflié a maradék, rém boldog...

S, nekem eszembe jut, hogy az egyik családtagom (nevét jótékony homály fedje), milyen lelkesen lehajol időnként a Lényekhez és gügyögő hangon mondja, hogy ;... p u s z i i i ...

;-) ;-)

Utóirat:
barátnőméknél két tengerimalac lakik.
Reggel az egyik családtag mindig köszön nekik:
"Naaa, mi van idióták?"

...a családon belüli erőszak visszaszorításáért......2.

Ma nálunk is dúlt az erőszak otthon.

Tavasztól őszig a bejárati ajtó nyitva van nálunk (ha otthon vagyunk :-)    - kertes ház lévén - de, fel van akasztva egy függöny, hogy járjon ugyan a levegő, de mégis takarjon a tűző napsugártól.

A fürdőszobában éppen az emberi lét egyik legfontosabb tevékenységével voltam elfoglalva....    ;-) ;-) 
mikor jő a macskám, oda dörgölődzik a lábamhoz, közli kényeskedve, hogy nyauuuuu....
A függöny alatti résen megjelenik a bozontos kutyusom Moflika feje.
Macsek egy villámgyors ugrással ott terem és se szó, se beszéd lekever egy nagy pofont Moflikának (aki egyébként legalább 10 x nagyobb nála...)
Moflika azonnal visszanyargalt a kertbe.

Cicus elégedetten slattyog tovább a lakásban, mint ha mi se történt volna...

Mindez villámgyorsan zajlott le.
Egy hang nélkül :-)

Most elgondolkodtam, hogy vajon a macsek hányszor terrorizálhatja a két kutyusomat ?  ;-) ;-)

Hiába, jó tudni, hogy ki az úr(nő) a házban...

Szombati program : 4. NOÉ-s találkozó és örökbefogadó nap - 2012. április 14-én

Moflika közölte velem, hogy mint volt menhelyes lakó feltétlenül szeretne részt venni a találkozón, hogy láthassa a régi haverokat.
(Szerintem csak fel akar vágni vele, hogy dicsekedjen, hogy neki még mindig van gazdija, hadd irigykedjen a falka / banda :-)
Mondtam neki, hogy teljesen kizárt, mert "anya" felvonul a jelzett időpontban a Rákos úti rendelőbe, ahol nyílt egészség-nap van - SZIGORÚAN KÉTLÁBÚAKNAK - ahol remek vizsgálatokra lehet menni beutaló nélkül, és megtudhatom, hogy még a földgolyón fogok tartózkodni egy darabig "mérgesítve" néhány embert.

Emlékeztettem rá, hogy különben se vett erre a hónapra bérletet magának, jegye meg nincs, a NOÉ meg messze van, személyi kölcsönt kellene felvennem, hogy eljussunk odáig.
Moflicsek most elvonult a kertbe és duzzogva utál, miközben napozik.

A tekintetét hál'istennek nem látom, mert takarja a bundija, mivel nem telik kozmetikusra (sicc !)

Egész életemben nem látott engem kozmetikus, bezzeg Mofli legalább egy évben kétszer eljár ilyen helyekre, tiszta luxusnőci...

Amúgy a pénzhiány kapcsán már felhívtam a figyelmét a francia konyhára, mivel évek óta rengeteg csiga "terem" a kertben, igazán szüretelhetne. Erre tudomásomra hozta, hogy jobban szereti Laci bácsi konyháját, és különben is... ahogy öregszem egyre extrémebb ötleteim vannak.

Na, hát ilyen nemzedéki és lábellentéteink vannak.
Ja, közben a francia bulldog Töfike szép csendben úgy csinál, mintha süket lenne és nem is érzékelne a helyi konfliktusból semmit, de ravaszul két röfögés közben lesben áll, hogy mikor potyog le a konyhában egy kis almahéj...

:-) :-)

"Tisztelt Támogatónk, Örökbefogadónk!

Ismét egy remek, szórakoztató családi programra invitálunk mindenkit.  Immár 4. alkalommal rendezzük meg NOÉs találkozónkat és örökbefogadó napunkat.

Április 14-én a NOÉ Állatotthon területén (Budapest, XVII. kerület, Csordakút utca vége) 10 órától 15 óráig várjuk az érdeklődőket, korábbi örökbefogadóinkat és új gazdijelöltjeinket.

Ezen a napon mutatkozik be az Állatotthon legújabb lakója Linda, a galléros pávián hölgy. Linda beköltözését több mint 1 éves előkészítő munka előzte meg. Ez a projekt nem jöhetett volna létre támogatóink, önkénteseink segítsége nélkül, melyet ezúton is köszönünk! Linda szeretettel várja az érdeklődő látogatókat, a NOÉ gazdasági udvarán található luxuslakosztályában.

Egész nap érdekes programokkal várjuk a kicsiket és a nagyokat egyaránt. Gyerekeknek arcfestés, állatsimogató és játszóház, sport és táncbemutatók, kézműves foglalkozások. Nagyobbaknak kutyás bemutató és keverékkutya szépségverseny nem csak NOÉs kutyáknak. Nevezés a helyszínen 12 óráig.

Adóbevallását elkészítik a rendezvény helyszínén 2.000 Ft--ért (nem alap bevallás esetén 5.000 Ft-ért), mely teljes összeg a NOÉ-t támogatja.

 A rendezvényre szeretettel várjuk a NOÉ Állatotthon Alapítvány egykori védenceit, de bármely saját állat is hozható, ha jól szocializált és egy évnél frissebb kombinált és veszettség oltása van, nincs fertőző betegsége.
A találkozóra a belépés ingyenes, de a három és négylábúaknak szigorúan csak oltási könyvvel lehetséges."

Forrás:
http://noeallatotthon.hu/index.php

Kertesházi jelzőrendszer (avagy Biztonságtechnika & Vagyonvédelem, de nagyon)

Itt, a külvárosi kertesházi övezetben igen fontos szőrös vagyonvédelmi eszköz az ember régi barátja A KUTYA.
Bizony így, nagybetűkkel :-)

Négylábú barátainkat most nem dicsérném totálisan részletesen, aki ismeri őket, az tudja a lényeget:
családtag, aki mindig örülni fog nekünk (ha az otthoni "falka" egyéb tagjai esetleg éppen  n e e e m  is),
teste hátsó felén elhelyezkedő rövid, vagy hosszú kiegészítőjét a nap bármely szakában képes intenzíven lengetni, látszólag minden ok és érdekeltség nélkül is :-)

Fentieken túl is mindig (és különösen) népszerűek vagyunk nála, ha;

- kinyitjuk a hűtőszekrény ajtaját (v. a spájzét, ha van nekünk olyan),
- konyhai tevékenységbe kezdünk, mely túllép a mosogatáson (bár, néha még az is izgalmas számukra az elmosandó edényekkel kapcsolatban - ekkor ők nem értik, hogy miért is hisszük mi emberek, hogy szennyes, ami remek moslék illatot áraszt ...)
- tehát bármi felszeletelése, tisztítása, előkészítése (még a gyümölcshéj is rém gerjesztő tud nekik lenni)

Szóval, a blökik, akik őrzik a házat. (Vagy néha úgy csinálnak)
Tavasztól őszig meg pláne.
Ekkor nagy nyargalások vannak a kertkapuhoz hangos csaholással, izgatott szimatolás a kapu alatti keskeny sávban, sajnálják, hogy nem látnak át a szemükkel is a fémen :-)

A jelzőrendszer úgy működik, mint a 101 kiskutyában.
Valamelyik blöki elkezdi az utca egyik végén (vagy ne adj Isten, de egy szomszédos valamelyik utcában) és hullámzik a számunkra nem mindig értelmezhető hír, amit tovább adnak és egyre több eb csatlakozik a hírlánchoz :-)
Jóval előbb csaholnak, mint ahogy a ház elé ér az ugatás "tárgya".
Néha olyan is előfordul, hogy kimegyek az utcára és az égadta egy világon semmit és senkit se látok.
Ezek az un. "rejtélyes" riasztások :-)

Nálunk működik a rendszer, ha, valaki vélhetően idegen;

- a kiskocsmába menet meg merészel állni (vizelés :-(    cigarettázás,  helyben dülöngélés céljából)
- bárki(k) megállnak (vélhetően minimum két "egyed") beszélgetés céljából   (ja, már  a diktátorok rég megmondták, hogy ez tilos, mert csoportosulásnak minősül és igen veszélyes a fennálló rendszerre ;-)
- szórólap bedobálgató kétlábú (sajna, sokan vannak - sok ugatás)
- P O S T Á S !!!  aki bizony nem biztos, hogy csenget, pláne nem feltétlenül 2 x,
- kukaturkáló az un. "kukás napokon" - ez esetünkben hetente egyszer a csütörtök, még nemzeti ünnepen és karácsonykor is, ha akkorra esik a csütörtök. (Mert rendnek kell lenni és nem térünk el a "kuka"-naptól...)

Amúgy azt ugye tudjátok, hogy miért utálják (miért őrülnek meg annyira) a blökik a postásoktól?
Múltkor beszélgettem a miénkkel és mondtam neki, hogy hallottam egy műsorban, hogy azért, mert sok helyen járnak egy nap, és rengeteg információt hordoznak ezért (szagilag :-) és ez megzavarja a kutyákat, hogy töményen ilyen sokféle illat van egy ember megjelenésekor.
A mi postásunk képzett és naprakész, mosolyogva mondta, hogy igen, ő tudja, hogy "szaghordozó".

(Nem mertem megkérdezni, hogy jó, jó, de mi a helyzet a férjjel, mikor ő haza megy :-) :-)

Na, a mai viszonylag kora reggeli jelzésrendszerre vissza térve...

Sokáig néztem tévét, későn aludtam el, hát nekem korán volt, hogy még lakáson belül intenzív ugatás van.
Ha ez kb. fél percen belül nem fejeződik be, akkor az azt jelenti, hogy érdemes a kapu felé elnézni, mert ki tudja mi van.
Ja, és persze, zengett az egész utca.
Kimorzsoltam a csipáimat a szememből, kinyitottam az ajtót, a két kutya szinte megbolondulva, egymást lökdösve (szó szerint egymás hegyén-hátán) kirontott.
Félkómában botorkálok utánuk.
Kinyitom a postaláda rését, ejh, az álmosságtól még ez is nehezen ment.
Kikukkantok és megnyugszom.

Nem, nem hajnali betörő :-)

A mai korai területi behatoló két szerencsétlen, kétségbeesett tekintetű, zsemleszínű (vagy fahéj???)  mopsz volt, akik nem győzték húzni a kétlábú beosztottaikat :-) :-)

Baribori blogja

jóóóó...

Ha kedveled a nyulakat - is - akkor feltétlenül érdemes időnként ellátogatni hozzá :-)
Mivel, együtt élnek, egy fedél alatt  Arcimboldo-val, aki amúgy egy vérnyúl...

http://allatsagaim.blogspot.com/

Egy kis ízelítő a blogjából:

"Albérletes idegbetegségek

   Felriadtam az éjszaka kellős közepén. Körbenéztem, és halvány sejtelmem sem volt, hogy hol vagyok. Idegesen néztem körbe, próbáltam valamilyen támpontot keresni, hogy mégis el tudjam magam helyezni az országban, a lakásban, a világban. Megvallom, sokáig tartott, míg a sejtelmes félhomályban értelemmel ruháztam fel az ismeretlennek tűnő, vadidegen körvonalakat. Pedig már egy hónapja itt lakunk, újra Budapesten.

 

   Ezt a tájékozódási zavart elneveztem új lakás szindrómának. Egy barátom mondta, miután élete második költözését megejtette, hogy néhány év kellett hozzá, hogy megszokja az új helyét. Nos, mi annyit sosem lakunk egy lakásban. Maximum egy évet, de akkor már sokat mondtam. Szóval nem sok lehetőségünk volt megszokni az új helyünket. Az új lakás emiatt nekünk egészen mást jelent. Az albérlet hátrányai.

   Viszont ennek az a nagy előnye, hogy sehol sem vagyok otthon, hogy tényleg sehol sem vagyok otthon. Bárhol, idegen helyen, csak lehajtom a fejem, és már alszom is. Nem keresem a szoba ismert árnyait, az ágy otthonos kidudorodásait, a saját szagokat, illatokat a lakásokban, mert bárhol vagyok, akár otthon is lehetnék.

   Természetesen van plüssmacim, aki azért egy kis bensőséges hangulatot teremt a mások lakásában töltött éjszakákhoz. Ő Brumi, mr. Bean macija. Már készül róla a fotósorozat, hogy őt is megismerhessétek. Csak akkor van gond, ha külön utakon járunk, én meg a férjem. Mert akkor felmerül a kérdés, hogy kivel maradjon Brumi. Vigyem magammal az ismeretlenbe, vagy maradjon "otthon", az ismerős- idegenben? Az esetek nagy részében az otthon maradás mellett döntök, mert mégiscsak hülyén veszi ki magát, ha az idegenvezetőnő az esti eligazítás után a hóna alatt az alvómacijával tér nyugovóra. Ez amolyan személyes dolog. Brumi kint ül az ágyon napközben, mégis kellemetlennek találnám, ha bárki a megvetett ágyban látná.

   Már hét éve élek az új lakás szindrómával. Szerintem be kellene vezetni a pszichológia tankönyvekbe, mint a költözőmadarak gyakori pszichés tünetegyüttese. Igen, ez több problémát is takar. Például néha a bevásárlás után nem vagyok benne biztos, hogy merre induljak "haza". Pontosabban hova kell elszállítanom a vételezett élelmiszert. Néhányszor már zavartan toporogtam a buszmegállóban, hogy merre is van a hazafelé. Ciki? Ez van."

 

Ha szereted az állatokat, akkor egy nap két program a NOÉ Állatotthonban 2011. XI. 26-án szombaton

"2011. november 26-án szombaton, 10 és 15 óra között:

EGY NAP, KÉT PROGRAM:

MiniMenhely 7. születésnapi parti

7. születésnapját ünnepli a NOÉ Állatotthon legnagyobb speciális projektje, a MiniMenhely program.

7 éve mentjük a sintértelepi kutyákat
7 éve rehabilitáljuk a súlyosan bántalmazott, megkínzott kutyákat
7 éve töltjük velünk minden szombatunkat, szabadságunkat, szabadidőnket
7 éve kísérjük őket személyesen új otthonaikba
7 éve ... szinte hihetetlen ...

7 év alatt több,mint 1000 kutyát sikerült új családhoz juttatnunk!

Most egy családias születésnapi partira invitáljuk örökbefogadóinkat, támogatóinkat és minden kedves érdeklődőt.

Korábbi örökbefogadóinknak és védenceinknek apró ajándékkal kedveskedünk!

Fekete Állatos Nap

A mindenszentekhez kapcsolódó fekete állatokra veszélyes időszak után, most rájuk szeretnénk felhívni a figyelmet. Hiszen ők azok, bár acélosan csillog a szőrük, bár szőrük színe még jobban kiemeli értelmes szemeiket, bár a fekete slankít, mégis átsiklik felettük az érdeklődők szeme. Ők azok akik már beérkezésük pillanatában hátránnyal indulnak az örökbefogadásnál. Hogy miért van ez? Nem tudjuk, hiszen, talán pont ezért nekünk minden fekete állat a szívünk csücske.

Ez a nap most a fekete cicákról és kutyákról szól. Lehet velük ismerkedni, meg lehet őket szeretgetni, de ami a legfontosabb: örökbe lehet őket fogadni!
Minden fekete cica és kutya 

Egész nap gyerekprogramok, kvíz és ügyességi vetélkedők, zsákbamacska és kutya, házi sütemények, zsíros kenyér, forralt bor és forró tea várja a hozzánk kilátogatókat.

Szeretettel várunk minden érdeklődőt, korábbi örökbefogadónkat és örökbefogadni vágyókat.

NOÉ Állatotthon csapata"

Szatír Maci halála

... nos, Szatír Maci életem egyik legnagyobb rajongója volt.

Fiatalasszony koromban kezdett el rajongani értem, mikor jó néhány évvel kevesebb voltam még. Reggelenként, délután, este, bármely napszakban képes volt üldözni a szerelmével.
Billegtette a csipőjét, speckó hangon hőrgött és folyton meg akart róla győzni, hogy én vagyok a legszebb, a legokosabb, testem csodálatos, domborulataim egyszerűen fantörpisztikusak. Mikor további részleteket akartam tőle, képes volt az állítani, hogy egyszerűen egy matekzseni vagyok és 7 nyelven beszélek.

A szerelem vak - mint tudjuk - és nem áll tőle távol a cél érdekében hazugságokra sem vetemedni.
Valahogy egyoldalú volt a kapcsolatunk.
Csak ő rajongott értem.
Én menekültem.
Hajnalban, délben, éjfélkor.
Kitartó volt.
Képes volt a legváratlanabb helyeken és szituációkban elém ugrani és furi hangján udvarolni.
Röhögtem persze... néha így járnak a hímnem képviselői.
Hiába közöltem vele, hogy a rajongás nem kölcsönös.
Egyébként is méretbeli különbségek vannak közöttünk, a helyzet reménytelen.
Őt ez sem zavarta.
Fene se érti.

Kb olyan volt a kapcsolatunk, mint a viccben (amire már csak homályosan emlékszem, hát, persze...) mely szerint az elefánt és az egér szexel - szintén totálisan reménytelenül, semmi közös végkifejlet - ahol az elefánt lánynak fáj a foga, vagy valami hasonló történik vele - és miközben az egérfiú igyekszik piszkosul, hát az elefántlány felszisszen, mire az egér megkérdezi, hogy
"jaj, fájt Kicsim?"

Na így éltünk.
Nem átallott főzés és mosogatás közben is üldözni.
Dühös voltam és hol a röhögőgörcs, hol a zokogás határán tengettem az életemet.

Egyébként Szatír Maci eredetileg tengerész maci volt.
Régen elhagyta már persze a tengerészetet, tán akkoriban még, mikor még volt tengerünk (és nem Balatonnak nevezték).

Mivel sűrűn próbálta levenni a kis alsógatyóját (azt hivvén ,hogy tényleg meggondolom magam) hát valahogy az idők homályába vész, hogy mikor is történt, de e fontos fehérnemű elveszett neki.
Volt egy kis ingecskéje is, azt sűrűn levetette, gondolván, hogy bukok a mellkasára.
Minden próbálkozásom halott volt, hogy elhiggye... nem így van.
Különben sem bírom, ha egy férfinak szőrmentes a mellkasa én a szőrös pasikat szeretem.
Mondjuk megfordult a fejében, hogy ragaszt némi szőrt a mellkasára, de val'szeg nem talált egy olyan medvét, akit lenyírhatna e célból.
Külseje megkopott az idők folyamán.
Nemcsak azért, mert csak a sapkája maradt meg.
Hanem, mert valahogy az orra is megsérült - régi kutyim Jenny - imádta elkapni és játszani vele.
E kutyás kalandozások közepette valahogy félszemű is lett - aggódtunk napokig, hogy a kutyi végtermékében békésen távozik-e Szatír Maci szeme, anélkül, hogy kárt okozna támadójának.
Akkor már egy Jumurdzsákkal kellett együtt élni, aki változatlanul azt hitte, hogy ő szexi.

Közben elköltöztünk a zuglói lakásunkból ide, Rákospalotára kertesházba.
Reménytelen kapcsolatunk viszonylagos rendezésének azt találtam, hogy eltüntettem Szatír Macit.

Gyermekem felnőtt, vicces játékunk a múlt jótékony feledésébe merült.
Nem reklamáltam, örültem neki.
Sóhaj - végre, valós szerelem jöhet az életembe.
Tavaly felnőtt családtagom sztorizva elmesélte egy látogatónak, hogy bizony milyen is volt életünk Szatír Macival.
- "Tényleg! Hol van Szatír Maci? - évek óta nem láttam" - szegezte nekem a kérdést.

Először megpróbáltam letagadni, hogy tudom-e, hogy merre, hova vándorolt ki, esetleg elhagyta reménytelen szerelmes bánatában az országot és valahol Kina tájékán bolyong. Ott sok nő van. Túl sok.

Nem hagyott békén, látta a szememen, hogy nagyon is tudom, hogy hol van SzM.
Kicsit félve, félig-meddig nyihogva közöltem, hogy SzM már évek óta kint a hidegben (melegben) télen-nyáron az udvaron sátorozva él egy sarokban.

Volt nagy felháborodás, a fene se érti, hogy miért.
Hogy azonnal hozzam be a házba.
Családtag.
Meg, milyen egy szadista állat is vagyok én.
Behoztam.
A vendég elkerekedett szemekkel röhögésben tört ki.

SzM-et köteles voltam megfürdetni.
Fene se érti, hogy miért, de még a mosógépet is túlélte.
Onnantól fogva megint itt állt lesben a házban, de csak a kis szobában.
Úgy éreztem, soha nem fogok már megszabadulni tőle.
De, a sors útjai kifürkészhetetlenek.

Anyukám elutazott és hozzánk jött vendégségbe egy-két hétre a kamasz cicája Turpi.
A kis-nagy vöröske.
Játékos lelkű kamasz még.
Imádott játszani fel-felkapni dolgokat, elhajítani a szoba sarkába.
Szóval, volt élet nálunk.
Biztonsági okokból a kis szobába lett bezárva napközbenre - ott tanyázott.
Gondolom, hogy unatkozott.
Vagy érezte, ő a nagyobb hím. Ezek már csak ilyenek. Mindig úgy érzik, hogy bizonyítaniuk kell. Ahogy a gorilla is döngeti a mellét.

Hazajöttem munkából.
Első utam, naná, hogy a kis szoba, hogy Turpit üdvözöljem.
Elvégre jó házigazda és vendéglátó vagyok.
Beléptem.
Megtorpantam.
Kész döbbenet.
Turpi vízbe folytotta Szatír Macit.
Méghozzá totálisan.
Már régóta megmondták, hogy az ember is meghalhat akár egy lavór (kanál?) vízben is.
Ha rosszul megyünk bele a cuccba. A szánkkal és nem kapunk levegőt. Hát, így járt SzM.
Turpi belefolytotta a vizes tálkájába.
Még halálában is bambán vigyorgott.
Gondolkodtam, hogy kihívjam-e az egyenruhás szerveket.
Aztán, mégse... beletörődtem, hogy a sors akarta így.

Mondtam már, hogy imádom Turpit?
Csudaszép kandúr.
Kár, hogy ivartalanítva lett :-) :-)

Menjél ingyen a Fővárosi Állatkertbe :-) (meghosszabbított akció 2012. április 31-ig)

Most vegyél DVD-ket karácsonyra ajándékba :-)

Ha veszel egy National Geographic DVD-t 990.-Ft-ért, akkor kapsz (DVD-nként) egy-egy darab ingyenes belépőt a Fővárosi Állatkertbe.

A belépő - a jelenlegi akció keretében 2012. április 31-éig használható fel.

Ez egy remek ajánlat, mi már tavaly is így voltunk - gyakorlatilag ingyen - az állatkertben.

4 személyes család esetében (2 felnőtt, 2 gyermek), ha veszel 4 db DVD-t 3.960.-Ft-ért, akkor ezért az árért bemehettek az állatkertbe.

Ha ugyanezt családi belépő keretében vennéd meg az állatkertbe, akkor 6.100.-Ft-ot fizetnél (és nem lennének remek DVD-id ;-)

Rendelés és DVD kiválasztás itt:

http://www.lealkudtuk.hu/item/view/?cod=1474276727

Ha a lap aljára tekertek, akkor ott 4-5 oldalon keresztül lehet válogatni a DVD-k közül. (Az ajánlat csak az itt feltüntetett DVD-kre érvényes)

Választható történelem, állatvilág, kozmosz stb témakör.

A DVD-ért és a belépőkért (amennyiben nem vagy vidéki és nem postázást kértél) személyesen is el lehet menni a forgalmazóhoz.
Pontos átvételi címet a rendelésed leadása után fogják megküldeni.

Munkanapokon 9 és 15 óra között (tehát, sajnos munkaidőben) lehet átvenni a Margit körút közelében a villamos megállótól kb. 7-8 perc séta. (Vagy annyi se :-)

Igaz, hogy ezért ugyan személyesen kell elmenni, de ezzel szemben nem kell jegyért sorba állnotok a tűző napon az állatkertnél, mert simán be lehet menni a kapun, minden várakozás nélkül.

Nézzétek meg a májusban született csodálatos három tigriskölyköt :-)

Menjél ingyen a Fővárosi Állatkertbe :-)

... bizony... bizony....

most akció van néhány napig (de, lehet,hogy tovább is).

Ha veszel egy National Geographic DVD-t 990.-Ft-ért, akkor kapsz (DVD-nként) egy-egy darab ingyenes belépőt a Fővárosi Állatkertbe.

A belépő - a jelenlegi akció keretében 2011. október 31-éig használható fel.

Ez egy remek ajánlat, mi már tavaly is így voltunk - gyakorlatilag ingyen - az állatkertben.

4 személyes család esetében (2 felnőtt, 2 gyermek), ha veszel 4 db DVD-t 3.960.-Ft-ért, akkor ezért az árért bemehettek az állatkertbe.

Ha ugyanezt családi belépő keretében vennéd meg az állatkertbe, akkor 6.100.-Ft-ot fizetnél (és nem lennének remek DVD-id ;-)

Rendelés és DVD kiválasztás itt:

http://www.lealkudtuk.hu/item/view/?cod=1467362225

Ha a lap aljára tekertek, akkor ott 4-5 oldalon keresztül lehet válogatni a DVD-k közül. (Az ajánlat csak az itt feltüntetett DVD-kre érvényes)

Választható történelem, állatvilág, kozmosz stb témakör.

A DVD-ért és a belépőkért (amennyiben nem vagy vidéki és nem postázást kértél) személyesen is el lehet menni a forgalmazóhoz.
Pontos átvételi címet a rendelésed leadása után fogják megküldeni.

Naponta 9 és 15 óra között (tehát, sajnos munkaidőben) lehet átvenni a Margit körút közelében a villamos megállótól kb. 7-8 perc séta. (Vagy annyi se :-)

Igaz, hogy ezért ugyan személyesen kell elmenni, de ezzel szemben nem kell jegyért sorba állnotok a tűző napon az állatkertnél, mert simán be lehet menni a kapun, minden várakozás nélkül.

Nézzétek meg a májusban született csodálatos három tigriskölyköt :-)

Állatkertben - Nagyival :-)

... igen, "megejtettük" az évi közös állatkerti látogatást.

Ilyenkor mindig megbeszélem, hogy van mindenkinek kedvence, amihez ragaszkodik, azt feltétlenül "ki ne hagyjuk".
A Nagyinak, mint már egyszer írtam is - a pingvinek.

Már hetekkel előtte mondtam neki örömmel, hogy jó sokáig állunk majd a kedvenceinél, akár egy órát is, ha ő úgy akarja.
Na, most ezek után egy db pingvin sincs a saját helyén, mély döbbenet, az ő arcán a csalódottság...

A pingvinek (alatt) velük közös medencében szokott lenni két fóka. Nem a sötét színű fókák (azok arrébb vannak a jegesmedve látótávolságában, hogy folyton cukkolva legyen a fehér bundás jószág...)

hanem ők a pingvinekkel közös medencés fókák. Olyan kicsit pöttyös fajta :-)

De, betegek voltak.
Mármint a fókák.
A tájékoztató tábla szerint azért, mert szembetegségük van, és kezelés alatt állnak; csak kicsi víz volt a medencéjükben - annyira kicsi, hogy úszni se lehetett benne.
Csak az állukig ért a víz, ha lerakták a buksijukat, akkor a szemük semmiképp se érjen a vízbe.

Áztatja magát a lábvízben (hasvízben...) a két szerencsétlen fóka, szánalmas tekintettel és bánatos fejjel.
Persze, udvarlunk nekik innen az üveg túloldaláról.

Nagyi kommentálja az eseményeket:

"Nézd, olyan, mint egy kutya" - mosolygok a megállapításon, de valóban... a kutyák szoktak ilyen szemrehányóan, jelentőség teljesen, bánatosan nézni.

Udvarlunk még egy darabig és megyünk tovább.
Megkerüljük a sziklaszirtet, mielőtt belépnénk a madárröptetőbe (vagy mibe...) jobbra nézek, hát mit látok... rácsos ajtó, mögötte jóval hátrébb kb. 4-5-6 méterre belátni egy belső térre, hát ott ácsorog kb. 8-10 szerencsétlen pingvin egy kupacban.

Nagyi! Ott vannak a pingvinjeid!

Rátapadunk a rácsos ajtóra - nézzük.

- Áh! Dehogy! - mondja ő... azok nem is igaziak...

-Már, hogy ne lennének igaziak, csak nem gondolod, hogy ideraktak 10 művingvint ?? - kérdem én.

Ő győzköd, hogy azok pedig nem igaziak, nem mozognak.
Dehogynem... ki van tárva a szárnyuk, idétlenül egy helyben topognak, de bizony igaziak... most is az egyiknek megmozdult a feje.

Még mindig lógunk a rácson...
Végül belátja, hogy VALÓBAN, TÉNYLEG PINGVINEK ÉS ÉLNEK...

Ácsorgunk már ott vagy 5-6 perce, fikázzuk az egészet jó hangosan.
- szerencsétlen pingvinek,
- be vannak zárva,
- nem mehetnek ki,
- itt szenved mind,
- valószínűleg ez a téli szállásuk (vagy az éccakai... ;-)
- milyen rossz lehet nekik...

Végül mondom én, hogy biztosan azért vannak bezárva, mert a fókák szeme kezelés alatt, és nehogy ők is elkapják a félig-meddig közös medencétől, vagy területről a betegséget.

Még mindig nyafogunk, hogy milyen sz@r dolog is pingvinnek lenni.

Ekkor megszólal egy hideg női hang (persze... látni, nem látjuk a tulajdonosát, oda nem jönne az istenért sem...)
szóval megszólal bentről:

- az ajtó nyitva van !!!
- a pingvinek bármikor kimehetnek, ha akarnak !!!

Ha-ha... pingvin ombudsman jókat szórakozhatott rajtunk...
Mindegy, mi győztünk...ő nem bírta tovább, biztosan osztályozta az ebédhez való halakat, azért volt eddig olyan csöndben :-)


Villámgyorsan lelépünk, még távozóban még egyszer megnézzük a medence felőli oldalt...
Mit tesz isten, egy, azaz egy darab pingvin kint fekszik a napon.
A röhögése nem hallatszik el a korlátig,
...ahol bámulunk...
...hülyén...

-.-

No, mondom én, ki ne hagyjuk a rokonaimat !
(Neeem... nem az emberszabású majmokra gondolok, hanem személyes felmenőmre a lajhárra :-)
Mármint, nem munkahelyileg van bennünk sok közös, hanem a lakásommal kapcsolatos rendrakás vonatkozásában ;-)

TERMÉSZETESEN a lajhárok eltűntek... nincsenek a régi helyükön.
Gondozó sehol, nincs kit megkérdezni, a rokonok hova költöztek el.

Még téblábolunk itt-ott-amott, a nap vége felé bemegyünk a Pálmaházba.

Azt hittem a Nagyi nem lesz hajlandó bemenni, mert azért ott eléggé párás szokott lenni a levegő, de, mivel ő nem egy nyafogós nagymama; bemegyünk.
Láss csodát: az egyik oldalsó szárnyban mit látunk?
Egy lajhárt a fejünk felett (+ még egyet az ablakpárkányon tanyázva,+ egy a mennyezetnél később még hátrébb a negyedik)

A fejünk felett lógó lajhár kapaszkodik egy ágba, gyakorlatilag a feje kicsit feljebb van az enyiménél.

Hümmmmm.... jó lenne lajhár bundát simizni...
Naná, hogy nem hagynám ki ezt a lehetőséget - meg se rezzen, ki se nyitja a szemét, nem izgatja magát.

Nagyi kérdi: milyen a bundája, milyen érzés... mondom neki, hogy próbálja ki.

Naaaa, ha egy üzlet beindul...

Nagyi már szinte két kézzel simogatja, vakargatja igen hosszan a buksiját.
Lajhi láthatóan élvezi a dolgot.
Hiába, ritkán jön erre kurkászó rabszolga.

N noszogatja: naaaa.... ne legyél lusta... csinálj már valamit! ...

Erről eszembe jut, hogy ő az, aki, ha netán megérkezik és hétvégén délelőtt 11 órakor pizsamában látja az embert, akkor az első gondolata, kérdése az, hogy "b e t e g vagy???"

Mostanában már leszokott róla, nyilván azért, mert mindig ugyanazt a választ kapta ;-)

Addig addig szólítja fel aktivitásra az első számú lajhárt, míg az feladja és elindul.
Döbbenten észleljük, hogy a lajhár, ha VALÓBAN BEINDUL, akkor valójában nem is lassú és nem is lusta.
Egészen rövid idő alatt komoly nagy távot tesz meg (tényleg !)

N. elégedett, tevékenységet lát lajhitól.
Egyből átmegy a 2-es számú áldozat felé az ablakpárkányhoz.
Simogatás, vakarás... itt nem győz, ez a lajhi kitart, marad az ablakpárkányon.

Felhajtom a szőrcsimbókot a fején és keresem a fülét.
Döbbentem észlelem, hogy gyakorlatilag nincs klasszikus értelemben véve füle, mint egy macskának, vagy kutyának.
A füle egy kerek alakú nyitott "izé" kicsit olyan, mintha oda műtöttek volna egy végbélnyílást zárógyűrűvel... (igen, tudom, hogy ez "fújjosan" hangzik, de tényleg olyan) erre simul rá a kerek buksiján az a nagy-nagy szőr, ami "felhajtható".

A hármas számú lajhi a mennyezeten biztonságban van N-től... nincs létránk :-)

Megyünk tovább, látjuk már a 4-es számút.
N közben, minden betérőnek leadja a drótot, hogy nyugodtan lehet simogatni vakargatni a lajhikat, nem zavarja őket ;-)
Szóval ismerkedik más családokkal :-)

Megkerülünk egy fát előttünk a 4-es lajhi.
Akkor éreztem úgy, hogy nagy-nagy hiba volt otthon hagyni a fényképező gépet :-(

Lajhi pocakján - popsija felé (vagy a fene se tudja a sok szőrben, hogy merre is igazán) ott bujdos, kapaszkodik egy mini - pici - kölyök lajhár.
Kicsi buksi, kicsi fej, kicsi szem... tüneményesen édes.

Nagyi nézi - és megkegyelmezik... na, jó ... őket nem simizzük, csak udvarlunk :-)

-.-

Azt hiszem érthető, ha jön a Nagyi hétvégén, akkor mindig olyan 11,30 óra tájban lázas tevékenységbe kezdek.
(Lázas, látszat tevékenységbe...)
Ellenkező esetben még képes lenne vakarni, hogy aktivitásra késztessen... :-) :-)

-.-

Persze napközben ettünk is. A magyar, ha valahova megérkezik nyomban éhes.
Letrottyan a vonatban és egyből előveszi az elemózsiát :-)

Velünk is így volt, hát persze...
Már rég leszoktam róla, hogy én csináljak szendvicset, úgyis mindig űberel engem és cipel mindenfélét.
Minden olyat, amit én nem cipelnék ilyen helyre.
Értsd: paradicsom, uborka időnként felszeletelve, gyümölcs, lehetőleg olyan, ami csurog a kezeden, husi, de nem kenyér között, az külön van, hogy komplikáltabb legyen enni :-)
Értelemszerűen szalvéta is, szintén külön.
A térdünkön, combunkon megterítve, hogy minél feltűnőbb legyen a dolog :-)

Evés után előkap egy üdítős műanyagos flakont.
Rajta a címke:
Diabetikus almaszörp.
(A Nagyi cukorbeteg)

Átnyújtja, meghúzom.
Hangosan mondja közben: ALMASZÖRPI !
Kellemesen fertőtleníti a torkomat, a nyelőcsövemet.

Mosolyogva odasúgja: ... cserszegi fűszeres... :-)

Nézem a címkét, megkérdezem, hol lehet ilyet kapni?

Kacsintva jő a válasz:

... hát... nálam... :-)

Utóirat:
állítólag egyszer egy pingvint a trolibusz megállóban csíptek el.
Azért az érdekelne, hogy tudott feltűnés nélkül eljutni odáig :-)

"MACSKASZÁZALÉK"

Nagyon sokan - kollégáim többsége - nem szokott nyilatkozni az 1+1 % SZJA felhasználhatóságáról.
Ami igen nagy hiba.
Elvégre... legalább erről a kis összegről gondoskodhassunk mink, hogy jó helyre kerüljön.

Ha szeretitek a cicákat, akkor - csatlakozzunk Nyafkamacskához - támogassátok a lenti cicás alapítványt.
Ez hasznosabb és jobb, mintha az Állam Bácsi egy Mercédesszel többet vásárolna...

"Az Ön SZJA 1%-a aranyat ér a macskáknak!


Ajánlja fel SZJA 1%-át az Alapítvány a macskákért javára és segítsen megelőzni a nem kívánatos szaporulatokat.


Adószámunk: 18011476-1-41


Az Ön támogatása lehetővé teszi a számunkra, hogy segítsünk azoknak, akik saját erőből nem tudják finanszírozni a gazdátlan macskák ivartalanítását, de sem idejüket, sem erejüket nem kímélik, hogy ezt elvégezzék az Alapítvány segítségével, továbbá azoknak is, akik anyagi helyzete ezt nem teszi lehetővé.


Segítsen, hogy mi is segíthessünk!


Támogatásukat előre is megköszönjük!"

http://macskakert.hu/index.htm

Ami nem tetszik az idei adóbevallásnál, az az, hogy a bevallási nyomtatványon nem szerepel olyan rublika, ahol jelölhetném, hogy csatoltam egy nyilatkozatot az 1 + 1 %-ról.
Tehát.... csak egy mozdulattal el lehet tüntetni, mintha nem is nyilatkoztam volna...
Persze, BIZTOSAN nem nyúlják le és tényleg jó helyre kerül....
Igaz, hinni a templomban kell.
+ oda is egy % ;-) ;-) 

Kitartóan őrzi sérült barátját a cunamit túlélő kutyus

Egy japán tévéstáb fedezte föl az állatot, aki nem hajlandó elmozdulni sérült bajtársa mellől.

© lifewithdogs.tv

A tegnapi japán tévéadásokban többször is felbukkant két történet: először is a katasztrófa árnyékában is végtelenül hűséges kutyus sztorija, aki csapzott bundájával, szinte segítségkérően kullog oda a stábhoz, majd visszakuporodik egy felborult hordó tövében fekvő barátja mellé.
A második állat láthatóan nincs jól, még mozogni sem tud - a két kutyust azóta befogadták, állítólag a körülményekhez képest jól vannak.
A másik hír, ami, ha csak pár percre is, de reményt önthetett a túlélőkbe, annak a négyhónapos csecsemőnek a története, akit a hatóságok tegnap találtak meg.
A kislány 4 napja, a cunami alatt tűnt el – a beszámolók szerint az édesanyja karjaiból sodorta el az eszméletlen víztömeg, amikor egy nagyobb hullám betört a család otthonába.
A gyermekre az Ishinomaki várost elborító törmeléktengerben találtak rá, méghozzá sértetlenül. A csöppség édesanyja állítólag azóta sem tudja elhinni, hogy kislánya ennyire szerencsés volt.



Forrás:
http://www.hir24.hu/szines/231592/kitartoan-orzi-serult-baratjat-a-cunamit-tulelo-kutyus.html