2014. augusztus 12., kedd

Gályahelyi körlevél ...

(menő, NEM csóró cégnél történt, valós, nem kitalált... )

 
" Kedves Mindenki,


aki elvitte reggel a cipőmet a zuhanyzóból, az legyen szíves azt visszaszolgáltatni nekem, mert nem túl elegáns mezítláb dolgozni :)


Köszönöm szépen,

Sanyi
"




:-) :-) 











2014. augusztus 9., szombat

A juhászat egy nagyon bonyolult tudomány... (én már csak tudom ;-)

A hírekben jelezték, hogy három egyetemen is felnőttképzési formában ( 200 óra ) juhászképzés indul.

Szaporodásbiológiát és takarmánygazdálkodást is tanítanak.

Eredeti idézet lejjebb található, összefoglalnám személyes véleményemet, több évtized alatt kialakult tapasztalatomat.

Immár 56 éve Juhász vagyok.
Egyetértek vele, hogy óriási lemaradás van juhászat és Juhászat terén.
Szerény véleményem szerint NEM egymillió juh van az országban, hanem jóval több.
Nap mint nap ezt tapasztalom, ha a médiát, az állítólagos statisztikákat veszem figyelembe, illetve egyszerűen csak kiteszem a lábamat a saját legelőmről és közösségi helyeken megfordulok (természetesen a kreatív rendezvények kivételt képeznek :-)

Egyik legnagyobb problémát abban látom, hogyan a magyarországi juhállomány egy része határozottan süket és vak. Igaz, hogy régóta tudjuk, hogy vaktyúk is talál szeget.
(Ez utóbbival viszont ki lehet váltani a vasutánpótlás gyógyszertári költségeit).

Íme, egy kedvencem fotója (fotó kölcsönözve a Wallisi feketeorrú juh - törzstenyészet-től - igen, Ön jól érzékeli, ez volt a reklám helye :-)

 

Itt jól láthatóan a jószág szeme nem is látható, hát, hogy láthatna, akkor vele...
Ezt kompenzálja viszont a nyelve, amit határozottan, rendszeresen fejleszt, karbantart, - mivel izmos szervről van szó, ezért kitartóan tudja használni hosszútávon is.
Általában 4 éves periódusonként lecseréli a nyálkészletét is.

Amúgy én nem érzem a saját életemben, hogy a Juhászat nagy sebességgel fejlődne, inkább visszafejlődést tapasztalok mindenféle téren.
Az új technológiák nagyon érdekel(né)nek.

A takarmányozási ismereteimet megfelelőnek tartom (lásd turis vásárlások, leárazott, akciós termékek intenzív figyelése és beszerzése a boltokban).

Új módszereket nem tudtam hasznosítani a genetikában, ezen a téren határozottan konzervatív voltam.

Hát,... na, jó... ennyi idős koromban már bevallhatom, hogy valószínűleg a néhány ezer elméleti ismerethiánnyal küzdő Juhász közé tartozom, de minek hazudjak már a hátra lévő kis időre...

Valóban, egyre inkább úgy érzem, hogy nem vagyok versenyképes, főleg a munkaerőpiacon :-(

"A juhászat nagyon bonyolult tudomány, nagyon nehéz állattal foglalkozni."

Hát, már, hogy a franca ne, mikor annyi, de annyi ÁLLAT VESZ KÖRÜL, hogy lassan már azt se tudom, hogy fiú v. lány Juhász vagyok-e...


"Ez egy néma állat, a baját sem nagyon közli, nagyon kell érteni hozzá"

DE, DE, IGEN, !    K Ö Z L I , csak süket fülekre talál főleg a Kossuth téri karámeligazító környékén.

A szaporodásbiológiával is problémáim voltak :-(
Nem teljesítettem a tőlem - joggal - elvárható rekonstrukciót :-(

Nem tudom, hogy mit hoz(hat) a jövő, talán, hogy világ juhászai és Juhászai egyesüljetek !
(De, ne egymással... nem jó a belterjesség !)

Lejegyezte:
Juhász Zs, miközben a sarkát Mofli és Töffencs blöki nyalogatta, nehezményezve, hogy sehol egy jó kis szőrös jószág, pedig milyen jó lenne őket hajkurászni a kertben ;-)

Forrás:
http://index.hu/gazdasag/2014/08/08/a_juhaszat_nagyon_bonyolult_tudomany/



"...mezőgazdasági szakképzésünk eléggé elmaradt ezen a területen, juhászokat legalább két évtizede nem képzünk, óriási lemaradásunk van a juhászat területén, ma a rendelkezésre álló egymillió juhból körülbelül ötszázötven-hatszázezer bárányt tudunk értékesíteni, ami messze elmarad az európai átlagtól.
A juhászat, illetve a mezőgazdaság nagy sebességgel fejlődik; új fajták, technológiák, takarmányozási ismeretek jelennek meg, új módszerek vannak a genetikában. 
A néhány ezer juhász elméleti ismerethiánnyal rendelkezik, ezt szeretnénk pótolni, ahhoz hogy versenyképesek legyenek, előre kell lépnünk.
A juhászat nagyon bonyolult tudomány, nagyon nehéz állattal foglalkozni. 
Ez egy néma állat, a baját sem nagyon közli, nagyon kell érteni hozzá, a szeméből, a mozgásából, az életjelenségeiből a bajokat fel kell tudnia tárni egy juhásznak, ezen túlmenően új takarmányozási ismereteket, genetikát, kiválasztást, szelekciót és szaporodásbiológiát is kell tanulniuk. 
Csak egy példát mondok: tudáshiány miatt a mesterséges termékenyítés ma már nem éri el a két százalékot a juhágazatban, anélkül pedig igazi fejlődés nem képzelhető el..."

2014. augusztus 7., csütörtök

Földbe (esős idő lévén...sárba...) döngölve avagy volt is, lesz is így még...

Csütörtök van turi nap (hurrá...) minden 300 ft.
Baráti ár, ennél már csak a p(r)éntek a jobb a maga kétszázával.

Tülekszünk (mintha jegyrendszer lenne).
Harc a túléléssel, olykor vérre menő viták (naaaa....én voltam itt előbb, nem balra, jobbra tekerjük, ne bökdössön a táskájával, ne húzza ki a kezemből, miért vágott fejbe a válfával), szóval jó a hangulat.

Klassz kis nőcis hely, de egyre több férfitársunk is érzi úgy manapság, hogy érdemes beszállnia a ringbe.

Gyanúsan stírölget egy idősebb hölgy (akinek tételezzük fel, hogy volt még gyerekszobája és van némi fogalma az illemről is).
Majd elszántan jön és megkérdezi - természetesen jó hangosan -, hogy ne haragudjak, de felvenném ezt a felső ruhadarabot (amit a kezében tart, persze, rögtön elsápadok, mert tök jó cucc, lenvásznas "izé" némi foltos egyéb anyaggal megbolondítva, fazon jó), mert pont úgy nézek ki, mint a barátnője alkatilag, így tudná, hogy megvegye-e neki.

Na... jó... felpróbálom - amúgy istenien áll - miközben székfoglaló kiselőadást tartok neki, miszerint sajnos almahasam van, és ha a barátnőjének is, akkor szintén azon szerencsétlenek táborához tartozik, akik egészségtelenül híznak a belső szervekre pakolva a zsírokat, sápitozok, hogy mennyivel jobb azon hölgyeknek, akik csípőre (ezáltal nőiesebb fazonnal) híznak...

Méreget, megállapítjuk, hogy jól áll nekem :-)

Szintén hangosan megkérdezi, hogy ne haragudjak, de megkérdezheti-e hány kiló vagyok, hogy biztos legyen a dolgában (barátnőjével kapcsolatban).
Mivel oké, hogy úgy nézek ki, de mégis tutira menne (gondolom én )...

Van az úgy, hogy az ember jó környezetben is egyre sz@r@bbul érzi magát... kissé fintorogva, szemeimet forgatva közelebb hajlok és megsúgom a nagy titkot.
Egyből rögtön rá is kérdezek, hogy miért, a barátnője hány kiló?

Szintén hangosan jön a válasz (miért is ne...) hogy 130 kg !!!

Aki ismer, az tudja, hogy azért én egészen sokat tudok locsogni, ezért is meglepő, hogy bent reked a szó.
Kapkodva veszem a levegőt, egyből eszembe jut, hogy szegény Bajor Imi is tegnap meghalt és majdnem egy idősek vagyunk...

Közöltem a hölggyel, akkor ez a felső nem lesz jó a barátnőjének. Én 46-os méretet hordok, a 48-as már nagy rám, kivéve, ha szűkítve van, vagy valami speckó a fazon.
A barátnőjének 50-es méret felett keressen (de nem tudom, hogy mennyivel, nem is szeretném tudni).

Boldogan hazatérek a két nappal előtte (600 ft-os napon) a boltban eldugott 46-os pocakkényelmes kismama nadrágommal, további zsákmányom egy tök jó szintén kényelmes tiszta pamut teljesen új gatyó otthonra.

Az önbecsülésemet egy tárló alá söpörtem...le van...

Hazafele sürgősen dinnyét veszek, az egészséges miegymás... és diszkréten köpök egyet az illatozó péksütemények tárlója alá ;-)