2008. május 31., szombat

a Muzsika hangja

című filmben Julie Andrews (másodállásban, szabadidőben Mary Poppins) "élet-igenlését", pozitív kisugárzását oly szívesen kölcsönadnám néhány rokonomnak, barátnőmnek, akik éppen rá vannak szorulva erre a nehezen megszerezhető, sőt, megtartandó bölcsességre.





Minden napi gondjaim

egyike a FELEDÉKENYSÉG...

Túlságosan korán kezdődött nálam, olyan negyven éves korom körül. Az még csak hagyján, hogy elfelejtem, hogy kb. 10-15 perccel ezelőtt mit mondtak nekem (innen üzenném a kollégáimnak, hogy ááááhhh, ez rájuk nem vonatkozik... ;-)
de, azt is elfelejtem, hogy szuper fontos dolgokat hova pakoltam (dugtam) el otthon.
Az mondjuk tuti, hogy biztonságban van a cucc, mert mint tudjuk az anyag nem vész el, legfeljebb csak átalakul... de, ki tudja, hogy mivé és (vagy) hova alakul???

Való igaz, hogy viszont jól emlékszem egy csomó dologra, hogy mi is történt kb. 30-40 évvel ezelőtt. Ennek némely kedves barátom, hozzátartozóm stb. stb. nem feltétlenül örül ;-)




Elmentem már a doktor bácsihoz kérni, hogy írjon már fel nekem Cavintont. Édesanyámmal ellentétben, aki hetven fölött van, és nem lenne hajlandó szedni hiúságból - én viszont szívesen beszedném, de nem írták fel. Közölték velem; teljesen normális dolog, hogy stresszes életmód mellett elfelejtek dolgokat.

Ellenben, azt mondta a patikus, hogy nagyon sajnálja,
de, vény nélkül nem adhatja ki.

No, jó, de attól még nem találom meg a cuccot, s nem emlékszem dolgokra, hogy van igazolásom...
Ami különösen bánt, hogy elfelejtem a könyvek, filmek címét... sőt, még az "illik tudni" kategóriába eső versek szerzőit is, holott mindig szerettem a verseket.
Ilyenkor pironkódva mondom, hogy rövidzárlatom van, holott fenét... állandósult már az állapot.
Ami különösen ciki, hogy a helyesírási szabályok is kimentek a fejemből, egyre több helyesírási hibát ejtek, és vagy észre veszem utólag, vagy nem. (De, gondolom, hogy ezt már tapasztaltátok ;-) - sok a tanárnő a foltosok között, legyetek hát toleránsak velem, és ne hívjátok fel a figyelmemet a dologra... mivel attól, hogy tudom a problémát, még az fenn fog állni a továbbiakban is.)

Valószínűleg az fog történni kb. 25-30 év múlva - már, ha élek még akkor -, hogy a televízióban bemondják:

"a mellékelt fényképen szereplő J.Zs. ismeretlen helyre távozott. Nem tudja megmondani a nevét, és azt sem, hogy hol lakik. Eltűnésekor kék szvettert viselt, és felemás cipők voltak a lábain. Tiszta, világosnak tűnő pillanataiban foltvarrónak képzeli magát."

2008. május 29., csütörtök

Applikációm

az első... hát, hagy egy csomó kivetnivalót maga után, (de, ezt csak a hozzáértők veszik észre ;-) az a lényeg, hogy nem ment el a kedvem tőle.

Ez a ragasztós "izé" nem emlékszem hogyan hívják, aminek az egyik felét rávasaljuk a cuccra, utána lehúzzuk a papírréteget és megint vasalunk no, ez egy klassz találmány - tutin sokat fogom használni.
Igaz, hogy nem olcsó, de ebből nem használunk 80 métert ;-)

Amúgy a gatyi pontosan egy évet várt rá, hogy foltot kapjon... hát, volt már velem ilyen máskor is, hogy egy évig tartott, míg "léptem" ;-)
Így bizony nehéz csatát nyerni.

2008. május 28., szerda

a Borzalmas kertjeink

című könyv - egy gyöngyszem.



Amíg nem olvastam, addig nem is hallottam róla.



"A háborús irodalom figyelemre méltó darabja ez a szívbe markoló történet."

Az író 1949-ben született Franciaországban. A Borzalmas kertjeink - édesapja történetén alapul.

A kis könyvet egy óra alatt (tán a gyorsolvasóknak még hamarabb) ki lehet olvasni - feledhetetlen élményt nyújt.
Nem értem, hogy miért nem filmesítették meg.
(Már, ha nem tették meg).
Az Etoile Kiadó ajándékozott meg minket, olvasókat vele 2001-ben.

Könnyen fogyasztható zenei kedvenc :-)

Sose voltam egy "táncos lábú"... esetleg valamennyi alkohol (se nem sok, se túl kevés... nehéz és ritkán létre hozható arányokkal ;-) valamint megfelelő félhomály kellett hozzá.
De az alábbi kedvenctől mindíg, minden körülmények között (még főzés közben is ;-) izeg-mozog minden porcikám, nem lehet neki ellenállni...

A Sellők című film (humorba ágyazott női útkeresés - avagy menekülés) betétdala:

Cher - Shoop Shoop Song




2008. május 27., kedd

Törzsihastánc-est II.







Vasárnap volt a Yalla Al-Nahir (remélem jól írtam ;-) törzsihastánc-est Budán, a Templom utcában a Klebelsberg Kuno Kultúrkúriában.
Na, ha eltévednék, komoly bajban lennék, ha ki kellene nagy hirtelen mondanom az intézmény nevét... :-(

Jó és rossz tapasztalásom is volt. Vegyük előbb a rosszat. 19 órára volt meghírdetve a rendezvény, ehhez képest majdnem 19.30-kor kezdték el az előadást. Ez túl sok várakozás, a színházban is szokásban van az udvariassági kb. 7-8 perc ráhagyás, mielőtt megkezdődik az előadás - de, a közel félóra már megviseli a közönséget. Az se volt jó, hogy ez alatt az idő alatt senki sem jött ki szóval tartani a nézőket bármilyen formában is.

Barátnőmmel mi már ekkor idegesek lettünk, mivel a város két különböző ellentétes pontjáról jöttünk, és mint tudjuk, előszeretettel nevezzük (tartanánk) ugyan Budapestet világvárosnak, de a közlekedés, ha nincs autód, éjszaka hazamenni, nagy szervezőkészséget és szerencsét is kíván...
Én személy szerint 5 jármű érintésével tudtam otthonomig eljutni.
Ezzel az erővel vidéken is lakhatnék, vonattal hamarabb hazaérnék ;-)



Az est többi része viszont nagyon jó volt. Ott, helyben ugyan megállapíthattam, hogy a hastánc túlságosan modern változatát nem kedvelem (ez alatt valami repperrel együtt előadott valamire gondolok, de, lehet, hogy a műfaji meghatározás más lenne, illetve azért sem rajongok, ha a hastáncos mozdulatok a robotmozgással vannak kombinálva).
Persze, ez nem jelenti azt, hogy mások számára ez nem nyújtott nagy élményt.

Minden más, az összes többi tánc tetszett, akár törzsi hastánc volt, akár cigánytánc, andalúz stb. stb.


Gyönyörűek voltak a ruhák, a kiegészítők, a fejdíszek - sajnos nem vittem fényképező gépet magammal, s utólag ezt nagyon megbántam.



A táncosok életkora békében megfért egymással, ha jól láttam, akkor a két véglet között kb. 35 év is lehetett. Kedvesek, aranyosak voltak, a kezdők (fél éve kezdték a tanulást) némelyikén látszott az elfogódottság - de ez is jól állt nekik.

Kedves hölgytársaim!
Ami egyértelmű volt, hogy a táncosok békében vannak önmagukkal, alkati sajátosságaiktól függetlenül jól érzik magukat a bőrükben, elfogadják önmagukat. Ez bizony nagy dolog a mai világban, amikor bármerre nézünk is, a média és a reklámok egyaránt azt súlykolják belénk, hogy akkor vagyunk értékesek, ha nádszál-karcsúak vagyunk...



Az élőzenét az Al Tabla Percussion Group szolgáltatta - tökéletes egységben a táncosokkal.
Bizony foltosok, láttam egy hangszerként funkcionáló olajoshordót is, ami úgy volt befestve, hogy teljesen a hullámszövésre emlékeztetett... és nincs róla fotó :-(



Szép volt ez az este, vérpezsdítő tánccal és dallamokkal.
Sokáig is tartott - egy szünet közbeiktatásával - fél 11-ig - s ezért, mert rohannom kellett a buszhoz, sajnos, a kijáratnál a tűzzsonglőrök mutatványát már nem élvezhettem :-(



Nem tagadható, hogy a hastánc az erotikus kisugárzású táncok között az előkelő dobogós helyen tartózkodik, s ha össze kellene egy-két szóval foglalnom az estét, akkor azt mondanám, hogy az ÖRÖMTÁNCCÉ volt a vasárnap.

Következő hastánc-est 2008. szeptember 21-én lesz szintén a Kultúrkúriában - ha beleszólhatnék, akkor azt mondanám, hogy kezdődjön 18 órakor :-),

illetve Virág Judit és tanítványai június 7-én Szentesen, június 8-án Keszthelyen lépnek fel.

További információk:
www.viragjudit.hu, illetve fotók még:
http://picasaweb.google.hu/yvcsee/20080525YallaAlNahr

2008. május 26., hétfő

VARRJUNK IS

Borcsamamától egy éve kaptam egy ajándékot. Nyakba akaszthatós három "rekeszből" álló jópofa tartót. Azóta is hordom, meg is látszik szegényen :-) most éppen mosásban van, azért nem tudom megmutatni, meg egy kicsit két részen meg kellett bontanom, hogy rájöjjek, milyen lépésekből épül fel.
Borcsa a tőle megszokott kedvességgel aranyosan mondta zaklatásomra, hogy ő is elfelejtette hogyan készült, leírás nincsen.

Biztosan sokak számára ez nem lesz újdonság, de ha csak egy embernek igen... akkor már jó.
Persze, szokásos ügyetlenkedéseim itt is érvényesültek, másokkal ellentétben nem kérem a kritikát... látom én, hogy mit nem kellene látnom rajta.

Lépésenként lefotóztam, sőt, megmutatom a (varráson túlmenően is), hogy milyen hibát követtem el - okulásként.


















Tehát végeredményként lesz egy három rekeszes tartónk, elől, hátul egy rekesz (tépőzárral, vagy tetszés szerint gombbal zárható) illetve a kettő között középen egy nyitott rész (lásd az utolsó fotót).
Ha nyakba akasztjuk, akkor a zsínórt ebbe a nyitott részbe célszerű bevarrni a legvégén, mikor készen van az egész.

Ellenpélda az - ÍGY NE! - rovat:







A baloldali "levélboríték" a helytelen, mivel téglalap alakú lett, ezáltal nem záródik rendesen, a jobboldali a helyes, amely négyzet alakú és sokkal zártabb.
Az utolsó fotón jól látszik a hiba - nem lett megfelelő távolságra varrva a lezáró szakasz, hiszen a visszahajtandó rész csücske (sarka) nem találkozik a másik varrás vonalával... persze, Bocsamamánál nem fordult volna elő ilyen hiba :-)

Egyébként teljesen véletlenül az elmúlt napokban Elizanikó blogos felsorolásában találtam egy helyen egy videót, ami kicsit talán más a végén, de hasonló a kiindulási pontja - helytelennek tartom, hogy nagyon mintás anyagból készült a bemutató, ha az egyik oldal egyszínű lenne, akkor szerintem követhetőbb lenne benne minden a hozzám hasonlóan ügyetlenkék számára is :-)

http://www.quiltcetera.com/Tutorials/Origami/index.html


Most, hogy újra megnéztem a képeket... hát, tulajdonképpen, ha összehúzza a tetejét, akkor viszont pont a levélboríték alakzat a jó... tehát... mondhatnám úgy is, hogy nem rontottam el az első verziómat - direkt úgy akartam ;-)

2008. május 24., szombat

Na, fogadjunk,

hogy szeretnétek, hogy egy kicsit varrjunk is? ;-)
Ne reménykedjetek, most főzni megyek :-)

METRÓÓÓÓ

1976-ban Őrmezőre költöztünk, azt mondták, hogy ne izguljunk a közlekedés miatt, mert hamarosan kimegy a metró az Etele térig...
Most 49 éves vagyok, már régen elköltöztem onnan... nem győztem kivárni, hogy megérkezzen a jelzett közlekedési eszköz ...

(MAGYARORSZÁG TEGNAP)




(MAGYARORSZÁG MA - 2008. május 24.)

????????????????????????????????????????????????????

(MAGYARORSZÁG HOLNAP ?)

Előzmények:

A ma kisföldalattinak becézett vasút sok mindenben az elsõ volt. Akkor épült, amikor az ezredéves évforduló megünneplésére készült az ország, s amikor az európai kontinensen még nem mûködött ilyen közlekedési eszköz, a világon is mindössze Angliában létezett. (A londoni gázüzemû földalatti vasút 1861-ben épült.)
A miénk viszont villamosvasút volt.
Az eredeti földalatti vasút alagútszakaszában õrzik a fontos közlekedéstörténeti események emlékeit, tárgyakat, dokumentumokat, egykori motorkocsikat, pótkocsikat, a száz év során elvégzett felújítások tervrajzait, iratait, fényképeit.


(MAGYARORSZÁG TEGNAP ELŐTT)

TÖFI és a nem létező koncepció

... avagy, most takarítsak, vagy túrjak???









BULLDOGOMMAL PORCICÁK ELTÁVOLÍTTATÁSÁT BARÁTI ÁRON VÁLLALOM (na, jó, ha nagyon gáz van nálatok, akkor csonttal is lerendezheted;-)

Amikor elindul a VONAT

Tatabánya felé a foltos lányoknak a flanell anyaggal...

s csak közeledik feléjük

meg közeledik...

akkor milyen jó is lenne, ha a foltos barátságokkal behálóznánk az országot
avagy, már be is hálóztuk :-)