A Magyar Foltvarró Céh blogja áprilisban "indult"

gyertek, kukkantsatok be, ha még nem ismeri valaki közületek:


http://hunpatch.blogspot.com/

.... az "irigység" ( ??? ) és a szekrény mélye...

a minap valaki levelet írt és panaszkodott nekem, hogy már megint elharapódzik egyre jobban, hogy nem teszik közkinccsé foltos (és / vagy kreatív) körökben az ötleteket, nem szívesen adnak mintát stb. stb.
Persze, időnként ígéret van, aztán ennyiben marad.
Néha lezárják a blogokat a hívatlan látogató előtt.

Bevallom, ha ilyen bloggal találkozom, akkor nem megyek oda könyörögni, hogy "engedjél be".
Nem jellemző rám.
Különben is - tudtommal - az ilyen blogokat csak egy bizonyos létszámig lehet meghívóval látogatni (talán 100 főnek?)

Mondtam az ismerősömnek, hogy igaza van, hogy kesereg, de mit lehet tenni.
Jogában áll egy blogtulajdonosnak, hogy ezt tegye.

Igaz, hogy az utóbbi több mint fél évben már lassan a saját blogomra sincs időm - nemhogy a másokéra.
Még mindig szívesen pályáznék egy főállású blogolvasói állásra :-) :-)

Az ember reménykedik, ha majd nyugdíjas lesz, másként lesz ez a dolog.
(Közelebbi barátságba kerülök azzal, amit úgy hívunk, hogy "szabad" idő).
A nyugdíjasok erősen cáfolják ezt a tényt :-) :-) - hiszek nekik, de azért szívesen kipróbálnám már én is, hogy "Juhizs nyugdíjas és nincs semmire ideje" ;-) ;-)

Most eszembe jut a tegnap esti koncert.
Zik-Zakkal véletlenül találkoztunk, csicsergünk, csöngetnek a szünetben.
Édesanyám a 74 éves kerek-perec közölte, hogy "Na! Menjünk" és miközben döbbenten néztem utána a lépcsősor tetejéről, ő fitten, fürgén elhúzott mint a vadlibák :-) :-)

Mindig újra fellángol a vita akár blogokon, akár a fórumokon, hogy hogy is van ez a szellemi "termékekkel" ötletekkel.
Megértem én mindkét oldal álláspontját.
De, már oda jutottam, hogy félek.

Feledékeny vagyok (tényleg !) minden rossz szándéktól mentesen...
Van egy csomó le és L mentett fotóm remek ötletekről.
Oly sok barangolás közepette sokszor nem is jut az ember eszébe, hogy elmentse a forrást (ja, persze, meg hát hova is? - erről akkor külön nyilvántartást kellene vezetni, kínél láttam, hol is tette közé - már megint az a fránya időhiány...)

Valaki egyszer leírta a blogjában, hogy ezt és ezt a táskát ő találta ki.
Teljesen ledöbbentem, mert pont az évben fent voltam a Mesterségek Ünnepén, és tele volt azzal a fazonnal.
Hogy lehet ezt bebizonyítani...
Hogy mi volt előbb.

Pár napja beléptem egy blogba.
Szép táskák vannak ott.
Viszont a feltüntetett mondat is, ha felhasználod az ötleteket, akkor jelezzed majd a forrást is.
Érthető kívánság.
Nem mertem ezek után bejelölni magamat rendszeres olvasónak - Te Jó Ég, csak probléma lenne előbb-utóbb...
Igaz, hogy jelenleg rendszeres olvasó csak 4 van ott MÉG. Nyilván ez a szám idővel erőteljesen növekedni fog.

Ami fura volt, hogy úgy vannak a blogbejegyzések közzé téve, hogy egyáltalán nem látszik a dátum.

Na, így aztán egy esetleges vita folyamán, hogyan is fogja a blogtulajdonos bebizonyítani, hogy ő előbb tett közzé egy mintát, és valóban tőle származik, ha valaki egy ugyanolyat megvarr... remek parázs vitára ad alkalmat a dolog.

Valahogy elfelejtődik, hogy Amerikában azok a bizonyos asszonyok, mikor összejöttek időnként, ha irigyek lettek volna, akkor most nem lenne nekünk ilyen sok-sok blokkmintánk... (beszédes az is, hogy ugyanannak a blokknak olykor több elnevezése is van :-)

Igaz, ők nem akartak megélni belőle ;-)
Lett lévén, hogy örültek, hogy van egyáltalán rongyuk :-)
Nem kizárt, hogy kevesebb kevélység és hiúság volt bennük.

"A bölcs alkot, de művét nem birtokolja, cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült művét

nem félti, s mert magának nem őrzi, el sem veszíti!

Tao Te King"

Ez az idézet jött ma reggel az internetes postámban.

Természetesen akinek ez az egész nem inge, hát ne vegye magára.
(Vágja szét és varrja újra ;-) ;-)

Szárnyas jószág, vagy amit akartok :-)

Vidám húsvéti ünnepeket :-)

No, és hogy tényleg vidám legyen, itt egy fotó a jószág "édestestvéréről" - vagy nevezzük inkább "zabicsirkének" ???

ugyan ki hinné ép ésszel, hogy azonos szabásminta alapján készültek???
Döbbenet...  állítólag ez utóbbi pingvinhez hasonlít... hát, mit is mondhatnék?
Remélem, hogy sikerült felhomályosítanom a kételkedőket, hogy miért is nem varrok a közös varrásokon, hanem csicsergek :-) :-)

...minden tárgy megtalálja a maga gazdáját....

szokta volt mondani egy régi kolléganőm...

jelen esetben a "gazda" az NEM én voltam :-(

A tesz-vesz-en licitáltam a táskára - meg is nyertem potom 300.-Ft-ért - s, bár a piros nem az én színem, de kimondottan azért szerettem volna, mert remek a fazonja.
(Sok kiegészítő kütyüs rész, meg minden, gondoltam, hogy "lenyúljuk" mi foltvarrók az ötletet).


Na, mit tesz isten, az eladó nem találta, nem tudta hova tette, láttam is miközben botorkáltam a sötétben valamelyik külső kerületünkben és konstatáltam (mikor nem láttam még a házszámot...),
hogy milyen bőszen túrja valaki a szerszámos(vegyes)kamráját....
Aztán kiderült, hogy nekem - miattam - kotort (túrt) volna.



Így jártam.
Ennek a táskának más rendeltetett gazdájának.
De, a fazon azért még tetszik.

2

2

3

4

Idézet az eladótól, a méretekért felelősséget neeem vállalok ;-)

tupperware különleges kialakítású táska
Nem kell a táskában kutakodni, turkálni, csak kifordítja az ember és már meg is találja benne a dolgait

Mérete: 26x26 cm

kialakítása: a táska érdekessége, hogy kifordítható, mindkét oldalán használható, 
így igényeinknek megfelelően tudjuk kombinálni, oldalán fémcsat amivel összefogható a két oldala

első oldal egyik felén: 1 db 20 cm széles  és 1 db 6 cm széles zseb van, mindkettő patentos záródással
           másik felén : 1 db 26 cm zseb van  patentos záródással

másik oldal egyik fele: 1 db 26 cm zseb patentos záródással

                 másik fele: 2 db 8 cm zseb 1 db 10 cm zseb az egyik 8 cm zseb csak simán a többi patentos záródással

A jó foltvarró...

az varr - készít - magának kis pénztárcát, ha akar...

a nem jó foltvarró (én... ;-)
vesz egy Kiskegyed újságot magának, aminek az ajándék melléklete egy kis pénztárca...

vagy, megvárja, míg varr - készít neki - egyet egy (valamelyik) foltos barátnője :-)

A boros tatyó -Táskámban a kedvenc borom

... nos... kapcsolódva a "Férfias" kategóriában meghirdetett pályázathoz (ahova persze, nem küldtem semmit, csak agyban varrtam, - mint általában mindig - bár, szerintem ötleteset és humorosat ;-)
ezért a BE NEM KÜLDÖTT PÁLYAMUNKÁK kategóriában a citromdíj komoly várományosa vagyok)

szóval, ehhez kapcsolódva, a Borászportál fotóját azért közzé tenném, többünk épülésére.

Horgász, gombász, vadász, (madarász ?) férjeknek elkészíthető meglepetés.
Aztán lehet, hogy gyakorlati értelme nem sok.
Viszont ötletesnek, ötletes - szerintem.
Mondjuk egy nagyon, mondom NAGYON kerek házassági érfordulóra megérdemlik :-) 
Igen csendben megjegyezném, hogy az IKEÁ-ban időnként lehet kapni műanyag - bár üvegnek látszó - borospoharat....

Forrás:
http://www.boraszportalok.hu/index.php?p=cikk&id=2576

Utóirat:
az én táskámban gyenge rosé lenne, muskotályos fehér, netán tokaji, kevésbé fanyar vörösbor... meg... meg... meg...;-)

... a CAFATOS-ZACSIS TECHNIKA - avagy egy régi adósság rendezése :-)

Nem én lennék az igazán illetékes ennek a technikának az ismertetésére (kicsi vagyok ehhez én :-),
de annak, aki még nem ismeri, talán még ez is némi segítséget - támpontot nyújt a kiinduláshoz.

Én először Zsuzsucinál láttam kb. 2 (3 ?) éve egy remek topikos táborban Ménfőcsanakon.
Egyből beleszerettem. (Nem Zsuzsuciba és Csanakba ;-) hanem a cafatosba...

mert olyan kis kevésbé ügyesek is mutatós, egyedi cuccot tudnak varázsolni belőle :-)

Zsuzsuci sokszor rajta hagyja a kész munkán a nylon zacskót, én jobban szeretem leolvasztani HŐLÉGFÚVÓVAL.
Tetszik a zacsis változat is, de nekem anélkül természetesebbnek tűnik.
Azóta barátom a hőlégfúvó... mondhatni, jó, ha van a háznál...

Talán a fotókon nem jól látszik, de teljesen a végén leolvasztjuk vele a már készre varrott cuccról a zacsit.
(Nem kell aggódni, az anyag nem fog megégni, de persze ne érintsük totál hozzá a hőlégfúvót... csak óvatosan, és úgyis "adja magát", hogy milyen távolságról érje a hő.)

Feltétlenül tartsuk be a munkavédelmi szabályokat!
Azért ezzel a kezünket megégethetjük, tehát ne érintkezzen a bőrrel.

Az én gépemmel nem lehet "kukacolni" - szabad gépi tűzéssel tűzni -, tehát azzal könnyebb, talán szebb is végeredmény, mint az én steppelés-szerű sűrű varrásommal.
(Tehát lehet ezt szebben is....)

Ez a technika nem alkalmas egy takaróhoz való felhasználáshoz, mivel azért több rétegből áll ugyan, de eléggé kemény, mondhatni ,hogy tartása van a végeredménynek.
Viszont remekül lehet faliképnek, táskához, kisebb használati tárgyakhoz felhasználni.

Modernebb (zacsi és hőlégfúvó nélküli ;-) változata Avalonnal/Soluvlies-zel történik, ami varrás után simán kimosható, lögybölhető folyadékkal.
Tehát egyszerűbb úgy a felhasználás. (Zacsi helyett Avalonnal borítják be a felületet varrás előtt)
Ha most valami csacsiságot írtam, akkor Évi36 - vagy valaki más - errejár és megjegyzésben kijavít, vagy kiegészít.
Évi az avalonos változatot tavaly nyáron bemutatta a karcagi tábor utolsó napján az ötletbörzén, illetve az idei csanaki táborban is :-)

A fotókhoz még annyit tennék hozzá, hogy lefelejtettem róla, hogy amikor felvisszük a rétegeket, hogy ne mozduljon el míg a zacsit rárakjuk és elkezdjük a tűzést, akkor előtte rá szoktak textilsprayt fújni, elég csak egy kicsi rá imitt-amott, hogy megfogja.
(Nekem textilspray helyett tökéletesen bevált az olcsó hajlakk-spray... csak jelzem ;-)

Köszönet Ginának a türelméért :-)  (ő tudja, hogy miért...)

Zsuzsucinak, hogy megszerettette velem, Évinek, hogy szívén viseli ezt a technikát (is) és terjeszti.

Utóirat:
Ne dobjatok ki semmit !
Mindenféle anyagmaradék - még a rossz, szakadt lepedő vászon, kötött anyagok is felhasználhatóak.
A szines cérnákat pedig gyűjtsétek, remekül meg lehet velük bolondítani a látványt, nagyot "dob" rajta :-)

http://xfree.hu/album_show.tvn?aid=199952

Nem is pang az ingatlanpiac... nekem egy egész házsorom van :-)

Szóval, hogy spóroljunk... ;-)

egy rokonunknak - mivel, megkívánta vala a nyáron Karcagon tanult házsoros kulcstartós képecskét - készítettem egyet, csak kulcstartó nélkül...
(Ők "túl sokan vannak"... úgysem fért volna el az összes kulcscsomó rajta, vagy leszakadna, aztán annyi, nekik se fizetne a biztosító a kárért, ahogy nekem sem :-(

S, mivel náluk olyan a lakás, hogy a falak különböző színűekre vannak festve... és az ajtók sem fehérek, hanem színesek, hát gondoltam, akkor ne hagyományos házsor legyen.

Persze, mondta a lányom, hogy netán ez nekik "túl modern lesz" - erősen bízunk benne, hogy ez bekövetkezik, mert minden hibája ellenére a végeredmény nekünk tetszik.

Persze, annyi eszem nem volt, hogy tartalék keretet vegyek Karcagon, így az I...á-ban vettem, ez egy kicsit más, mint az én keretem. A hiba ott volt (már, ha hiba volt), hogy beleraktam a műanyag borítást, ezért fényképezésnél nem olyan tökéletes - bár, kétségtelen, hogy nem porosodik annyira.

Reménykedtem, tán az ablakpárkányon jobban lehet fotózni... áh... az ember már a munkahelyi - belvárosi - ablakpárkányokban és fényviszonyokban sem bízhat.
Látszik, hogy ritkán könyöklök, nem vagyok naprakész.

Nem tudok jól fotózni, ha süt a nap az a baj, ha nem süt, akkor meg az ;-)

(Ha nem tetszene a címzettnek, akkor megtarthatnánk ;-) tudom kissé, önző vagyok most, esetleg kapna helyette hagyományos, klasszikus házsort... na, majd meglátjuk.)

Vagy, inkább magunknak egy igazi "Hundertwasser"-ost kellene csinálni ? :-)

Gnóm nyuszi hirtelen

Anyukámhoz mentünk húsvét hétfőn - szokásos családi összejövetelre.

Mivel tudtam, hogy kedden megy az idős barátnőjéhez (85 év fölött van) hát gondoltam, ő is mindig küld nekünk húsvétra (bár utólag ér el hozzánk) mindenféle nyalánkságot, hát én is küldök neki varrott holmit.

Az elképzelés egy fehér polár bárányka lett volna, de utolsó pillanatban kiderült, hogy - mivel alvállalkozókat alkalmazok - ezt tanusíthatják a táborlakó foltostársnők is / bár, - ők, önként szoktak jelentkezni a "segítsünk szerencsétlen Juhizson" mozgalom keretében - szóval, a mostani alvállalkozóm egy barátosném volt, aki előre kiszabta a bárányt...

igen ám, de utolsó pillanatban kiderült, hogy hiányzik a báránynak való fül - idő meg nulla, indulni kell...

Gyorsan előkaptam a T...o újságot és onnan mintaként vételeztem egy vidámnak tűnő nyulat...



rajzolás, működő nyomtató hiányában kézi felnagyítás.... na, érdekes, mintha nem hasonlítana az eredetihez, max egy távoli rokon...

szabás, gyors varrás körbe géppel, varrócucc a táskába, tömőanyag is, anyukámnál ebéd után befejezzük...

Hát, így készült nagy rohammal az egérfejű gnóm nyuszi.



Hiába, rendes foltvarró csak felnyúlt volna a polcára, a szépen rendezett formában tartott szabásmintáihoz.

Bár, ha abból indulok ki, hogy anyukám oda volt a gnóm nyuszi látványáért, hát, talán néha érdemes hirtelen "alkotni".
Az meg külön szerencse, hogy az anyukák bizony elfogultak :-)
Meg, szerencse, hogy másodállásban nem nyúltenyésztő...

Mindegy, sikerült létrehozni a nyulak családjának egy új alfaját, bár, valószínű, hogy egyszeri és megismételhetetlen :-)

Sütőtök textilben és a konyhában - kinek melyik jut ;-)

Verocska sütőtök "tortája"


Hozzávalók:

- 1 kg sütőtök
- 20 dkg cuor
- 20 dkg liszt
- 20 dkg dió vagy mandula
- pici só
- 1 sütőpor
- 5 db tojás
- 6 db szegfűszeg
- szerecsendió és gyömbér (ízlés szerint)



A tököt apróra vágjuk, a szegfűszeggel, szerecsendióval és a gyömbérrel, sóval puhára főzzük és utána turmixoljuk.



Az 5 tojás sárgáját a cukorral simára keverjük, a tököt, darált diót, lisztet hozzáadjuk, összekeverjük.
A tojások fehérjét habbá verjük és finoman összekeverjük az egész masszával.

Tepsibe sütőpapírt rakunk, megkenjük kicsit.
A tészta tetejére tökmagot szórunk - megsütjük.

(Nagyon fincsi! Még azok is kedvelik akik általában nincsenek oda a sütőtökért ;-)

a NAGYMAMÁK DICSÉRETE

Árulnak is ilyen meleg takaróból készített "háziruhát", de Édesanyám (a sors megadta neki a Nagymama státuszt annak idején ... :-)

elkészítette a sajátját, méghozzá kézzel varrva...




Fogsz egy polártakarót (az övé a kicsit vastagabb, melegebb fajta) és a hosszanti oldalát félbehajtod.


A takaró felső részéből levágsz akkora darabot, amekkorából az ujjait készíted majd el, ha hosszabb darabot vágsz le, akkor hosszabb lesz a csuklód felé az ujjarész, viszont ezáltal rövidebb lesz deréktól lefelé a háziruha.

(A takaró egyik oldala nyitott, a másik zárt.
A zárt részt felvágod addig, ameddig hozzávarrod az ujjarészt.
Mivel a túldoldal nyitott, ott csak simán hozzá varrod. )











A takaró felső (keskenyebb) részét bevarrod balról és jobbról addig, ameddig jónak látod, középen nyitva hagyod azt a részt, ahol a fejed fog bebújni - ne legyen túlságosan szűk, férjen bele a fejed kényelmesen :-)





A nyitott hosszanti oldalt is összevarrjuk, lent egy kicsit nyitva hagyjuk annyira, hogy kényelmesen tudjunk lépni benne.







Ha rojtos a takaró, akkor ügyelj rá, hogy a rojtok a megfelelő helyen legyenek (az ujjánál...)

Ne felejtsed el, hogy a polártakarók mérete nem egyforma, vásárláskor ügyeljél erre, ha túlságosan kicsi, akkor derékban szűk lehet, ezt a boltban már eldöntheted, ha körbetekered magad vele és hozzászámítod a varrásráhagyást, legyen kényelmesen elég hely az anyagban.

Kitűnő viselet télen a szobában, tv-nézés és kézimunkázás közben, nem fázol és a derekad nagyon védve van.
Ha fázós vagy, akkor hálóingnek is fincsi.

Édesanyám háta mögötti szép takarót nem ér varrtam, hanem egy foltozó barátném kezének munkája. Hajnikrinek köszönhetően napsütéses színe nap mint nap bearanyozza a Nagyi életét :-)

Londoni disznó... ;-)

... most, persze, valami olyanra gondoltatok,

pedig, kivételesen neeeem..., hanem ezt a malackát kaptam ajándékba Londonból.

(Koppintani szabad :-)





Aztán, lehet, hogy csak nekem újdonság, másnak nem, de mint tudjuk disznók mindenütt előfordulnak... végső soron az egész világ tele van velük.

Én örülök az enyimének :-)
Kicsit bumfordi, kicsit pocakos, kicsit popsis (ez utóbbi kettő nem látszik itt jól) de malacom van, s mi egyéb kell még?

Pirosssssska, avagy jó, ha készen vagy egy táskával...

Életem első - s, tán utolsó ;-) rendelésre készült táskámmal végre valahára készen lettem.




Sok időm elment rá, de sokat is tanultam belőle... például, hogy mennyivel más, ha nem áll egy tábori Tanító Néni :-) az ember háta mögött, hogy odaszaladjunk kérdezősködni... hogy mit, hogyan is kell csinálni.



Én, aki utálok bontani, naaaa, bontottam.... újra varrtam, ha az enyim lett volna, már régen félre hajítottam volna, és az "egyszer majd még befejezem!" kategória újabb alanya lett volna a lakásban.





Viszont komoly megállapításokat tettem (tapasztalatokat szereztem):

1. Nem vállalnék el még egy ilyen táskakészítést - másnak. (Mármint, hogy ilyen fazont).

2. Nem kell feltétlenül az anyag adottságai miatt beindulni és még ötletelni, hogy ezt meg azt így meg úgy kellene rajta csinálni, mert csak kitoljuk az időt, mire készen leszünk, és a saját életünket bonyolítjuk vele.

3. Mennyivel nehezebb olyan darabot elkészíteni, ami a megrendelő ízlését tükrözi és nem feltétlenül a miénket.
Legalábbis én így voltam vele, ez a színvilág nem az enyém, én nem szeretem a feltűnő dolgokat.




De, azért boldogság volt készen lenni vele, és a rákövetkező éjszakán elmélyülni a textiltök készítésében.... szóval, senki se mondhatja rám, hogy NEM tökölök, mert bizony, hogy igen :-) :-) :-)

Töketlenül - sütivel

Visszavonhatatlanul elmúlt a nyár - ezért mivel nálunk idén sem sikerült túlságosan jól a dísztök termesztése a kertben - hát vásároltam a piacon.

Már többször próbálkoztunk a dologgal, valahogy nem jön össze, ledobja a virágját, nem lesz dísztök belőle. Próbáltuk a földön, erkélyládában, hagyjuk futni, próbáltuk felkötözni, napos helyes, félnapos helyen - nem értem miért nem megy, ha van egyéni tapasztalatotok, ötletetek ilyen téren, akkor megköszönném.
(Lehet, hogy csak nekünk nem sikerül?)

Úgy is mondhatnám, hogy "gyárilag" töketlenek vagyunk.
Bár, hallottam már olyanról, hogy valakinek pénzt kellett leperkálnia azért, hogy saját töke legyen ;-)




Kissé nyomom a betegágyat jó pár napja, de erről majd később.
Főleg az éjszakák a rosszak, bárhogy fekszem, valahogy sehogy se jó, aludni nem tudok.
Fuldoklok a köhögéstől, s innen üzenném egy szívemnek kedves kreatív barátosnémnak, - hogy nem, nem dohányzom. (Mármint, hogy nem most nem, hanem egyáltalán nem).
Pedig akkor talán most lenne mire ráfogni a dolgot ;-)

Mikor már feküdni se tudtam, s kicsit mozogni kellett volna, akkor azért sütöttem egy sütit.
Hááááááát, kicsit (nagyon) gnóm lett, de "ő" az első sütim, nyilván lesz ez még jobb is.
Azt hittem, hogy jót teszek neki vele, ha tartása van, ezért megerősítettem az oldalakat belülről - no, ez hiba volt, nem lettek szépek a sarkak, alig bírtam kifordítani... szóval az újító szellemet vissza kell gyömöszkélni a palackba.




Mondjuk a tányérja is mondhatnám, hogy érdekes.
De tökéletes tányért bármelyikőtök tud csinálni - valamitől juhizsossá kellett tenni - csak és kizárólag ezért hullámos... ;-)


További nagy terveim vele:

- ha meggyógyultam és dolgozni megyek, akkor becsomagolom; elhelyezem a hűtőszekrényben - egy nyár közepi elmaradt névnapra visszautalva a tulajdonosának az asztalán hagyok néhány invitáló mondatot, hogy a "torta a hűtőben van" - vicces lesz, ha nem vesz magának ebédet, mert azt hiszi, hogy így fogja a dolgot megoldani.




Azért szívesen látnám az arcát, mikor kibontja...
Az a típus, aki szeret kávét inni kis sütivel... he-he...
(Igen, tudom, villámgyorsan készítenem kellene kávét is Neki :-)