... kár volt ezt megvennie... !!!

van néhány 20 %-os kuponom... ilyenkor nem az olcsó, hanem a drágább (kedvelt, de életünkben luxusnak számító) dolgokat kell megvásárolni.

Győzött a szarvasgulyás :-)
már nem is emlékszem, hogy a két másik dolog mi volt, de a negyedikre igen:

egy régóta vágyott dvd.

Már régen megtanultam, ha CD-t DVD-t veszünk, akkor fizetés után (még a bolt elhagyása előtt) a pénztár közelében ki kell nyitni a csomagolást és megnézni, hogy VALÓBAN benne van-e a lemez.

Nagyobb elárusító helyen - mint most is - a biztonsági őrökhöz lépek és előttük bontom ki.

Egy idősebb őr ácsorog és ücsörög egy fiatalember a széken.
Éppen nagyon vidámak, előttem egy bottal közlekedő, kb. negyvenes hölgy volt náluk, éppen azon kuncognak.
Mondjuk tényleg, bent a boltban is láttam, hogy a hölgy kissé problémás eset, nagyon furcsa dolgokat kérdezgetett az eladóktól is, igyekeztem a közeléből elmenekülni.

Szóval, jó a hangulat a biztonsági őrök kuckójánál.

Mondom, hogy miért jöttem, előttük szeretném bontani, ezért meg ezért.

A fiatalember ránéz a borítóra és fülig ér a szája.
Ja, és persze, hangosan, szinte üvölt:

NA, KÁR VOLT EZÉRT PÉNZT KIADNI !!!
PÉNZKIDOBÁS VOLT !
TUDJA MIRŐL SZÓL EZ?
MAJD ÉN ELMONDOM MAGÁNAK!

Közlöm vele, hogy tudom, hogy miről szól a film, felesleges elmondania.

Csak köti az ebet a karóhoz, szinte fuldokol a röhögéstől...

EZT A SZ@RT MEGVENNI !

Mondtam neki, hogy magánügyem, hogy mit veszek és neki nincs köze hozzá, amúgy is, nem kérdeztem a véleményét.

De csak kiabál tovább.

Látom, a helyén van a dvd-lemez.

Már nehéz uralkodnom magamon.

Mondom neki, hogy tartsa meg a véleményét, én sem szidtam neki a Bangó Margitot.

Még jobban röhög. Üvölti:
ha-ha...UTÁLOM BANKÓ MARGITOT !

Nincs mit tenni - gondolom én - ideje lelépni, már nagyon kezd viszketni a tenyerem.

Még elmenőben közlöm vele, hogy neki az a feladata, hogy a bolti tolvajokat figyelje és nem az, hogy minősítse, mit is vett egy vevő.

A hangos röhögése végigkísér a kijáratig, bár már nem értem, hogy mit is kiabál közben.
Jobb is talán.
Elgondolkodom.
Ismerek közülük (is) jó embereket.
Nem szoktam származásuk, identitásuk stb. stb. alapján megítélni az embereket.
Ilyen is van, olyan is van.

De azért felmerül bennem, hogy tudja-e a fiatalember, hogy az "ő népe" is érintett - oly sokan mások mellett...

 "A holokauszt során a különböző becslések szerint a kétmilliós európai cigányság 10-30 százalékát gyilkolták meg."


Forrás:
http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&chapter=9_1_2&type=content

Hü ( űűűűű ) r......re(é)m Szultána....

Dolgozunk.
Itt a könyvtárban egy sajátos világ van.
Egészen más, mint egy általános munkahelyen (gazdasági, kereskedelmi stb), cégnél.

Itt más idők járnak.
Néha szalad, néha cammog, az órák sem járnak pontosan.
(Tényleg nem... a portán és a ruhatárban siet az idő :-)
Egyik sem egy svájci óra.

Úgy, de úgy megfogadtam, hogy soha többé nem fogok a könyvkereskedelemben, könyves cégnél dolgozni.
No, ennyi idős munkavállalóként nem volt nehéz ezt betartani ;-)
De a könyvek valahogy utánam jönnek, vagy beléjük botlok és nem feltétlenül leporolás céljából.

A könyvtárosok furcsák.
Valahogy tényleg azok.
Nem lehet szokásos mércével megítélni őket.
Azért vannak köztük (is) rendes emberek (hi-hi...)
Aztán van a maradék; olykor elvont, némelyik beképzelt,  meg ilyen, meg olyan.
Röviden furcsák.
Khm... a férfiak... hát, nem is tudom, hogy fogalmazzak.
Jó, hogy nem vagyok fiatal nőci, tutin aggszűz maradnék, ha ez lenne az első munkahelyem és nem járnék el sehova csak a könyvtár és a lakás közötti útvonalon ;-)

A férfi könyvtáros egy külön kategória.
Még tanulmányoznom kell.
(Ezt ne értse senki se félre, nem ÚGY kell tanulmányozni őket).

Szóval, dolgozunk.
Én és a helyettesítő könyvtáros. Röviden HK.
De, ő biztosan így írná le:

Dolgozunk.
ÉN, "A" KÖNYVTÁROS - és mellettem itt ez a kis segédizé....

A HK sokszor nem köszön, pedig az anyja lehetnék, sőt...
Aztán nem tudom eldönteni, hogy bunkóságból nem köszön, vagy netán süket félig, mint én (persze, attól még köszönhetne is akár) ,vagy VAK és nem lát meg.
Még ez részemről eldöntendő kérdés.

Tehát:
dolgozunk.
Ő nyomkodja a billentyűket - én meg ragasztok, bélyegzek (tudjátok: egy a párna, egy lehellet :-),
sorszámot nyomok a könyvekre.

Sok ész nem kell hozzá, de odafigyelés igen.
A ragasztás akkor kell a könyv gerincére, ha valamelyik olvasóterembe kerül.
Mert akkor mindig más színű szigetelőszalagot kap jelzésként.
Mármint, hogy olvasótermenként más színt.

Sajnos, a nyomdák  nem gondolnak arra, hogy a KÖNYVTÁRAKNAK vannak bizonyos perverz igényeik, legalábbis a mienkének igen. Mert, hogy kell(ene), hogy a könyv gerincén legyen annyi hely, hogy a jelzést fel tudjam ragasztani.
Mert ugye, nem túlzottan logikus letakarni a címet és a szerzőt...

De néha gond van, mert alig marad hely.
Ilyenkor van a nagy tanakodás, hogy a szerző nevének melyik részét büntessük a láthatatlansággal :-)

Dolgozunk.
Hürrem Szultána könyve a kezemben.
A gerincén valahol középtájon egy kicsi ovális kép Hürremről a filmsorozatból.
Balra a szerző neve, jobbra a könyv címe.
Hürrem ural mindent. Vagyis, elfoglal minden helyet, nehogy már más is elférjen mellette.
... jellemző....

Felragasztom a fehér szikszalagot... és rám tör a röhögés...
Helyettesítő könyvtáros meglepetten felnéz (ezek szerint érzékeli, hogy én is a világon vagyok)... de, nem szól semmit, nehogy má' elbízzam magam.

Nézem a tevékenységem végeredményét - elégedett vagyok.

Csak úgy... mellesleg megkérdezem HK-tól, hogy van-e otthon tévéje.
(Mert már rájöttem, hogy "a" könyvtáros sokszor csak olvas, de nem mindig néz tévét stb. stb.)
- közli velem, hogy neki nincs.

Persze, nem vagyok meglepődve.
Érzem, hogy ciki vagyok és gáz, hogy nekem van és még használom is.
Ráadásul nem halakat úsztatok benne.

- Akkor nem szoktad nézni a Szulejmánt - jelentem ki baromira bölcsen.

Nem, de tudok róla - mondja ő.

Azért valami furdalhatja mégis, mert kisvártatva érdeklődik, hogy miért kérdeztem.

Áh... mondom én - akkor Neked nem poén, ami nekem az.
Miért, miről van szó ? - kérdezi.

Erre felmutattam a könyv gerincét, - és elmosolyodott - mármint, hogy HK...
Ez a hölgy valami rossz nőszemély ?
- hát... mondom.... tesz ilyen-olyan dolgokat.
Akkor biztosan megérdemelte - zárja le elmés (és ritka) társalgásunkat.

Én még mindig gyönyörködöm.
A könyv gerincén csak egyetlen hely maradt, ami leragasztható a fehér csíkkal...
Hürrem Szultána szája :-) :-)

Astoria - vajon kik járnak most oda ? ...

... kérdezi Kern András Presser Gábor zenéjére...

egy kis csodás "andrisos" Astoria...

... jó ezt tudni... nyugodtabban alszom majd éjszaka...

... bár, 24-én halat eszem... ráadásul a nap se fog sütni... ez, azért elgondolkoztató ;)

Habár... rohadt hús nem eszem - tehát, van fény számomra még az alagút végén.

Juhizs (se nem Szépség, se nem Szörnyeteg... m é g ;) ...


 "D-vitamin-hiányban szenvedett A Gyűrűk Ura Gollamja

A D-vitamin hiánya miatt veszíthette el a küzdelmet a hobbitokkal szemben Gollam, A gyűrűk ura trilógia és előzményregénye, A hobbit egyik főgonosza egy brit tanulmány szerint.

Nicholas Hopkinson, a londoni Imperial College tudósa fiával, Joseph-fel közösen elemezte J.R.R. Tolkien regényei szereplőinek táplálkozási szokásait és életmódját.

A kutatást a Medical Journal of Australia című szaklap karácsonyi kiadásában mutatták be.

Gollam és a többi szörnyeteg nemcsak amiatt volt legyengülve, mert kerülték a napfényt.
Egészségtelen táplálkozásuk (rothadt hús és hal) is a D-vitamin hiányához vezetett, ennek eredményeképpen csontjaik és izmaik elgyengültek.

Zsákos Bilbó, a hős hobbit ezzel szemben változatosan étkezett - írják a kutatók.
Az Imperial College közleménye kiemelte a húslevest, csirkét, rakott zöldséget és málnalekvárt is tartalmazó menüt, amellyel Bilbó a vendégeit kínálta.

A hobbitok történetének szisztematikus szövegelemzése bebizonyította, hogy a jók gonoszok feletti győzelme részben az utóbbiak rossz táplálkozásának és a napfényt nélkülöző életének köszönhető – áll a tanulmányban."

Forrás: http://www.origo.hu/egeszseg/20131216-d-vitaminhianyban-szenvedett-a-gyuruk-ura-gollamja.html?sec-1

Szóval, jó ezt tudni... ;) ;)

... egy elfelejtett dal - gyerekeknek...

bár, veszélyes a szülőkre nézve, ha nem értenek egyet a dalban foglaltakkal ;)





" Ma éjjel álmomban hozzám szegődött egy kiskutya
Emberi nyelven így szólott hozzám : Te leszel a kisgazdám
Álomnak is szép volt

Mert oly rég szeretnék egy bozontos kiskutyát,
Hogyha nem lesz fajtiszta, az se baj
Sőt még az se, hogyha 10 cipőt is összerág
És a szőre kóc, kisbohóc

Buzgón lengedezne farkincája oly vidám,
Csupa szív meg ész, házőrző vitéz
Én őt mindenféle kunsztra megtanítanám
Szótfogadna, ám, kiskutyám

Becézze más a kiscicákat
A házinyúl még ingyen se kell
A néma aranyhal csak sütve-főzve
Kanári még úgy sem érdekel

Mert oly rég szeretnék egy bozontos kiskutyát
Hogyha nem lesz fajtiszta, az se baj
Mert a jó kutyuska mindhalálig hű barát
Őrzi-védi jó gazdiját

Kérek egy kiskutyát ! "

...na, vajon; mi a közös Juhizs-ban és Ganxsta Zolee-ban ?

nem, nem a tetkó.... :)

Egyszer valahol hallottam az igen fontos információt (ami meglepett), hogy van egy film, amit mindketten igencsak kedvelünk :)

A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső

(Lock, Stock & Two Smoking Barrels)

 

Guy Ritchie 1998-as akció-vígjátéka.

 

A kocsmáros szerepében (mellékszereplőként) Sting tűnik fel - amúgy remekül játszik.

Ki se kell nyitnia a száját, elég, ha néz :)

 

Egyszer már gondolkodtam rajta, hogy meg kellene számolnom a filmben hirtelen elhunyók számát. A helyzet reménytelen, soha nem fogom megtenni.

Hiába tocsog minden úgy, hogy egy vámpír több évig is meg tudna élni belőle.

Az események pörögnek és - vessen meg érte, aki akar - én bizony a már többször is látott poénokon mindig újra jót, hát nem mondanám, hogy nevetek, inkább "r@h@g@k".

 

Amikor először láttam, akkor rögtön tudtam, hogy ezt még egyszer meg kell nézni. Mikor másodszor láttam, akkor rögtön tudtam, hogy harmadszor is meg kell nézni.

Mindig újabb poénok tűnnek fel, amit előzőleg nem fedeztem fel. 

 

Ha eltekintünk a rengeteg hullajelölttől, és nem riaszt minket, akkor bizony jól szórakozhatunk.

De, az is lehet, hogy csak számomra poénos ez a film.

 

Még négy ilyen bamba, béna idétlen próbálkozót, mint a négy főszereplő... hát, ritkán látni.

 

Aztán feltűnik néhány szintén felejthetetlen karakter, mint a bérgyilkos, aki a saját kisfiájával jár a melóba... hát, nem lehet a fejüket elfelejteni :) 

 

Ha szeretitek az akció-vígjátékokat, akkor ne hagyjátok ki. 

Ha nagyon szép a lelketek - és ezt nem tudjátok kikapcsolni kb. két órára - akkor ne nézzétek meg.

Az egy négyzetméterre eső káromkodások száma: 4618.

 

Ma vasárnap este Cool tévén 21 órakor randevú Guy Ritchivel... az se kizárt, hogy a film végén kedvetek lesz a Temzébe ugrani ;)

A film online is letölthető: 

https://www.youtube.com/watch?v=OjQ4md-_BXA

"London legizgalmasabb negyede valószínűleg az East End. 
Itt él a legtöbb nehézfiú, kábítószerügynök és nagyreményű semmittevő. 
A film négy hőse, a négy jó barát itt határozza el, hogy meggazdagodik. 
Az eredmény: hatalmas adósság és egy életveszélyes fenyegetés. 
Mindössze egy hetük van fizetni, ezért a legelképesztőbb megoldást választják: kirabolnak egy másik bandát. 
Újabb kétes elemek, bűnözők, csempészek, kétballábas bérgyilkosok és szigorú kocsmárosok tűnnek fel a színen. 
Mindenki mindenkit összetéveszt valakivel, leszámol valaki mással, miközben a nagy dohánynak lába kél."


Forrás:
http://www.port.hu/a_ravasz,_az_agy_es_ket_fustolgo_puskacso_lock,_stock_&_two_smoking_barrels/pls/w/films.film_page?i_film_id=5228






... és, hogy miért is tetszik Ganxsta Zolee-nak, az egyértelmű, hogy nekem miért is tetszik, no, ez megérne egy tanulmányt ;)

Nem beszélek zöldségeket ! - avagy; szereted Depardieu-t ? Ha igen, akkor vár Téged vasárnap este

21.55-kor (igaz, hogy későn...) az M2 csatornáján :)       - szinkronizálva :)

Ha szeretnél látni egy szórakoztatóan kedves filmet, amiben közben elhangzanak olykor az élet nagy igazságai is - akkor ne hagyd ki a filmet :)
Nem fogsz benne csalódni.

"Germain (Gérard Depardieu) amolyan ügyefogyott mackóként, francia Forrest Gumpként csetlik-botlik az életben, alkalmi munkákból él. 
Sörözik a haverokkal, gondozza a veteményét, s az anyja házának kertjében lakik, egy lerobbant lakókocsiban. 

Az egykori lassú felfogású, rossz tanuló ma is nehezen tud olvasni, hadilábon áll a szavakkal, a mindennapokat a maga egyszerű módján éli meg.
A szeretettelenségben töltött gyerekkor, a rideg anya által meghatározott felnőttmindennapok sivársága után Germain csak abban lelheti örömét, hogy napközben a városka parkjában üldögél a padon és eteti a galambokat.
 
Itt hozza össze a sors Margueritte-tel (Gisele Casadesus), a törékeny, nyugdíjas tudóssal, aki minden idejét az irodalomnak, a könyveinek és a szavak "hatalmának" szenteli. 

A két ember szokatlan barátsága észrevétlenül kovácsolódik ott a padon, a galambok közt. 
Az egyszerű, de szeretetéhes fickó és a világtól búcsúzó művelt asszony kapcsolata mélységes szereteten és egy szokatlan, de annál erősebb "anya-fiú" kapcsolaton alapul. 
Germain szomjazza a tudást és az útmutatást, Margueritte pedig még egyszer utoljára szeretne valamit átadni a szavak szeretetéből.

Eleinte Margueritte olvas fel a hümmögő, szavakat ízlelgető Germainnek, aki lassan "rákap" a tudás és az olvasás ízére. 
Ahogy lassan a túlkoros diák horizontja tágul, a férfi élete mind jobbra fordul, s képes lesz értékelni maga körül a pici örömöket is"

Forrás:
http://premier.mtv.hu/Hirek/2013/08/09/12/Nem_beszelek_zoldsegeket.aspx

Egyébként Depardieu-tól a kedvenc filmem (bár, az más kategória) a Zöld kártya :)

Szívmelengető hagyományőrzés miniben :) ... avagy egy kis csoda...

Fásultan bambulunk magunk elé, miközben a mozgólépcső felvisz minket a Nyugati pályaudvar aluljárója felé.
A lépcső tetején már nagyon hangosan szól az ének, bár nem érteni részleteiben (még).

Na, megint mikrofon van - gondolom én.

Tévedtem. Nem is kicsit.

Két fiatal (16 és mondjuk 22 év között ki tudja mennyi ?) leányzó, farmer miniszoknyában, szolid, modern, de a kánikulának megfelelő felsőben (fehérben az egyik, feketében a másik - mint jin és jang...)

mint két pacsirta...
zengett az aluljáró csodás, szép hangjuktól - miközben népdalokat énekeltek :) 

Lábuknál egy szalmakalap a földön.
De, nem ám olyan nagy's asszonyos... hanem a dalokhoz illő, egyszerű, hétköznapi, minden sallangtól mentes.

Szerényen álltak, kicsit zavarban, visszafogottan, összekulcsolt kezekkel.
Miközben sugároztak.
Röpültünk feléjük (s, röpültek az apró forintok is) milyen kevés kell ilyen sok embernek sokszor egy kis mosolyhoz, jókedvhez, szívmelengető pillanatokhoz :)

Mennem kellett időre valahova.
Mennyire sajnáltam... még elidőztem volna.

Immáron soha nem tudom meg, hogy mi lett a bús szeretőjükkel.
Azta-kacifántos-irgum-burgumos-mindenségit-neki.

A lelkemben mosolygott a nap.
Szerintem Ábel is így gondolta valahol a rengetegben.

Köszönöm Spielberg ! - A nap birodalma...

Remek filmet láttam tegnap késő este a tévében. (Empire of the Sun)
Lehet, hogy gond van velem, de eddig még nem is hallottam róla.
Pedig Spielberg 1987-ben készítette.

Csodálkozom, hogy nem kapott díjat (már, ha nem kapott) ez az alkotás.
Lenyűgöző volt.
Szép és csúnya.
Felemelő és lealacsonyító.
Fény és árnyék.
Emberség és embertelenség.

Ami a legelgondolkodtatóbb, hogy valóságos.
Nem fantázia; az író önéletrajzi elemekből hozta létre a film (a könyv) anyagát. 

Én nem tudom, hogy bizonyos történelmi szituációkban mit tennék.
Így, békében, ezt nem is igazán tudjuk megítélni.
Azt hiszem feladnám :(

Megrázóan szép, lenyűgöző film.
Megrázóan   f á j ó a n   lenyűgöző film.

A színészek pedig... John Malkovich-al az élen, és főképpen Christian Bale játéka feledhetetlen.


"A főhős olyan igazságokat fogalmaz meg, melyek az emberi lét alappillérei. 
Ezek közül az egyik, és legfontosabb gondolat az, hogy a háború értelmetlen, és aki egyszer átélte, nem tud többé ugyanúgy létezni a világban, mint előtte. 
Jim saját szemével látta, hogy csinál a háború szörnyeteget az emberekből. 
Ezek között a borzalmas körülmények között az tartja egyedül életben, hogy ha vége lesz, talán újból találkozik szüleivel."
"A filmben egy kisfiú felnőtté érését követhetjük nyomon, melyet Christian Bale nagyszerű játéka tesz felejthetetlenné. 
A szinész ekkor még csak 13 éves volt, de Jim karakterét mégis annyira élethűen és éretten formálta meg, mintha több évtizedes tapasztalattal rendelkezne.
Nagyon jól mutatja be a háború borzalmaitól rettegő, gyámoltalan kisfiút, aki elkezd kötődni a különc, amerikai Basie-hez, akit John Malkovich formál meg. 
Jim úgy tekint rá, mint egy hősre, ezért szeretne mindenben megfelelni neki. 
A férfi viszont amellett, hogy megtanítja a fiút a túlélésre, ki is használja a gyerek ártatlanságát és naivitását. 
Nagyon jól nyomon lehet követni a két ember kapcsolatának alakulását, a kezdetéktől egészen a háború végéig. 
Eleinte Basie még úgy tekint a fiúra, mint egy gyerekre, Jim viszont mindenáron bizonyítani akarja, hogy ő egyenlő rangú partnere a férfinak, ezért egyre merészebb dolgokba vág bele. 
Abban reménykedik, hogy ha kivívja Basie elismerését és tiszteletét, a férfi megszökteti őt a fogolytáborból"


Köszönöm Spielberg !
Felejthetetlen 150 perccel ajándékozott meg...

Magyar szinkronnal DVD-n kapható,
neten letölthető a film

Forrás:
http://www.mozi-dvd.hu/cikk2206.html






Ez a film vége, csak akkor nézzed meg, hanem zavar, hogy tudni fogod :)

mikor Bangó Margit nincs jókedvében...

Ember(ek) a híd alatt (és az erdőben)...

" - Mi a foglalkozása?
- Kutató vagyok.
- Mit kutat?
- Zsebeket.
- Hát, ez borzasztó!
- Nekem mondja? Tudja Maga manapság milyen üresek a zsebek?
- ... és akkor mit csinál?
- Betörök."

Részlet az Ember a híd alatt című magyar filmből.
1936-ban készült.

Nagyi és a sztárok... ;)

Időnként alvás előtt végig kattintgatok a kitudjahány csatornán... ilyenkor előfordul, hogy már egy film mondjuk a közepénél tart, de pár pillanat alatt "megfog" és onnantól, amennyiben érthető amúgy előzmények nélkül is, hát megnézem.
Olykor ez remekül helyettesít egy altatót, számtalan filmnek nem tudom a végét és valószínűleg ez már így is marad :(

Viszont a héten így néztem meg a Képlet című fantisztikus film második felét, Nicolas Cage-el a főszerepben.

Azon a csatornán másnap megismételnek bizonyos filmeket, no;  elszántan elhatároztam, hogy pótolni fogom és megnézem a film első felét is. (Igen, tudom, hogy nem teljesen normális dolog egy filmet kissé fordítva nézni :)

Igen ám, de betoppant a Nagyi.

Legjobb ötletnek az tűnt, hogy határozott fellépéssel rávegyem, hogy értelmetlenné válik az élete, ha sürgősen nem nézi meg ezt a filmet most velem.
(Ha nem így tettem volna, akkor pont addig beszél ;) hogy a film első felét nem láthatom :)

Így viszont sikerült oda "szegeznem" a képernyő elé.

Azért némi lelkiismeret furdalással övezve (a demokrácia látszatát keltve...) megkérdeztem tőle, hogy

- Nagyi! Egyáltalán szereted Nicolas Cage-t ?
- Hát persze... válaszolta.
Kis szünet után:

- Nagyon jó volt a Több, mint testőrben.

- Nagyi... az a Kevin Kostner volt...
- Igen? - csodálkozott.

Makacs voltam, mint egy boxer, az ember nem engedhet...
Na, de a Nicolas Cage-t (amúgy már ment a film egy ideje, és látja a főszereplő fejét), őt szereted???
- Hogyne, hogyne...
Újabb kis szünet következik:
- A Farkasokkal táncolókban is jó volt.

Ekkor már kezdtem gyanítani, hogy a Nagyi titokban Kevin Kostner rajongó...

- Szeretem azt az ausztrál színészt is... - no, nem jut eszembe a neve -, tudod, akinek olyan sok gyereke van...
- Mel Gibson ? - kérdezem.
- Igen, igen Ő - válaszolja üdvözült mosollyal az arcán :)

Na, végre képben voltunk és totálisan azonos hullámhosszon.

Felsoroltam neki néhány Nicolas Cage filmet, hogy kicsit mélyüljünk még a témában.

Kiderült, hogy a Sziklá-t még nem is látta, na ezen felizgultam, mert ennek a filmnek a másik főszereplője az idős Sean Connery (imádom, de csak idős korában tetszik, mint férfi  - most sejtem, hogy felszisszen több foltvarró társnőm és dugdosni fogja előlem a koros férjét ;) ;)

Sebaj, gondoltam, majd neki adom a filmbeli Cage-t és enyim lesz Connery...

A fő, hogy mi nők ne vesszünk össze a pasikon :)

Bár, hírességek esetében jut is - marad is.

A Nagyi egyébként olyan szempont szerint is nézi a filmsorozatokat (legyen az akár egy latin-amerikai nyolcvanhatezer-négyszáztizennégy részes mélyenszántó szerelmi és ármánykodó történet),
hogy a férfi főszereplő (optimális esetben - több férfi főszereplő) mennyire jóképű...

Hiába, az esztétikai élmény fontos dolog, megértem én ezt.

Nem szólhatom meg őt érte, elvégre az se normális, hogy én múzeumokban rég halott (sokszor névtelenség és ismeretlenség homályába vésző) férfiak portréit nézegetem ;) ;)

A sorozatait ilyen esztétikai élmények szerint szokta megválogatni.
Pl. a Castle-t, meg a Rex-et (amit már ki tudja hányszor ismételnek) is bár, ez utóbbinál, mint mondta csak az első főszereplővel készített filmeket szereti újra nézni, elvégre Tobias Moretti csak egy van és pótolhatatlan :) :)
Az nem zavarja őt, hogy a sorozatban már a Rex-et alakító kutyát többször is lecserélték.
Ehhez a témához az én két lánykutyám szólhatna hozzá, de úgy döntöttem, hogy nem kérem ki a véleményüket :)

Azért megállapítható, hogy igen bonyolult világban élünk.
A Nagyi - aki tulajdonképpen az Édesanyám, valójában gyermekem születésekor lépett elő Nagyivá.

De, az én valódi Nagymamám anno áradozott folyton... csillogó szemekkel egy bizonyos színészről. "A" Színészről...
Aki, persze... egészen más alkat volt - totálisan más - mint a Nagypapám. Mindenféle tekintetben és értelemben.
Rajongása tárgya - Jávor Pál volt, meg Jávor Pál és Jávor Pál.

Minden hölgy tudta, ki az (ki volt Jávor Pál).
Azért, meg tudom érteni... szeretem a két háború közötti filmeket...akárhanyadszor is meg tudom őket nézni és nem tudom megunni... azért Jávor Pál tudott úgy nézni időnként, hogy a mai férfiak tanulhatnának belőle...

Milyen egyszerűbb volt Nagyanyám élete... volt Jávor Pál 1, Jávor Pál 2, és Jávor Pál 3.
A dobogó mindhárom fokán.

Slussz passz...

Amúgy milyen remek színészek voltak akkoriban is...mondjuk egy Kabos Gyula, egy Csortos Gyula és a többiek.
De, a nők akkoriban se voltak  v a k o k...

...hmmm... most látom, hogy Jávor-ra még halála után ötven évvel is lehetett licitálni... na, mi ez, ha nem sikertörténet?  (Amúgy elkelt... megvették a korabeli fotóját... :)

Jó, jó, 100.-Ft-ért kelt el...
De az én fotómért pl. halálom után fél évszázaddal egy fityinget se adnának ;)
Ciki, hogy már most se :(








-

Kodály - nem is kicsit - jazz-es hangulatban :) - netán majdnem egy kis szex ?

Már írtam régebben egy bejegyzést arról, hogy ilyenkor év elején a MÜPÁ-ban (Művészetek Palotája) január első felében 3 napos - ingyenes - jazz tehetségbörze rendezvényt tartanak.
Péntek-szombat-vasárnap általában 16 órától majdnem 20 óráig.

Ez volt az elmúlt hétvégén.
Sajnos, csak a fele koncertet (alkalmanként 4 fellépő formáció van) tudtam megnézni, de ezek igazi élmények voltak.

Az első napon a magyar zenészek külföldiekkel együtt közösen léptek fel.
Szombaton külföldi zenészek (szerb, horvát, szlovén, román) örvendeztették meg a közönséget.
Vasárnap kizárólag magyar tehetségek mutatkoztak be.

Pénteken nem tudtam elmenni, de a másik két napon igen.

Minden előadás tetszett, de, persze mindig vannak kedvencek :)

A Temesvár környékéről származó SEBASTIAN SPANACHE TRIO
(Sebastian Spanache zongora, Sánta Csaba - bőgő, Radu Pieloiu - dob)
többek között - két olyan számot is játszott, hogy szó szerint felállt (volna, ha lett volna) az ember hátán a szőr tőle :)  Mármint az élvezettől. Fantasztikus volt. Ennek megfelelő óváció is persze.
Arról már ne is beszéljünk, ha fotós lettem volna, akkor a dobos fiatalember arcáról muzsikálás közben remek fotósorozatot lehetett volna készíteni :)

Az mindent elmond erről a dologról, hogy koncertjük után egy angol házaspár igencsak nehezményezte, hogy nem tudnak a trió-tól CD-t venni az előcsarnokban, ahol árultak sokféle zenei hanganyagot, csak a fellépőktől nem.
Talán a MÜPÁ-nak át kellene gondolnia, hogy nem szégyen a marketing stb. stb. és nem elég bemutatni az együtteseket, módot kell nyújtani az árusításra is, nem szégyen egy kis reklám...



PÁTKAI ROZINA QUINTET-je  (Pátkai Rozina - ének, Tóth Mátyás - gitár,  Soós Márton - nagybőgő, Cseh Balázs - dob, Becze Balázs - trombita)
csodás déli hangulatot, remek latinos élményt nyújtott.





Számomra a meglepőbb a három napot záró produkció volt.
OLÁH DEZSŐ & TRIO KODÁLY formáció
(Oláh Dezső - zongora, Erdő Zoltán - tárogató, klarinét, Tarr Gergely - ütőhangszerek)
bátran "nyúlt" Kodályhoz, és jazz-es feldolgozással - erőteljes improvizációval szinte teljes egészében fűszerezve - ajándékozott meg minket.

Tudom, hogy szentségtörés ilyet mondani, de számomra jobb volt, mint az eredeti :) :)

Sajnos, a MÜPA előadásról nincs még zenei anyag felrakva az internetre, de kis ízelő népdalfeldolgozásból:



Mély döbbenettel fedeztem fel magamban, hogy, ha így folytatom még a végén Bartókkal kapcsolatban egyszer orgazmus-szerű élményeim is lehetnek... ;) ;)

Mondjuk festészet terén kizártnak tartom, hogy Picasso kapcsán idáig eljussak...

Az már csak hab a tortán, hogy a műsorfüzet kezdő szlogenje:
ÉLMÉNY !
Minden tekintetben.

Fene se gondolta, hogy tényleg... :) :)

Ráadásul ingyen... az én koromban... az ilyet  meg kell becsülni :)

Egy este Colin Firth-el, avagy a Király beszéde ma :)

Ha kedveled Colint :)   és nem veted meg még egy remek színész (Geoffrey Rash)  - kettősük szinte jutalomjátékát -, meg érdekel egy kicsit a történelem is,

akkor nézzed meg ma este 20.15 perckor az M1-en - reklámoktól mentesen - a Király beszéde című Oscar -díjas filmet.

Az igazán elvetemültek még tetézhetik az est élményét egy angol dokumentum filmmel a témához kapcsolódóan.

Boldog új évet kívánok mindenkinek, helytállással, a komoly, korszakalkotó dolgok felvállalásával - dadogással, vagy anélkül is :) :)

Szereted Dr. House-t ?

Ha igen, akkor ismerd meg őt - illetve a főszereplő színészt - egy másik oldaláról is.

Hugh Laurie cd-je kapható már nálunk is :)   Na; nem olcsó, persze...
De a dokik drágák - tudjuk mi azt ;)

Erősen gondolkodom, hogy stílusos leszek és a valamikori temetésemen Dr. House-nak kellene a zenét szolgáltatnia... mondanám, hogy "élőben", de biztos nem ismerné fel a zsenialitásomat és személyesen nem tisztelne meg a jelenlétével...

...a Lila akác köz és a muszlimok közötti "összefüggés" :)

Onnan tudja az ember lánya, hogy öregszik, hogy el-elbóbiskol a tévé előtt... és nem azért, mert unalmas a műsor...
Az igazi méreg, mikor ez kedvenc műsorok, netán remek filmek alatt történik. (A remek kategória lehet akár vígjáték, akár művészfilm is adott esetben).
Na, a guta kerülget, mikor nem tudod meg a film végét, vagy, ami rám jellemzőbb, hogy látom az elejét - némi szundi-bundi után - felriadok; ki tudja milyen indíttatástól vezérelve és látom a film végét, és halvány gőzöm sincs, hogy mi történt a köztes időszakban :(

Nos, ez történt velem tegnap este, mikor is a Lila akác közben (alias Született feleségek c. sorozatban) elszunyókáltam az igen fontos résznél, ahol kiderülhetett volna számomra, hogy Marcia Cross-t ( szerepe szerint: Bree Van De Kampet) hogyan és miként sikerül felmenteni az igen súlyos gyilkosság vádja alól.

Kérem szépen ez igen fontos és sarkalatos kérdés ! Már hetek óta erre várunk !
Mély döbbenettel érzékeltem, hogy már pezsgőbontás történik és fogalmam sincs, hogyan is jutottunk el idáig...
Nem élet az élet anélkül, hogy én ezt meg ne tudjam....

Rémülten előbányásztam a tévéújságot, melynél kiderült, hogy hál'istennek ÉJSZAKA 2 óra 15 perc magasságában megismétlik az egész epizódot.
Igen ám, de addig több óra van, és nekem már most MEGINT lecsúkódik a szemem.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Az egyik logikus lépés, hogy csörgőre beállítjuk az órát (v. mobilt), hogy időben ébresszen, aztán lesz, ami lesz.

A másik lépés, hogy esetleg végignézünk egy másik filmet, hátha ébren fog tartani .

Döntésem jelen esetben az igen ígéretesnek ígérkező "Amin a muszlimok röhögnek" című filmre esett, egyrészt, mert vígjáték (és nem végjáték), másrészt tényleg még érdekes is lehet.

... hát, (amivel nem kezdünk mondatot... ;)   ez utóbbi kritériumnak, legalábbis főleg vígjáték vonatkozásában a film nem felelt meg.
Voltak halvány próbálkozások benne, pl.:

(a főhöst - aki komédiás egyébként - Indiába küldik egy hónapra, hogy felmérje az amerikai kormány megbízásából, hogy mit tartanak viccesnek a muszlimok)

Feleség felhívja telefonon a férjét :

"Mindenki elájul, ha megtudja, hogy hol vagy ! - még Anyám is !!!"
Férj válasza:
"Jaj, drágám Anyád azt hiszi, hogy a muszlim egy anyag..."

No, meg telefonnal a fülén kolbászol a Taj Mahal környékén, a háttérben gyönyörűen látszik az óminózus épület halvány, csodás alakja - a háttérben - ködbe burkólózva... körülötte nyüzsögnek az emberek.
Főhősünk közli a mobilban, hogy - miközben elsétál a szerelem egyik legszebb szentélye előtt - "de, hol van a Taj Mahal???"

Na, ez az a film, amiből akár jó filmet is lehetett volna csinálni.

Sikeresen túlélem a dolgot - hajnali 2 óra 15 perc tájékán ÚJRA elkezdem nézni a bírósági tárgyalást.
NEM ALSZOM EL !!!
Életem újabb értelmet nyer, teljesen képben vagyok igen fontos dolgokban.
Megérdemlem - végre - az éjszakai megszakítás nélküli alvást.

Már csak egy gondom marad olyan hajnali fél négy tájban;
... vajon min nevetnek a muszlimok ??? ...

Az első szerelem

... hát, igen... az a baj, ha valakinek még az sincs :(

Nem ismertem ezt a dalt.
Van 4,5 perced ?
Hallgassad meg :)

MIKES ÉVA

"Életpályája:

Zenei tanulmányait Majláth Júliánál, valamint a Magyar Rádió Tánczenei Stúdiójában Balassa Péter Tamásnál végezte.
Iskolai tanulmányait a sülysápi közgazdaságtan és műszaki gimnáziumban folytatta.
Az 1950-es évek végén együtt tűnt fel Koós Jánossal, Toldy Máriával és Sárosi Katalinnal.
Mint táncdalénekes szerepelt Európa számos országában.
A Sopoti Nemzetközi Táncdalfesztiválon (Lengyelország) díjat nyert.
Gyakran énekelt magyarul Édith Piaf-slágereket is (Harangszó az esti szélben; Himnusz a szerelemről.)


Az 1970-es évek elején felhagyott az énekléssel, férjhez ment az Express együttes dobosához. Ezután főként hangképzéssel foglalkozott. 1986. február 5-én hunyt el."

Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Mikes_%C3%89va

...a Központi pályaudvar... avagy a jó filmnek nem kell "cégér" ?

Ez a film jó.
Szívmelengető, emberséggel teli.

(Central do Brasil)

Mondjuk én más címet adtam volna neki, ezt nehéz megjegyezni - talán pont azért, mert olyan hétköznapi.
Bár a Terminált is meg tudtuk (tudtam) jegyezni Tom Hanks óta.

 "Az állandóan nyüzsgő Rio De Janeiró-i főpályaudvar egyik zugában Dora, a nyugdíjas tanárnő pénzért levelet ír az átutazó írástudatlanoknak. 
A leveleket aztán - miután otthon barátnőjével jókat szórakozik rajtuk - sosem adja postára. 
Egy nap a 9 éves Josue és édesanyja írat levelet Dorával - a fiú apjának, akit felesége otthagyott, de most látni szeretné. 
A levél megírása után pár perccel Josue anyját elüti a busz.
Dora a lelkifurdalástól vezéreltetve hazaviszi magával a fiút. 
Mikor már majdnem megtalálják a megfelelő nevelőszülőket, akik örökbe fogadnák Josuét, kiderül róluk, hogy szervkereskedéssel foglalkozó gyilkosok. 
Előlük menekülve és Josue apját keresve Dora és a kisfiú nekivágnak egy autóbuszon Brazíliának, és ezzel megkezdődik kettejük mulatságos, emberi és megható kalandja."

Forrás:
 http://www.port.hu/kozponti_palyaudvar_central_do_brasil/pls/fi/films.film_page?i_film_id=3551

A Központi pályaudvar DVD-n is kapható, magyar szinkronnal.
Rendező: Walter Salles

 Díjak és jelölések:

BAFTA-díj (1999) - Legjobb nem angol nyelvű film: Walter Salles
Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (1998) - Legjobb női alakítás: Fernanda Montenegro
Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (1998) - Arany Medve: Walter Salles
Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (1998) - Ökumenikus Zsűri díja: Walter Salles
Golden Globe-díj (1999) - Legjobb idegennyelvű film
Golden Globe-díj (1999) - Legjobb színésznő - drámai kategória jelölés: Fernanda Montenegro
Oscar-díj (1999) - Legjobb idegennyelvű film jelölés
Oscar-díj (1999) - Legjobb női alakítás jelölés: Fernanda Montenegro

... Add már Uram az esőt...

... még azt mondják, ...még azt mondják, hogy Pub-ban nincsen táncház?

... meg, hogy kihalnak a hagyományok ?