2015. július 11., szombat

Omar - Faten (és én ;-)

... hát... elment Omar Sharif....

mint oly sok vonzó és tehetséges híresség.

Most nem is róla írnék, hiszen nem mondhatnék újat.
Azon kívül persze, hogy nagyon sajnálom.

Hosszú élete folyamán egyetlen felesége volt (kb. 19 évig, utána elváltak) az arab világban nagy népszerűségnek örvendő Faten Hamama nevű színésznő.

 https://www.google.hu/search?q=Faten+Hamama&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ei=X5agVb7iNcHuyQPt54HICA&ved=0CAcQ_AUoAQ





Faten Hamama szintén idén halt meg.

Temetésén tolongtak a férfinépek, hogy cipelhessék a koporsóját:






Ezúttal üzenném rajongóimnak, hogy velem könnyű dolguk lesz... hamvasztva leszek... ;-)









Fotók forrása: 
internet

2015. július 10., péntek

Deák (bölcsesség nélkül)

Vihar után.
Persze, megbénul a város.
Olyan, mint az első havazás - akkor is nagy a fennakadás.

Jövök a metró felől - Újpest-Városkapu.
Megáll egy autó - négyen kiszállnak.
Négy különböző korosztály, elvileg különböző élettapasztalattal, némi feltételezhető bölcsességgel miegymással megáldva.
Mert valami az évek folyamán kell, hogy ragadjon az emberre, mint a kosz ;-)
De; nagy a baj, ha csak a kosz ragad az emberre.

Szóval négyen kiszálltak és megszólítottak:

- Tessék mondani jár a metró?

- Igen - válaszoltam - de csak a Deák térig.

A DEÁK TÉRTŐL KISPESTIG PÓTLÓBUSZOK JÁRNAK.

Újabb kérdés a család részéről:

- De a Deákig elmegy?

-.-

Most mit lehet erre válaszolni?
Egy hazában, egy nyelven - 2-3-4-5 ember nem érti egymást.
Pedig nem is tájszólással beszéltünk :-)

-.-







2015. július 3., péntek

Óvakodj a Nagyitól.... avagy egy mesésen jó lélek változása ;-)

... hát, a Nagyi... volt itt már tőle, róla néhány történet.
Bájos, vicces, kacagtató (vagy ki mit minek értékel) beszólásai kapcsán.

Zik-Zak Bori a megmondhatója - hiszen találkozott már vele -, hogy a Nagyi egy kedves, idősödő hölgy.

-.-

Mindenféle családi gondjaink voltak Anyák Napja tájékán, ezért apróságokkal leptem meg a 78 éves  Anyukámat (alias Nagyi).
Persze; közöltem, hogy a fő ajándék majd később jön, ha tudunk rá időt szakítani egy nyugodtabb időszakban.

Mindennek eljő az ideje, nos, ennek a pót Anyák Napjának is.

Nem tudta mi lesz ajándék, felkészítettem rá, hogy ügyeljen a következőkre:

a.) ne hagyja otthon a szemüveget
b.) kényelmes cipőben jöjjön
c.) meleg lévén - szellős, pamut felsőben.
d.) mivel cukorbeteg és 5-6 órás program lesz (utazással oda-vissza együtt), ezért hozzon magával megfelelő elemózsiát (mármint cukorbetegnek valót).

Kirándultunk.
Át a városon.
Rákospalotáról - Budafok - Nagytétény felé.

Végig nem mondtam meg, hogy hova megyünk, de szent meggyőződésem volt, hogy rá fog jönni magától is, de nem így volt ;-)

Budafok után rájött, hogy tulajdonképpen vidékre utazunk (mármint az ő szempontjából és a távolság miatt).
Megérkeztünk.
Közöltem vele, hogy itt van egy kedvenc kis fagylaltozóm, és ugyan egy évben csak kétszer járok erre, de akkor ki nem hagynám - meghívtam fagylaltos kehelyre.
Még mázlink is volt, mert a hölgynek (maga főzi a fagyit, szóval semmi kész bigyó máshonnan) kétféle cukormentes fagyija is volt.

Utána mondtam a Nagyinak, hogy naaaaa.... ez volt az Anyák Napi ajándék (nevető szemmel nézett rám, huncutul), hogy átszeltük a fél várost ezért a két gombóc fagyiért...
De, ha már itt vagyunk, akkor muszáj bemennem a Camponába mosdóba...

A testi igények kielégítésén túl lévén, leültünk egy padra, mert neki ennie kellett.
Egy szót se szólt, hogy nem vagyok normális, hogy ezért rángattam át a városon.
Igen, a szülők sok mindent elnéznek a gyermekeiknek.

Miközben falatozott én bementem a pár méterre lévő cipőboltba, ahol nagy leárazás volt.
Aztán ki is jöttem.
Létezik az a lábméret (ill. "lábalkat") amire nem lehet lábbelit kapni.

Előkapta a táskájából a saját maga által készített "szörpit".
Le kell öblíteni a szendvicset.
Fiatalkorom ízei jutottak eszembe a Nagyi saját készítésű meggyes házi likőrjének (alias "szörpi") szívmelengető hatása kapcsán :-)

Na, jó... mondom, akkor indulhatunk is haza.
Azt hittem, hogy nagy ravasz vagyok, mikor egy huszárvágással befordultam (a kijárat helyett) a Tropicárium pénztárához.
Nagyi sejtelmesen mosolyog és közli velem - megint az a huncut tekintet -, hogy tudta ő, hogy nem csak két gombóc fagyiért jöttünk...
Ezek a mai nyugdíjasok hihetetlen, hogy mennyire tudnak élni :-)

Kértem két jegyet a pénztáros hölgytől.
Egy FELNŐTTET és egy SENIOR jegyet...

Mivel 62 éves kor után már senior jeggyel lehet bemenni, megfenyegettem a hölgyet, hogy röpke 5 év múlva már én is senior leszek :-) :-)
Jó lesz, ha időben megemésztik és felkészülnek rá.

Bent sem unatkoztam.
Először is a Nagyi folyamatosan zaklatta az összes akváriumnál a halakat.
Főleg, azokat, akik szimpik voltak neki.
(Az oviban is annak a haját húzzák, aki tetszik...)
Mutató ujjával bökdöste a vastag üveget, ahol csak szembe találta magát egy hallal.
Meg társalogtak. Akarom mondani a Nagyi mondott mindenfélét.
Nem idéznék mindent..
A hülye halak se értették :-)

A "na, gyere már ide, most mé' nem" - "ne arra menjél, ide akartál fordulni" stb. stb.
Nehezen tudtam meggyőzni némelyik példány kapcsán, hogy nem, nem halott, csak pihen.
Egyik kedvence egy nagy csoport hal volt, akik szinte lebegtek a vízben.
Nagyon tetszett neki.
Piranják voltak ...

Amit fő szenzációnak tartottam, hogy Nagyi életében először találkozik élőben (úgy, hogy mindketten élnek) cápával.
Tényleg látványos, tudtam, hogy tetszenek majd neki.
Téblábolt mellettünk egy nyafogó kisfiú, aki közölte az édesapjával, hogy "...apuuuuu ezek nem is igazi cápák"...
Téblábolt mellettem a Nagyi, aki közölte velem, hogy "...ezek nem is NAGY cápák..."
Amúgy cirka 2 méteresnek néztek ki, de lehet, hogy tévedek.
Ha legközelebb lesz ott egy Moby Dick méretű cápa, akkor biztos megint elmegyünk ;-)

A rájasimogatónál simán ott hagyott és elment a medence túloldalára - önállósította magát.
Alig győztem utána rohanni és még időben kikapni a kezét a medencéből és szigorú tekintettel megkérdeztem, hogy vízálló-e az órája...
Igen... gyermekkori vélt, vagy valós sérelmeinkért eljő a törlesztés ideje :-) :-)

Az már csak hab volt a tortán, hogy az óriás pitonnál - miközben lelkesen stírölte őt - teljesen ártatlan hangon megkérdezte, hogy "...miért nem dobnak be hozzá VALAKIT...?".
Jeges fuvallat pásztázott testemen és lelkemen, miközben hebegtem, hogy komolyan kérdezte-e... a válasz az volt, hogy IGEN...
Mégis... KIRE... gondoltál? - Érdeklődtem lassan hátrálva...
Vállat vont... hm... nem tudom.... válaszolta tanácstalanul.


Nem merem megmondani neki (egy-két évig még biztosan nem), hogy a minap általam neki elküldött halas egytálétel cápahúsból készült.
Lehet, hogy ez volt rá ilyen hatással.

Annak idején (kb. 15 éve vagy még több is) a rántott békacombot sikerült megetetnem a családdal úgy, hogy ez tulajdonképpen csirkecomb, csak kicsit bénán nyesték bontásnál, azért ilyen fura az alakja... de egy idő után rájöttek, hogy hasonlít a csirkéhez, de mintha egy kissé halas íze lenne (vagy mocsár? ;-)

-.-

Amúgy Zik-Zak Bori a megmondhatója - hiszen találkozott már vele -, hogy a Nagyi egy kedves, idősödő hölgy.

Amúgy a Nagyi gyanús... nemrég grilleztünk és már megint szeretne... az a sok véres, pácolt hús....

 http://www.tropicarium.hu/

Vasárnap is nyitva vagyunk