Velence 8. ... az Ember...

Sajnálom, hogy ez fotó homályos lett... mégis felrakom, hiszen látszik, hogy bizony ők is emberek, éppen úgy elfáradnak, mint a látogatók;



Mikor lemerült már a fényképező gép, akkor láttuk Chaplint egy utcasarkon üldögélni a járdaszegélyen - bár kicsit más volt, mint megszoktuk - rádőlt legalább egy zsák liszt ;-)

Itt pedig látható, hogy bizony, bizony eladó az egész világ...



Amihez pedig nem szükséges hozzáfűzni semmit se:



A felejthetetlen élmény számomra egy apuka volt a kisfiával.

A boldogság, az öröm pillanatai oly sokszor megfoghatatlanok, rekonstruálhatatlanok - sajnos itt sem sikerült.
Jó lett volna őket úgy fotózni, ahol egybefűződik a mozdulat, mint gyerekkorunkban, mikor azokat a rajzos lapokat pörgettük egymás után és ezáltal "mozgott" a kép.

Két boldog ember volt. A papa az az igazi olasz, hangos (ahogyan mi kívülről nézve gondoljuk, vagy látjuk őket) lelkes, a kisfiúban pedig a várakozás öröme, a szeme csillogása... és mindez semmi másért, mint a konfetti elhajításáért, repüléséért, szálló látványáért.









A legkedvesebb, legmeghatóbb emlék díját nálam ők ketten nyerték el.

Velence 7. Kikötői, parti rész sirályokkal

Máskor - nyáron - rengeteg galamb van Velencében, most nem láttunk, volt viszont velük ellentétben ragadozójuk; a sirály.















Őkelme itt az épület tetején jobbra..., mint egy építészeti remekmű részeként maga is...

Velence 6. Álarcok

... hát igen kérem, mi magyarok mindenütt ott vagyunk... (ha kell, ha nem ;-)









Ezekért a kicsit gyermek méretű ernyőkért teljesen oda voltam.
A bézs színű tetszett a legjobban, aztán a fekete, és legutolsó sorban a fehér.
Sajnos nagyon drága volt (nekem) az olcsóbb egy-két helyen 15-16 euro, a többieknél ugyanaz 20-ért.
Barátnőmnek is tetszett, annyira rá akartam beszélni, hogy legalább ő vegyen...
- Hova tenném és mit kezdenék vele? - elmélkedett.

- Ne viccelj, összejövünk, emlékezünk, kinyitjuk és jól elleszünk mellette... nem hagyta magát... nem is értem miért, annyi haszontalan, feleslegesnek tűnő dolgot vásárolunk életünk folyamán, amik nem is szereznek annyi örömöt...

még dolgoznom kell a rábeszélő képességemen... én se lennék jó kereskedő.





... és igen, itt van Ő;



az un. latinos férfiú... több képviselőjét is láthattuk... sajnos, nem mertem szemből lefotózni, pedig érdemes lett volna...

így csak sunnyogtam orvvul... persze, volt szőkés változat is köztük... de én soha nem voltam oda szőke pasikért.

(Igen, tudom, hogy most Magyarország lakosságának kb. 20 %-a kétségbeesve elrohan a fodrászhoz, hogy befestesse a haját sötét színűre, mivel minden vágyuk, hogy egy duci, csóró ötvenes nőnek tetszenek... ;-)

Barátnőm viszont bírja a szőkéket, ezért kell az embernek megfelelő barátnőt "választania" ;-) soha nem volt köztünk semmiféle konkurencia ;-) ;-)

Mindenesetre ő összegezte a nap végén:

- azért volt nekünk esztétikai élményünk... :-) :-) :-)

Ui:
Édesanyám megtekintette a fotókat.
Kb. az ötödik szemműtétje után nem lát mindent tökéletesen, a latin férfiú fotójánál megkérdezte:
- sapka, kalap van a fején?
- áh, dehogy Nagyi, NEKI ENNYI HAJA VAN ... !

Velence 5. Jelmezesek

Ha nem merültek volna le az elemek... szóval az itt látható jelmezek számát szorozzátok be kb. 4-gyel, vagy 5-tel, (vagy tán többel, megítélhetetlen, mert nem lehetünk mindenütt egyszerre) - akkor megkapjuk a 14-ére szombatra eső jelmezesek számát körülbelül. (Már, a VALÓDI jelmezesekét, akik tetől talpig jelmezben, nem csak a jelzés szintjén).
Persze ebben a számban nem feltétlenül mindegyik jelenti azt, hogy fényképezésre érdemes.

Sokan csak estére öltöztek be, de ahhoz megfelelő fényképező gép kell.
A következő szombaton ismerőseim is mennek Velencébe, kiváncsi vagyok rá, hogy ők milyen jelmezeseket fognak fotózni - sejtem, hogy több beöltözött lesz és valószínűleg teljesen másmilyenek.

Egyébként magyar honfitársaink is beöltöznek már - ehhez a fontos információhoz a mosdóban jutottam egyébként, teljes meglepetésemre - nyilván kocsival érkeztek, egy komplett jelmezt csak így lehet "leszállítani".




... igen, van, aki pénzért... (vagy is...)


















... ez a rengeteg, tömény "kütyü" kellőképpen riasztó is lehet, de valójában egy foltos számára KÜLÖN-KÜLÖN lehetett volna velük mit kezdeni...



Nekem "ő" volt a kedvencem, ha mondható ilyen, a róla készült fotók következnek:

























Ez az úr a csattos cipőjében... fáradhatatlanul rótta az utcákat, tereket, még késő este felé is kitartott...



Itt megállapítottam, hogy a pocak se akadály egy jelmeznél... na, jó, ezt magamra értem...






... és lám, a jelmezes is ember... neki is meg kell pihennie:
(vagy ez csak turisztikai "fogás" ???)









Sajnálom, hogy "lemerült" a gép, úgy szerettem volna Princinek részletfotókat készíteni a ruhákról (na, persze, ha oda tudtam volna tülekedni) - Princi tudja, hogy miért :-)