2012. január 29., vasárnap

Hello Goodbye, avagy egy sajátosan vicces este :-)

A fenti című filmet amúgy nem néztem volna meg, ha nem látom, hogy az egyik főszereplő Gérard Depardieu.
Ez a mackós, sajátos fejű :-) olykor morcos, máskor elbűvölő, de mindenképpen remek színész.
Egyik nagy kedvencem tőle a Zöld kártya.
Vicces kategóriában legalábbis.

Ehhez most csatlakozott - egészen más témában, néhány komoly pillanatot, mozzanatot is felvillantva a Hello Goodbye című film.

Az alaptörténet egyáltalán nem mondható banálisnak.

Alain (Gérard Depardieu) TOVÁBBIAKBAN NEVEZZÜK NEMES EGYSZERŰSÉGGEL FÉRJNEK, és Gisele (Fanny Ardant) TOVÁBBIAKBAN TELJESEN MEGLEPŐ MÓDON FELESÉG...megállapodott középkorú házaspár.
Párizsban élnek, gyönyörű otthonuk, kiváló munkájuk van, az életükben minden rendben van egészen addig a napig, míg fiúk meg nem nősül. Hirtelen rájönnek, hogy az életük üressé vált, valami újra lenne szükségük.
Gisele-nek az az ötlete támad, hogy költözzenek Izraelbe, ahol Alain megtalálhatná zsidó gyökereit.
A férj egy ideig ellenáll, ám Gisele kitart elhatározása mellett. Még nem tudják, mire vállalkoztak.

Természetesen egy csomó baj éri őket, hogy mást ne is mondjak, átvágják őket a lakásra befizetett (a film ideje alatt sose megépülő) összeggel,
valamint a tengeri úton később érkezendő konténerüket (melyben összes cuccuk bent van, bútorok, értékek stb. amit 25 év alatt gyűjtöttek) vihar miatt csökkentendő a súlyt, hát bedobják a tengerbe...

Izraelben az életüket egy átmeneti jellegű sivár, kopár, mondhatni, hogy totálisan minimalista berendezésű lakásban kezdik meg.
Még Ferenc József is megnyalná a száját a látványtól ;-)

Egyik kora reggel (nagyon-nagyon korán...) kalapálásra ébrednek, kicsoszognak mérgesen - ajtót nyitnak, hát ott áll a ház komplett szomszédsága, (kedvesen mosolyogva) és éppen felkalapálják a mezúzát az ajtófélfára.
Nyilván a kora reggel, majdnem a hajnal erre a megfelelő időpont.
FÉRJ önmagából kivetkezve kiabálja, hogy "Állandóan cseszegetnek minket?"
Közben bevonul az összes lakó és mindenki hoz valamit, mert megtudták, hogy bajban vannak... jönnek az edények, szűrők, kanalak, lavórok miegymás :-)

(Most erőteljesen szomszédaimra gondolok, vaj'h, ha kiakasztanám a kapumra a listát, hogy mi mindenre is lenne szükségem feltétlenül ... ;-)

Elmennek - természetesen feleség unszolására a Síratófalhoz.
Nej két nyitott tenyerét a falra emeli és próbál elmélyülni.
Férj kérdi: mit csinál.
Feleség: "Érezni szeretném a bizsergést" felszólítja az urát is falra való feltapadásra.
Férj engedelmeskedik és rögtön közli, hogy ő már bizsereg.
Nej: - ilyen hamar??? :-) :-)

A szokás alapján imádságcédulát rejt el a Siratófal réseiben és férjét is felszólítja erre.
Jobb a békesség alapon férjuram felírja egy cetlire:

"Add, hogy a St. Etienne legyőzze a Lyon-t..."

-.-

"
Elégedetten sétálgatnak a napfényben.
Feleség:
- Milyen jót szeretkeztünk az éjszaka.
Férj:
- Hetek óta nem szeretkeztünk ilyen jót.
Feleség:
- 8 hónapja egyáltalán nem szeretkeztünk !!!
Férj: (elgondolkodó bulldog-fejet vágva)
- Ez biztos???"

-.-


Modernül öltözködő rabbi közli, hogy szereti a klasszikusokat.
(Fején fülhallgató van)
Feleség mosolyogva kérdi:
- Handel? Bartók?
Válasz:
- Aerosmith, Rolling Stones...


Feleség ragaszkodik hozzá, hogy a férj Izraelben legyen körülmetélve, mivel ez anno elmaradt.
(Depardieu még Párizsban elutazás előtt egy családi összeröffenésnél közli, hogy az ő szülei ezt barbár szokásnak tartották... erre a feleség rokonai mondják, hogy akkor ő nem is zsidó, különben is a neve alapján se az...)

Érzéstelenítés nélkül óhajtja végezni a Mohél a beavatkozást.
Férj nem lelkes, döbbenten kérdi, hogy miért nem fog kapni érzéstelenítést?

Mohél vigyorogva, nagyon lelkesen közli:
- Ezt az érzést kár lenne kihagynia !!!
- 35 év után az első felnőtt férfi!!!




Hát, lehet, hogy így leírva nem jön át a film humora, pedig nagyon jó.
Ha vetítik bármikor, nézzétek meg :-)

2012. január 28., szombat

Sikerélmény ... avagy, miért is jó a T...co-ba járni...

Úgy próbálok védekezni a gazdasági válság ellen, hogy (na, nem úgy, hogy zárva tartom a pénztárcámat..., vagy otthon felejtem...)

minél ritkábban megyek vásárolni :-)

Mert, ha megyek, akkor bármennyire is vissza fogom magam, csak ott hagyok x forintot.

Mert, ugye elmegy az ember lánya kenyérért és tejért, aztán ott hagy 3-4-5 ezer forintot.
Persze, nem vesz marhaságokat, pusztán csak szükséges és "nélkülöhetetlennek tűnő" dolgokat, de csak ott marad az a mani...

Szóval már kb. egy éve ritkán megyek.

A sokat emlegetett T...co-ban vannak kedvenc pénztárosnőim. (Nem sokan :-(
Meg "nemszeretemőket" pénztárosnőim is.
Ez utóbbiak az undokok és rosszindulatúak.
Őket szeretem elkerülni.
Aztán van még az "Ismeretlen Pénztáros" kategória, ők azok, akik változnak és sűrűn, általában kisegítők és diákok (egyetemisták).

No, ők, az utóbbi csoport a Rejtélyes Kategória, de időnként felderítem őket.
Ha találok köztük rendeset, akkor azt mindig közölni is szoktam :-)
Valahogy manapság már nem divat dicsérni valakit, még, ha meg érdemli, akkor sem.
Én meg szoktam tenni.

Egyébként az undok kategória - egyéb NEM nemes tulajdonságaik mellett - az, akihez, ha odaérek a szalagon, én előre köszönök és ő cseszik bármit vissza válaszolni... na, mindegy, nyilván nem felvételi feltétel, hogy legyen valakinek gyerekszobája a múltjában, még képletesen se.

Szóval, térjünk vissza a kedvencekhez.
Nincsenek sokan. De, ha ők ott vannak, akkor mindig hozzájuk állok be, még akkor is, ha van mellettük más pénztáros, ahol a kutya se áll sorba, én bizony nem megyek át, maradok a kedvenceknél :-)
Amúgy tudom, hogy ők speciel soha nem fognak becsapni, egyéb jó tulajdonságaik mellett.

Fő kedvencem a Muszmuszka.
Így neveztem el, ki tudja miért.
Muszmuszka kicsi (valamivel a derekam fölöttig ér), törékeny, sovány alkat.
Mindig kicsit borzas a haja, tudjátok az a kategória, aki ha fésülködik, akkor se fog utána látszani rajta :-)
Kedves, mosolygós, végtelenül jóindulatú.
Sugárzik belőle az emberség.
Amikor először találkoztunk x éve már, akkor furcsa volt elsőre nekem, hogy kapásból tegez (nem szeretem a bizalmaskodást), de a tartózkodási rákpáncélomat simán lefegyverezte, mikor megkérdezte mosolygósan, hogy "hogy vagy?" :-)

Azóta elmélyült a kapcsolatunk, tudom, hogy mikor beteg, hogy sok gyereke van.
Meghalt egy családtagja, most van náluk egy új kiscica és másik friss lakótárs egy kiskutya.

Tudnánk hosszabban is beszélgetni, de persze mögöttem áll mindig a sor, tehát vissza fogjuk magunkat. (Igen nehéz...)

Mindig kitárgyaljuk, hogy milyen klassz leárazott termékeket vettem, ha ismeretlen számára valami, akkor megkérdezi mi az, és hogy tényleg jó-e.

A személyes varázsa (ami mondjuk az én családtagomnak teher, mert ő nem bírja az ilyen közvetlenkedést) nemcsak nekem szól.
Valahogy sugárzik és mindenkihez kedves.
Nem tudom, hogy csinálja, honnan merít ennyi erőt.

Mivel áldott jó lélek és ezt az ember hamar felismeri, ezért úgy gondoltam, hogy x év ismeretség után megérdemli, hogy varrjak neki egy "40 perces táskát" én inkább úgy nevezném, hogy tarisznyát.

Kérdeztem tőle (nem tudta, hogy miért érdeklődőm), hogy mi a kedvenc színe.

Csodálkozó tekintettel rám nézett és mondta, hogy nincs olyan.
Ő mindent szeret.
Mosolygott ártatlanul.

Hát, jó, gondoltam egyszerű eset.
Van otthon egy anyagom, ami talán nemcsak fiatalnak, de idősebbnek is megfelelő.
Legközelebb elvittem, persze nincs idő megnézni, hiszen áll a sor.

Ma megint mentem, megköszönte, mondta, hogy mennyire tetszett a családnak.
A lánya birtokba is vette :-)
Mosolyog - én is.
Mi ez, ha nem sikerélmény, ha egy tinédzser lány lenyúlta az anyukájának adott ajándékot?
Mondta, hogy csodálkozott, mert az ő lányának azért nem minden szokott tetszeni.

Muszmuszka kap majd tőlem egy másikat (lehetőleg más színűt, legfeljebb cserélnek).
Tudom, hogy nem célzásból tette, és nem is vár másikat.
De, igazán megérdemli.

Mi ez, ha nem sikerélmény?
Az már persze, egy más kérdés, hogy sikerélményből nem lehet megélni :-(
De, ez már egy másik történet.

Nem is gondoltam, hogy ilyen szívmelengető lehet elmenni a T...co-ba :-)

2012. január 23., hétfő

... én már nem leszek többé Gödörben... :-(

"Kedves Barátaink!

A Gödör Klub nem működhet tovább az Erzsébet téren 2012. február 1-től. Kilenc év után két hetet kaptunk a levonulásra. Ami az Erzsébet téren működik majd, nélkülünk, az már nem a Gödör Klub lesz.

A 2002-ben pályázat útján megbízott Gödör Klub közpénzek nélkül, önfenntartóan működött és kulturális értékeket támogatott. Egy összművészeti és közéleti agora volt.

Működésünkkel a döntéshozók elégedettek voltak, a koncepciónkat követendőnek tartják. Most mégis úgy döntöttek, mennünk kell. Döntésüket nem indokolták.

Az eljárást tisztességtelennek és jogszerűtlennek tartjuk.

Felszólítjuk a döntéshozókat, hogy írjanak ki pályázatot az Erzsébet téri Kulturális Központ és Park működtetésére!

Az Erzsébet téri Kulturális Központ működtetésének pályáztatásáért írt petícióhoz a Gödör Klub büféjében nyitvatartási időben, vagy a Gödör Klub weboldalán (http://godorklub.hu/peticio) lehet csatlakozni!

További információ a Gödör Klub oldalán olvasható >>

Gödör Klub - Erzsébet téri Kulturális Központ és Park
1051 Budapest, Erzsébet tér
Tel: +36 (20) 201 3868
Web: www.godorklub.hu; www.vilagveleje.hu
E-mail: info@godorklub.hu"

Forrás: Gödör Klub hírlevele

"A döntéshozók január 17-én reggel telefonon közölték, hogy január 31-ig maradhat a Gödör Klub az Erzsébet téren – miközben a Gödör Klub tájékoztatása nélkül megtartották a Design Terminálban a sajtótájékoztatót az új programszervezővel.

Tájékoztatásunk szerint a Design Terminál a Sziget Iroda vendéglátóipari cégével fog szerződni – amit közbeszerzési eljárás nélkül nem tehetne meg. A Terminál a programszervezéssel Muraközy Pétert, a Sziget Iroda egyik programvezetőjét bízza meg.

A Gödör Klub stábja értetlenül áll a helyzet előtt. A Gödör Klub működésével kapcsolatban kritikák nem hangzottak el, sőt elvárásként fogalmazódott meg, hogy az Erzsébet téren a Gödör Klubhoz hasonló kulturális központ működjön tovább.
Egy működő hely népszerűségét kihasználó, saját koncepciót nélkülöző működtetésre való felkérést a Gödör Klub stábja inkorrektnek és tisztességtelennek tart. A döntéshozatali eljárás etikusságában csalódva költözik és folytatja máshol független és pártpolitika-mentes összművészeti tevékenységét."

Forrás: Gödör Klub honlapja

2012. január 17., kedd

... ez az év is jól kezdődött...

Mikor várakoztam a rendelőben a folyóson és hallottam, hogy bent az ominózus szobában medve hangon dörmög valaki, akkor zseniálisan rájöttem, hogy hímnemű "egyed" lesz az én dokim.

Kicsit hangos volt a dörmögése, már akkor megszólalt bennem a vészcsengő.

Merengve ültem, összeszorított térdekkel (és nem fogamzásgátlás céljából... ;-) hogy bent tudjam tartani azt az egy liter folyadékot, amit viszonylag nagy hirtelen magamba kellett döntenem és tartani bent a végtelenségig (vagy számomra végtelennek tűnő ideig),

miszerint a vizsgálat előtt egy órával már tele hólyaggal kell várakoznom.

Na, persze, ötleteim nekem is mindig voltak.
Egész életemben gondom volt ilyen téren... míg mások 1 x mentek el oda, ahova a király is gyalog jár, no, oda én az alatt az időegység alatt kb. 4-szer, v. 5-ször... mikor hogy...

Nagymama írtóra rendes volt, mert félidőben megjelent, hogy elterelje a gondolataimat a fő problémáról, miszerint tilos most kimennem a mosdóba és elengedni magam :-)
Mivel másfél hónapja kaptam ezt az időpontot, hát nem lenne szerencsés...

Nagyi bármiről beszélhetsz - mondom én - csak ne folyadék legyen és ne idegesíts fel (sicc !)

Megállapítjuk, hogy nem igazán értjük, hogy miért is kellett másfél hónapot várni erre a vizsgálatra, mivel ott ülök már egy órája, és annyira azért nem pörögnek az események.
Bent nincs sokáig senki... és kevesen mentek be.

Végre bejutok, próbálok összeszorított lábakkal közlekedni.
Gyors eligazítás, hogy habtestemen mekkora pucér felületre van szükségük.
Ja, félnek, hogy netán több cuccot is lekapok... meg tudom őket érteni, elvégre ebéd előtt vannak, kell, hogy maradjon némi étvágy is ;-)

Üvölt a doktor bácsi, hogy mi van a kezemben...
Mondom én, hogy papírzsebkendő...
Változatlan stílusban kérdi, hogy mi szándékom van vele...
Ezzel némileg zavarba ejt, tudom, hogy sok dologra lehet használni, de azért mégis.
Közli velem, hogy felesleges és útban van, és egyáltalán hogy képzeltem el ezt az egészet.

Mivel a fogadtatás ilyen üvöltős stílusú volt, hát simán letagadom, hogy jártam már náluk x évvel ezelőtt és nem merem bevallani, hogy nem találom az akkori leletet, aminek persze ők most örülnének, de sebaj.
Még a végén behúznak nekem egyet, hát ki mer itt őszinte lenni???

Lefekszem, no, nem azért, mert férfi mondta... egyébként se az esetem... nem a kora miatt, hanem, mert én a kedves, vagy látszólag kedves pasikat szeretem :-)

Megint úgy érzi, hogy üvöltözni kell, mert közli velem minősíthetetlen hangnemben, hogy fordítsam el a fejem tőle, és ne nézzek rá !!
Anyám... van énnekem ízlésem, szót fogadok...

Diktál a nővérkének, ezt meg azt.
Meg, hogy a vesén ciszta van: "nem érdekes"...
Elgondolkodom, hogy valóban, ha az ő f...-án lenne ciszta én is azt mondanám, hogy "nem érdekes"...

Végül eliramlok a klotyi felé, milyen kevés is kell a boldogsághoz :-)

-.-

Az idei másik (eddigi) nagy élményem a T-Home munkatársai voltak.
Lett lévén azt állították az ügyfélszolgálaton - ahol megjelentem, mivel lejárt az egyéves hűségidőm -, hogy ugyanazt nem hosszabbíthatom meg, mivel már megszűnt a sima kábel tv, már csak digitális van, és ahhoz a szerelőjüknek el kell jönnie a lakásba.
Hoznak készüléket hozzá, miegymás.
Majd jelentkeznek időpont egyeztetés céljából...

No, és tényleg.
Várom őket, ketten jönnek.
Pár percen belül kiderül, hogy kamu az egész, nem szűnt meg a sima kábel tv szolgáltatás...
de, sebaj, az irodában azt mondták, hogy a digitális felszerelés nem kerül semmivel se több pénzbe, mint ami eddig volt.
No, jó... természetesen fikázzák az x évvel ezelőtti szerelő(k) munkáját, hogy valami nem stimmel a kábellel cserélni kell.
(Nagyi utólag mosolyogva megjegyezte, hogy minden szerelő fikázza az előző munkáját).

Fel kell menni az egyikkel a padlásra.
Próbálom őt lelkileg felkészíteni, hogy ott őt milyen látvány fogja fogadni.
Ő edzett, annyi mindent látott már, ne is izgassam magam, biztos nem tudom a dolgot űberelni...
és valóban azt állítja fent, hogy ez egyáltalán nem is vészes.

Édes Istenem, de kár, hogy nincs itt a Nagyi, hogy ezt hallja :-)

Később lent a szobában tovább várakozunk, mert a készülék nem működik.
Kérnek egy létrát, mert a kábel szobai cseréjéhez feljebb kellene mászni.
Hát, hogy ne... naná, hogy van létrám.
A padlásos pasim felmászik és pöcölgeti a cuccot.
Később lemászik... a szemem se rebbent, mikor rászakadt a vállára a függöny a karnissal együtt...

A NEM padlásos szerelő kedvesen megkérdezi, hogy probléma lenne-e, ha lefeküdne...
Mondom neki, ha egyedül gondolta, akkor semmi akadálya neki...

Nyilván, hogy öregszem és TÉNYLEG, mert nem is azért kérdezte, amire csodálkozás nélkül is gondoltam volna, hanem lényegében a kábelt próbálja az ágy mentén a falnál letuszkolni...

Közben a padlásos pasim felmászik a függönyt felszerelni önként és majdhogynem dalolva.
Fejére szerelve lámpával jól lát mindent, sajnos én is.
Kedvesen félig-meddig vihogva megkérdezem, hogy ha már úgyis fent van, akkor nem hozhatnám-e a portörlőt is, mert így a fején lévő világításban már én is látom, hogy lenne mit leszedni onnan.
Van humora, mondja, hogy hozzam.

Persze, az egész rendszer nem működik; telefonálgatnak ide-oda, a telcsit a T-Home-os kollégák nem veszik fel, és a központban is minden le van lassulva.
Még napok múlva is visszajárnak, összesen jöttek vagy háromszor-négyszer.
De többé nem kérdezte senki, hogy lefeküdhetne-e az ágyamra.
Ki érti ezt.

...ez az év is jól kezdődött... ???

2012. január 2., hétfő

Kilátások a 2012-es évre...

"az alkoholistának nincsen
- tegnapja,
- holnapja,
- mája."

hangzott el ma reggel egy kereskedelmi csatornán két koktél készítése között :-)

Ha már máj, akkor eszembe jut a gyerekkorom.

Az ifjabb korosztály nem tudhatja, hogy mily sokáig volt olyan időszak, mikor luxus volt banánhoz jutni.
De, most nem a banánt taglalnám (mint volt Délkeres...) hanem a MÁJAT.
Így csupa nagy betűkkel.

Mivel a májat lehet szeretni, vagy nem szeretni.

De, gyermekkorom egy időszakában nem lehetett májhoz jutni.
Évekig nem. (Pacalhoz sem... , de ez utóbbi nem zavart)

Fene se tudja, hogy hova lettek az állatok "májai"... tán a KGST piac gyűrűjében tűntek el lenyomozhatatlanul.

Az édesanyám szerény, "kisember" munkakörben dolgozott, ám, de egy "nagy" ember mellett.
Akinek volt protekciója.
Henteshez is!! Hú, az milyen nagy dolog volt anno...

A hivatalból leadták minden héten a rendelést, az erre a célra "kijelölt" üzletben, ahol össze készítve várt a csomag, hogy érte jöjjenek.
A csomag tartalmazta az X.Y. főpolgármester egyik helyettesének, a titkárnőjének, a gépírónőjének, a sorfőrjének és a hivatalsegédjének a rendelését.
Szóval, azért volt súlya annak a csomagnak.

Nem baj, sofőr vitte a fekete autóval a hivatalsegédet, hogy elhozza a "marhaságokat" :-) :-)

Így jutottunk mi protekciósan a májhoz.

Milyen a magyar ember?
Ha valamihez hozzá jut, ami egyébként nem kapható termék - hát "vérszemet" kap...

A lényeg az, hogy azelőtt szerettem a májat, noha ritka kincs volt az asztalon.
Nem volt az óriás nagy kedvenc, de speckó nem utáltam, finom kategória volt nálam.

Anyukám jött és elkészítette a májat.
Hol resztelt májnak, hol rántott verzióban, de inkább az utóbbit részesítette előnyben.
Aztán ettük.
Aztán ettük.
Aztán ettük.

Gyakorlatilag majdnem minden héten májat ettünk.
No, ha valamit meg lehet utáltatni az emberrel, ahhoz ez a legjobb módszer.
Hogy még a füleden is az jöjjön ki.
Folyékony, vagy rántott formában :-)

Telt múlt az idő.
Az ember szereti az édesanyját, nem akarja megbántani.
Már untam, már utáltam.
Mármint, hogy a májat.
De nyeltem hősiesen, a valóságos érzéseimet eltitkolva.

Aztán egyszer néztük a tévét.
Sötétben. Mert már akkoriban is spórolni kellett az árammal a szegényeknek.
A tányért a drága jó lélek a kezembe nyomta, rajta volt a köret és 2-3 kisebb szelet rántott máj.

Ettünk, bámultunk.
Nyeltem, majdcsak a végére érek valahogy.

Én mindig lassabban ettem, mint az anyukám.
Egyszer csak megszólalt:
- Te, Zsuzsa!
- Mennyit ettél már meg?

- Az utolsónál tartok - válaszoltam.

Kis csönd.

Döbbentem megszólal:

- Te, biztos, hogy májat eszel?

- Persze - válaszoltam, - mi mást?

Akkor buktam le.

Mivel - van, valami népies elnevezése, nem emlékszem most rá -, de, ha rántanak cuccost, és marad prézli, tojás stb még, akkor azt össze szokták keverni és utoljára kisütik.
Sokan imádják.
Én mindig utáltam, (bár mostanában olvastam nemrég a neten, hogy többféle verziója van ennek, lehet különböző módon ízesíteni...)
szóval mindig utáltam, mert nekem olyan volt, mintha fűrészport enne az ember.
De, az anyukám imádta, mindig élvezettel ette.

Szóval, akkor lebuktam.
Mert, hogy a máj mellett tévedésből az én tányéromra került ez az "izé" - az anyukám kedvence.
Miközben néztem a tévét ezt is ettem a máj (mellett és helyett), de akkor már annyira utáltam a májat, hogy észre sem vettem, hogy mást eszek.

Ő meg, beleharapott az utolsó szeletébe, és feltűnt neki, hogy az bizony MÁJ, tehát eltűnt a maradékos fincsije...

Kénytelen voltam bevallani, hogy én már annyira megutáltam a májat, hogy azért nem vettem észre, hogy mit is eszek.

Milyenek az anyukák.
Kiderült, hogy ő meg azért vett olyan sűrűn, mert jót akart... had egyen májat a gyerek...

Évekig utáltam utána a májat.
Amúgy ezen aznap este jót nevettünk és mai napig emlegetjük.
Már jó ideje megeszem a májat, de inkább a csirkemájra szavazok... a négylábúak máját ritkábban akarom magamévá tenni.
Fene se érti, hogy miért.

"Jól rendelték azt az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni."
Móricz Zsigmond: Hét krajcár

Szerencsés új évet kívánok Mindenkinek, aki erre jár :-)
Májjal, vagy anélkül...