Nagyon tetszettek a tatabányai közös varráson.
Csak egy asztal volt, s két alkotás a falon.
Az én fotóim silányak,
de, jó minőségűek vannak a művésznő honlapján:
http://rusztikababa.freeblog.hu/
2010. március 27., szombat
Vértesi Gabriella babái
Nagyon tetszettek a tatabányai közös varráson.
Csak egy asztal volt, s két alkotás a falon.
Az én fotóim silányak,
de, jó minőségűek vannak a művésznő honlapján:
http://rusztikababa.freeblog.hu/
2010. március 26., péntek
p(r)énteki szösszenet
Lementem a boltba.
Kedvesen megveregettem a kolléganőm hátát.
Ijedtében lesodorta a piramis állványról a könyvek egy részét.
Egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.
- Ne tessék megzavarni! - szólt
Vissza fordulok.
- Hát, létezik az a kor, mikor már csak nőket tud az ember megzavarni...
A fiatal pár (álnéven: vevők) csak döbbenten bámul.
Nem tudják még, hogy ez korántsem vicc.
Mert tényleg.
Amúgy még a mosdóban is röhögök.
Ja, addig jó, amíg röhög ott az ember ;-)
Kedvesen megveregettem a kolléganőm hátát.
Ijedtében lesodorta a piramis állványról a könyvek egy részét.
Egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.
- Ne tessék megzavarni! - szólt
Vissza fordulok.
- Hát, létezik az a kor, mikor már csak nőket tud az ember megzavarni...
A fiatal pár (álnéven: vevők) csak döbbenten bámul.
Nem tudják még, hogy ez korántsem vicc.
Mert tényleg.
Amúgy még a mosdóban is röhögök.
Ja, addig jó, amíg röhög ott az ember ;-)
2010. március 25., csütörtök
Húsvéti előzetes, avagy időben vegyél tojást ;-)
Vettél már húsvétra tojást?
Netán befestetted jó előre már?
Lehet, hogy hiba volt?
Internetről jött gyöngyszemes fotók:
S, végül a világ nehezebb tojásos receptje ;-)
(Horváth Ilona Szakácskönyv Budapest Kiadó, 1990.)
BEVERT TOJÁSBETÉT
"Rántott levesbe, zöldséglevesbe (sóska, spenót), tárkonyos kaszáslevesbe használjuk, hogy a levest tartalmasabbá tegyük.
Tálalás előtt a csendesen fővő levesbe minden személyre beleengedünk egy tojást.
Addig főzzük, amig a tojásfehérje megalvadt."
Védőfelszerelés:
fülhallgató a tojás visítása ellen ;-)
Netán befestetted jó előre már?
Lehet, hogy hiba volt?
Internetről jött gyöngyszemes fotók:
S, végül a világ nehezebb tojásos receptje ;-)
(Horváth Ilona Szakácskönyv Budapest Kiadó, 1990.)
BEVERT TOJÁSBETÉT
"Rántott levesbe, zöldséglevesbe (sóska, spenót), tárkonyos kaszáslevesbe használjuk, hogy a levest tartalmasabbá tegyük.
Tálalás előtt a csendesen fővő levesbe minden személyre beleengedünk egy tojást.
Addig főzzük, amig a tojásfehérje megalvadt."
Védőfelszerelés:
fülhallgató a tojás visítása ellen ;-)
2010. március 23., kedd
Variációk a tücsök és a hangya meséjére
Már többen írtatok magánlevélben, hogy mintha hanyagolnám a blogomat... meg, egyáltalán, valóban, túl sok rossz dolog ért ebben az évben, de majd "gatyába rázom" magamat... ;-)
Van remény; ma is kiakadtam a rendelőben és rögtön előkaptam a fényképező gépemet (pechük volt, hogy nálam volt ;-) tulajdonképpen mindig géppel kellene járnom a várost... ;-) no, meg - persze, nyugtatóval.
Addig is egy internetről jött gyöngyszem Nektek ;-)
khmmm.... remélem, hogy régebben nem raktam már fel, ha igen, akkor a mottó: egy újszülöttnek minden vicc új...
Valamint jelezném, hogy nem feltétlenül értek egyet a benne foglaltakkal, bár nem mindenben, hiszen úgy gondolom, hogy minden éremnek két oldala van, árnyaltabb a kép... - bizonyos értelemben elhatárolódok - ellenben jelezném, hogy pont ma (a rendelő után) saját fülemmel és szememmel láttam, hogy egy honfitársunkkal nem megfelelően bántak és beszéltek a postán, feltételezem, hogy bizonyos előítéletek miatt.
Gyengébbek kedvéért: nem tudtak róla semmit, de eleve feltételezték róla, hogy ő egy tücsök...
Itt most azért eszembe jut, hogy anno még "rendszerváltás" előtt az egyik munkahelyemen - még a békebeli kiváló dolgozó kitüntetéses korszakban - volt egy kolléganőnk, aki minden hetet úgy kezdett, hogy hétfő délelőtt semmit se dolgozott, hanem végig lihegett minden irodában sóhajtozva, hogy neki mennyi munkája van, halálra dolgozza magát, és hogy ez mennyire szörnyű... mi csak néztük, mérgesek voltunk, mivel feltartott a saját munkánkban, CSÖNDBEN dolgoztunk, míg ő a szokásos körútját járta.
Na, vajon, ki lett kiváló dolgozó?
IGEN! Ön nyert, ha jól tippelt, a száját jártató lihegő...
Erről ennyit.
Jöjjön hát egy tanmese, amibe ne keverjünk semmiféle politikai belemagyarázást, maradjunk az Állatkert berkein belül.
NLEOH
(Ne Légy Előítéletes Ombudsman Hivatal ;-)
"VARIÁCIÓK A TÜCSÖK ÉS A HANGYA MESÉJÉRE
AZ EREDETI VERZIÓ:
A hangya a forró nyarat szorgalmasan végigdolgozta, építgette-szépítgette házát, és élelmet halmozott fel, felkészülvén a kemény télre.
A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végigmulatta a nyarat.
Eljött a tél, a hangya nem fázott és nem éhezett, ám a tücsök élelem és szállás híján a hidegben lelte halálát.
A HUMÁNUS VERZIÓ:
A hangya a forró nyarat szorgalmasan végigdolgozta, építgette-szépítgette házát, és élelmet halmozott fel felkészülvén a kemény télre.
A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végigmulatta a nyarat.
Eljött a tél, és a tücsök bekönyörögte magát a balek hangyához, ahol tovább mulatozott.
A MODERN VERZIÓ:
A hangya a forró nyarat szorgalmasan végigdolgozta, építgette-szépítgette házát, és élelmet halmozott fel felkészülvén a kemény télre.
A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végigmulatta a nyarat.
Eljött a hideg tél, és a nélkülöző tücsök sajtótájékoztatót hívott össze azt a kérdést feszegetve, hogyan lehet az, hogy míg egyesek kint fagyoskodnak a hidegben, mások úgy élnek, mint a hangya.
A CNN, az RTL Klub, a TV2 és az MTV felvételeket mutatott be a didergő tücsökről, és a melegben, terített asztal mellett henyélő hangyáról.
A világ döbbenten konstatálta az égbekiáltó különbséget.
Hogyan lehetséges egy ilyen jól fejlődő, épülő országban a tücsköt így sorsára hagyni?
A NZSZ (Nemzetközi Zöldbogarak Szövetsége) vezetői több hírműsorban is "zöldellenes elfogultsággal" vádolták a hangyát, és felhívták a figyelmet arra a szomorú tényre, hogy a világon sok tücsök áldozata ennek a kirekesztő mozgalomnak.
Breki, a béka, a tücsökkel együtt lépett fel a Móncsika Show-ban, és mindenki könnyekre fakadt, amikor az "Azért Vannak A Zöldbarátok" című slágert énekelték.
A Köztársasági Elnök és felesége egy jótékonysági bálon támogatásukról biztosították a tücsköt, és olyan javak juttatását helyezték kilátásba, amiből a tücsök az előző kormányzati ciklusban kimaradt;
ahogy a miniszterelnök fogalmazott: "...hogy ne süvölthessenek újra az előző rendszer szelei".
Legel Lóránt politológus a "Mélyvíz" adásában kifejtette, hogy a hangya a tücsök kárára szépen meggazdagodott, és egyúttal az ilyen típusú jövedelmek elvonását célzó adójogszabály szükségességét hangoztatta az "egyenlő közteherviselés" szellemében.
Végül, az "Egyenlő Esélyeket Az Anti-Zöldekkel" szervezet hathatós közreműködése nyomán a hangyát visszamenőleges hatállyal megbírságolták, mert nyári munkái közben nem foglalkoztatott elegendő számú zöld bogarat, adótartozásait behajtották, és házát az állam elkobozta.
A történet végén látjuk, amint a tücsök felélte a hangya utolsó téli élelemtartalékait a kormánytól kapott házban (ami nemrég még a hangyáé volt), a hangya pedig, eltűnik a hóban.
Másnap reggel pedig a tücsök fogta a cókmókját és (mivel sikerült teljesen felélnie a hangya vagyonát) elindul egy újabb hangyát keresni."
Van remény; ma is kiakadtam a rendelőben és rögtön előkaptam a fényképező gépemet (pechük volt, hogy nálam volt ;-) tulajdonképpen mindig géppel kellene járnom a várost... ;-) no, meg - persze, nyugtatóval.
Addig is egy internetről jött gyöngyszem Nektek ;-)
khmmm.... remélem, hogy régebben nem raktam már fel, ha igen, akkor a mottó: egy újszülöttnek minden vicc új...
Valamint jelezném, hogy nem feltétlenül értek egyet a benne foglaltakkal, bár nem mindenben, hiszen úgy gondolom, hogy minden éremnek két oldala van, árnyaltabb a kép... - bizonyos értelemben elhatárolódok - ellenben jelezném, hogy pont ma (a rendelő után) saját fülemmel és szememmel láttam, hogy egy honfitársunkkal nem megfelelően bántak és beszéltek a postán, feltételezem, hogy bizonyos előítéletek miatt.
Gyengébbek kedvéért: nem tudtak róla semmit, de eleve feltételezték róla, hogy ő egy tücsök...
Itt most azért eszembe jut, hogy anno még "rendszerváltás" előtt az egyik munkahelyemen - még a békebeli kiváló dolgozó kitüntetéses korszakban - volt egy kolléganőnk, aki minden hetet úgy kezdett, hogy hétfő délelőtt semmit se dolgozott, hanem végig lihegett minden irodában sóhajtozva, hogy neki mennyi munkája van, halálra dolgozza magát, és hogy ez mennyire szörnyű... mi csak néztük, mérgesek voltunk, mivel feltartott a saját munkánkban, CSÖNDBEN dolgoztunk, míg ő a szokásos körútját járta.
Na, vajon, ki lett kiváló dolgozó?
IGEN! Ön nyert, ha jól tippelt, a száját jártató lihegő...
Erről ennyit.
Jöjjön hát egy tanmese, amibe ne keverjünk semmiféle politikai belemagyarázást, maradjunk az Állatkert berkein belül.
NLEOH
(Ne Légy Előítéletes Ombudsman Hivatal ;-)
"VARIÁCIÓK A TÜCSÖK ÉS A HANGYA MESÉJÉRE
AZ EREDETI VERZIÓ:
A hangya a forró nyarat szorgalmasan végigdolgozta, építgette-szépítgette házát, és élelmet halmozott fel, felkészülvén a kemény télre.
A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végigmulatta a nyarat.
Eljött a tél, a hangya nem fázott és nem éhezett, ám a tücsök élelem és szállás híján a hidegben lelte halálát.
A HUMÁNUS VERZIÓ:
A hangya a forró nyarat szorgalmasan végigdolgozta, építgette-szépítgette házát, és élelmet halmozott fel felkészülvén a kemény télre.
A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végigmulatta a nyarat.
Eljött a tél, és a tücsök bekönyörögte magát a balek hangyához, ahol tovább mulatozott.
A MODERN VERZIÓ:
A hangya a forró nyarat szorgalmasan végigdolgozta, építgette-szépítgette házát, és élelmet halmozott fel felkészülvén a kemény télre.
A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végigmulatta a nyarat.
Eljött a hideg tél, és a nélkülöző tücsök sajtótájékoztatót hívott össze azt a kérdést feszegetve, hogyan lehet az, hogy míg egyesek kint fagyoskodnak a hidegben, mások úgy élnek, mint a hangya.
A CNN, az RTL Klub, a TV2 és az MTV felvételeket mutatott be a didergő tücsökről, és a melegben, terített asztal mellett henyélő hangyáról.
A világ döbbenten konstatálta az égbekiáltó különbséget.
Hogyan lehetséges egy ilyen jól fejlődő, épülő országban a tücsköt így sorsára hagyni?
A NZSZ (Nemzetközi Zöldbogarak Szövetsége) vezetői több hírműsorban is "zöldellenes elfogultsággal" vádolták a hangyát, és felhívták a figyelmet arra a szomorú tényre, hogy a világon sok tücsök áldozata ennek a kirekesztő mozgalomnak.
Breki, a béka, a tücsökkel együtt lépett fel a Móncsika Show-ban, és mindenki könnyekre fakadt, amikor az "Azért Vannak A Zöldbarátok" című slágert énekelték.
A Köztársasági Elnök és felesége egy jótékonysági bálon támogatásukról biztosították a tücsköt, és olyan javak juttatását helyezték kilátásba, amiből a tücsök az előző kormányzati ciklusban kimaradt;
ahogy a miniszterelnök fogalmazott: "...hogy ne süvölthessenek újra az előző rendszer szelei".
Legel Lóránt politológus a "Mélyvíz" adásában kifejtette, hogy a hangya a tücsök kárára szépen meggazdagodott, és egyúttal az ilyen típusú jövedelmek elvonását célzó adójogszabály szükségességét hangoztatta az "egyenlő közteherviselés" szellemében.
Végül, az "Egyenlő Esélyeket Az Anti-Zöldekkel" szervezet hathatós közreműködése nyomán a hangyát visszamenőleges hatállyal megbírságolták, mert nyári munkái közben nem foglalkoztatott elegendő számú zöld bogarat, adótartozásait behajtották, és házát az állam elkobozta.
A történet végén látjuk, amint a tücsök felélte a hangya utolsó téli élelemtartalékait a kormánytól kapott házban (ami nemrég még a hangyáé volt), a hangya pedig, eltűnik a hóban.
Másnap reggel pedig a tücsök fogta a cókmókját és (mivel sikerült teljesen felélnie a hangya vagyonát) elindul egy újabb hangyát keresni."
2010. március 12., péntek
Telefonos macskabetyárt lepleztek le :-)
"Egy kandúr a gazdái távollétében rendszeresen zaklatta telefonhívásaival a Velikij Novgorodi-i gázművek ügyeletét.
Az ismeretlen telefonbetyár ellen garázdaság címén tett feljelentést a telefontársaságnál a vállalat ügyfélszolgálata.
A macska helyett végül a készülék került "fiókfogságba".
Az oroszországi város gázműve a helyi telefonszolgáltatónál tett panaszt amiatt, hogy az egyik előfizetőjük szinte naponta tárcsázza az ügyfélszolgálatuk számát, majd hosszasan szuszog a kagylóba.
A Telekom munkatársai rövidesen azonosították a hívó fél adatait, és felelősségre vonták a garázda előfizetőt - jelentette az orosz RIA Novosztyi hírügynökség.
Kiderült azonban, hogy a szóban forgó lakásban csupán egy magányos nő lakik, Klasa nevű macskájával.
A felelősségre vont telefon-előfizető meglepetten állapította meg, hogy az állítólagos telefonbetyár olyan időpontokban kezdeményezte a hívásokat, amikor ő igazoltan a munkahelyén tartózkodott.
Az ismeretlen elkövetőt végül sikerült tetten érni: a lakástulajdonos egy ízben pont akkor toppant be a lakásába, amikor Klasa, a macska éppen érdeklődéssel hallgatta a készülék mellé kapart kagylóból a gázművek ügyeletesének éktelen szitkozódásait.
Mint kiderült, a macsek unalmában előszeretettel játszott a telefonnal.
Előbb leütögette a helyéről a kagylót, majd tappancsaival a gombokkal játszott, amelyek közül leggyakrabban a nullás és a négyes állt leginkább a "kezére", ami történetesen a gázművek vészhívó-száma.
A leleplezést követően a gazdája előbb a falra szereltette át a készüléket, ám miután a kandúr bosszúból több ízben is elrágcsálta a vezetéket, a telefonnak most egy fiók mélyén kerestek biztos menedéket - egyelőre sikerrel."
2009-09-09 10:33:46, kisállat
Forrás:
Kisállat-biztosítás hírek
http://www.aegondirekt.hu/biztositas/kisallat-biztositas/hirek/telefonos-macskabetyart-lepleztek-le.html
2010. március 4., csütörtök
A folyó és a vízitündér
Meghalt Mikola Klári környezetvédő.
Ma van a temetése.
Nem ismertem őt - de valahol mind egyek vagyunk, akik úgy érezzük, hogy ez a Föld lakható hely kell, hogy legyen utódainknak is.
Megemlékezésül legyen itt Mikola Klári egyik meséje:
A folyó és a vízitündér
A vízitündér vidáman táncolt a folyó lágy hullámain. Gyönyörű haja szállt a szélben, arcának ragyogását visszaverték a csillámló habok. A halak vidáman fickándoztak a vízben, a szitakötők körülzsongták, szivárványszínű szárnyukat rezegtetve. A lemenő nap sugara mindent bearanyozott, ünnepi díszbe öltöztetve a folyót és az őt körülölelő fűzfákat.
A vízitündér gyönyörködve nézett végig a folyó ragyogó hullámain. Egyszer csak a távolban nyugtalan mozgásra lett figyelmes: egy halraj úszott fel sebesen a folyón.
— Vízitündér! Baj van! Segíts rajtunk! — kiabálták.
Ahogy kifújták magukat egy kicsit, rendre elmesélték a tündérnek, hogy mi történt: sok-sok olaj folyt bele a folyóba, és fuldokolnak a halak. Az olaj szétterült a víz felszínén. Az emberek megpróbálják lehalászni, de csak egy részét sikerül felfogni, a többi továbbúszik.
— Segíts rajtunk, vízitündér, mert elpusztul a családunk, tönkremegy az otthonunk és az élelmünk!
A vízitündérnek nem kellett kétszer mondani, valósággal repült lefelé a folyón a szennyezett rész felé. Amikor megpillantotta a nagy, fekete foltot, elkeseredett. Hogyan tudom én mindezt rendbehozni?" — gondolta magában.
Sohase add fel! Ne félj, lesz erőd hozzá!" — jött egy hang, s a vízitündér maga sem tudta, hogy kívülről jött-e a hang, vagy pedig belülről, a lelkéből.
Egyszer csak azt vette észre, hogy a haja hihetetlen gyorsasággal, és hihetetlenül hosszúra kezd nőni. És már azt is tudta, mit tegyen: belelógatta gyönyörű szép aranyhaját a vízbe, és végigsiklott a szennyezett terület fölött. A haja azonnal fekete lett az olajtól, de a víz alig lett tisztább.
Mit tegyek?" — töprengett bánatosan.
Hívj segítséget!" — válaszolt az előbbi, külső-belső hang.
Kit hívjak?" — alighogy végiggondolta ezt a kérdést, eszébe jutottak a tündér-barátnői, akikkel annyit játszott fiatalabb korában. Ahogy rájuk gondolt, egyszerre meg is jelentek:
— Miben segíthetünk, kedves barátnőnk? — kérdezték. De ahogy körülnéztek, már tudták is, hogyan segítsenek: egy pillanat alatt nekik is megnőtt a hajuk, és már cikáztak is az olajfoltok fölött. Lement a nap, de ők csak cikáztak, hajthatatlanul. Amikor megjelent a hajnalpír, megpihentek a folyóparton. A hajuk csupa ragacs lett az olajtól, de nem bánták. Jobban zavarta őket, hogy még mindig maradtak olajfoltok a vízen.
— Úgy látszik, kifogott rajtunk! — sóhajtott egyikük.
— Az nem lehet! — kiáltott a vízitündér, és valami jó ötlete támadhatott, mert gyorsan el is libbent valamerre.
Petya nyugtalanul aludt ezen az éjjelen. Édesapja kint volt egész éjszaka a folyónál, azok között volt, akik próbálták lehalászni az olajat, nem nagy sikerrel. Mikor pirkadatkor látta, hogy mégis jóval kevesebb olaj úszott a vizen, mint amire számítottak, úgy határozott, pihen egy kicsit. Amikor benézett a fiához, mintha azt mondta volna álmában: A tündérhaj segít."
Petya édesapja kinézett az ablakon, a napsütötte szénakazlakra. Tündérhaj" — mormogta magában, és már meg is volt az ötlete. A többi emberrel együtt kévékbe kötötte a szénát, és ezeket a kévéket lógatta a vízbe, szorosan egymás mellett, a folyó egész szélességében. Mire a nap magasra kúszott az égen, már az utolsó olajfoltok is eltűntek a vízről. Petya kiment a folyóhoz, miközben a furcsa álmán gondolkozott: tündéreket látott, akik a víz felett cikázva tisztogatták a folyót. Ahogy végignézett a folyó hullámain, mintha egy pillanatra újra megpillantotta volna egy kedves vízitündér ragyogó arcát, gyönyörű, szőke haját, és hallotta volna a vízcsobogással összeolvadó, csilingelő nevetését.
Ma van a temetése.
Nem ismertem őt - de valahol mind egyek vagyunk, akik úgy érezzük, hogy ez a Föld lakható hely kell, hogy legyen utódainknak is.
Megemlékezésül legyen itt Mikola Klári egyik meséje:
A folyó és a vízitündér
A vízitündér vidáman táncolt a folyó lágy hullámain. Gyönyörű haja szállt a szélben, arcának ragyogását visszaverték a csillámló habok. A halak vidáman fickándoztak a vízben, a szitakötők körülzsongták, szivárványszínű szárnyukat rezegtetve. A lemenő nap sugara mindent bearanyozott, ünnepi díszbe öltöztetve a folyót és az őt körülölelő fűzfákat.
A vízitündér gyönyörködve nézett végig a folyó ragyogó hullámain. Egyszer csak a távolban nyugtalan mozgásra lett figyelmes: egy halraj úszott fel sebesen a folyón.
— Vízitündér! Baj van! Segíts rajtunk! — kiabálták.
Ahogy kifújták magukat egy kicsit, rendre elmesélték a tündérnek, hogy mi történt: sok-sok olaj folyt bele a folyóba, és fuldokolnak a halak. Az olaj szétterült a víz felszínén. Az emberek megpróbálják lehalászni, de csak egy részét sikerül felfogni, a többi továbbúszik.
— Segíts rajtunk, vízitündér, mert elpusztul a családunk, tönkremegy az otthonunk és az élelmünk!
A vízitündérnek nem kellett kétszer mondani, valósággal repült lefelé a folyón a szennyezett rész felé. Amikor megpillantotta a nagy, fekete foltot, elkeseredett. Hogyan tudom én mindezt rendbehozni?" — gondolta magában.
Sohase add fel! Ne félj, lesz erőd hozzá!" — jött egy hang, s a vízitündér maga sem tudta, hogy kívülről jött-e a hang, vagy pedig belülről, a lelkéből.
Egyszer csak azt vette észre, hogy a haja hihetetlen gyorsasággal, és hihetetlenül hosszúra kezd nőni. És már azt is tudta, mit tegyen: belelógatta gyönyörű szép aranyhaját a vízbe, és végigsiklott a szennyezett terület fölött. A haja azonnal fekete lett az olajtól, de a víz alig lett tisztább.
Mit tegyek?" — töprengett bánatosan.
Hívj segítséget!" — válaszolt az előbbi, külső-belső hang.
Kit hívjak?" — alighogy végiggondolta ezt a kérdést, eszébe jutottak a tündér-barátnői, akikkel annyit játszott fiatalabb korában. Ahogy rájuk gondolt, egyszerre meg is jelentek:
— Miben segíthetünk, kedves barátnőnk? — kérdezték. De ahogy körülnéztek, már tudták is, hogyan segítsenek: egy pillanat alatt nekik is megnőtt a hajuk, és már cikáztak is az olajfoltok fölött. Lement a nap, de ők csak cikáztak, hajthatatlanul. Amikor megjelent a hajnalpír, megpihentek a folyóparton. A hajuk csupa ragacs lett az olajtól, de nem bánták. Jobban zavarta őket, hogy még mindig maradtak olajfoltok a vízen.
— Úgy látszik, kifogott rajtunk! — sóhajtott egyikük.
— Az nem lehet! — kiáltott a vízitündér, és valami jó ötlete támadhatott, mert gyorsan el is libbent valamerre.
Petya nyugtalanul aludt ezen az éjjelen. Édesapja kint volt egész éjszaka a folyónál, azok között volt, akik próbálták lehalászni az olajat, nem nagy sikerrel. Mikor pirkadatkor látta, hogy mégis jóval kevesebb olaj úszott a vizen, mint amire számítottak, úgy határozott, pihen egy kicsit. Amikor benézett a fiához, mintha azt mondta volna álmában: A tündérhaj segít."
Petya édesapja kinézett az ablakon, a napsütötte szénakazlakra. Tündérhaj" — mormogta magában, és már meg is volt az ötlete. A többi emberrel együtt kévékbe kötötte a szénát, és ezeket a kévéket lógatta a vízbe, szorosan egymás mellett, a folyó egész szélességében. Mire a nap magasra kúszott az égen, már az utolsó olajfoltok is eltűntek a vízről. Petya kiment a folyóhoz, miközben a furcsa álmán gondolkozott: tündéreket látott, akik a víz felett cikázva tisztogatták a folyót. Ahogy végignézett a folyó hullámain, mintha egy pillanatra újra megpillantotta volna egy kedves vízitündér ragyogó arcát, gyönyörű, szőke haját, és hallotta volna a vízcsobogással összeolvadó, csilingelő nevetését.
 |
|
2010. március 3., szerda
igen fontos Tehén ügyek...
Ez az én tehenkém...
Nem én varrtam - nem szükséges elsápadva elájulni ;-) - vettem egy turiban.
Kemény négyszáz froncsi pénzért.
Amúgy nem tőzsgyökeres magyar fajta,
mivel a "billogja" szerint bevándorló a lelkem...
Mivel közeleg a tavasz - és jönnek a választások - hát, a nemzeti egység megőrzése végett megmutatom, hogy milyen balról
no, meg jobbról is;
Komoly eltérést a fotón csak a farokállásban látok - de ez persze, véletlen. :-)
avagy ilyen a középtehén (avagy eldőlt - kidőlt kategória)
Védtelen tehénpóz.
Itt éppen döbbentem figyeljük a "rokonságot"...
Ezek tényleg az én rokonaim?
Valahogy nem hasonlítanak...
Hmmm.... most bebizonyosodott, amit én már régóta sejtek;
a dobozban nem is igazi tehéntej van... nem is alszik meg úgy, mint gyerekkoromban...
Persze, akkor még annyi minden más volt... nem is tudtam anno, hogy léteznek lila tehenek is ;-) ;-) ;-)
"Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
minden vad bikának legvadabbikába.
Vonzalmát megírta egy marhalevélben
nagyjából eképpen:
Hatalmas Barom!
Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbôgni nem restell,
így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztom tôgyemet,
gondolatom egyre Ön körül ôgyeleg.
Muú! Minden bikák közt legelôkelôbb!
Midôn megláttam a legelô elôtt,
elpirultam, elsápadtam,
vágy reszketett felsálamban,
s úgy éreztem, hogy kéj oson
keresztül a rostélyoson.
Muú, hogy forrt a vér szívembe,
hogy tódult a bélszínembe!
Az a perc, mit velem Ön tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnekvalómat.
Ám míg Önrôl ábrándozom kérôdzve,
vad féltés öl a szívemig férkôzve,
és átjárja ó mind a kín,
velôscsontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz Ön büszke tenyészállat,
csupa gôg,
mely után az egész tehéncsorda bôg.
De ne féljen Bikaságod!
Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.
Ám ha mégis kegyes szívvel veszi ezt a levelet,
s megszánja az Önért égô tehenet,
válaszoljon hamar rája.
Üdvözli Önt a marhája.
Im a levél. Ráírva a kelte.
Az úton a posta elôtt le is pecsételte.
De a postáskisasszony nem vette fel..."
Nem én varrtam - nem szükséges elsápadva elájulni ;-) - vettem egy turiban.
Kemény négyszáz froncsi pénzért.
Amúgy nem tőzsgyökeres magyar fajta,
mivel a "billogja" szerint bevándorló a lelkem...
Mivel közeleg a tavasz - és jönnek a választások - hát, a nemzeti egység megőrzése végett megmutatom, hogy milyen balról
no, meg jobbról is;
Komoly eltérést a fotón csak a farokállásban látok - de ez persze, véletlen. :-)
avagy ilyen a középtehén (avagy eldőlt - kidőlt kategória)
Védtelen tehénpóz.
Itt éppen döbbentem figyeljük a "rokonságot"...
Ezek tényleg az én rokonaim?
Valahogy nem hasonlítanak...
Hmmm.... most bebizonyosodott, amit én már régóta sejtek;
a dobozban nem is igazi tehéntej van... nem is alszik meg úgy, mint gyerekkoromban...
Persze, akkor még annyi minden más volt... nem is tudtam anno, hogy léteznek lila tehenek is ;-) ;-) ;-)
Romhányi József: Marhalevél
"Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
minden vad bikának legvadabbikába.
Vonzalmát megírta egy marhalevélben
nagyjából eképpen:
Hatalmas Barom!
Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbôgni nem restell,
így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztom tôgyemet,
gondolatom egyre Ön körül ôgyeleg.
Muú! Minden bikák közt legelôkelôbb!
Midôn megláttam a legelô elôtt,
elpirultam, elsápadtam,
vágy reszketett felsálamban,
s úgy éreztem, hogy kéj oson
keresztül a rostélyoson.
Muú, hogy forrt a vér szívembe,
hogy tódult a bélszínembe!
Az a perc, mit velem Ön tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnekvalómat.
Ám míg Önrôl ábrándozom kérôdzve,
vad féltés öl a szívemig férkôzve,
és átjárja ó mind a kín,
velôscsontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz Ön büszke tenyészállat,
csupa gôg,
mely után az egész tehéncsorda bôg.
De ne féljen Bikaságod!
Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.
Ám ha mégis kegyes szívvel veszi ezt a levelet,
s megszánja az Önért égô tehenet,
válaszoljon hamar rája.
Üdvözli Önt a marhája.
Im a levél. Ráírva a kelte.
Az úton a posta elôtt le is pecsételte.
De a postáskisasszony nem vette fel..."
2010. március 1., hétfő
A vicc a társalgás csődje... vagy, néha mégsem?
Internetes gyöngyszemek.
(Azért... néhányat kitöröltem közülük... ;-)
(Azért... néhányat kitöröltem közülük... ;-)
- Képzeld, három év együtt járás után Béla végre beszélt a házasságról.
- Tényleg, és mit mondott?
- Hogy a feleségét Beának hívják és van három gyerekük.
..............................
- Szexuális téren egyre összehangoltabb vagyok a feleségemmel.
- Valóban?
- Igen. Tegnap például mindkettőnknek fájt a feje.
..............................
- Szia anyu. Megyek diszkóba!!
- Diszkóba?! 13 évesen a diszkózáson jár az eszed, és megfeledkezel
anyád 26. születésnapjáról ???
........................
- Apu, hogy mondják angolul a pápát?
- Goodbye.
....................
- A róka jön ki a diszkóból összeverve, találkozik a farkassal.
- Róka ki bántott? Majd én megverem.
- A medve.
- Ja, az szar ügy...
..............................
- Az esküvő előtt azt mondtad, hogy én vagyok az istennőd - mondja a
feleség a férjének.
- Úgy is volt, de azóta ateista lettem.
..............................
Férj a feleségéhez.....
- A tengerre emlékeztetsz...
- Miért, romantikus vagyok, vad és izgalmas?
- Nem, beteg leszek tőled...
..............................
- Örömmel utazol el?
- Neem, az asszonnyal...
..............................
Milyen az ideális nő?
A szex után átváltozik egy láda sörré és két haverrá.
......................
A férj és a feleség vitatkozik:
- Vedd tudomásul, hogy engem annak idején egy orvos is elvett volna!
- Persze, hogy elvett volna, ha anyád időben jelentkezik abortuszra!
..............................
Egy fiatal vállalkozó fényűző irodát bérel, berendezi luxusbútorokkal,
és beül a hatalmas íróasztal mögé. Egyszer belép az irodába egy férfi
táskával a kezében. A vállalkozó hirtelen felkapja a telefont és
hangosan beszélni kezd.
Repkednek a számok, a milliárdok, majd kisvártatva leteszi a kagylót és
a férfihez fordul:
- Miben segíthetek? - kérdi.
Mire a másik:
- Jöttem bekötni a telefont.
..............................
Egy házaspár elmegy egy csodakúthoz. Először az asszony hajol be a
kútba, és elsuttogja a kívánságát. Aztán a férj következik, de túl
mélyen behajol és beleesik a kútba.
Mire az asszony felkiált:
- Nahát, ez működik!
..............................
Ezzel a gáztűzhellyel jó vásárt csináltam! Három hete gyújtottam meg
a lángot, és még most is ég!
..............................
A szőke áll a boltban, a kosarát teleteszi uborkával, mikor tele van,
visszateszi. Mikor ezt már háromszor megcsinálta, odamegy az őr.
- Mondja, hölgyem, mit csinál?
- Tudja, ma voltam kozmetikusnál, és azt mondta, hogy jót tesz az
arcomnak az uborkapakolás...
..............................
- Melyik a villamos energiával legjobban ellátott ország?
- Magyarország. Nagy a feszültség, kicsi az ellenállás, minden csak
volt, a vezetők érintése pedig halálos.
..............................
A rendőr felesége elküldi a férjét a boltba:
- Hozzál margarint, és ha van tojás, akkor hozz tízet!
Hazajön a rendőr tíz margarinnal:
- Volt tojás!
..............................
Egy férfi elment meglátogatni a nagyapját. Mikor odaért a házhoz,
döbbenten látta, hogy az öregúr épp hintaszékében ül a tornácon és
deréktól lefelé teljesen meztelen.
- Nagyapa! Mit csinálsz te itt?! Nincs rajtad nadrág és bárki megláthat!
Az öregember elrévedező tekintettel meredt a távolba.
- Nagyapa! Hogy a csodába jutott eszedbe félmeztelenül kiülni a
tornácra?!
Az öregúr lassan unokájára fordította tekintetét.
- Nagyanyád ötlete volt... Múlt héten ing nélkül ültem itt kinn és
megmerevedett a nyakam...
..............................
Haldoklik az öreg Kohn. Mondja a feleségének:
- Asszony, ha meghalok, minden vagyonomat temesd el velem!
Pár nap múlva a temetés után áll a sírnál Kohnné és a barátnője. Azt
mondja a barátnő:
- Ugye, nem voltál olyan hülye, hogy minden vagyonát eladtad, vettél
egy nagy gyémántot, és betetted abba a kis dobozba az urad mellé!?
- Ó, barátném, én mindig engedelmeskedtem az uramnak. Eladtam
minden vagyonát, betettem a számlámra, írtam neki egy csekket, ha
beváltja, beváltja, ha nem, nem...
..............................
- Haver! Miért nyalogatod azt a könyvet?
- Azt írták benne, hogy lsd. a 28. oldalon...
..............................
Az anya nyulat készített az újévi ebédre, amelyet az apa saját maga
vágott le. A gond csak az volt, hogy a gyerekek nagyon szerették a
nyuszikat, így nem mondták meg nekik az igazat. Ebéd közben a kisfiú,
aki nagyon jóízűen eszi a nyulat, megkérdezi:
- Apa, milyen hús ez?
Az apa büszkén mondja:
- Találd ki... adok egy tippet... az anyátok néha szokott így becézni
engem!
Ekkor a kislányuk mindent kiköp a tányérba, és azt mondja a testvérének:
- Úristen, nehogy megedd, ez egy f...sz!
..............................
Két ügyvezető igazgató beszélget:
- Te fizetsz az embereidnek?
- Én nem.
- Én sem. És bejárnak?
- Be.
- Az enyémek is. Te, nem kéne ezektől belépődíjat szedni?
..............................
Egy anyuka takarítja karácsony előtt a WC-t és hét éves kislánya nézi.
- Mami, mit csinálsz?
- Kicsim, takarítom a WC-t, hogy szép tiszta legyen.
- Minek?
- Jaj, bogaram, tudod karácsony van. Jön a Jézuska...
- És nálunk fog sz...rni?
..............................
Szőke nő az orvosnál:
- Doktor úr, ettem egy dobozból, amire rá volt írva, hogy "MÉRGEZŐ".
Most meg fogok halni?
- Persze, hiszen attól mindenki meghal!
- Mindenki?! Úristen, mit tettem...?
..............................
A kutya tényleg az ember legjobb barátja. Ha nem hiszed el, próbáld ki
a következőt:
Zárd be a kutyádat és a feleségedet a kocsid csomagtartójába.
Egy óra múlva nyisd ki!
Ki örül neked jobban, amikor meglát?
..............................
Egy szőke nő hazaér a munkából, és megdöbbenve látja, hogy kirabolták
a lakását. Azonnal hívja a rendőrséget, akik megígérik, hogy hamarosan
jönnek. Nemsokára meg is áll a ház előtt egy rendőrautó. Kiszáll belőle
egy rendőr, pórázon vezetve egy nyomozókutyát. A szőke nő áll a
kapuban, s a fejét fogva, zokogni kezd.
- Kiraboltak, mindenemet elvitték, kihívom a rendőrséget, és erre,
tessék: kit küldenek? Egy vakot!
..............................
Az istentisztelet vége felé a lelkész megkérdezte nyáját:
- Hányan bocsátottatok meg az ellenetek vétkezőknek?
Mindenki feltartotta a kezét, kivéve egy törékeny idős hölgyet.
- Jones asszony!? Ön elzárkózik attól, hogy megbocsásson ellenségeinek?!
- Nekem nincs egyetlen ellenségem sem - mondta kedvesen mosolyogva
az apró hölgy.
- Asszonyom, ez igen szokatlan. Megkérdezhetem, mennyi idős is Ön?
- Kilencvennyolc múltam - felelte az ősz matróna.
- Kedves asszonyom, megkérhetem, hogy jöjjön ki ide a gyülekezet elé,
s mesélje el nekünk, miképpen lehetséges, hogy valaki majdnem
százéves, és nincs egyetlen ellensége sem!
Az aranyos néni kitotyogott a lelkész mellé, szembefordult a
gyülekezettel, és csak ennyit mondott angyali mosollyal:
- Túléltem a rohadékokat!
2010. február 28., vasárnap
Újévi fogadalmak helyett....
meg kell próbálnom pozitívnak lenni...
Mások mindenféle ilyen-olyan nagy elhatározásokat tesznek az év első napjaiban, hogy mi mindent terveznek, vagy szeretnének megvalósítani.
Én ilyet nem szoktam tenni.
Ez az év viszont nagyon rosszul indult.
- Először is berúgták január 1-jére virradóra a kertkapumat.... a kár kb. tízezer forint, a biztosító nem fizet egy fillért sem érte.
- Másodszor történt családon belül valami olyan - ami nem publikus dolog kifelé - lelki gond és súlyos anyagi vonzatai is vannak.
- Harmadszor meghalt az öreg kiskutyánk (lásd az előző bejegyzést), ami egyenértékű egy családtag elvesztésével.
- Negyedszer tönkre ment egy vasárnap estére a hűtőszekrényem.
(Nincs is lélek- és testerősítőbb feladat, mint éjszaka rángatni ki a rossz hűtőt az udvarra, s "mentsd a menthetőt" mozgalom keretében a félig-havas jegen udvaron pakolni a hűtőszekrény tartalmát - megpróbálni megmenteni a fagyasztóban lévő élelmiszert) s mindezt hajnalig.
- Ötödszörre most jöttem az anyukámtól, akinek ma hajnalra meghalt az öreg cicája, s vígasztalhatatlanul rossz lelki állapotban van.
Ma van február utolsó napja, s csak reménykedni lehet, hogy jobb lesz a folytatás.
Többen kértétek, írtatok - még magánlevélben is - hogy mutassam meg családunk új tagját, a menhelyről jött kutyuskát.
Legyen hát ő pozitív jelkép, a remény, hogy most már talán nem fognak rossz dolgok történni velünk a továbbiakban.
Mofli... aki szó szerint kitörő örömmel fogad, ha reggel kikelek az ágyból és csak a fürdőszoba felé igyekszem - még akkor is...
nehéz volt az előélete... rossz lehet egy kutyusnak úgy, hogy nem biztos benne, vajon most már a végállomáshoz érkezett-e...
Mofli ... a kis csibész, a kis meglógos... a szeretetre éhes... a jólelkű...
s, tudom, hogy Mofli nem = az elvesztett Jennykénkkel.
Mofli - az első este megérkezett, kicsit (nagyon !) büdi,
Mofli - az összegubancolódott bundájú,
Mofli - a hasmenéses,
Mofli - a nagyon rémült...
S, pár nap után;
- Mofli, aki megállás nélkül dobálja szeretének kisebb-nagyobb jelzéseit, a kétlábúak felé szóló rajongását...
- Mofli, aki immár hajlandó volt összebújni a másik kutyussal a Töfikénkkel (és én hogy örültem neki :-)
- Mofli, akinek immár saját, különbejáratú cicája van Sacink személyében - akivel izgalmas "szemmel tartás" volt két napig - most már kb. 30 cm-es távolságra megközelítik egymást, leküzdve az első nap 8-9-10 méteres távolságát.
- Mofli a szőrös, puszilkodó (ha nem vagy elég gyors... és miért lennél az... ;-)
- Mofli; a talán kicsit kiszámíthatóbb, jobb élet letéteményese.
Mások mindenféle ilyen-olyan nagy elhatározásokat tesznek az év első napjaiban, hogy mi mindent terveznek, vagy szeretnének megvalósítani.
Én ilyet nem szoktam tenni.
Ez az év viszont nagyon rosszul indult.
- Először is berúgták január 1-jére virradóra a kertkapumat.... a kár kb. tízezer forint, a biztosító nem fizet egy fillért sem érte.
- Másodszor történt családon belül valami olyan - ami nem publikus dolog kifelé - lelki gond és súlyos anyagi vonzatai is vannak.
- Harmadszor meghalt az öreg kiskutyánk (lásd az előző bejegyzést), ami egyenértékű egy családtag elvesztésével.
- Negyedszer tönkre ment egy vasárnap estére a hűtőszekrényem.
(Nincs is lélek- és testerősítőbb feladat, mint éjszaka rángatni ki a rossz hűtőt az udvarra, s "mentsd a menthetőt" mozgalom keretében a félig-havas jegen udvaron pakolni a hűtőszekrény tartalmát - megpróbálni megmenteni a fagyasztóban lévő élelmiszert) s mindezt hajnalig.
- Ötödszörre most jöttem az anyukámtól, akinek ma hajnalra meghalt az öreg cicája, s vígasztalhatatlanul rossz lelki állapotban van.
Ma van február utolsó napja, s csak reménykedni lehet, hogy jobb lesz a folytatás.
Többen kértétek, írtatok - még magánlevélben is - hogy mutassam meg családunk új tagját, a menhelyről jött kutyuskát.
Legyen hát ő pozitív jelkép, a remény, hogy most már talán nem fognak rossz dolgok történni velünk a továbbiakban.
Mofli... aki szó szerint kitörő örömmel fogad, ha reggel kikelek az ágyból és csak a fürdőszoba felé igyekszem - még akkor is...
nehéz volt az előélete... rossz lehet egy kutyusnak úgy, hogy nem biztos benne, vajon most már a végállomáshoz érkezett-e...
Mofli ... a kis csibész, a kis meglógos... a szeretetre éhes... a jólelkű...
s, tudom, hogy Mofli nem = az elvesztett Jennykénkkel.
Mofli - az első este megérkezett, kicsit (nagyon !) büdi,
Mofli - az összegubancolódott bundájú,
Mofli - a hasmenéses,
Mofli - a nagyon rémült...
S, pár nap után;
- Mofli, aki megállás nélkül dobálja szeretének kisebb-nagyobb jelzéseit, a kétlábúak felé szóló rajongását...
- Mofli, aki immár hajlandó volt összebújni a másik kutyussal a Töfikénkkel (és én hogy örültem neki :-)
- Mofli, akinek immár saját, különbejáratú cicája van Sacink személyében - akivel izgalmas "szemmel tartás" volt két napig - most már kb. 30 cm-es távolságra megközelítik egymást, leküzdve az első nap 8-9-10 méteres távolságát.
- Mofli a szőrös, puszilkodó (ha nem vagy elég gyors... és miért lennél az... ;-)
- Mofli; a talán kicsit kiszámíthatóbb, jobb élet letéteményese.
2010. február 22., hétfő
... mikor az ember örül, hogy cupákos csontot talál az ágyában...
Amikor az ember leghűségesebb (4 lábú) barátja elmegy, akkor a lelkünk egy darabja vele együtt távozik.
Persze, nem lehet egyenlőségjelet tenni az ember és az állatok halála közé, de akinek volt már ilyen lakótársa az tudja, hogy olyan, mintha egy gyerekkel több lenne a háznál.
S, bár szeretem a cicákat is, tudom, hogy ők egészen mások, ellentétben a kutyákkal, akik adott esetben gondolkodás nélkül feláldoznák magukat a gazdiért.
A kutyád feltételek nélkül, egyszerűen imád Téged, s némelyikük jobb, jóval több olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami némely embertársunknál teljesen hiányzik.
(Vagyis, bizonyos állatokban több az "emberi").
Csekély vigasz, hogy a kutyakor majdnem végső határát elérte, 14,5 évet élt, ezt az agyaddal tudod, de a szíved mégis nehezen fogadja el.
Előélete egy kóbor kiskutyáé volt, mikor egy utcasarkon megláttuk ideiglenes befogadójánál.
Kis kelekótya, igazi ugribugri kölyökkutya volt.
Akkor még aggódtam - az elején -, hogy az a kis sebecske a szeme fölött megmarad-e, fog-e látszani (kit érdekelt volna ez már később...) még az első látogatásnál számított, hogy vajon nagy kutya lesz-e; lestük a mancsát, mivel állítólag ebből megállapítható... ;-)
kit érdekelt ez már később, mikor már egyenjogú családtaggá vált...
S, a gyerekemmel együtt nőttek fel.
A lányom 10 év körüli volt, mikor hozzánk költözött a blöki, s együtt voltak kissé kajlák, játékosak, együtt élték meg a felnőtté válást minden buktatójával együtt.
Együtt lettek kevésbé játékosak, megfontoltabbak.
Mikor zokogsz, az talán jó dolog, rosszabb annak a gyász, aki nem tud sírni, nehezebben dolgozza fel.
S, mikor csillognak a könnyek, akkor közben azért eszünkbe jutnak a jó emlékek.
Milyen fincsi, puha, selymes lötyi fülei voltak.
Emlékszel, mikor kis töltött káposzta maradékot evett, habzsolva, szinte levegőt se véve... s, a végén elégedetten egy hatalmas nagyott böfögött, s lengedezett a káposzta-szag... A magyar konyha e korántsem nullkalóriás híressége az arcomba lett lihegve... s, Krúdy tán forgott a sírjában :-)
Milyen sokszor megvigasztalt, ha sírtam az élet viharaiban, a térdemre tette a fejét és nézett rám, valami megmagyarázhatatlan, különleges tekintettel...
Az ordítozásaim...
Mikor vettem valami különleges felvágottat, ami nagyon drága volt, s csak 10 dkg-ot vettem, hogy "csak egyszer kóstoljuk meg" valami speckó felvágott volt, szív alakú másik húsival töltve... s, mire a konyhába visszamentem, a földön hevert a papír és jóízűen, elégedetten falta be a Jennyke a különlegességet...
... s, ordítottam... azóta se ettünk (nem is láttam) olyan húsit... de, ő nagyon elégedett volt :-)
A legtöbb kiabálásom azért a cupákos csontok rejtélyes világa körül forgott.
Mikor reggel felnyitod a szemedet és első pillantásod a párnádra helyezett hol szaftos csontiból áll, hol egy kis paradicsomos tortellinire esik (nem is értem, hogy jutott ez utóbbihoz hozzá...)
Csontos kaland többször is volt, ágynemű cseréjénél a párna alatt gondosan elrejtve, már egy-két napos lelet is előfordult.
De, volt, hogy rajta kaptuk, s nem is tudod akkor igazán, hogy kiabálj, vagy kacagjál.
Állt a párnák közt - bőszen turkált, az orrával bökögette az értékes "cuccot"... a popsija meg ide-oda lengedezett a ritmustól...
Ősi dolog a kutyáknál a "lesznek még rosszabb, ínségesebb idők" teória, ezért ássák el a csontokat. (Lakásblöki esetében a párna alá).
A csontok elrejtése akkor szűnt meg, mikor kertes házba költöztünk és befogadtuk Töffencset, a francia bulldogot... egyből mindenki törekedett arra, hogy minél előbb megegye a csontit - csak semmi raktározás, még a végén a konkurens megszerzi.
Izgalmas étkezések voltak, Töfi gyorsabban, habzsolva evett, a két kutyit külön kellett etetni.
S, mikor kinyitottam a két helység közötti ajtót, akkor mindig ugyanaz a jelenet játszódott le - úgy nevezném, hogy "helycserés támadás".
Mint az őrültek elrohantak egymás mellett és mindenki landolt a másik blöki (természetesen totálisan üresre nyalt) tálkájánál.
És bőszen nyalták a semmit.
Ezt nem hagyták ki sosem.
Látszik, hogy ki volt a domináns blöki ;-)
Persze, a rosszalkodásban (is) egymásra találtak:
... mert jó dolog a kertben napozni a tiltott helyen :-)
Kettesben, többesben meg pláne jó :-)
Azért nehéz volt a kertben mindig rendet tartani, elvégre időnként még horror macskák is előfordultak ;-)
Jó lett volna, ha megélt volna még egy tavaszt, nyárt, talán egy őszt is.
Imádott napozni, szagizni a kertben, őrülten ugatni a kapunál, mint egy hosszabbított műszakban élő őrmester felügyelve a környéket... furcsa is volt, kisméretű kutya létére viszonylag nagy hanggal rendelkezett, s néha érthetetlen módon gyakorolt, mert kinyitottam a kaput - kinéztem, kit ugat olyan bőszen, s utca-hosszat egy teremtett lelket sem láttam, se balra, se jobbra.
Őrjáratban:
Már, soha nem fogom megtudni, hogy ki volt a vissza-visszatérő "láthatatlan" betolakodó.
Persze, az is lehet, hogy valami illetéktelen egyszerűen be merészelt lépni a kerületbe, s úgy érezte, hogy ezt meg kell torolnia :-)
Felnőttek;
Valami totál nyugis hely lett a kutya mennyország, egy remek kapuőrző költözött hozzájuk:
Töfikénk azóta furcsán viselkedik.
Egyrészt megjött a hangja. Nem is nagyon tudtuk, hogy tulajdonképpen ő tud ugatni. Igaz, olyan muris, repedt fazék hangon.
De, mióta Jenny elment, Töfi minden nap ugat. No, nem viszi azért túlzásba.
Viszont bánatos lett, a maga módján magányos, nincs kivel összebújni, nincs kit piszkálni, hogy "gyere már egy kicsit játszani"...
Pár hét után holnap új lakótársunk érkezik. Ő is szerencsétlen előéletű, menhelyes kutyuska.
Talán megédesíti a bulldogunk magányos nappali óráit.
S, tudjuk, hogy nem pótolhatja a család első kutyuskáját.
Mert ő más lesz, nem = az elment kutyusunkkal.
A kertem már egy temető. Két kutyánk és két cicánk végső nyughelye.
Amikor az ember leghűségesebb (4 lábú) barátja elmegy, akkor a lelkünk egy darabja vele együtt távozik,
s, van olyan, hogy az ember örülne, ha cupákos csontot találna a párnája alatt...no, persze - azért, ordítani ordítana ... ;-)
2010. február 17., szerda
Hogy készül a húsvéti tojás?
ilyen címmel érkezett ez az internetes "gyöngyszem"
Csak 18 éven felülieknek ;-)
Érzékeny lelkű - v. vallásos - barátnéim ne nézzék meg ;-)
...
Tévedni "emberi" dolog, szólt a sündisznó és lemászott a súrolókeféről...
amúgy bebizonyosodott, hogy nem igaz a mondás, hogy lyuk - lyuk - mindegy... ha kiszemelnek valakit, akkor az nem helyettesíthető egy másikkal... ;-)
Személyes élményem pedig, hogy sok-sok éve, mikor volt tengerimalacunk (szép f o l t o s hím...) akkor egy húsvétkor vendégként nálunk tanyázó nagyméretű nyuszit (mármint, hogy a tengerimalachoz képest, többszörös volt a nyúl nagysága) beraktuk a terráriumba mellé.
S, a tengerimalacunk hangos udvarlásba kezdett és intenzíven üldözte a nyulat... egy bizonyos célból, és sehogyse akarta tudomásul venni, hogy nem kölcsönös a dolog ;-)
Csak 18 éven felülieknek ;-)
Érzékeny lelkű - v. vallásos - barátnéim ne nézzék meg ;-)
...
Tévedni "emberi" dolog, szólt a sündisznó és lemászott a súrolókeféről...
amúgy bebizonyosodott, hogy nem igaz a mondás, hogy lyuk - lyuk - mindegy... ha kiszemelnek valakit, akkor az nem helyettesíthető egy másikkal... ;-)
Személyes élményem pedig, hogy sok-sok éve, mikor volt tengerimalacunk (szép f o l t o s hím...) akkor egy húsvétkor vendégként nálunk tanyázó nagyméretű nyuszit (mármint, hogy a tengerimalachoz képest, többszörös volt a nyúl nagysága) beraktuk a terráriumba mellé.
S, a tengerimalacunk hangos udvarlásba kezdett és intenzíven üldözte a nyulat... egy bizonyos célból, és sehogyse akarta tudomásul venni, hogy nem kölcsönös a dolog ;-)
2010. február 8., hétfő
Jön a TORKOS CSÜTÖRTÖK ... avagy, Babette lakomája ?
2010. február 18-án torkos csütörtök lesz.
Az akcióhoz csatlakozott (fővárosi, ill. vidéki) éttermek listája itt található (a baloldali oszlopban)
http://www.menjunkenni.hu/
A jelzett éttermekben a jövő hét csütörtökön féláron lehet étkezni.
Időben kell megtenni a helyfoglalást, nem utolsó pillanatban.
Én sajnos még soha nem voltam, nekem még féláron is drága egy étterem, de gondolom, hogy nem vagyok egyedül ezzel :-(
(Valamint, ha leültök; kérdezzétek meg, hogy VALÓBAN torkos csütörtökiek-e az árak... ne felejtsük el, hogy milyen sok külföldi vitte már rossz hírünket a világba egy-egy deci italért számlázott 100 - 200 ezer forint miatt... ;-(
-.-
Egy étkezéshez kapcsolódó szívemnek kedves, érdekes dán filmélményemet viszont megosztanám Veletek - a;
Babette lakomája
(1988 - Oscar-díjas alkotás - a legjobb idegen nyelvű film kategóriában)
"Jütland szigetén élő idős testvérpárhoz, Martinához és Philippához egy viharos éjszakán, régi kikosarazott szerelmük ajánlólevelével érkezik egy francia asszony, Babette, hogy menedéket kérjen.
Szigorú erkölcsű lelkész apjuk örökébe lépő nővérek befogadják a száműzöttet, aki egyre többet vállal a megfáradt, egymás ellen acsarkodó gyülekezet összetartásában.
Apjuk, a lutheránus lelkész halálának századik évfordulójára Babette, hálából az eltelt évekért, feltálalja a francia konyha páratlan ételkölteményeit ugyanúgy, mint tette egykor Párizs legelőkelőbb éttermében.
A varázslatos ízek, illatok, borok aztán sorra előcsalogatják a szigorú fegyelemmel eltemetett, fájdalmas-szép régi emlékeket is. A film Karen Blixen novellája alapján készült."
Sajnos, szinkronizált, magyar nyelvű bejátszást nem találtam róla.
Ha tehetném, Babette lakomáján szívesen ott lennék én is ;-)
Az akcióhoz csatlakozott (fővárosi, ill. vidéki) éttermek listája itt található (a baloldali oszlopban)
http://www.menjunkenni.hu/
A jelzett éttermekben a jövő hét csütörtökön féláron lehet étkezni.
Időben kell megtenni a helyfoglalást, nem utolsó pillanatban.
Én sajnos még soha nem voltam, nekem még féláron is drága egy étterem, de gondolom, hogy nem vagyok egyedül ezzel :-(
(Valamint, ha leültök; kérdezzétek meg, hogy VALÓBAN torkos csütörtökiek-e az árak... ne felejtsük el, hogy milyen sok külföldi vitte már rossz hírünket a világba egy-egy deci italért számlázott 100 - 200 ezer forint miatt... ;-(
-.-
Egy étkezéshez kapcsolódó szívemnek kedves, érdekes dán filmélményemet viszont megosztanám Veletek - a;
Babette lakomája
(1988 - Oscar-díjas alkotás - a legjobb idegen nyelvű film kategóriában)
"Jütland szigetén élő idős testvérpárhoz, Martinához és Philippához egy viharos éjszakán, régi kikosarazott szerelmük ajánlólevelével érkezik egy francia asszony, Babette, hogy menedéket kérjen.
Szigorú erkölcsű lelkész apjuk örökébe lépő nővérek befogadják a száműzöttet, aki egyre többet vállal a megfáradt, egymás ellen acsarkodó gyülekezet összetartásában.
Apjuk, a lutheránus lelkész halálának századik évfordulójára Babette, hálából az eltelt évekért, feltálalja a francia konyha páratlan ételkölteményeit ugyanúgy, mint tette egykor Párizs legelőkelőbb éttermében.
A varázslatos ízek, illatok, borok aztán sorra előcsalogatják a szigorú fegyelemmel eltemetett, fájdalmas-szép régi emlékeket is. A film Karen Blixen novellája alapján készült."
Sajnos, szinkronizált, magyar nyelvű bejátszást nem találtam róla.
Ha tehetném, Babette lakomáján szívesen ott lennék én is ;-)
2010. február 3., szerda
Amikor tudod, hogy - jó magyarnak lenni :-)
Internetről jött gyöngyszem:
"Ha van 3:49 perced nézd meg!
Naponta tízezren nézik meg a YouTube-on a videómegosztó
oldal új slágerét:
egy Magyarországról szóló különleges rövidfilmet.
A kisfilm különlegessége, hogy szerepet kapnak benne a világ olyan
meghatározó találmányai:
melyek mind magyar feltalálóktól származnak.
A kivételesen jól sikerült országimázs-filmet Madarász
István a Budapest Business Región megbízásából egy müncheni kiállításra
készítette.
A kisfilm azóta a YouTube új sztárja lett."
"Ha van 3:49 perced nézd meg!
Naponta tízezren nézik meg a YouTube-on a videómegosztó
oldal új slágerét:
egy Magyarországról szóló különleges rövidfilmet.
A kisfilm különlegessége, hogy szerepet kapnak benne a világ olyan
meghatározó találmányai:
melyek mind magyar feltalálóktól származnak.
A kivételesen jól sikerült országimázs-filmet Madarász
István a Budapest Business Región megbízásából egy müncheni kiállításra
készítette.
A kisfilm azóta a YouTube új sztárja lett."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
