A barbárokra várva (1)

Anyukámék házában évek óta gond van a kapukulcsokkal. Hol nyitják az ajtót, hol nem. Van, mikor a főbejáraton nem, de a hátsó kapun igen. (Ugyanaz a zár, és a kulcs is).
Persze, van kaputelefon, minden lakásnak külön kódja, azzal be lehet jutni a házba.

Minap meséli mérgesen, hogy már megint nem működnek a kulcsok a házban, mindenki morog, visszatérő megint a gond, ő már a hátsó kapun se tudott bejönni, csak a kóddal.
Mondom neki, hogy miért is nem csináltatja meg a társasház kezelője - válasz, valószínűleg azért, mert a 16 lakó közül kb. kettő tartozásban van a közös költséggel... hát, ez nem indok, ha a többi fizeti és alapvető dolog, hogy be kell jutni...

Közöltem vele, hogy ez akkor lesz nagy gáz, ha áramszünet lesz, netán elromlik a kaputelefon és sehogy se tud majd valaki bejutni a házba.
Erre ő; - hát igen, akkor nagy bajban lesz az illető, de legalább akkor rá lesznek kényszerítve az illetékesek, hogy megcsináltassák...

Anyukám elment vidékre pár napra, ilyenkor enyém a nemes feladat, hogy locsoljam a virágokat, de főként, hogy etessem a macskáját.

Frici őkelme érdekes egyéniség.
Szeretem a macskákat, de Frici nem egy kedves természet. Csak egy két pillanatig engedi megsimogatni a fejét, azt is csak addig, míg nem kapott enni, utána már fúj, és belemar az ember kezébe.
Arról már ne is beszéljünk, hogy tud nézni... !!!



Tegnap mentem macsekot etetni.
A velem közelebbi kapcsolatban lévőknek azt szoktam mondani, hogy ha meghalok egyszer, akkor tutin nem lesz hely a temetőkben...
Mivel, ha beállok egy szupermarketban a sok pénztár egyikébe, akkor biztos, hogy ott lesz probléma, elromlik a pénztár, kifogy a szalag, nem működik a bankkártya-leolvasó stb. stb.

Állok a ház előtt, macsekfalvi megjelenik, keservesen nyávog, még egy-két lábhoz való dörgölődzést is nagy kegyesen megejt.
Nem működik a zár (tutin nem volt zárcsere, azt anyukám mondta volna...), sebaj, majd a kóddal!
Hibajelzés, nem működik a kaputelefon.
Megkerülöm a házat, próbálkozom a hátsó ajtónál, az sem enged be.
Előre vissza - próbálkozás megint mindegyik módszerrel. Egyik se működik. Rohangálok a ház sarka felől, már kezdek leizzadni, egyre idegesebb leszek, felmegy nálam a pumpa.
Ilyenkor mindig vehemenssé válok, s igen, akkor a méregtől valahogy megerősödöm ...

Máshoz se tudtam csöngetni a házban. Nézem az ablakokat, minden sötét (szerencsétlenek, biztosan valamelyik aluljáróban dekkolnak ;-)
két ablaknál látok halvány kék színű fényt kiszűrődni... nézik a tévét a nyugdíjasok, persze, ők azok, akik napokig nem hagyják el a házat :-)

Frici ocsmány tekintettel méreget, lekezelően, undorodva bámul rám: ... ez jött etetni???

Késő van már, a buszom is jönni fog hamarosan... nagyot rúgok az ajtóba, ha durván fogalmaznék, akkor azt mondanám, hogy igazság szerint betörtem egy több emeletes ház bejárati ajtaját...
... és bent vagyok :-)
Hiába, előttem nincs akadály.

Persze, tudom, hogy ez egy barbár megoldás, ám, de a szituációt tekintve hasznosnak mondható.
Mit is szoktak mondani; barátainkat megválogathatjuk, rokonainkat nem - majd idézem anyukámnak, ne kapjon szívgörcsöt probléma-megoldó képességemen.

Legközelebb csütörtökön kell mennem macskát etetni.
Már csak az a kérdéses, hogy munkaidő előtt menjek-e fényes nappal, vagy munka után a setét éjszakában? ;-)


Konsztantinosz Kavafisz (1863-1933):

A barbárokra várva„

Mire várunk, tolongva mind a fórumon?”
Hogy végre ma a barbárok betörjenek.

„A szenátus mért ily tétlen s tanácstalan?
Miért nem ülnek törvényt a szenátorok”

Mert várják, hogy a barbárok betörjenek.
Mily törvényt hoznának még a szenátorok?
Majd hoznak a barbárok, csak betörjenek.

„Mért kelt fel császárunk ma ily korán, s miért
ült ki a legfelső városkapu elé
trónjára, koronával, ünnepélyesen?”

Mert várja, hogy a barbárok betörjenek.
S a császár méltóképp készül fogadni fő
emberüket. Külön pergament íratott,
hogy átnyújtsa neki, dicső címekkel és
jelzőkkel is kicirkalmazta ékesen.

„Miért jő két konzulunk s a prétorok vörös
hímzett tógában, melyben ünnepen szokás?
Mért díszítik őket ametiszt-karkötők,
és szikrázó smaragd-gyűrűk az ujjukat?

Miért vették ma éppen arany és ezüst
művekkel gazdagon mintázott botjukat?”

Mert várják, hogy a barbárok betörjenek,
és a barbárt az ilyesmi elbűvöli.

„Mért nem gyűltek össze a tisztes rétorok,
hogy szóljanak s elmondják, ami lelkünkön?”

Mert várják, hogy a barbárok betörjenek,
s a barbárokat untatják a szép szavak.

„De mért egyszerre ez a zűrzavar, ez a
felbolydulás? (Milyen sötét lett minden arc!)
Mért néptelenednek el utcák és terek,
s mért siet ki-ki otthonába komoran?”

Mert éj lett, és a barbárok nem jöttek el.
S futárok érkeztek a limesek felől,
jelentve, hogy barbárok többé nincsenek .

„S most - vajon barbárok nélkül mi lesz velünk?
Ők mégiscsak megoldás voltak valahogy…”

[Somlyó György fordítása]
[Lyra Mundi - Kavafisz versei, Európa Könyvkiadó Bp. 1975]