K r i p t a j á r a t INDUL !

- szólt a kedves hangú (ám, kissé morbid) felszólítás a Galéria csarnokában összegyűltek felé.
(A büfénél szürcsölő Addams Family elsápadt az irigységtől).

Ügyesen botorkáltunk a Nádor kriptához vezető lépcsőfokokon, miközben a sarkamban nyomuló jól szituált, elegáns úriember hangosan megkérdezte, hogy "gyalog megyünk a kriptába? - Lift nincs?"

Kibuggyant belőlem, hogy addig örüljön az ember, amíg gyalog megy egy kriptába...

Mivel így közös erővel megalapoztuk a hangulati elemeket - megérkeztünk a kápolna részbe.









A kápolna után következik a kripta-rész, ami két teremből áll.





A helyszínen nincs ilyen sötétség, mint ami a fotókon látható, ezek kicsit nyomasztónak tűnő képek, de a valóság nem ilyen.
Szépen megvilágított mindkét terem.
A szarkofágok láttán inkább a történelem "fuvallatát" érezzük, és nincs bennünk semmi rossz érzés, amikor ott vagyunk.














Anna Pavlovna - József nádor által nagyon szeretett, első felesége - az egyedüli, aki csak "képletesen" van itt, csak átmeneti időszakban volt ez a nyughelye, csontjai eredeti kívánságának megfelelően az ürömi, neki épített kápolnában nyugszanak.







Itt például nem látszik, de egy kitárt szárnyú (talán bronzból? készült) angyal van a fejek fölött... hát, hiába, az angyalok már csak olyanok, hogy rejtőzködnek...







Egy bizonyos idő után - természetesen - teljesen elvesztettem a "fonalat", a családfa ága-boga itt nyugvók felsorolása közben, ha Vágó István beült volna középre és szarkasztikusan felteszi a kérdést, hogy "ki kicsoda"? ... hát... még a saját családom rokonsági fokainál is egy idő után zavaraba jövök, nemhogy másokénál...
Ilyenkor lenne célszerű az embernek magával vinnie történelem szakra járó családtagját...







... és hát, ilyen helyen mindig van okunk rá, hogy különösen elérzékenyűljünk, mert vannak dolgok, amik öröktől fogva meghatóak, megrázóak...







Ezzel az emlékhellyel csak egy baj van.
Nagyon korlátozottak az időpontok, amikor be lehet menni.
Egyénileg nem, csak csoportosan látogatható.
Csak akkor, amikor a földszinti kiállító részen (ahonnan a lejárat van) éppen van egy időszaki kiállítás. Ha nincs kiállítás, akkor nem lehet lemenni a kriptába sem.
További bonyodalom, hogy, ha lenne egy csoportnyi ember, akkor mennyire van korlátozva a csoportok indulásának ideje, hiszen kísérő kell hozzá...

Mégis, mindezen nehézségek ellenére is úgy gondolom, hogy aki teheti, és a közelben lakik, az életében legalább egyszer próbáljon elmenni a Nádor kriptába.
Ja, és a saját lábán... :-)

Néhány apró, igazán jó szándékú megjegyzés a csoport kisérőjétől a történelmi áttekintés folyamán:
Még most is viszonylag rendszeresen jönnek a kriptába a hozzátartozók, leszármazottak. Van, hogy csak a látogatás végén fedik fel kilétüket. Mégis, a gyakorlott szem számára felismehetőek. A szó jó, nemes értelmében véve tekintélyes a megjelenésük, büszke tartású emberek, nyílt tekintetűek - egyébként "két lábon" járó család, már a régi időkben is mindegyikük valamilyen szakmát tanult, értett valamihez, törekedtek is rá, nem "csak úgy" voltak nemesek.
Bár, szólt a külsejükkel kapcsolatos kedves megjegyzés: ... kissé tojásalakú a fejük... ;-)