Leskelődjünk kicsit: - a Sándor-palota

épületében, (mely a lánykori neve ;-) hivatalosabban a Köztársasági Elnöki Hivatalban. (Ez már komolyabban hangzik...)

Na, nem ám egyszerű besétálni, még az un. nyílt napon sem... Meg kell dolgozni érte (értsd: sorbanállás) nem vészesen, de félórát mindenféleképpen.

Türelmesen kígyózik a sor, mindenki örül, mikor három-négy lépést tehet előre, s egyre közelebb látja a kaput.

Sajnos, elfelejtettem lefotózni (na, majd valamikor suttyomban... ;-), de hatalmas (nagyobb mint egy emberfej) oroszlánfejes kopogtató van a kapun, amit állítólag az állampolgárok előszeretettel használnak - bizony, még éjszaka is...
Hiába, van vér a pucájukban, aki merész, az merész.

Közel az ajtóhoz - boldog sóhajtás többünk részéről - reménykedés, hogy az éppen következő "hullámmal" már bejutunk... na, persze, hogy pont én előttem történik a lezárás, hogy én már csak a következővel...

A kormányőr (vagy őket éppen hogy a csudába hívják... ;-) teljesen más az egyenruhájuk, mint másoké) fiatalember /PJULCSY FIGYELJ !!!/ kedves mosollyal az arcán közli velem, hogy sajnos meg kell engem állítania, de a következő hullám már az enyim.
(Nem akartam neki mondani, hogy megszoktam a - hő - hullámokat, mit nekem egy kis hullám!)

Mivel nem az a mufurc fajta volt, hanem a nyílt tekintetű, nem komor, komoly kinézetű, hát kibuggyant belőlem, hogy

"oh, ne is zavartassa magát, az én koromban az ember már örül, ha ilyen fess, jóképű fiatalemberek megállítják!"

- nem tettem hozzá, hogy pláne, ha nem a pénztárcámat akarják - mondjuk ;-)

Mögöttem hangos derültség hullámai hömpölyögtek (ha már ennyire hullámzik a palota körül minden...)

Zavarba jött, elpirult - tettem rá még egy lapáttal, közöltem vele, hogy milyen kedvesen elpirult... még jobban pirul, látom, segítségkérően oldalt pillant mogorvább típusú kicsit baszk terrorista kinézetű társa felé...

Persze, beljebb, képernyős táskavizsgálat, elektromos kapu - végre bejutunk.

A belső udvar:




Nos, boldogon nyargizunk befele, mint ahogy az óvodások tülekednek az uzsonnás asztal felé... látom a folyosón, hogy HÖLGYEK felirat... gondoltam, hosszú várakozás miegymás... meg kellene tekinteni... közelben ácsorgó másik úriember (nem olyan, mint az "enyim" a kapuban) rámszólt, hogy ha kifele megyek majd az épületből, akkor is lesz egy hasonló helység - ergo, arra célzott, hogy ne itt menjek...

(Na, persze, hogy átvágott - nem láttam kifele semmit, vissza már nem lehetett fordulni, tehát régi bölcsesség, az ilyen fontos dolgokat akkor kell elintézni és ott, ahol lehet - nem pedig későbbre halasztani).

Elhoztam egy prospektust is belső termekről és az épület történetéről - persze, nem találom. Így most álmatlan éjszakáink lesznek, mivel nem tudjuk pontosan beazonosítani, hogy melyik szalon melyik...
























Itt azért felismerhető ez a tükör-terem, ezt láthatjuk a híradókban időnként:







Lássuk most a teraszt... mit is lát a palota lakója, ha megfáradt tekintetét nyugtatni szeretné?








Azért arra kiváncsi lennék, ha az Elnök Úr mondjuk este kimegy panorámát nézni, akkor milyen gondolatok járhatnak a fejében:

a. túl sötét a város...
b. esetleg túl világos van - az agyakban...




Szívesen kölcsönkérném az Elnök Úr takarítónőjét (akarom mondani brigádját... öhm... ezek az idők már elmúltak... szóval team-jét, vagy hogy a szöszben hívják). Mivel az nem normális dolog, hogy sehol egy szem porszem sincsen ;-)
Persze, tudom, most már valami EU-s előírás, hogy sima takarítónők már nincsenek is... bizonyos helyeken már csak szakképesítéssel lehet ezt a munkát végezni, komoly vizsga, még kémia is szerepel benne a tisztítószerek miatt.
Nálam azért nem csillog-villog itthon minden, mert nincs ilyen szakképesítésem... ;-)
Nem igazán látom át a dolgokat, nem tudok eligazodni a tisztítószerek világában, mindegyikről azt mondják, hogy kizárólag az az egy a tökéletes... a többinek meg direkte letakarják a márkajelzését a tv-ben... ;-)



Most, hogy lazítottunk, jó azt is tudni, hogy a palota 1806-ban épült klasszicista stílusban. Amúgy a bejárható útvonal - a Körszalon - Gobelin-terem - Mária Terézia szalon - Tükörterem - Miniszteri Váró voltak.
Azért jó lenne, ha a külön prospektus előkerülne.
(Na, majd a takarítónő megkeresi...)

Jöjjön egy kis enyhe fokú nacionalizmus:

A kijáratnál az őrbódé (nehogy már azt higgyétek, hogy hátulról a "kis kert" mögűl beleshettek...) nemzeti színűre van festve, de sötét a fotó, így nem jól látszik.



Búcsúzóul megjegyezném, hogy a kormányőrök kiválogatott fiatalemberek, nyilván előírás, hogy X cm alattiak nem ácsoroghatnak csak úgy a környéken... tehát, ha nem éppen a mélynövésű férfi a zsáneretek, akkor tudjátok, hogy merre kell kopogtatnotok, hogy megfelelő alanyra leljetek... ;-)