reggel, miközben sütött a nap... valami suhogó hang hallattszott - arra mentem ki.
Itt nem látszik a fotókon jól, hogy a nap is süt közben.
Persze, szivárvány az nem volt, mert MÁRTA NÉNINÉL VAN... :-) :-) :-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Csodálatos az akácod!:)Szombaton jössz Tbányára.joó leragadtam itt (:videó:)
VálaszTörlésMár megint egy irígylésre méltó virágot mutattál :) Nagyon szép!
VálaszTörlésigen, megyek Tatabányára :-)
VálaszTörlésJól van lányok, gyertek Tatabányára!!! :-)
VálaszTörlésHa egyszerre süt a nap, és esik az eső, azt mifelénk úgy mondják:
"Veri az ördög a feleségét"
Igen, volt is ezzel a címmel egy film is annak idején - tetszett a film is - egyfolytában ettek benne... ;-)
VálaszTörlésGyönyörű lehet élőben a lila akácod!
VálaszTörlésÉs ebben a filmben többet esznek, mint "A nagy zabálás"-ban?
:) Szeretem az esőt, főleg az illatát, ahogy felveri a port... :)
VálaszTörlésTigrislilijom:
VálaszTörlésnem esznek többet benne, viszont teljesen sajátosan, magyar a hangulata a filmnek (és magyar konyhával... ;-) látványos, mert ott láttam először, hogyan is csinálják hagyományosan egy háznál a rétes nyújtásáááááááát - látványos volt, nekem nem menne... :-(
Barbi:
én is szeretem, de legfőképpen -tudom, hogy morbid lesz - de ősszel az esőben a temetőben sétálni...amikor a bokádnál vannak a lehullott levelek, minden őszi színekben pompázik, sajátos hangulata van az egésznek... mélázni lehet életen és elmúláson, csendesen szemerkélő esőben...
A nagymamám annak idején mindig kézzel nyújtotta a rétest. (Egyszer - vagy 10-15 éve - én is megpróbáltam és csodálatos módon sikerült is. Mondjuk kicsit vastagabb volt a mamáménál, de rettenetesen finom volt. "Iszonyú" nagy meló, azóta még nem éreztem megállíthatatlan vágyakozást a készítésére.
VálaszTörlésEgyszer majd megnézem ezt a filmet...