Napsütötte Toszkána

Vannak az életben nehéz helyzetek, szituációk, ahogy most a munkahelyemen is.

Ha, mondjuk - tudom, sokaknak elérhetetlen vágy - de, tételezzük fel, hogy egy 75 nm-es lakásban élsz, és egyszer csak azzal szembesülsz, hogy minden cuccoddal (iratok halmaza, s más) együtt be kell zsúfolódnod 25 nm-re, akkor az enyhén szólva is kellemetlen helyzet.

Már látatlanban túráztatod magad azokkal szemben, akik érkezni fognak a maradék 50 nm-re.
Tudod, hogy az érkezők tulajdonképpen nem tehetnek róla, sőt, valószínűleg nincsenek esetleg a helyzettel sem tisztában - mégis, bántó, megalázó, eleve ellenszenvvel viseltetsz - egy kicsit - én legalábbis, én is emberből vagyok, nagyon nehéz felülemelkedni bizonyos dolgokon.
Hazudik az, aki azt állítja, hogy egy ilyen szituáció mindegy.

S, látsz közben egy látszólagos apróságot, mely szerint természetes módon felkínálnak nekik (mert kedvükben akarnak járni) - csak úgy - valamit, amit Tőled például elvettek.
Megalázó, dühítő, de, úgy gondolják, hogy közben Te legyél toleráns.

Nem szeretek mostanában élni.
Más korban, már országban, más városban, vagy valahol egészen másutt szeretnék lenni.
Vagy előre tolnám az időt, mondjuk egy évvel, talán jobb lesz, vagy talán nem...

Nem igazán tudok hazudni, nem is szeretek, nem állítom, hogy soha nem történt meg velem, de alapvetően nem vagyok hazudós típus, ráadásul, egy csomó dolog rá is van írva az arcomra... nem is kell ide a szó, végső soron látszik kb. mit is gondolok.

Jövő héten elmegyek néhány nap szabira, szent elhatározásom, hogy az alábbi instrukciókat hagyom - miheztartás végett - magam után az újaknak;

- igen, ami rosszat mondanak rólam, annak 85 %-a tuti, hogy igaz,
- itt nem lehet dohányozni - amúgy is, mi itt az emeleten allergiásak vagyunk, de tényleg -, le kell menniük az utcára a bolton kívűlre, hóban, télben, esőben és napsütésben, amennyiben dohányoznának, - ahogyan a többi kolléga is teszi,
- esetleg, ha menstruálnak a kolléganők, akkor allergiás vagyok rá, hogy ezt az egyetlen köztünk dolgozó féfi kollégánknak feltétlenül tudnia kellene - ergo, nem óhajtom látni se a csempére ráfreccsenve, se a WC-kagyló porcelánján a nyomait, sem pedig a lötyiben dekkoló rózsaszínű papír formájában,
- erőteljes hanghatásokkal kísérem, amikor "pisipöttyel" találkozom a WC-deszkán,
- kapcsolják már le a villanyt, amennyiben kijöttek a klotyiról, különben x ideig állok majd az ajtó előtt, mert azt hiszem, hogy "nem vagyok egyedül" - mivel van bent valaki, pedig dehogyis...

no, várhatóan ezek a következő két nap rövidtávú tervei...

Most, hogy valami jó is legyen:

Szombaton 11-én (AMÚGY A KÖLTÉSZET NAPJÁN !!!)
21.30 tájban - vagy egy kicsit előbb, hiszen az un. kereskedelmi csatornák nem tartják be a kezdési időpontokat, néha előbb, néha később kezdenek - az RTL Klub csatornáján levetítik a NAPSÜTÖTTE TOSZKÁNA című filmet.

Örömmel ajánlanám mindenkinek, aki nem látta még - nem fogja megbánni.
Talán olvasni is jó lenne.
Általában gyengébbek a filmek, mint egy regény - kivételt képezett részemről a CSOKOLÁDÉ - ami akár filmben, akár regényben remek volt. (Bár, a történetben nem volt néhány részlet egyforma).

Tehát szombaton 21.30-kor... veletek?

Jó film, nem téveszthető össze mással, mert a maga módján egyedi, nem mellékelesen sajátos hangulattal és humorral.
Barátnőim; örülnék, ha megnéznétek.

S, elgondolkodom - talán Toszkánába kellene költöznöm? :-) :-) :-)