volt ... FOLT-VOLT KLUB szülinap I.

Tatabányán szombaton, bizony-bizony tízévesek lettek.

No, korán keltem 5 órakor - ez nekem már korán van -, ill. kellett volna, de valahogy csúsztam tíz percet, az ellégé súlyos, ha vonatinduláshoz kell igazodni... mert, mint tudjuk a vonat nem vár...

Miközben próbáltam összenyalábolni magamat, hát a kapkodásban eszembe jutott, hogy milyen látvány volt, amikor Mel Gibson a Mi kell a nőnek? című filmben, marketing jellegű célból életében először pusztán kutatási szempontból megpróbálja belerángatni magát egy női harisnyába... na, kb. így voltam én is a reggeli szerencsétlenkedésemmel.

Közben a rádióban hangosan ordítozni kezdett a Hevesi Tamás, mi szerint "Mindent megteszek, hogy én legyek az első"... ;-)

Minden erőfeszítésem ellenére enyim lett a 6-os regisztrációs sorszám, de ezt is Méhikének köszönhetem, mert "beregisztrált" helyettem és nevemben.

Szóval én lettem a "hatoska" :-)
(Viszont nem a 6-os számú kórteremben...)

Amúgy a Déli pályaudvaron - természetesen - nem működött a kijelző készülék, ahonnan látná az utas, hogy melyik vonat hova és melyik vágányról fog indulni... ez izgalmas felbolydulást okozott a pályaudvaron - természetesen mentem az információ feliratú pavilonban ücsörgő úriemberhez, aki kérdésemre közölte:

- nem tudja, hogy melyik vonat melyik vágányról indul,
- máskor is változó - nem állandó vágányról - indulnak,
- hallgassam a hangosbemondót, majd abból tájékozódni fogok.

Halaszthatatlanul úgy éreztem, hogy be kell avatnom életem mélységes titkainak bugyrába - miszerint nem túl jól hallok az egyik fülemre.
Őszinteségi rohamomat kősziklaként állta és közölte velem, hogy itt bent a pavilonban ő sem hallja...

No, eljutottunk azért valahogy Tatabányáig...

Szerencsére a meghirdetett kezdési időpontra már sokan voltunk, nem is gondoltam, hogy ennyien leszünk.
Igyekeztem fotózni, mielőtt még nem érkezett meg a többség.

Igen, szép tombolák voltak kirakva, a tisztességesebb asszonyok kinézték maguknak, hogy mi mindennek örülnének;


Kevésbé tisztességes szándékúak is kinézték maguknak, amit kinéztek ;-)




Ezzel szemben nyertem Némethné Borika kedves kutyis faliképét - majdani unokám szobájának egykor dísze lesz :-)



és mit még mellé? ;


egy hatdarabos snapszos készletet ... tudnak ezek a lányok rólam valamit ;-)

Utóbb a tombolák kihúzásánál nagyon jó ötletnek tartottam, hogy kisorsoltak 2 db hullahopp karikát, és ha a nyertes hajlandó volt a derekán vele kísérletezni kicsit, hát +-ba kaptak még ajándékot. Volt derültség, Csernus doktor is értékelte volna, hogy mindkét nyertes bátran "bevállalós".

Közben a színházterembe invitáltak minket a vendéglátók, ahol voltak köszöntések, az elmúlt tíz év rövid összefoglalása, felszólalt a polgármester (? ha jól emlékszem...) is, akinek a beszéde

1. rövid volt és velős :-)
2. NEM beszélt hülyeségeket ...
3. humora is volt.

így is lehet... a "hivatal" képviselőjeként szívvel-lélekkel.

Számunkra kellemes meglepetésként voltak majorette táncos fiatal hölgyek :-)



A minap - Lőrincen - közölte velem TZS barátném, hogy most szándékában áll gyűjteni a kockás anyagokat, adott esetben gondoljak rá... :-)

A NAGYON, NAGYON RENDES foltosok (pl. Annamari), sajátkészítésű foltvarrott cuccban jelennek meg:


Nagyon, nagyon nem rendes foltosok (mint pl. Juhizs ;-)
készen vásárolt (na, jó, ajándékba kapott...) cuccban jelenik meg:


Teljesen gyanútlanul üldögéltem a színházteremben - nem tudván ki ül mögöttem... - miközben horrorfilmbe illő hangon a fülembe súgta-búgta TZs:
" VAN ÁM NÁLAM OLLÓ " !!!

Nő még olyan gyorsan soha nem vette le a blúzát, mint, ahogyan én lekaptam... pedig nem is George Clooney ült mögöttem...

Nem baj, mi nők nem megyünk a szomszédba egy kis laza bosszú miatt... előkaptam a fényképező gépemet és megörökítettem;
az még csak hagyján, hogy TZS-nek van ollója... de tiszteletlen is ;-) ;-)

a köszöntő beszédek közepette pötyögtette a mobilját...
s, bűnei sorát tetézte még azzal is, hogy olyan zacskója volt, amiben moziban szokták egrecíroztatni a népeket... sz'al zörgött... ;-) ;-)



Nem is tudom, hogy közlekedhet ilyennel egy foltvarró??
(Bagoly mondja verébnek... hiszen, aki ismer, az tudja, hogy rettentő kék-zöld békás neylon szatyikkal szoktam közlekedni - mondhatni a foltvarrók szégyene vagyok).

Fincsi volt a vendéglátás:


A hamuban nem sült pogácsa tartója is tetszett:



Összegezve: jó volt ez nap, öröm volt Veletek lenni.

A csoport jelképét a csigát sokan megvarrták:


... na, jó - én neeeemmmm... mert locsogtam, mint mindig :-)

Hogy mégis egy kész csiga hogyan került a táskámba? - rejtély :-)
az biztos, hogy a tatabányai csigák nem is lassúak...

További fotók itt:

http://xfree.hu/album_show.tvn?aid=150434