volt ... FOLT-VOLT KLUB szülinap I.

Tatabányán szombaton, bizony-bizony tízévesek lettek.

No, korán keltem 5 órakor - ez nekem már korán van -, ill. kellett volna, de valahogy csúsztam tíz percet, az ellégé súlyos, ha vonatinduláshoz kell igazodni... mert, mint tudjuk a vonat nem vár...

Miközben próbáltam összenyalábolni magamat, hát a kapkodásban eszembe jutott, hogy milyen látvány volt, amikor Mel Gibson a Mi kell a nőnek? című filmben, marketing jellegű célból életében először pusztán kutatási szempontból megpróbálja belerángatni magát egy női harisnyába... na, kb. így voltam én is a reggeli szerencsétlenkedésemmel.

Közben a rádióban hangosan ordítozni kezdett a Hevesi Tamás, mi szerint "Mindent megteszek, hogy én legyek az első"... ;-)

Minden erőfeszítésem ellenére enyim lett a 6-os regisztrációs sorszám, de ezt is Méhikének köszönhetem, mert "beregisztrált" helyettem és nevemben.

Szóval én lettem a "hatoska" :-)
(Viszont nem a 6-os számú kórteremben...)

Amúgy a Déli pályaudvaron - természetesen - nem működött a kijelző készülék, ahonnan látná az utas, hogy melyik vonat hova és melyik vágányról fog indulni... ez izgalmas felbolydulást okozott a pályaudvaron - természetesen mentem az információ feliratú pavilonban ücsörgő úriemberhez, aki kérdésemre közölte:

- nem tudja, hogy melyik vonat melyik vágányról indul,
- máskor is változó - nem állandó vágányról - indulnak,
- hallgassam a hangosbemondót, majd abból tájékozódni fogok.

Halaszthatatlanul úgy éreztem, hogy be kell avatnom életem mélységes titkainak bugyrába - miszerint nem túl jól hallok az egyik fülemre.
Őszinteségi rohamomat kősziklaként állta és közölte velem, hogy itt bent a pavilonban ő sem hallja...

No, eljutottunk azért valahogy Tatabányáig...

Szerencsére a meghirdetett kezdési időpontra már sokan voltunk, nem is gondoltam, hogy ennyien leszünk.
Igyekeztem fotózni, mielőtt még nem érkezett meg a többség.

Igen, szép tombolák voltak kirakva, a tisztességesebb asszonyok kinézték maguknak, hogy mi mindennek örülnének;


Kevésbé tisztességes szándékúak is kinézték maguknak, amit kinéztek ;-)




Ezzel szemben nyertem Némethné Borika kedves kutyis faliképét - majdani unokám szobájának egykor dísze lesz :-)



és mit még mellé? ;


egy hatdarabos snapszos készletet ... tudnak ezek a lányok rólam valamit ;-)

Utóbb a tombolák kihúzásánál nagyon jó ötletnek tartottam, hogy kisorsoltak 2 db hullahopp karikát, és ha a nyertes hajlandó volt a derekán vele kísérletezni kicsit, hát +-ba kaptak még ajándékot. Volt derültség, Csernus doktor is értékelte volna, hogy mindkét nyertes bátran "bevállalós".

Közben a színházterembe invitáltak minket a vendéglátók, ahol voltak köszöntések, az elmúlt tíz év rövid összefoglalása, felszólalt a polgármester (? ha jól emlékszem...) is, akinek a beszéde

1. rövid volt és velős :-)
2. NEM beszélt hülyeségeket ...
3. humora is volt.

így is lehet... a "hivatal" képviselőjeként szívvel-lélekkel.

Számunkra kellemes meglepetésként voltak majorette táncos fiatal hölgyek :-)



A minap - Lőrincen - közölte velem TZS barátném, hogy most szándékában áll gyűjteni a kockás anyagokat, adott esetben gondoljak rá... :-)

A NAGYON, NAGYON RENDES foltosok (pl. Annamari), sajátkészítésű foltvarrott cuccban jelennek meg:


Nagyon, nagyon nem rendes foltosok (mint pl. Juhizs ;-)
készen vásárolt (na, jó, ajándékba kapott...) cuccban jelenik meg:


Teljesen gyanútlanul üldögéltem a színházteremben - nem tudván ki ül mögöttem... - miközben horrorfilmbe illő hangon a fülembe súgta-búgta TZs:
" VAN ÁM NÁLAM OLLÓ " !!!

Nő még olyan gyorsan soha nem vette le a blúzát, mint, ahogyan én lekaptam... pedig nem is George Clooney ült mögöttem...

Nem baj, mi nők nem megyünk a szomszédba egy kis laza bosszú miatt... előkaptam a fényképező gépemet és megörökítettem;
az még csak hagyján, hogy TZS-nek van ollója... de tiszteletlen is ;-) ;-)

a köszöntő beszédek közepette pötyögtette a mobilját...
s, bűnei sorát tetézte még azzal is, hogy olyan zacskója volt, amiben moziban szokták egrecíroztatni a népeket... sz'al zörgött... ;-) ;-)



Nem is tudom, hogy közlekedhet ilyennel egy foltvarró??
(Bagoly mondja verébnek... hiszen, aki ismer, az tudja, hogy rettentő kék-zöld békás neylon szatyikkal szoktam közlekedni - mondhatni a foltvarrók szégyene vagyok).

Fincsi volt a vendéglátás:


A hamuban nem sült pogácsa tartója is tetszett:



Összegezve: jó volt ez nap, öröm volt Veletek lenni.

A csoport jelképét a csigát sokan megvarrták:


... na, jó - én neeeemmmm... mert locsogtam, mint mindig :-)

Hogy mégis egy kész csiga hogyan került a táskámba? - rejtély :-)
az biztos, hogy a tatabányai csigák nem is lassúak...

További fotók itt:

http://xfree.hu/album_show.tvn?aid=150434

Princinek

a Kis (NAGY) Verébtől:

Esett most az eső...

reggel, miközben sütött a nap... valami suhogó hang hallattszott - arra mentem ki.
Itt nem látszik a fotókon jól, hogy a nap is süt közben.





Persze, szivárvány az nem volt, mert MÁRTA NÉNINÉL VAN... :-) :-) :-)

jön... Jön... JÖN

a XVI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a Millenárison
(Budapest, II., Kis Rókus u. 16-20.)

Nyitva tartás

2009. április 23. csütörtök 12.00-19.00
2009. április 24. péntek 10.00-19.00
2009. április 25. szombat 10.00-20.00
2009. április 26. vasárnap 10.00-19.00

Díszvendég idén:

Ljudmila Ulickaja.

magyar nyelvű honlapja:
http://www.ulickaja.hu/


„Mondtak már rám mindent, az újrealistától az újszentimentalistáig. A kategóriák sosem fontosak. A lényeg, hogy az olvasókban volt valami éhség a magánélet, a magánember témái iránt, ami engem a leginkább érdekelt. (…) Nem a közösségi életre vonatkozó lózungoktól jó a világ, hanem a személyestől. Az egyéni jóságtól, erkölcsösségtől, tisztességtől. A közösségi ember felelőtlen, a magánember viszont felelősséggel viseltetik az iránt, amit csinál. Ez ilyen egyszerű.” – vallja Ljudmila Ulickaja.

KÖNYVEI MAGYARUL

Médea és gyermekei (Magvető Kiadó, 2003.)
Életművésznők (Magvető Kiadó, 2004.)
Vidám temetés (Magvető Kiadó, 2005.)
Szonyecska (Magvető Kiadó, 2006.)
Odaadó hívetek, Surik (Magvető Kiadó, 2008.)
Kukockij esetei (2. kiadás, Magvető Kiadó, 2008.)
Daniel Stein, tolmács (Magvető Kiadó, 2009.)

Az Életművésznők című könyvének bemutatóján szerepelt a Vodku együttes, akkor szerettem meg őket - átvitt értelemben Ulickaja-nak köszönhetem :-)

Egy kis Vodku az én gyönyörűségemre, lehet, hogy sokan nem is ismeritek őket:



Honlapjuk:
http://www.vodku.hu/vodku.html

Ha viszont netán egy kis vodkát is ittunk - természetesen szigorúan a fertőzésveszélyek elkerülése végett megelőző céllal ;-) - akkor pöröghetünk is egy kicsit;




Ha módotokban áll elmenni a Könyvfesztiválra, akkor tegyétek meg.
Tavaly 61 ezer látogató volt.

Több épületben vannak kiállítások és rendezvények, ne hagyjatok ki semmit se (mármint, hogy bekukkantani minden épületbe).
(Sok belföldi és külföldi vendég is lesz, s kiállítások is).

A részletes programot, s egyéb tudnivalókat itt találjátok:

http://www.bookfestival.hu/index3.html


Belépő díj szokott lenni - viszont tavaly a belépőjegy ára néhány standon levásárolható volt, tehát mindenféleképpen "visszajött".

Era barátném nagy élményekkel telve távozott, nem győzte hazacipelni az általa vásárolt könyveket.
Nagyon kedvező áron szép albumokat vásárolt.
Inkább az tartotta vissza, hogy nem kocsival jött, és nem tudott többet elcipelni.
Mi utolsó napon (vasárnap) mentünk és nem is korán ennek ellenére még akkor is sok kedvezmény volt.

Jó alkalom, hogy előre gondolkodva - figyelembe véve a mai magas könyvárakat - talán kicsit már karácsonyra is vásárolhattok ajándékokat.

Csak jelzem, hogy tavaly az első óránkat - két negyven feletti hölgyként - a gyerekeknek szánt pavilonban töltöttük ;-) ;-)

Tavalyi fotók - a szabadtéri színpadról - kicsinyek vidám kavalkádjával és táncolásával:

H Ó B A N

(tutin van, aki azt hiszi, hogy most viccelek, pedig dehogy) ... most, hogy a nyár már csomagolja a bőröndjét és nézi a menetrendet ;-) kis kitekintés - vissza.

Ilyenkor értem, hogy a festők miért is szeretik megörökíteni az évszakok változását.

























Fotók: családtag ;-)

Húsvét után...

gondolom, hogy csak én fogok vele foglalkozni... hiába, aki szeret különcködni ;-)

Persze, a szokásos módon vöröshagyma héjában főztem a tojást;



már évek óta nem kísérletezek más festéssel, valahogy mindig bénán szoktak sikerülni...

no, most gondoltam, készen van, kivesszük az első tojást...

melynek kissé furcsa alakja volt;



ja, kérem, aki kicsit már agyilag lekvár, az nem veszi észre, hogy a vöröshagyma héj lefejtése közben véletlenül bizony-bizony belekerült a főzővízbe egy komplett vöröshagyma-fej is...

Viszont legnagyobb döbbenetemre, még soha nem tetszett ennyire a végeredmény, mint most:



Lehet, hogy más családban szokásban van, hogy a hagyma fejét magát is belefőzik, én még nem hallottam róla - számomra a véletlen volt, ami erre az útra vezetett.

Jövőre már szándékosan belerakom... s, itt is működik nyílván, ha előbb veszünk ki pár darabot, akkor lehet variálni az árnyalatokkal; lehetnek világosabbak is.

Khmmm. itt a fotókon látszik, amire a készítésükkör nem gondoltam, hogy nem érkezett meg időben a bejárónő, hogy lemossa a tűzhelyet, nem baj, legalább látszik, hogy ez egy működő konyha... nem úgy, mint a sztároknál, vagy bizonyos lakberendezési újságoknál, ahol úgy érzed, hogy nem is lakik ott senki, mert mindig minden olyan tökéletes, csillog-villog, és a sztár nem találja, hogy merre van az állítólag "saját" konyhájában a konyhakés... és hogyan is kell bekapcsolni a sütőt...

Azt hiszem már érthető, hogy én miért is nem vagyok sztár... ;-)

Egyébként a Budapesti Újság City elnevezésű lapból bemásolnék egy részletet, mert számomra azért új információkat (is) nyújtott, lehet, hogy nem vagyok vele egyedül:

"Milyen a jó húsvéti sonka?

Ma Magyarországon szinte csak gyorspácolt, gyors füstölésű sonkát lehet kapni, sőt egyre gyakrabban tűnnek fel a boltokban az olyan füstízű húsáruk, amelyek még füstöt sem láttak.
Ugyanakkor szakemberek szerint még mindig jobb a felhozatal az év többi hónapjához képest:
legalább az őstermelőknél lehet találni hagyományos füstölésű csülköt, sonkát.
A folyékony füstnek is nevezett füsthelyettesítővel készült sonkát, ha megfőzzük, morzsalékosan törik, ahelyett hogy szépen lehetne vágni.
Ekkor azonban már késő.
Ha még vásárlás előtt szeretnénk kiselejtezni a silányabb termékeket, akkor meg kell vágni a sonkát, és a belső felületét kell megszagolni, megkóstolni."

(Most itt én megjegyezném, hogy látom lelki szemeimmel, hogy a hipermarket, vagy a hentesüzlet közepén közlöm ezirányú igényeimet... ;-) talán, valóban egy őstermelőnél esetleg ez a helyzet elképzelhető, de, mi van, ha a BLOGOMAT SOKAN OLVASSÁK - sicc! - és jövőre mindenki kóstolgatni akar a piacokon.. he-he...)

"Ha a sonka belső rostjaiban nem érezzük a füstízt, akkor erősen gyanakodhatunk, hogy folyékony füsttel van dolgunk.
A gyors eljárás során ugyanis nem tudja úgy átjárni az aroma, mint a hagyományos füstöléskor.
Ha nem tudunk igazán megbízható hentest vagy őstermelőt,
vagy igazán megbízható minőséget szeretnénk, jobb, ha a jelentősen drágább olasz, francia és spanyol sonkák között nézünk szét."

Most hallom a "lelki füleimmel", hogy többen felhördülnek a javaslat alapján, hogy az ötlet sértő a magyar sonkára nézve... a pénztárcánkra is.

Amúgy mindig meg voltam róla győződve, hogy azért morzsalékos a saját sonkám minden évben, és azért nem tudom szépen szeletelni, mert

1. béna vagyok
2. vacak, életlen késeim vannak

De, most megnyugodtam, egyszerűen csak csóró vagyok, bár tudatlan (eddig).

Valószínűleg jövőre is morzsalékos sonkám lesz, ellenben a tudás birtokában, önbizalommal telítve fogom összesöpörni a "sonka-cafatokat".

:-) :-) :-)

Zöld erdőben jártam, vajh minek?
Se erdész, se szatír
biza meg nem kergetett,
Kutya se locsolt ám,
- nem divat már,
Fessen Nektek jövőre
az öreganyám tojást.

... tojás bök, bök...vers.

;-)

Mink a "nagyfülűek"

gondoltunk Rátok, ha jók voltatok, netán el is ugrándoztunk hozzátok ;-)


Vejnemőjnen és Konfuciusz ;-)



Maszat;



és ÉN...



... amúgy, megfigyeltétek, ha családtagok mennek egymáshoz és becsöngetnek, akkor a szokvány kérdés feltevésére, hogy "KI AZ?" - a válasz rendszerint ez;

... ÉN VAGYOK...

és az ajtó már tárul is...

ha azt mondja az ember, hogy ezt bárki mondhatja, akkor az a válasz, hogy áh, dehogy - hiszen megismertem a hangodat...

hmmm. betörőknek, rosszfiúknak áll a világ... :-(

lehet, hogy húsvét tájékán is.

Mire "megvénülünk"

Talán 10-11 (?) éve lakunk már kertesházban. Mindig bajban vagyok a dátumokkal (is) ;-)



Vannak kedvenc virágaim - s, kertbe való évelők is.
Természetesen, a nagy kedvencek vagy nem erednek meg a kertünkben, vagy elsatnyúlnak egy idő után - tán a talaj nem megfelelő nekik.



Egyik kedvencem a hortenzia, amiből három különböző fajta is van a kertben, de valahogy nem szeretnek ott lenni, első egy-két évben még szépek, aztán... amit például gyökereztettünk az egyikről, az csodálatosan szép lett a barátnőm ERKÉLYÉN - cserépben, az "anyanövény" pedig satnya.
Mondja az Édesanyám, hogy tán elöregedett, nem hiszen, hiszen Sopronban a Lővérekben egyszer több évtizedes hatalmas bokrokat is láttam - semmi elöregedés...



A másik kedvenc, amire mindig vágytam, hogy legyen magnólia (liliomfa) bokrom, vagy fám.



Az ilyesmi eléggé drága szokott lenni, nem két forint.
Amikor ideköltöztünk, akkor kb. a második, v. harmadik évben anyukám beállított egy egy méter körüli valamivel, amin levél se volt szinte - és mondta, hogy ez bizony kedvencem: a magnólia.



Mondjuk, ha választhattam volna, akkor színeset választok, csodálatos lilás, rózsaszínes változatok vannak a bokroknál legalábbis.
De azt sem tudtuk, hogy amit hozott, az milyen színű virágokat fog hozni.



Akkor ezt kaptam Tőle születésnapomra ajándékba.



Messziről hozta, vonaton cipelte, a Velencei tó környékéről egy kertészetből.
(Mert, hogy ott nem volt olyan drága, mint itthon nálunk).
Ilyenek az anyukák... :-)



Teltek-múltak az évek, mindig olyan reménykedve nézegettük tavasszal, sehol semmi virág.



Voltak nagy sóhajtozások, néha kínunkban jót nevettünk rajta, tán soha nem is "hoz" virágot... s, ő mondta, hogy legalább lássa míg él, hogy virágzott a fa.
Szeretné látni a virágait.
Az időseknél nagy divat, hogy valahogy ha kell, ha nem... de, temetik magukat már előre is...



Két éve hozott egy-két virágot. Megcsodáltuk, örültünk.



(Sóhajtozás: biztosan nem látom az egész fát virágba "borulva")



Tavaly már több virágot hozott 8-10 tán 12 darabot is.



(Sóhajtozás - na, persze ;-)



Idén megtörtént a csoda.



Mivel nem volt itthon a családtag, hát egyedül garázdálkodhattam a fényképező géppel.
Ergo - minden reggel felkeltem, gép a kézbe és minden napot azzal kezdtem, hogy lefényképeztem, hol is tartunk...



Az első szirmok már kezdenek lehullani, húsvét után pár nappal már nem lesznek virágok, csak nőnek majd a levelek.
Mivel allergiás vagyok, hát nem úgy érzem a "szagokat" illatok, mint mások.
De, még én is érzek valami halvány, finom, vaníliára emlékeztető illatot a fa körül.


Néha, az álmok valóra válnak.

:-) :-) :-)


"Magnolia Liliomfa

Magnolia - virág
Magnolia - Liliomfa

A Magnolia nemzettség képviselői hazánkban üde talajú erdők alsóbb koronaszintjében élnek vadon.
Kivétel nélkül humuszban és tápanyagban gazdag, lehetőleg savanyú kémhatású talajt kedvelnek.
A nemzettség két nagy csoportra osztható.

Az első csoport képviselői a lombozat kifejlődése után hozza virágait. Leveleik nagyok: 20-30 cm-esek is lehetnek. Az e csoportba tartozó fajok többsége fa termetű és különösen kényes, igényes növény. Kertészeti jellegük igényességük miatt minimális.

A második csoport , amelynek tagjai a lombfakadás elött adnak feltűnő virágdíszt. Bár ezek is igényesek, hazánk klimatikus viszonyait jobban elviselik. Ha a talaj- és nedvességigényüket kielégítjük (például egy öntözött parkban) a város levegőszennyezettségét is jól elviselik.

Magnolia kobus - japán liliomfa, fehér liliomfa
Kezdetben bokor termetű, késöbb 6-9 méteres, széles, kúp alakú kis fává nő.
Március-áprilisban, lombfakadás előtt nyíló krémfehér virágai illatosak.
Hazája Japán és Korea. Magyarországon sokfelő ültetett, jól meghonosodott és a legedzettebb Magnólia faj.

Magnolia lilliflora - Kínai liliomfa, bíbor liliomfa

Magassága: 2-3 méter.
Tőből sokszorosan elágazó bokor.
Májustól június elejéig nyíló liliomszerű, felálló virágai kívül bíborvörösek, belül világosak, pirosak, vagy rózsaszínűek.
A kertekben a 'Nigra' változat terjedt el, ennek virágai feketés bíborszínűek. A nyár második felében többnyire gyér másodvirágzást is produkál.

Magnolia soulangeana - virágMagnolia x soulangeana - Nagyvirágú liliomfa

A legdekoratívabb és legkeresettebb, hibrid-származású faj.
Magassága: 3-5 méter.
Terebélyes cserje, néha többtörzses fácskává nő.
Virágai nagyok, húsos szírmúak, fehérek vagy rózsaszínűek, tulipánszerűek, ezért tévesen - tulipánfa néven is emlegeti a nagyközönség.
Áprilistól, lombfakadás előtt hozza virágait.
Bár csíraképes magot hoz, magoncai csak alanynak valók, mert bizonytalanúl virágoznak és későn fordulnak termőre.
"

Forrás: http://www.tuja.hu/cserje21.htm

Napsütötte Toszkána

Vannak az életben nehéz helyzetek, szituációk, ahogy most a munkahelyemen is.

Ha, mondjuk - tudom, sokaknak elérhetetlen vágy - de, tételezzük fel, hogy egy 75 nm-es lakásban élsz, és egyszer csak azzal szembesülsz, hogy minden cuccoddal (iratok halmaza, s más) együtt be kell zsúfolódnod 25 nm-re, akkor az enyhén szólva is kellemetlen helyzet.

Már látatlanban túráztatod magad azokkal szemben, akik érkezni fognak a maradék 50 nm-re.
Tudod, hogy az érkezők tulajdonképpen nem tehetnek róla, sőt, valószínűleg nincsenek esetleg a helyzettel sem tisztában - mégis, bántó, megalázó, eleve ellenszenvvel viseltetsz - egy kicsit - én legalábbis, én is emberből vagyok, nagyon nehéz felülemelkedni bizonyos dolgokon.
Hazudik az, aki azt állítja, hogy egy ilyen szituáció mindegy.

S, látsz közben egy látszólagos apróságot, mely szerint természetes módon felkínálnak nekik (mert kedvükben akarnak járni) - csak úgy - valamit, amit Tőled például elvettek.
Megalázó, dühítő, de, úgy gondolják, hogy közben Te legyél toleráns.

Nem szeretek mostanában élni.
Más korban, már országban, más városban, vagy valahol egészen másutt szeretnék lenni.
Vagy előre tolnám az időt, mondjuk egy évvel, talán jobb lesz, vagy talán nem...

Nem igazán tudok hazudni, nem is szeretek, nem állítom, hogy soha nem történt meg velem, de alapvetően nem vagyok hazudós típus, ráadásul, egy csomó dolog rá is van írva az arcomra... nem is kell ide a szó, végső soron látszik kb. mit is gondolok.

Jövő héten elmegyek néhány nap szabira, szent elhatározásom, hogy az alábbi instrukciókat hagyom - miheztartás végett - magam után az újaknak;

- igen, ami rosszat mondanak rólam, annak 85 %-a tuti, hogy igaz,
- itt nem lehet dohányozni - amúgy is, mi itt az emeleten allergiásak vagyunk, de tényleg -, le kell menniük az utcára a bolton kívűlre, hóban, télben, esőben és napsütésben, amennyiben dohányoznának, - ahogyan a többi kolléga is teszi,
- esetleg, ha menstruálnak a kolléganők, akkor allergiás vagyok rá, hogy ezt az egyetlen köztünk dolgozó féfi kollégánknak feltétlenül tudnia kellene - ergo, nem óhajtom látni se a csempére ráfreccsenve, se a WC-kagyló porcelánján a nyomait, sem pedig a lötyiben dekkoló rózsaszínű papír formájában,
- erőteljes hanghatásokkal kísérem, amikor "pisipöttyel" találkozom a WC-deszkán,
- kapcsolják már le a villanyt, amennyiben kijöttek a klotyiról, különben x ideig állok majd az ajtó előtt, mert azt hiszem, hogy "nem vagyok egyedül" - mivel van bent valaki, pedig dehogyis...

no, várhatóan ezek a következő két nap rövidtávú tervei...

Most, hogy valami jó is legyen:

Szombaton 11-én (AMÚGY A KÖLTÉSZET NAPJÁN !!!)
21.30 tájban - vagy egy kicsit előbb, hiszen az un. kereskedelmi csatornák nem tartják be a kezdési időpontokat, néha előbb, néha később kezdenek - az RTL Klub csatornáján levetítik a NAPSÜTÖTTE TOSZKÁNA című filmet.

Örömmel ajánlanám mindenkinek, aki nem látta még - nem fogja megbánni.
Talán olvasni is jó lenne.
Általában gyengébbek a filmek, mint egy regény - kivételt képezett részemről a CSOKOLÁDÉ - ami akár filmben, akár regényben remek volt. (Bár, a történetben nem volt néhány részlet egyforma).

Tehát szombaton 21.30-kor... veletek?

Jó film, nem téveszthető össze mással, mert a maga módján egyedi, nem mellékelesen sajátos hangulattal és humorral.
Barátnőim; örülnék, ha megnéznétek.

S, elgondolkodom - talán Toszkánába kellene költöznöm? :-) :-) :-)